Lusia Harris
A True Colors-rovatban olyan legendákkal fogsz találkozni, akik valami nagyszerűvel, egyedivel gazdagították ezt a sportot – valóban új színt vittek a játékba. Sokáig tartott az osztás-szorzás, kivel kezdődjön a sorozat, hiszen a kosárlabda annyi zsenit termelt ki, hogy szinte lehetetlennek tűnik kiválasztani a legkiemelkedőbbet. Mert ugye ki lehet tűnni bajnoki címekben, egyéniségben, a játék egy vagy több szegmensében, ahogy azt majd a később megénekeltek esetében látni is fogjuk.
Mégis, először egy négy gyermekes tanárnővel ismerkedünk meg Mississippiből, aki egyedülálló eredménnyel büszkélkedhet: ő az egyetlen nő, akinek a játékjogát NBA-s csapat hivatalosan és szabályszerűen megszerezte a drafton. Persze nem csak emiatt esett rá a választásunk.
Hanem mert Lusia Harris talán az első igazán kiemelkedő női játékos volt Amerikában, később nem alaptalanul vontak párhuzamot játéka és Shaq palánk alatti dominanciája között. 190 centis magasságához kiváló rugók, tökéleteshez közelítő centermunka és nagyfokú játékintelligencia társult - és az sem volt hátrány, hogy fizikálisan felfelé lógott ki a mezőnyből. Rá tényleg illik a közhely: minden tekintetben megelőzte a korát.
1955-ben tizedik gyerekként született egy farmercsaládban, ahol naná, hogy mindenki kosárlabdázott - Legendáéknál már csak így megy. Már a középiskolás években kitűnt egyedi adottságaival, többször is bekerült az állami válogatottba. Akkoriban a női kosárlabda és általában a női sport nem volt annyira megbecsülve, mint napjainkban - amikor Lusia Harris befejezte középiskolás tanulmányait, még nem létezett kosárlabdás sportösztöndíj hölgyeknek. Ő is teljesen hétköznapi diákként nyert felvételt a Delta State Egyetemre 1974-ben. Persze a döntésében nagy szerepet játszott az egyetem indulóban lévő női kosárlabda-programja. Utóbb mindezt egy nagy egymásra találásként aposztrofálhatjuk, Harris három egyetemi szezonjában 109-6-os győzelem/vereség mutatóval zárt a csapat – ez nem mellékesen 3 bajnoki címben manifesztálódott.
Hogy mit jelentett ő ebben a csapatban, azt néhány számadattal írható körül: 1976-ban több mint 30 pontos átlagot szorgoskodott össze, egyéni legjobbja 58 pont volt - ezt később csak Cheryl Miller (Reggie nővére) tudta túlszárnyalni. Érzéke volt ahhoz, hogy valami újban nagyot alkosson: az első, Madison Square Gardenben lejátszott női egyetemi bajnokin 47 pontot szórt be. Egyetemi (és tulajdonképpen sport-) karrierjét 26 pontos és 14 lepattanós átlaggal zárta le 1977-ben – mindössze 22 évesen.
1976-ban részt vehetett az első női olimpiai kosárlabdatornán, ahol a szovjetek mögött ezüstérmet nyert válogatott egyik legjobbja volt. Ha már arra járt, írt egy kis sporttörténelmet - ő szerezte a torna legelső kosarát.
Miután visszavonult, férjhez ment és a Delta State-en lett segédedző, majd a Texas Southern Egyetemen vezetőedzősködött. A 80-as évek közepén felhagyott az egyetemi kosárlabdával, visszatért Mississippibe és egy helyi középiskolában hasznosította tanári és edzői diplomáját. Lusia Harris és Nera White volt az első két hölgy, akiket 1992-ben beválasztottak a springfieldi Hall of Fame-csarnokba.
A draft-sztori
1977-ben lediplomázott, ezért elméletileg szabaddá vált az út a profik közé - ha lett volna akkoriban női profiliga. De nem volt, és akkoriban még nem volt szokás átruccanni Európába pénzt keresni. Így gyakorlatilag a pályafutása véget ért, kinevezték segédedzővé, férjhez ment, és a nyár elején teherbe esett. A New Orleans Jazz vezetősége mindenről tudott, kivéve a terhességről. A történethez tartozik: egészen a 80-as évek második feléig az NBA-draft, hasonlóan az NFL-drafthoz, nyolc-tíz körből állt. Lusia-t a 7. körben, a 137. helyen választották ki.
(Aki esetleg fitymállóan legyintene erre, ne tegye: a közvetlenül előtte, a 136. helyen választott Alvin Scott 627 meccsen játszhatott az NBA-ben - innen is volt esély karriert csinálni.)
Az akkor már Lusia Harris-Stewartként élő sztár természetesen nem tudott róla, hogy kiválasztották. Később jót nevetett a történeten, hiszen nem tudta elképzelni magát, amint centert játszik 20-25 centivel magasabb férfiak között, hiszen ezen a poszton volt világklasszis - tempódobása még az akkori női mezőnyben is igen gyengének számított. Mindenesetre büszkén elmondhatta magáról: 1977-ben egy NBA-csapat úgy ítélte meg, hogy 33 férfijátékosnál mindenképpen értékesebb - ugyanis ennyi játékost draftoltak mögötte.
Sokan kételkedtek benne, hogy a Jazznek a reklámon kívül volt-e bármilyen célja Lusia Harris draftjával. Sok érv szól pro és kontra, egyvalami azonban talán azt jelzi, hogy mindezt komolyan gondolták: ha csak viccből akarták draftolni, megtehették volna egy körrel később is, és nem Dave Speichert, hanem őt választják ki a 157. helyen...