NBA: Hatalomátvétel a palánk alatt?!
Az utóbbi időben a centerek dolga eléggé leegyszerűsödött, vagy a kemény, de fakezű védők, vagy a vajkezű, de izmozni képtelen dobógépek jelentik ezt a posztot. Azonban van ebben a ligában egy-két olyan játékos, aki még tarthatja a lelket a centerjáték és a képzett magasemberek szerelmeseiben.
Erre bizonyíték a PER-lista idei állása – a korábbi évektől eltérően az első hatban négy magas poszton szereplő játékos is megtalálható. Ám rajtuk kívül is akad egy-két olyan név, akiről meg kell emlékeznünk a szezonkezdetet illetően.
Kevin Love ( 25 ): Ő az, aki stabilan, bőven 20/10-es átlag felett tud játszani, idén 27 pont és 14 lepattanó áll a neve mellett meccsenként. Védekezésben ugyan nem annyira meghatározó, támadásban a palánk alatt és távolabbról is, akár a triplavonalon túlról is képes betalálni. Mindemellett 5 gólpasszt is kioszt, tehát a folyamatos duplázás sem megoldás ellene. Átmenet a régi, jól lepattanózó, birkózó centerek, és a manapság egyre elterjedtebb kihúzódó-dobáló magasok között. Jelenleg abszolút MVP-kandidáns, Dwight Howard legszebb éveit is túlszárnyalja elöl – hátul viszont nagy a lemaradása.
Anthony Davis ( 20 ): A másodéves erőcsatár szintén bombaformában kezdte a szezont, többet játszik és több labdát is kap, mint tavaly, ez pedig abszolút meglátszik a számain. Talán ő emlékeztet leginkább a ’90-es évek centereire. A gyűrűnek háttal is veszélyes, elzárás-leválásból is roppant eredményes, atletikusságának köszönhetően, valamint középtávolról is be tudja dobni, ha azt a területet adja fel a védő. 22 pontjával és 11 lepattanójával ő is hozza a 20/10-et, de a saját térfelén tűnik igazi szörnyetegnek: 2 labdaszerzés mellé 3 blokkot is átlagol, amivel Roy Hibbert mögött második a vonatkozó listán. Év Védője díjra mindenképp jelölnünk kell az eddigiek alapján, de mellette támadásban is meghatározó és domináns játékos tud lenni.
Brook Lopez ( 25 ): Előző két kollégája az első két helyet foglalják el eddig a PER-listán, Lopez az ötödik helyre fér be. Nagyon jól használja ki magasságát és erejét, a palánknak háttal szinte lehetetlen megtartani. Ha atletikusabb lenne, szinte levédhetetlen játékos lenne, így 20 pont környékén tartható idén – ehhez az is kell, hogy a Brooklyn kezdőjében rajta kívül is négy labdaigényes játékos legyen. Védőoldalon is kitesz magáért, 2,7 blokkja magáért beszél.
DeMarcus Cousins ( 23 ): Ő a hatodik legjobb PER-mutatóval rendelkezik, idén fejben is nagyon egyben van, ami eddig ritkaságszámba ment nála. Képességei és fizikai adottságai bámulatosak, komolytalan viselkedése azonban eddig meggátolta a kiugró szereplésben – idén ez másképp néz ki. Kétszer is hozott 30/10-es meccset, elsősorban a gyűrűnek háttal dolgozik, klasszikus centermozdulatokkal, de képes leütésből is megverni emberét. 22 pontja mellé 9,6 lepattanó társul, védőoldalon 1,4 szerzett labdát és 2 blokkot tud felmutatni. Elöl-hátul faktor, a centermunkája elsőrangú.
Andre Drummond ( 20 ): A Detroit húsz éves fiatalja második szezonjában a kezdőben találta magát. Ugyan csak 11,6 pontot termel meccsenként, de ebben nagy szerepe van centertársának, Greg Monroenak, akivel osztoznak a gyűrű alatti labdákon. Drummond rendkívül atletikus, igazi őserő, és Monroe mellett is leszed 11 lepattanót. Támadóarzenálja elég karcsú egyelőre, gyakorlatilag belépések, zsákolások jelentik a repertoárját – viszont nem is vállal feleslegesen semmit, így 67%-kal értékesíti lehetőségeit. Védőoldalon is karcol, 1,6 ellenféltől elcsent labda és 1,7 blokk áll a neve mellett. Egy picit Howard-light érzése van vele kapcsolatban az embernek (a botrányos büntetőzés is stimmel), de amíg ott van mellette Monroe, nehéz lesz fejlebb lépnie.
Blake Griffin ( 24 ): Egy ilyen összeállításból Griffin nem maradhat ki. Ugyan nem center, csak erőcsatár, mégis 22 pontot és 11 lepattanót átlagol – más kérdés, hogy ezt újoncévében is tudta hozni. Bár évről évre fejlődik, a számai nem javulnak, persze Chris Paul mellett nem ő dönti el, hogy mennyi labdát kap. Védekezésben nem igazán tényező, és hiába jók az átlagai, messze nem az a domináns magas, akire lehet támadójátékot építeni.
Nikola Vucevic ( 23 ): Az Orlando harmadéves centere tavaly nagyon jó évet produkált, idén pedig erre rátesz egy lapáttal eddig. 16 pontos és 12 lepattanós dupla-duplát átlagol, bár védőoldalon nem annyira meghatározó, ott is fejlődik, a jövő egyik meghatározó játékosa lehet. A Clippers ellen 30 pontos, 21 lepattanós meccset hozott – üzenet a többieknek, hogy van mitől tartani a következő években.
Spencer Hawes ( 25 ): A tankolni igyekvő Sixers remekül kezdte a szezont, és ez nem csak az újonc Carter-Williamsnek köszönhető. Hawes kiugró évet játszik eddig, 16 pontja mellé 11,4 lepattanót is leszed, mindkettő bőven karriercsúcs, emellett 2 blokkot is betesz a közösbe, ami szintén toronymagasan egyéni legjobbja. Ő sem kap túl sok dobást, de azokat jó százalékkal értékesíti, lehet rá számítani a triplavonalon túlról is – meccsenként kétszer talál be kintről, 50%-kos pontossággal, ami center lévén elég kimagasló teljesítmény. Ő inkább a vajkezű dobógép, mintsem valódi center, ennek ellenére kihagyhatatlan ebből a listából.
Enes Kanter ( 21 ): Mindenképp meg kell emlékeznünk a Jazz fiatal centeréről, aki Al Jefferson távozása után jelentősen emelte számait – 16,4 pontot és 7,6 lepattanót hoz, 50% feletti mezőnymutatóval. A fenti kollégiához képest semmi extra, ám a semmiből emelt 9 pontot az átlagán, amire nem sokan gondoltak a szezon előtt, ez pedig mindenképp említésre méltó. Harmadévesként bőven benne van a lehetőség.
Akik kimaradtak:
Dwight Howard: Az ő csillaga már nem lesz magasabban, nem fiatal, emellett sérülései miatt is csökkenni fog a teljesítménye. Védekezésben hatalmas impact, támadásban viszont továbbra sem igazán meghatározó, az atletikusságán kívül sokat nem tud felmutatni – ez pedig már nem fog változni. Ugyanez a helyzet a botrányos büntetőivel is, így hiába átlagol a 18 pontja mellé 15 lepattanót és 2,3 blokkot is, a fejlődési lehetőség hiánya miatt ezúttal kimaradt a felsorolásból.
LaMarcus Aldridge: Nála is hasonló a helyzet, évek óta 21 pont-9 lepattanó körül teljesít, védekezésben nem meghatározó és már 28 éves – aligha korai a kijelentés, hogy nem fog tovább fejlődni. Mondjuk három évvel ezelőtt még a lista első felében említettük volna, hiszen gyűrűnek háttal és középtávolról is rendkívül hatékony, ám ő már nem fogja megváltani a világot az NBA-ben.
Tim Duncan, Kevin Garnett, Dirk Nowitzki: Az utóbbi bő tíz év legmeghatározóbb magasai voltak, ám eljárt felettük az idő. Egy-egy meccsre, esetleg playoffra össze tudják szedni magukat, de jelenlegi teljesítményük már nem jogosítja fel őket, hogy beleférjenek ebbe a cikkbe – plusz ha előző két társukat idősnek jellemeztük, akkor mit mondjunk róluk. Valószínűleg nem fognak fejlődni.