NBA Lockout - Megoldás lehetne?

A 2011-es bajnoki idény végeztével az NBA kollektív szerződése (CBA) lejárt. Életbe lépett a lockout azaz a kizárás és ameddig nem tudnak a felek megegyezni addig ez sajnos így is marad. Az első két hetet már törölték, de lassan nagy veszélybe kerül az idei naptárév minden egyes mérkőzése is. A puha úgynevezett „soft salary” fizetési rendszer látszólag jól működött az elmúlt 25 évben. Az utóbbi esztendőkben azonban már csak a játékosok szempontjából volt igazán jövedelmező. Az ő fizetésük sohasem látott módon rakétagyorsasággal emelkedett, míg a kisebb franchise-ok ezzel egyidejűleg megkezdték hullámlovaglásukat a sötétség felé. A mai gazdasági helyzetben, pedig egyértelműen világossá vált, hogy komoly változások nélkül ez az elképzelés nem fog már működni. A legnagyobb problémát a játékosok hosszú távú, kissé vagy talán nem is kissé eltúlzott szerződései jelentik. Egy adott kosaras 4-6 évre bődületes pénzt kap, de aztán mégiscsak egy-két évre tudja állandósítani azt a megbízható formát, ami miatt a szerződést az orra alá dugták. Aztán elcserélik és lényegében a semmiért keres kisebb vagyonokat. Valljuk be őszintén, van rá épp elég példa.

Az NBA jelenlegi pénzügyi taktikája olyan, mint az ötös lottó sorsolása. Egymás kezébe lehetne, lehetett volna már csapni, de az elhamarkodott megállapodás mindössze három, öt évig garantálná a liga biztonságos működését. Vagy ne adj Isten időközben csődbe menne a csapatok egy része. Bármilyen megoldás is lesz az 2016-nál tovább nem biztosítaná a működést. Ez az az év, amikor a legtöbb most kötött „rossz” megnevezésű szerződés lejár.

Mi lehet a megoldás? Az NFL kapcsán szóba kerülhet az úgynevezett Garvey rendszer, amely az egykori football játékos Ed Garvey-ról (a képen) kapta a nevét. Garvey-t évtizedekkel ezelőtt a profi sport terroristájaként tartották számon, aki szinte teljesen tönkretette a profi footballt. DE! És most jön a lényeg, az ő elképzeléseinek köszönhetjük az NFL mai körforgását, játékos politikáját, s habár az NFL-ben is volt a nyáron lockout, de mégis dimenziókkal előrébb jár mint a mai NBA. Annak idején a 70-es években Larry O’Bryan volt az NBA komisszárja és Garvey neki is megmutatta az elképzeléseit. O’Bryan kinevette és kommunista kémnek titulálta, ami akkoriban a hidegháború idején nem volt túl vicces megjegyzés. Aztán később a fizetési sapkát csak átvették tőle.

A Garvey rendszer lényegében arról szól, hogy a játékosok fizetését, egy igen komoly hierarchikus elrendezés szerint rögzítik. A rendszer egyrészt megszüntetné a hosszú távú szerződéseket, másrészt és ez az ami fontosabb, teljesítmény alapján bérezné a játékosokat. Ezzel persze kevesebb teret adva az ügynököknek.

A rendszer elképzelése az NBA-re levetítve. A kereteket 12 főben maximalizálná. A másik fontos kritérium, hogy a teljes bért csak azok a játékosok kaphatnák meg, akik legalább 55 mérkőzésen pályára lépnek. Akik nem azok bérét különböző szankciókkal csökkentik. A 360 játékost négy csoportba rangsorolnák, és ez alapján fizetnék az alapbérüket:

1.-től a 90. játékosig - 6,5 millió dollár

91.-től a 180. játékosig - 5 millió dollár

181.-től a 270. játékosig - 2,7 millió dollár

271.-től a 360. játékosig - 1 millió dollár

Erre jönnének a különböző bónuszok, mint például a legjobb 25 játékos besorolása, ami azt jelentené, hogy a rangsor első 25 spílere további pénzt kapna:

1.-től az 5. játékosig - 5 millió dollár

6.-tól a 10. játékosig - 4,5 millió dollár

11.-től a 15. játékosig - 4 millió dollár

16.-tól a 20. játékosig - 3,5 millió dollár

21.-től a 25. játékosig - 3 millió dollár

Illetőleg minden konferenciában a 10. legjobb ötöst is felállítanák a következő alapján:

1. csapat - 4,8 millió dollár

2. csapat - 4,4 millió dollár

3. csapat - 4 millió dollár

4. csapat - 3,6 millió dollár

5. csapat - 3,2 millió dollár

6. csapat - 2,8 millió dollár

7. csapat - 2,4 millió dollár

8. csapat - 2 millió dollár

9. csapat - 1,6 millió dollár

10. csapat - 1,2 millió dollár

Utolsó elemként, pedig maguk a csapatok is rangsorolnák a 12.-es keretüket.

1.-től a 4. játékosig - 2 millió dollár

5.-től a 8. játékosig - 1 millió dollár

9.-től a 12. játékosig - 425.000 dollár

Átültetve ezt a tavalyi idényre, a nagy sztárok, mint például Lebron James, Kobe Bryant, Dwight Howard vagy éppenséggel Dwyane Wade évi 16-18 millió dollárt keresnének. Az első bónuszba tartozók kapnának olyan 12-15 milliót, míg a csapatok kezdőötösében szereplő többi ember 9-10 millió körül kaszálna. A foglalkoztatott cserejátékosok 5-6 milliót tehetnének zsebre, míg a padmelegítők vagy percemberek bérét 2 millió dollár körül maximalizálnák.

Térjünk vissza az 55 meccses szabályhoz. Ha valaki nem lép minimum ennyi mérkőzésen a parkettre, akkor annak a béréből levonások történnének. Nézzünk egy konkrét példát. Tegyük fel, hogy Gilbert Arenas az új rendszer szerint már csak 12 millió dollárt keres, de 30 meccs után megsérül, és másfél évre kidől. Ekkor a rendszer értelmében a rangsorolási pénzei is idővel kiesnek, ami azt eredményezi, hogy évi fizetése már nem lehetne magasabb 2,9 millió dollárnál. Azért valljuk be ez így már egészen elfogadhatóan hangzik.

Több probléma is van ezzel a rendszerrel kapcsolatban. Az elsőt már fentebb említettem, ezek az ügynökök. A második a logisztika. Mármint a pénzügyi logisztika. A csapat illetőleg a konferencia bónuszokat nem ugyanaz fizetné, így vélhetően idővel kis kavarodás alakulna ki. A harmadik a szabadügynök piac. Ha valaki szabadlistára kerülne, vagy időlegesen a fejlesztési ligába száműznék, annak jócskán megbonyolódna a fizetési besorolása.

Összefoglalván egy módosított, de mégis sok tekintetben az eredeti rendszerhez kapcsolódó Garvey szabályozás NBA-ben történő bevezetése a tulajdonosok, és a játékosok között egy hosszú távú stagnálást hozhatna létre. Így a „hard cap” nem büntetné pénzügyileg a jobban teljesítő játékosokat. Ez a rendszer látszólag működőképes lenne a gazdaságilag jobb, de a rosszabb időkben is. Egy biztos, ha elkapkodva behódolnak a felek egymásnak, azzal csak tovább mélyítik a gödröt, amely talán már ásódik, és aminek azt a nevet is adhatnánk, hogy az NBA sírja.

Felhasznált irodalom:

Elrod Enchilada: The Path To A Permanent Peace 2010. július 20. Realgm.com

Elrod Enchilada: The Path To A Permanent Peace 2011. október 11. Realgm.com

This is the controversial proposal of Ed Garvey and the NFL players 1982. február 1. CNN

A Unique Option for NBA Players – 2011. július 18. Rochdale.com

Wikipedia: Ed Garvey

A cikk sok helyen a szerző sajátos véleményét tükrözi. Ha ezzel bárkinek sérti az NBA-hez való viszonyát, azért szíves elnézését kérjük.