NBA pénzügyek I.

Sammy vagyok, NBA geek, és elborult agyam szeret az NBA Kollektív szerződésében vájkálni.

Mivel itt a holtszezon, és ilyenkor végképp mindenki elkezd a játékosmozgásokon pörögni, gondoltam megpróbálom ezt az Atacama-sivatag szárazságú témát emberibb nyelvre lefordítani.

A cikkben megjelenő szereplők kizárólag a fenti elborult elme szüleményei, de a táblázatok, ha nincs külön feltüntetve forrás, Larry Coon CBA bibliájából származnak (cbafaq.com).
 

Tegyük fel, hogy (nagyon) gazdag (amerikai) üzletember vagyok, megfelelő mértékű sportfanatizmussal. Mit teszek ilyenkor? Naná, hogy veszek egy csapatot!

De nem mindegy, milyet. Egyrészt a sikereim alapja a pontosan meghatározott büdzsé, ilyennel dolgozom most is, másrészt nem akarom ész nélkül szórni a pénzt a játékosok fizetésére. Mit tesz ilyenkor egy higgadt üzletember? Tanácsot kér. Ezt teszem én is: a Sammy Mondja Sportügynökség 2 kollégája fog felvilágosítani.

- Üdvözlöm Önöket, uraim! Köszönöm, hogy elfogadták a meghívást! Kérem, helyezzék magukat kényelembe, és ha nem bánják, kezdjük is el a közös gondolkodást.

- Jó napot kívánunk, uram! Köszönjük, hogy minket hívott, biztosak vagyunk benne, hogy nem fog csalódni a tanácsainkban! Ahogy előzetesen tájékozatott minket, a mai alkalommal elsősorban a sportág kiválasztása, és a kérdéses liga felépítése, pénzügyi keretei, a fizetési sapka, és a játékosok szerződései kerülnek terítékre.

- Pontosan így van. A sportággal és a megvásárolni kívánt csapattal kapcsolatosan van egy konkrét elképzelésem, de kérem, vázolják fel a viszonyokat! A feltételek ismertek: 1,7-2,1 milliárd dollárból kell fedezni az összes ügyletet. (Szerk: az eredeti cikk 2010-ben készült, akkor még 700-800 millió volt a büdzsé. Volt azóta egy „kisebb” ugrás…)

- Először is szögezzük le, hogy a cél egy sikeres, profitot termelő, vagy egy sikeressé, profitot termelővé tehető vállalkozás megvétele. Az öt lehetséges sportág az amerikai foci, a baseball, a kosárlabda, a hoki, és a labdarúgás. Ezek népszerűsége, tehát a nézettségük és a profitabilitásuk pontosan ezt a sorrendet tükrözi. A két utolsó lehetőséget, az NHL-t és az MLS-t éppen ezért már most kizárnánk: a labdarúgás még mindig igencsak gyerekcipőben jár, a hoki pedig – bár rengeteg rajongója van – összehasonlíthatatlanul kevesebb szurkoló fantáziáját mozgatja meg, mint a baseball vagy az amerikai foci. Az NFL-ben és az MLB-ben lehetnek is megfelelő célpontok, bár pont most kelt el a Carolina Panthers (NFL) és nem látszik, melyik csapat és mikor lehet a következő „áldozat”. Arról nem is beszélve, hogy várhatóan a vételár is kívül esik majd a büdzsénken. Az teljesen biztos, hogy ha akár csak egy baseball csapat (MLB) elérhető, a fizetési struktúra nem feltétlenül a tulajdonosoknak kedvez: nincs fizetési sapka, így gyakorlatilag korlátlanul lehet önteni a pénzt a csapatokba. Szumma szummárum, marad az NBA, ami arany középútként több előnnyel is jár a többi ligával szemben. Ezeket kollégám fogja felvázolni.

- Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Így tartja a közmondás, és ez a sportban is így van. Mint azt bizonyára Ön is tudja, a legtöbb ligában nagy gondot jelent, hogy a különböző csapattulajdonosok különböző mértékben képesek pénzt áldozni a játékosfizetésekre. A baseball kivételével ezért minden liga bevezetett egy fizetési sapkát, ami korlátozza az évente fizetésekre elkölthető összeget (a baseballban luxusadó van sapka helyett). Ezzel részben az esélyegyenlőséget tartják szem előtt, hiszen nem lehetséges, hogy az egyik tulajdonos világválogatottat vásároljon össze magának, részben pedig a költségek kordában tartása a cél. Nem kell bemutatnunk George Steinbrennert (New York Yankees, MLB), Daniel Snydert (Washington Redskins, NFL) vagy éppen Jerry Jones-t (Dallas Cowboys, NFL), ők ha megtehetnék, a jelenlegi összeg többszörösét is kifizetnék fizetésekre. Hasonló gondolkodású az NBA-ben a New York Knickerbockers tulajdonosa, a Cablevision feje, James Dolan is, bár ő az utóbbi időben mutatott némi önmegtartóztatást. A mi feltevésünk szerint Ön már azzal bizonyította, hogy nem ebbe a kategóriába tartozna, hogy felhívott minket.

- Így van, Uraim. Ezek szerint Önök az NBA-t ajánlják. Eddig abszolút eltalálták az elképzeléseimet. Menjünk is tovább ezen a vonalon! Hogyan történik itt a fizetési sapka meghatározása, és mennyire ingadozik ez évente?

- A sapkát a tulajdonosok, vagyis a liga, valamint a Játékosok Szervezete közötti Kollektív Szerződés szabályozza. Az NBA minden év júliusában kiszámolja, hogy mennyi lesz a következő szezon Kosárlabdával Kapcsolatos Bevétele: megvizsgálja az elmúlt szezon bevételét, oszt és szoroz (a pontos mechanizmus elég bonyolult)… majd veszi a bevétel a Kollektív Szerződésben megállapított 50%-át, ez az, ami a játékosoknak a bevételből jár. Az összeget elosztják a csapatok számával, és megkapják a sapkát. Ez az utóbbi néhány évben így alakult:

forrás: https://www.basketball-reference.com/contracts/salary-cap-history.html

- Az, hogy az előző évhez képest merre változik a sapka, attól függ, hogy bejött-e az előző évi becslés a Bevételt illetően. Ha túlbecsülték azt, akkor valószínű, hogy a következő évi sapka lefelé fog változni – hacsak nem jön be a képbe egy új televíziós szerződés. A ligának ugyanis leginkább ebből van bevétele. Ahogy láthatja, a sapka nagyon sokáig volt 50-60 millió dollár körül, sőt, 2008-2013 között gyakorlatilag stagnált. 2016-ra az új TV szerződés viszont dollármilliárdokkal emelte meg az éves bevételt, ami okozott egy „kisebb”, 24 milliós ugrást a sapkában is.

- Értem. Eddig minden világos, és tetszik is a modell: a kiadásokat a bevételektől teszi függővé, ezzel biztosítja, hogy a liga hosszabb távon sem csődöl be. De mi van akkor, ha egy-egy csapattulajdonos túl keveset vagy túl sokat akar költeni? Létezik egyáltalán olyan, hogy „túl keveset”? És van-e ilyen a játékosok esetében? Minimális és maximális fizetés? Logikus lenne…

- Létezik bizony! Az NBA-ben van egy fizetési minimum, ami természetesen a Játékosok Szervezete javaslatára került bele a Szerződésbe, ez jelenleg a mindenkori sapka 90%-a. Ha egy csapat ez alatt van a játékosok összfizetését illetően, a különbözetet a saját játékosai között kell szétosztania. A „túl kevés” tehát minimum ennyi. A „túl sok” kezelése ennél egy pöttyet bonyolultabb csapatszinten, ezt részletesebben egy kicsit később tárgyaljuk. A játékosok fizetésének határait azonban már most is felvázolhatom. A minimummal kapcsolatban egyetlen feltétel van: figyelembe kell venni, hogy hány évet játszott az NBA-ben a játékos. Ez alapján van egy kötelező fizetési minimum, ami így alakult az utóbbi néhány évben:

Látható, hogy az újoncoknak jelentősen kevesebb a minimum fizetése, mint akár az 1 évet a ligában már eltöltött „veteránoknak”. Újonc alatt most jellemzően a draftolatlan ill. a második körben elkelt újoncokat értem, az első körösöknek saját fizetési struktúrájuk van.

A maximális fizetések pedig a következőképpen alakultak az elmúlt szezonokban:

* egy évnek számít minden olyan szezon, amelyben a játékos legalább egy napot töltött egy csapat aktív vagy inaktív listáján az alapszakaszban

A táblázat elsősorban a szabadügynökökre vonatkozik: ha egy csapat le akar igazolni egy játékost, ez a táblázat határozza meg az adható legnagyobb összeget. Van még egy 105%-os szabály, ami elvileg arról szól, hogy egy játékos maximális fizetése nem lehet kevesebb, mint az előző évi fizetésének 105%-a, de ez a sapka emelkedése miatt most irreleváns. Sokkal fontosabb viszont, hogy ha bizonyos feltételeket teljesítenek a játékosok, akkor a fentieknél hamarabb megkaphatják a sapka nagyobb százalékát maximális fizetésként. Ez a „Designated” jelző, amit megkaphat a játékos.

- Oké, kap a játékos egy ilyen plecsnit a homlokára, de miért jó ez neki, és miért jó ez a csapatnak? Mi lehet ezzel a plecsnivel és a vele járó, idő előtt megadott maximummal egy csapat célja, és mik ezek a feltételek? Mondjuk a célt sejtem...

- A liga és a csapatok célja ezzel a „Designated” dologgal, hogy a csapatok a saját draftolt játékosaikat nagyobb eséllyel tudják megtartani azzal az egyszerű eszközzel, hogy több pénzt tudnak ajánlani nekik, mint a többi csapat. Ahhoz, hogy egy játékos megkaphassa ezt a „Designated” jelzőt, és a vele járó plusz pénzt, 3 feltétel közül egynek kell teljesülnie: a „Designated” szerződésének aláírása előtti szezonban vagy az azt megelőző 2 szezonban All-NBA csapatba kell kerülnie, vagy Év Védőjének kell lennie; esetleg MVP-nek kell lennie e 3 szezon bármelyikében. „Designated” hosszabbításhoz 7 vagy 8 éve kell, hogy a ligában legyen, új, „Designated” szerződéshez (tehát ha az előző szerződése épp lejárt, és újat köt) 8 vagy 9 év tapasztalat kell. Kritikus tényező, hogy ilyen szerződést csak azzal a csapattal köthet, amelyik draftolta – kivéve, ha még a ligában töltött első 4 éve során elcserélték. Ha minden feltétel teljesül, akkor a játékos 10 év tapasztalatszerzés helyett már korábban is megkaphatja a sapka 35%-áról induló maximum szerződést, ami 5 éves lehet (hosszabbításnál összesen 6 a meglevő szerződés hátralevő éveivel együtt). Létezik „Designated” újonc hosszabbítás is, ehhez elég, ha a csapat kijelöli az adott játékost, mint „Designated” játékost, és 4 éves hosszabbítás helyett így 5 évet adhat neki. Illetve belefoglalhatja a szerződésbe a csapat, hogy ha a játékos bizonyos feltételeknek megfelel az újoncszerződése utolsó évében, akkor 25% helyett 30%-ig is felmehetnek a hosszabbítás első évi fizetéseként (pl. 27%, ha All-NBA 2. csapatba kerül, 28%, ha All-NBA 1. csapatba, és 30% ha MVP lesz). De ez csak lehetőség, a csapatnak nem muszáj ezt megadnia…. és akkor ezt most hagyom egy kicsit emészteni, ill. megmutatom táblázatos formában is.

- Óriási. Szóval a csapat a saját játékosainak idő előtt adhat emelt maximumot, hogy a csapathoz láncolja őket, HA az érintett játékosok ligaszinten is kiemelkedően játszanak. De ha van 3-4 ilyen játékosom, azzal máris kimerítettem a sapkát. Ilyet lehet? Mit tehet ilyenkor egy tulajdonos, ha ki is akarja állítani a megfelelő létszámú csapatot?

- Nagyon jó kérdés! Először is, „Designated” játékosból maximum 4 lehet egy csapatban, 2 „újonc” és 2 „veterán”. 3 vagy több veterán nem is lehet. Ez nagyon fontos. Másodszor, le kell szögeznünk, hogy az NBA-ben úgynevezett „puha” sapka van. Az NFL-ben és az NHL-ben létező „kemény” sapka annyit tesz, hogy semmilyen körülmények között nem mehetnek fölé a csapatok – illetve ha megteszik, büntetésekkel kell számolniuk, például a liga elküldhet tőlük játékosokat, hogy az adott csapat a sapka alá kerüljön. Az NBA ezzel szemben engedi, hogy a klubok bizonyos esetekben a sapka fölé kerüljenek. Ha sokkal kerülnek a sapka fölé, akkor kerül szóba a luxusadó és az „Apron”, ami mégiscsak egy hard cap, azaz kemény sapka, ami fölé nem minden esetben mehetnek a csapatok.

- Rendes dolog a ligától, hogy a sapka fölé lehet menni, de nem okoz ez nagy eltérést az egyes csapatok fizetési hajlandóságában? Úgy értem, akinek több pénze van, annak ezzel lehetősége is nyílik sokkal többet költeni a többieknél. Miért kell a sapka fölé engedni a csapatokat, azon felül, hogy a „Designated” emberek beférjenek?

- A költési hajlandóság egy érdekes kérdés, vannak rá szemléletes példák, de ha csapattulajdonos lesz, majd a saját pénztárcáján fogja érezni, hogy Önnél hol a határ, adott esetben mennyi luxusadót hajlandó fizetni. Az ok pedig, hogy a sapka fölé mehetnek a csapatok, nagyon egyszerű: ezzel is nagyobb az esély, hogy egy-egy gárda meg tudja tartani a saját játékosait – és nem csak a „Designated” játékosokat, azok csak a mostani Kollektív Szerződésben születtek meg. Amikor Larry Bird szabadügynök lett, és úgy nézett ki, hogy a Boston a sapka alatt nem tarthatta volna meg, a liga kreált néhány kivételt, amelyek használatával a sapka fölé lehet menni.

- Értem. Mik ezek a kivételek, és hogyan működnek?

- Az első a „Bird kivétel”, amely a nevét ugye Larry Birdről kapta: ahogy mondtam, a Boston kapott először engedélyt a ligától, hogy a sapka fölé menjen annak érdekében, hogy friss szerződést adhasson egyik saját játékosának – ez esetben Larry Birdnek. Ma ahhoz, hogy egy játékos „Bird szabadügynök” legyen, három évet kell eltöltenie a ligában anélkül, hogy szabadügynökként csapatot váltana, vagy waiverre tenné egy gárda. (A waivert később tárgyaljuk.) Ez a három év akár egyéves szerződésekkel, akár egy hároméves kontraktussal is abszolválható, a lényeg az, hogy a játékos ne váltson a szerződések között csapatot. Egy játékoscserével persze elkerülhet máshová, a Bird-jogait viszi magával…

- Tehát ha teszem azt, Derrick Favorsnek a nyáron a Utah új szerződést akar adni, akkor a sapka fölé mehet, mert Favors több, mint három éve játszik a Jazzben. Hogyan alakul az adható maximum?

- A Bird-szerződések legfeljebb 5 évre szólhatnak, a korábban tárgyalt maximális fizetés a határ, 8%-os éves emelésekkel. Így ha Favorsnek maximális fizetést ajánl a Utah a nyáron, az a 8 éves tapasztalata alapján a sapka 30%-a lehet, azaz 101 milliós sapkával számolva 30,3 millióról indulhat, 8%-os emelésekkel. Az emelések mindig az új szerződés első évi fizetésére épülnek.

- Világos. Mondjuk nem hiszem, hogy a Jazz ennyi pénzt szeretne áldozni egy olyan játékosra, aki nem feltétlenül tartozik a csapat hosszú távú magjához, de ez más kérdés. Folytassuk az eredeti gondolatmenetet: a „Bird kivételt” értem. Van még másik is?

- Természetesen. A következő a sorban a „Korai Bird” (Early Bird), ami hasonlóan működik, mint a „Bird”, csak itt nem három, hanem két év tapasztalat szükséges waiver és szabadügynökként való csapatváltás nélkül. A „Korai Bird” jogokkal bíró játékosnak ezzel a kivétellel minimum két éves, maximum négy éves szerződés adható. Kezdő fizetése maximum a legutóbbi fizetése 175%-a, vagy az aktuális átlagfizetés lehet, amelyik a kettő közül magasabb. Az éves emelés 8% lehet.

- De ha az embernek már van két éve a ligában, sokkal jobban jár, ha egy évet aláír viszonylag kevesebb pénzért, majd a „Bird” kivétellel a következő nyáron összehasonlíthatatlanul nagyobb szerződést kaphat, nem?

- De igen, így van. Éppen ezért csak kevesen használják ki a „Korai Bird” kivétel nyújtotta lehetőségeket.

- Mi van akkor, ha valaki egyik kategóriába sem tartozik? Ha csak egy éves szerződése volt, vagy waiverre került, vagy valami másért nem üti meg a Bird-követelményeket?

- Ilyenkor a játékos visszaigazolására a gárda például a „Nem-Bird” kivételt alkalmazhatja. Ez minimum egy, maximum 4 évre szól, és a keretein belül adható kezdő fizetés pedig vagy a legutóbbi fizetés 120%-a, vagy a minimális fizetés 120%-a (amelyik magasabb). Az éves emelések viszont itt csak 5%-osak lehetnek, nem 8%-osak.

- Ez játékosszempontból egyre rosszabb. Nagyon megéri „Bird” szabadügynöknek lenni, ha az ember a saját csapatánál akar maradni. 

- Általánosságban igen, de nem mindig. LeBron James az utóbbi időben meghonosította az 1 illetve 1+1 éves szerződéseket a ligában a nagyobb sztárok között is. Technikailag ez úgy működik, hogy egy csapat a sapka alatti helyéből leigazol egy nagy sztárt sok pénzért, akár a maximumért, de csak 1 évre. A non-Bird kivétel miatt a sapka fölé mehet a következő nyáron a játékos visszaigazolásánál, de mivel nem minimális pénzt, hanem eleve sokat adott a játékosnak erre az 1 évre, a 120%-os szabály nem számít olyan visszatartó tényezőnek, mint a minimum szerződésű játékosoknál. Kevin Durant is így igazolt át a Golden State Warriorsba: kihasználta, hogy a csapatnak sok sapka alatti helye van, odament, aláírt egy magas összegért, és onnantól nem kellett aggódnia, hogy a non-Bird miatt csak keveset kaphat. Persze ettől még teljesen igaz, amit Ön mond, mert a játékosok 99%-a nem ebben a cipőben jár, hanem valamilyen relatíve alacsony fizetést szeretne jelentősen megemelni – na ebben tényleg gát a non-Bird státusz. Ekkor a legjobb lehetőség, ha más csapathoz megy, akár olyanhoz, amelyik szintén sapka felett van. Vagy ha a saját csapata egy másik kivételt (MLE) használva ad neki új szerződést, amiről mindjárt beszélünk.

- De mit tud felajánlani a többi csapat, milyen kivételek vannak, amikkel más csapatok szabadügynökeit lehet elszipkázni?

- No, mielőtt erre válaszolok, muszáj egy kis kitérőt tennünk a már említett luxusadó és Apron felé. A luxusadó célja az, hogy a csapatok költését kordában tartsa: ha a csapat összfizetése átlép egy bizonyos szintet, be kell fizetnie a liga pénztárába egy előre meghatározott összeget. Minden, a luxusadó határa felett elköltött dollár után minimum másfél dollárt. Sőt, ha az utolsó 4 szezonból 3 szezon alatt is luxusadót fizetett a csapat, akkor egy még szigorúbb, „ismétlő” kategóriába kerül (repeater tax), ami még magasabb befizetendő luxusadót jelent. Itt láthatóak a pontos feltételek:

Tehát ha például egy csapat összfizetése 121 266 000 dolláron áll, akkor a 2 milliós túllépés miatt 3 millió dollárt kell befizetnie – pluszban! A sávok mutatják, hogy minél többel lépi át a csapat a határt, annál többet kell fizetnie. 10 milliónál már 16,25 milliós pluszt jelent az adó, 20 milliónál 45 milliót! És ez még csak a „sima” adó, az ismétlő verzió láthatóan ennél is kegyetlenebb!

Ami még fontos: a befizetett luxusadó a liga döntése értelmében az adót nem fizető csapatokhoz csoroghat vissza, egyenlően elosztva! Azaz két oka is van elkerülni az adót a csapatoknak: nem indul el az ismétlő adó órája, és pénzt kaphat vissza a csapat! Ez különösen azoknál a csapatoknál érdekes, amelyek a luxusadó határán egyensúlyoznak a szezon közben. A nap végén nagyon nem lesz mindegy, hogy éppen a határ fölé csúszva be kell fizetni mondjuk 2 millió dollárt, vagy akár 1 dollárral alatta maradva kap a csapat 3,5 milliót.

- Értem. És mi ez az Apron egészen pontosan?

- Egy újabb mesterséges fizetési határ. Jelenleg a luxusadó határ felett 6 millió dollárral van, azaz a fizetési sapka, a luxusadó és az Apron így alakult idén:

Az Apron átlépése több korlátot is bevezet a csapatok életében, és itt vissza is evezünk a sapka átlépését lehetővé tevő kivételek tárgyalásához: 

1. Nem használható a Kétéves kivétel,
2. Nem használható a Teljes MLE, csak a kisebb, Adófizető MLE,
3. A csapat nem igazolhat játékost sign-and-trade ügyletben,
4. A Gilbert Arenas provízió nem védi a csapatot.

Ezeket mindet tárgyalni fogjuk, türelem! ???? Máshogy fogalmazva, ha egy csapat a fenti korlátok közül akár csak egyet is át akar lépni, az egész szezonra életbe lép az Apron, és egyetlen centtel sem mehet efölé. Megint máshogy fogalmazva például használhatod a Teljes MLE-t, de ebben az esetben azt vállalod, hogy az egész szezonra az Apron határa alatt maradsz.

- Nem mondom, hogy világos, de azért lépjünk tovább, mik ezek az MLE, Kétéves kivétel és egyéb dolgok?

- Ahogy említettük, a sapka fölé csak valamilyen kivétellel lehet menni. A saját szabadügynököket a Bird Kivételekkel tarthatjuk meg, de ha más csapattól szeretnénk játékost igazolni, a „Középszintű” kivételt (Mid-level Exception, MLE) kell használnunk. Ez arra jogosítja fel az adott csapatot, hogy bármely szabadügynököt leigazolja, maximum egy előre meghatározott összeg erejéig, még akkor is, ha a gárda a sapka felett van. Ezt a kivételt több játékos között is fel lehet osztani és 5%-os emelések lehetnek benne. A csapat ezt a kivételt minden évben felhasználhatja, még akkor is, ha az előző évben is használta. A kivétel a sapka növekedésével vagy csökkenésével együtt fog mozogni a jövőben.

A Kollektív Szerződés ezt a kivételt egy kicsit megbonyolította, hogy mindannyiunknak egyszerűbb legyen az élete: 3 változata létezik, mind különböző feltételekkel használható fel, de egy szezonon belül csak az egyik:

1. Non-taxpayer MLE, azaz nem adófizető MLE (becenevén full/teljes MLE): ha egy csapat a sapka felett, de az Apron alatt alatt van (a kivétel kiosztása után is), akkor használhatja ezt – viszont ezzel ugye vállalja, hogy az Apron alatt is marad, azaz „felveszi a kemény sapkát”. 2017-18-ban 8,4 millió dollár az értéke. Maximum 4 éves szerződés adható ezzel a kivétellel, a már említett 5%-os emelésekkel. Rudy Gay például a San Antonio Spursnél ilyen szerződést írt alá 2017 nyarán.

2. Taxpayer MLE, azaz adófizető MLE, mini MLE: ha ezt osztod ki, akkor átlépheted az Apront. Értéke kisebb, mint a teljes MLE, 2017-18-ban 5,192 millió dollár. Maximum 3 éves szerződés adható vele, 5%-os emelésekkel. Nick Young például ilyen szerződést írt alá a Golden State-tel 2017 nyarán (igaz, hogy összesen 1 éveset).

3. Room MLE: ezt azok a csapatok használhatják, amelyek a sapka alatt tevékenykedtek, azaz cap space-ből, sapka alatti helyből igazoltak játékos(ok)at. Ebben az esetben nem használható egyik MLE sem az előbbiek közül, és a Kétéves Kivétel sem, csak a Room MLE. Maximum 2 éves szerződés adható vele, a második évre 5%-os emeléssel, értéke 2017-18-ban 4,328 millió dollár. Például a Celtics Gordon Hayward szerződésével gyakorlatilag feltöltötte a sapkát, majd alkalmazta ezt a kivételt, amikor Aron Baynes-nek a teljes, 4,328 milliós összeget megadta 1 évre.

- Értem. Extrém példával élve ha mondjuk én vagyok a sapka felett levő San Antonio Spurs 2018 nyarán, és azt mondom mondjuk J.J. Redicknek, hogy gyere hozzánk játszani, de maximum az MLE-t tudom felajánlani, akkor ez az idei béréhez képest neki 15 milliós fizetéscsökkentést jelent? Nehéz így erősíteni.

- Nem feltétlenül. A legtöbb régi veterán, aki még nem nyert bajnokságot, hajlandó lehet a nagy pénz helyett a nyerő szituációt választani. Redick remek példa lehet erre. Sőt, az is elképzelhető, hogy még csak fel sem kell használni az MLE-t. A „Kétéves” kivétel éppen az ilyen ügyleteket segíti. Ez csak kétévente adható – innen a neve –, maximum két évre szólhat, 5%-os emelésekkel. Ez is felosztható több játékos között. A kezdő fizetés elég alacsony, de a minimumnál magasabb, 2017-18-ban 3,29 millió dollár volt, viszont a használata azt jelenti, hogy a csapat „kemény sapkát kap”, maximum az Apronig költekezhet, azt nem lépheti át. Jó példa erre a kivételre Tyreke Evans, aki egyetlen évre írt alá a Memphis Grizzlies-zel 2017-ben.

- Na, így már jobban tetszik a leányzó fekvése! Már látom is a csapatot: van két vagy jó esetben három nagy sztárom a maximumon, néhány „Mid-level” vagy „Korai Bird” kiegészítő ember, és egy „Kétéves” veterán. De mi van a többiekkel? Ez még mindig kevés játékos, a sapkát pedig már feltöltöttem!

- A felvázolt szituációban jön jól, hogy létezik a „Minimum” kivétel. Ez azt jelenti, hogy egy játékosnak a minimális fizetést akkor is megadhatom, ha a sapka fölött vagyok, igaz, maximum kétéves szerződést adhatok neki. Mindkét év az aktuális minimális fizetési szintre szól. És ha már egy játékossal a sapka fölé mehettem ily módon, ezt több játékossal is megtehetem: egy évben akárhány embernek adható a minimális fizetés, tehát így nyugodtan fel lehet tölteni a keretet.

- OK, tegyük fel, hogy ezzel feltöltöttem a csapatomat. Milyen extra helyzetek adódhatnak még?

- Az első, és leggyakoribb, hogy játékoscsere útján szerez az egyik csapat egy úgynevezett „Traded Player Exception”-t (TPE-t), vagyis „játékoscsere” kivételt. Ugyan a cseréket nem most fogjuk boncolgatni, annyit már most is érdemes tudni, hogy a kimenő és a bejövő fizetések között nem lehet túl nagy differencia, hogy a csere ne legyen túl egyoldalú. Azonban nagyon ritka, hogy centre egyenlő cserék köttetnek. Ilyenkor bizonyos feltételek teljesülése esetén a kevesebb fizetést befogadó csapat kap egy TPE-t, amely kiegyenlíti a fizetéseket. Például ha a sapka felett vagyok, és adok egy 11 milliós játékost, és kapok egy 10 millióst, csökken az összes fizetésem, de még mindig a sapka felett vagyok: megmarad a jogom, hogy az összes fizetésem a korábbi szinten legyen azáltal, hogy kapok egy akkora kivételt, amekkorával a korábbi szintre mehetek. Ez a kivétel a TPE, ami jelen esetben 1,1 milliós (100000 dollárt mindig hozzáadnak a különbséghez).

- Értem, tehát ha összesen mondjuk 102 millió dollár a csapatom fizetése, és egy játékoscserével ez lemenne 99 millióra, még mindig megmarad a jogom arra, hogy 102-t költsek, mert kapok egy 2,1 milliós TPE-t. Ez az idők végezetéig megmarad? És fel tudom használni szabadügynökök igazolására?

- Nagyon jó kérdések! A TPE a „megszületésétől” számított egy évig érvényes, és kizárólag újabb játékoscserékhez használhatók, szabadügynökökhöz nem.

- Tehát amilyen úton megszerzem a kivételt, olyan úton is használhatom fel.

- A TPE esetében ez így van, ilyet csak játékoscserével szerezhet a csapat, és csak játékoscseréhez használhatja fel. Van viszont egy olyan kivétel, amire ez a kritérium nem igaz: a „Sérült Játékos” kivétel. Ha egy játékos a szezon hátralevő részére vagy a teljes következő szezonra lesérül, a liga megítélhet a csapat részére egy „Sérült” kivételt. Nem megítél, csak megítélhet! A kivétel keretében egyetlen játékos kerülhet a csapathoz, de neki csak a sérült játékos fizetésének 50%-a vagy az átlagfizetés adható, amelyik a kettő közül a kevesebb!

- Így például, ha jól értem, mivel Gordon Hayward egész évre kiesett a Bostonban, az érte kapható „Sérült” kivétel a full MLE, vagyis 8,4 millió lett, mert Hayward fizetésének fele (14,86 millió) ennél több. Ha viszont mondjuk Marcus Morris sérülése esetén az ő 5 milliós fizetése után igényelné a Celtics a kivételt, akkor csak 2,5 milliót kaphatna.

- Így igaz, Ön nagyon képben van a fizetéseket illetően!

- Igyekszik az ember, ha már csapatot akar venni. … De hogyan használható fel a „Sérült” kivétel?

- A megszerzett játékos lehet szabadügynök is, ebben az esetben a szezon hátralevő részére kaphat szerződést, de a kivétel játékoscserében is felhasználható. Utóbbi esetben a kivétel van a mérleg egyik oldalán, és egyetlen játékos a másik oldalon, akinek a fizetése maximum százezer dollárral haladhatja meg a kivétel összegét, és mindenképpen lejáró szerződésűnek kell lennie. A logika annyi, hogy a sérült játékosunk az adott szezonra esett ki, így csak az adott szezonra pótolhatjuk, hosszabb időre nem. Egyébként a Boston fel is használta a „Sérült” kivételt, amit Hayward után kapott, és Greg Monroe-t szerződtette vele 5 millió dollárért: Monroe-t a Phoenix vásárolta ki, így szabadügynök volt, és a szezon végéig kapott szerződést a Celticstől, tehát mindenben megfelelt a DPE feltételeinek.

- Ha a TPE-nek volt lejárata, gondolom a „Sérült” kivételnek is van.

- Ismét jól gondolja: a csapatok július 1. és január 15. között igényelhetik a kivételt, ezután már nem. A kivétel lejár, ha szereznek vele egy játékost, a sérült játékost elcserélik vagy visszatér a sérüléséből, vagy március 30-án, amelyik előbb bekövetkezik. A felhasználatlan kivételek egyszerűen megszűnnek.

- Mi történik akkor, ha a sérült játékos, aki után a kivételt kapta a csapat, mégiscsak visszatér?

- Ha a csapat már felhasználta a „Sérült” kivételt, amikor a sérült visszatér, akkor a helyére hozott játékost nem érinti a dolog, és a sérült játékos azonnal aktiválható. Ha azonban még nem használta fel a csapat a kivételt a visszatérés időpontjában, akkor az abban a pillanatban elveszik. Fontos még megemlíteni, hogy ha eleve sérült játékost igazol ill. ilyenért cserél egy csapat, akkor érte nem kérhető Sérült kivétel. Illetve ha a kérelmet a liga elutasítja, akkor leghamarabb 90 nap múlva kérhető ugyanarra a játékosra újabb Sérült kivétel, de csak ha új sérülése van, vagy ha a régi sérülése kiújult.

- Értem. Logikus. Összegezve a kivételeket, ha a sapka felett vagyok, akkor lehetőségem van a saját szabadügynökeimet megtartani a „Bird”, a „Korai Bird” és a „Nem Bird” kivételekkel, illetve más szabadügynököket igazolni az MLE 3 fajtájával, a „Kétéves”, a „Minimum” és a „Sérült” kivételekkel. A „Játékoscsere” kivétel (TPE) viszont csak játékoscserére használható, illetve ilyen célra a „Sérült” kivétel is megoldást jelenthet. Kihagytam valamit?

- Igen, a lista tulajdonképpen még két kivételt tartalmaz, amelyekkel a fizetési sapka fölé lehet menni. Az egyik a „Visszahelyezési” kivétel (Reinstatement Exception), amely akkor használható, ha egy liga által eltiltott játékos visszahelyezésre kerül a ligába. Ekkor a korábbi csapata maximum a korábbi fizetéséért szerződtetheti. Ha ez nem történik meg, korlátozás nélküli szabadügynök lesz. Ilyen lehetősége régebben pl. a New Orleans Hornetsnek volt Chris Andersennel, de nem éltek vele (ha minden igaz, Andersen minimális fizetésért játszotta azt a 34 percet abban az idényben, mielőtt később a Denverhez igazolt). A másik kivétel, amiről még nem volt szó, az „Újonc” kivétel (Rookie Exception). Mint tudja, a liga legfontosabb játékos-utánpótlását a draft jelenti. Az első körben kiválasztott játékosokkal akkor is köthet szerződést a csapatuk, ha ezzel a sapka fölé kerülnének, erre ad lehetőséget az „Újonc” kivétel. A második körös és a draftolatlan újoncok már más kategóriába esnek.

- Köszönöm. Szerintem ezt a témát már a következő alkalommal folytassuk. Köszönöm szépen a felvilágosítást, lenyűgöző mennyiségű információhoz jutottam, és az a gyanúm, hogy még messze nem tudok mindent, ami egy NBA franchise irányításához szükséges. Számítok Önökre a következő alkalommal is.

- Mi köszönjük a meghívást! Természetesen folytatjuk a gondolatmenetet, amikor kívánja. Előzetesen csak annyit szeretnénk elárulni, hogy a „tanterv” szerint az újonc- és más szerződésekről, azok meghosszabbításáról, és a szabadügynökökről lesz szó, és ismét érinteni fogjuk a játékoscseréket, de csak mintegy kedvcsinálóként. Háromrészes kurzusunk utolsó alkalmával viszont beugrunk a mélyvízbe, és részletesen kitárgyaljuk azokat.

- Köszönöm! Már alig várom...