NBA Playoff 2014: Az első kör előzetese (5/8)

Chicago Bulls (4.) – Washington Wizards (5.) (Első mérkőzés: 2014. április 21., 01:00)

Mi történt eddig? A Bulls nyáron nem sok változáson ment keresztül papíron. Nate Robinsont engedték el annak tudatában, hogy Derrick Rose felépült, Marco Belinelli helyét pedig Mike Dunleavy vette át. Az idény elején aztán jött a hidegzuhany: Rose újra lesérült a teljes szezonra, a Bulls pedig kicsit össze is esett emiatt. A megoldást az év közben Torontóból kitett DJ Augustin leigazolása jelentette, aki Robinsonhoz hasonlóan nagyon hasznosan, ponterősen segítette az együttest, így Rose kiesése a vártnál kevésbé vetette vissza a gárdát. Luol Dengtől is "megszabadultak" év közben, és bár érte nem jött senki, Joakim Noah előrelépése támadásban azt jelentette, hogy az angol kiscsatár távozásával nemhogy gyengültek volna, de még erősebbek lettek, így tükörsimán kerültek be a rájátszásba.

A Wizards a nyáron leigazolta Al Harringtont, de ennél jóval komolyabb lépésre szánták el magukat közvetlenül a szezon kezdete előtt: Marcin Gortatot sikerült megszerezniük a Phoenix Sunstól, így látszólag erős és komplett állománnyal vágtak neki az idénynek. Rosszul, 2-7-tel kezdték az alapszakaszt, és gyakorlatilag február második feléig nem tudták átlépni az 50%-ot - maximum 1-1 meccs erejéig. A deadline előtt erősítettek: a csalódást keltő Eric Maynor helyett Andre Millert szerezték meg csereirányítónak a Denvertől - március elején pedig Drew Goodent igazolták le Nene sérülése miatt. A jeget február végén törték át, amikor 6 mérkőzést nyertek zsinórban, onnantól pedig nem estek már be 50% alá egyszer sem. Végül ennyi is elég volt a biztos PO-ba kerüléshez, a Brooklyn utolsó heti bénázása pedig megteremtette a lehetőséget az 5. hely megszerzésére, amivel éltek is.

Az alapszakaszban 2-1-re a fővárosiak nyertek. Január közepén, négy napon belül kétszer is összecsaptak egymással a felek. 13-án Chicagóban tudott nyerni a Wizards (88-102), majd 17-én is ők diadalmaskodtak (96-93), ezúttal Washingtonban - pedig ekkor a Bulls már kifejezetten jól teljesített, egy 11 meccses szakaszban ez a két zakójuk volt mindössze. Utolsó eddigi ütközetükre az alapszakasz végén, április 5-én került sor, és a bombaformában lévő Bulls kiütötte ellenfelét idegenben is (78-96).

A magasembereknél (is) előtérbe helyezte a Bulls a "minőséget a mennyiség előtt" tervet, legalábbis a szezon nagy részére. Joakim Noah az Év Védője díj első számú esélyese, és komoly sansz van arra is, hogy az All-NBA első csapatába választják, a liga egyik, ha nem a legjobb középjátékosa volt idén. Luol Deng elcserélését követően teljesedett ki, onnantól kezdve ugyanis nemcsak a védekezés, de a támadás középpontja is lett. 4 tripla-duplával zárta a szezont, emellett számos alkalommal végzett egy-egy meccsen ennek közelében, és a Chicago támadójátékát ő szervezte.

Taj Gibson idén átvette a csapat második számú magasemberének szerepét. Az elmúlt szezonban csalódást keltett, most viszont a Legjobb Hatodik Ember díjára is esélyes lehet - Jamal Crawford mögött -, kifejezetten jó párost alkotnak Noah-val, védekezése miatt pedig a végjátékokban őt használja Tom Thibodeau Carlos Boozer helyett. Boozer hozta a szokásosat: támadásban vannak kifejezetten jó meccsei, védőként azonban annyira gyenge, hogy az idény végére 24 percre csökkent játékideje, amennyiben nincs zavaró körülmény (sérülés, faultgondok) - csak az első és a harmadik negyedeket tölti a pályán. Mögöttük Nazr Mohammed, illetve az alapszakasz végén igazolt Lou Amundson kaphatnak szerepet, de alapvetően a Noah-Gibson-Boozer hármas alkotja a rotációt négyes és ötös poszton.

A Wizards ennél papíron jóval pofásabban néz ki, de legalábbis sokkal mélyebb állománnyal rendelkeznek. A szezon előtt szerzett Marcin Gortatnak és Nenének kellett idő, mire megtanultak egymás mellett játszani, hogy ki mit vállalhat az egyébként a periméteren is erős fővárosiaknál, illetve a lengyelnek újra vissza kellett szoknia régebbi szerepébe: a támadások helyett védekezésben, illetve a piszkos munka elvégézésben kell jeleskednie jelenlegi együttesénél. Komoly jellemfejlődésen kellett átmennie Gortatnak, aki Phoenixben a kelleténél talán többet sírt a lehetőségei miatt, de megtette, és ez a csapat teljesítményének szempontjából nagy előrelépés volt. Brazil párja február végén térdsérülést szenvedett, de az alapszakasz utolsó pár találkozóján már játszhatott, és egészen jó formát mutatott hat hetes kihagyása ellenére.

Nene sérülése miatt érkezett Drew Gooden, illetve profitált még a brazil gondjából Trevor Booker is, aki ezt követően tért vissza a kezdőötösbe. Gooden olyan teljesítményt nyújtott, mintha nem is hagyott volna ki semmit - pedig idén nem volt csapata ezt megelőzően -, 15-20 pontos meccseket is előhúzott a kalapból, de Nene visszatérésével valószínűleg kevesebb szerep hárul majd rá. Booker év végére nagyon összeszedte magát ahhoz képest, amit a szezon korábbi periódusaiban produkált, úgyhogy rá valószínűleg komoly szerep hárul majd a rájátszásban is. Aki teljesen teret vesztett, az Kevin Seraphin, neki Gooden érkezésével lett jóval kisebb szerepe, és valószínűleg 5 vagy 6. számú emberként számítanak rá a palánk alatt, Gortat és Gooden is megelőzi a centereknél. Aki szintén játszhat, de akár kiscsatárként is, az Al Harrington, őt az év eleje után csak február végén húzták elő újra a kalapból.

Magasember-rotáció. Nagyon komoly fölényben van számszerűen a Wizz, hiszen 6 egészen nyugodtan, bármikor bevethető emberrel rendelkeznek, míg a Bullsnál ez jó esetben is csak 4 embert jelöl - Amundson biztonsági tartalékként érkezett az utolsó pillanatban. Ettől függetlenül a fővárosiaknak fel kell kötniük a gatyát, ha itt előnyt szeretnének kialakítani, Noah és Gibson ugyanis olyan párost alkotnak, amilyet egyik duó sem a Wizardsnál. Nenééknek támadásbeli feladataikat a lehető legjobban kell elvégezniük, lehetőségeiket kihasználniuk, ennél a két embernél és ennél a rendszernél nehezebb feladatok nem nagyon várnak a későbbiekben sem a washingtoniakra - már amennyiben továbbjutnak. A hosszabb pad egy hosszú párharc vagy ne adj Isten sérülés esetén viszont elég nagy előny lehet Randy Wittman gárdájánál.

A periméteren valamivel talán kiegyenlítettebb a dolog papíron is. Derrick Rose sérülése után Kirk Hinrich vette át az első számú egyes szerepét, és bár idén is bajlódott több sérüléssel is a veterán egyes, az alapszakasz végére egészségi állapota és tejesítménye is elég magas szinten stabilizálódott, nagyon szépen megszokta, hogy nem ő, hanem Noah irányít. Mellette Jimmy Butler és Mike Dunleavy "foglalnak helyet" a kezdőben, akiknek a teljesítménye az egész csapatéval együtt Luol Deng távozását követően kezdett javulni. Dunleavy bekerült a kezdőötösbe és fénykorát idéző játékot hoz - a Kyle Korver-Marco Belinelli vonulathoz képest sokoldalúbb, kiegyensúlyozottabb produktummal rukkol elő -, Butler pedig a kicsit gyengébb évkezdet után hozza a mindenes játékot, amit már tavaly megszoktunk, idén pedig elvártunk tőle.

A kispadról DJ Augustinnak kulcsszerepe lesz. Az egykor Charlotte-ban még kezdő játékmester tavaly Indianában, idén pedig Torontóban bukott meg - a Raptorsnál negyedik számú irányító lett és ki is rakták a keretből. A Bulls már október végén leigazolta, Rose sérülését követően pedig elkezdett vaskos perceket kapni, és tőle nagyon régen látott játékkal hálálta ezt meg. Noah mellett talán a legtöbbet ő tette azért, hogy a csapat ne tankolni kezdjen, hanem simán jusson be a rájátszásba. Mellette az elsőéves Tony Snell Jolly Joker is lehetne, hiszen kettes és hármas poszton is kifejezetten hasznos játékos elöl-hátul, rutintalansága miatt viszont nagyon hullámzó a teljesítménye, a PO előtti igazolások pedig lehet, hogy az ő játékidejét nagyban fogják befolyásolni. Újra a chicagóiaknál van ugyanis Mike James, aki azért valószínűleg sok vizet nem fog zavarni Hinrich és Augustin mögött, a védekezőspecialista Ronnie Brewer viszont akár még komoly szerepet is kaphat Thibodeau rendszerében.

A túloldalon a kezdő szinte tökéletes. John Wall a liga egyik leggyorsabb irányítójából most már szintet lépett, egészen megbízhatóan, magas szinten játszott, és még ha vezérként van is hova fejlődnie, kifejezetten jó előjel, hogy a Bulls ellen idén 20.7 pontot és 8 gólpasszt átlagolt az egymás elleni három meccs alkalmával. Bradley Beallel az egyik legfiatalabb és legjobb kombót alkotják az egész NBA-ben - gyönyörűen illeszkedik egymás mellé a betöréseket erőltető, festékből osztogató Wall és a vajkezű Beal. Ami még jobbá tettet idén a Wizards külső sorát, hogy Trevor Ariza lejáró szerződéssel rendelkezett, így jóval jobban csipkedte magát, mint az utóbbi esztendőkben. A védekezésben átlag fölötti kiscsatár 40.7%-kal dobta a triplákat, ami messze pályafutása legjobb mutatója - igaz, az intő jel lehet, hogy a Bulls elleni három meccsen csak 27.3%-kal ment ez neki.

A kispadon Andre Miller jelenléte nagyon sokat jelenthet, hiszen a veterán irányító nagyon sok nagy csatát megélt, és Eric Maynorhöz képest kategóriákkal jobban összefoghatja a cseréket. A kisemberek - valószínűleg - ötös rotációja Martell Websterrel teljes, akinek a számai visszaestek az előző idényhez képest, de még így is hasznos kiegészítő tud lenni, és Bealhez és Arizához hasonlóan kintről kifejezetten veszélyes - a szezonban 39.2%-kal, a Chicago ellen pedig 54.5%-kal vállalta a trojkákat. A két újonc, Otto Porter és Glen Rice Jr. valószínűleg nem sok szerepet fognak kapni, maximum pihentetés céljából kerülnek majd pályára, Chris Singleton pedig teljesen teret vesztett ebben a szezonban, alig kapott lehetőséget. Garrett Temple a szezon során megbízható rotációember volt, de szerintem a rájátszásban őt sem nagyon fogják erőltetni.

A hátsó posztok rotációjában látszólag megint a Wizardsnál az előny, a top5 játékosuk jobban fest név alapján, mint a Bulls ugyanilyen mélységben. Amennyiben a palánk alatt nem sikerült fölényt kialakítania a fővárosiaknak, abban az esetben a periméteren még mindig megnyerhetik az egész sorozatot Wall és a tripladobók játékára alapozva. Hinrich jó védő, de a villámléptű Wall kifejezetten nem jó matchup ellene, nem is véletlen, hogy az irányító egyénileg is jó számokat hozott idén a Bulls ellen. Bealnek cserébe kifejezetten fájdalmas sorozata lehet Butler ellen és könnyen lehet, hogy aki itt a másikat dominálni tudja, annak a csapata megy tovább a következő körbe. Ha már a Wall-Hinrich összevetésben megemlítettük, akkor Augustinnál is meg kell, hogy egyáltalán nincs rá embere a Washingtonnak, úgyhogy belőle könnyen lehet X-faktor - ahogyan az volt a szezon nagy részében is.

Edzők. Annyit dicsértük a Wizardsot eddig, hogy felmerül a kérdés: hol nyerhet a Bulls akkor? Itt. Randy Wittman életében először jutott 39% fölé, pedig ez volt a 8. idénye (ha azokat a szezonokat is számoljuk, amikor nem edzősködött végig egy-egy csapatnál), míg Tom Thibodeau Chicagóba kerülése óta folyamatosan ott van a PO-ban, volt Év Edzője is, nyerte csapatával az alapszakaszt, és most már Gregg Popovich-csal egy napon kezdik emlegetni a nevét - ligaelit rendszert alakított ki védekezésben, de támadásban is olyan taktikát erőltet csapatára, amelybe szinte bárki beilleszthető, az működni fog.

Konklúzió. A Wizardsnak szerintem alapvetően jobb játékosállománya van, de Thibodeau egyszerűen kevesebből többet hozott ki idén (is). A PO-ban a védekezés értékelődik fel leginkább, ebben pedig sokkal jobb a Bulls, ez pedig fajsúlyosabb lehet annál, mint hogy támadásban közel sem rendelkeznek annyi opcióval, mint a Washington. Karakteresebb kosárlabdát játszik a Chicago, amely ráadásul épp a szezon ezen pontján válhat még nagyobb előnnyé. A Washington szerintem a Wall-Beal duó teljesítményétől függően továbbmehet, de csapatként, összességében a Bulls (még) előrébb tart.

Tipp. A pályaelőnyt olyan rettenetesen fontosnak nem gondolom, mindkét együttes nyert a másik parkettjén az alapszakaszban. Nagy probléma lehetne, hogy nagyon sokan (itthon és Amerikában is) elkönyvelték már, hogy Bulls továbbmegy és a Pacersszel játszik a keleti döntőbe jutásért, ám Thibodeau nem az az ember, aki hagyja, hogy a játékosai ne az adott ellenfélre, hanem már a következő feladatokra gondoljanak, úgyhogy ezzel szerintem nem lesz gond a Chicagónál. Mivel az állományok közti különbségnél szerintem döntőbb a chemistry, illetve az, hogy Noah-ék stílusa elvileg sokkal jobban érvényesül a PO-ban, ezért nálam 4-2-vel továbbmegy a Chicago Bulls.

A párharc érdekessége/történelem: 2005-ben is találkozott a két együttes, akkor is 4-5. kiemeltek voltak, ám akkor a Gilbert Arenas vezette Wizards megviccelte a Bullst, pályahátrányból is nekik sikerült megnyerni a párharcot 4-2-es összesítéssel.