NBA Playoff 2016: Az első kör előzetese (1/8)

Toronto Raptors (2.) – Indiana Pacers (7.)
(Első mérkőzés: 2016. április 16., szombat, 18:30)

Mi történt eddig? A Raptors a nyáron úgy döntött, hogy védekezőspecialista emberekkel tölti fel a keretet, és ez be is jött Dwane Casey-éknek, hiszen idén nem csak a szezon kezdetét nyomták meg, de az alapszakasz második felében sem estek össze annak ellenére sem, hogy legnagyobb nyári igazolásuk (DeMarre Carroll) szinte semmit nem játszott. Januárban volt egy franchise-rekordot jelentő 11 meccses győzelmi sorozatuk, az All-Star szünet utáni 35-17-re pedig rápakoltak még egy 21-9-et, ezzel nyerték az Atlantic divíziót - ez nemcsak a franchise-csúcsnak számító 56-26 miatt sokkal biztatóbb, mint a tavalyi rájátszás előtti helyzet, hanem a mutatott játék és a tartás miatt is, jelentősen jobb formában indulnak neki a PO-nak, mint egy éve.

A Pacers a nyáron Monta Ellisszel, Jordan Hill-lel és Myles Turnerrel pótolta a távozó David Westet és az elcserélt Roy Hibbertet, de ez is elég volt annak köszönhetően, hogy Paul George felépült teljesen és pályafutása legjobb évét hozta - igaz, nagyobb is volt a szerepe, ezt a csapatot most egyértelműen rá, köré építették, de szerencsére a lábtöréséből már semmi nem látszódott rajta. Az Indiana jól kezdte az évet, 12-5-tel és 16-9-cel is álltak, aztán visszaestek alig valamivel 50% fölé, onnan pedig csak márciusban mozdultak el - általában azért a PO-helyeken tanyáztak, de egészen a végéig nem volt biztos helyük a rájátszásban. A Bulls szerencsétlenkedése mellett utolsó 7 meccsükből 6-ot hoztak, így végeztek végül 45-37-tel és lettek hetedikek.

Az alapszakaszban 3-1-re nyerte az egymás elleni párharcot a Toronto. Rögtön a szezon első meccsét egymás ellen vívták, Torontóban 106-99-re nyertek Lowry-ék október 28-án, december 14-én azonban visszavágott a Pacers, akkor a Bankers Life Fieldhouse-ban 106-90 arányban George-ék voltak a jobbak. Az utóbbi két találkozásuk a legutóbbi egy hónapban volt: előbb március 17-én Indianában nyert a Raptors 101-94-re hosszabbítás után, aztán egy hete, április 8-án hazai pályán győzött a Toronto 111-98-ra.

 

Alapvetően két ellentétes stílus találkozik egymással, hiszen a Pacers a harmadik legjobban védekező csapat a ligában (102.9 kapott pont 100 támadásonként), a Raptors pedig az ötödik legjobban támadó alakulat (110 dobott pont 100 támadásonként) - hogy ki tudja ráerőltetni az akaratát a másikra, az el is dönti a párharcot egyik vagy másik irányba.

A Raptors támadójátéka egyértelműen a két kezdő hátvédre, Kyle Lowry-ra és DeMar DeRozanre, az ő vezetésükkel pedig a büntetők kiharcolására épül - az elvállalt duplák és triplák számában is majdnem a mezőny alsó harmadában vannak, de ipari mennyiségben állhatnak a vonalra, a ligában a harmadik legtöbbször (26.7 FTA). Rögtön egy szép feladat elé érkezik Frank Vogel, mivel a tömörülés sem megoldás ellenük, az ötödik legjobb triplaszázaléka van a Raptorsnak (37.0%), Lowry és Carroll mellett Luis Scola, Patrick Patterson és Terrence Ross is be tudja verni kintről 38% fölött. A periméter-védekezése jó alapvetően az Indianának, a harmadik legrosszabbul dobnak ellenük az ellenfelek triplából például (33.4%), Hill és George is kifejezetten jó védők, de eddig ez elég kevés volt mostani ellenfelükkel szemben. Lowryék egyértelműen a védelmek szétbontására utaznak, tehát kevés a jó tripla elleni védekezés ellenük, és eddig ha máshogy nem is, de büntetőkből mindig rendesen megszórták a Pacerst, legutóbb pedig Joseph, Norman Powell és Delon Wright is megtették ugyanezt - lehet gond most is Monta Ellis vagy Rodney Stuckey bújtatásával.

A Toronto egyértelműen azzal jobb jelenleg, hogy nem "féloldalas" csapat, 11. legjobb a védelmük is (105.2 kapott pont 100 támadásonként), míg az Indiana összességében nagyon gyenge támadásban, csak 25-ek elöl (104.6 dobott pont 100 támadásonként), és az alapszakaszban látott előjelek sem túl biztatóak.

A Raptors megfogásán túl ugyanis az lesz a másik kulcs, hogy az Indiana messze legjobb játékosa, George mire lesz képes támadásban - a Pacers a négy egymás elleni mérkőzésen egyetlen egyszer érte el a 100 pontot, a kiscsatár pedig hiába átlagolt 23.1 pontot 55.8%-os TS-sel a szezon során, a Raptors elleni négy összecsapáson 16.3 pontot hozott meccsenként egészen pocsék százalékokkal (30.8% mezőny, 26.9% tripla). Márpedig neki össze kell szednie a magát, arra ugyanis elég kevés az esély, hogy az ő jó játéka nélkül is hozni fogják a kellő pontmennyiséget - egyedül Ellis és Stuckey képes igazán egyéni villogásra, de Miles-on kívül senki nem volt kiegyensúlyozott a Raptors ellen a "pontfelelősök" közül. Az sem túl pozitív hír a Pacers szempontjából, hogy Carroll csak az első egymás elleni derbin játszott, ennek ellenére sem ment George-nak, csapatszintén "ölték meg" a játékát, Carroll visszatérésével pedig smallball és hagyományos felállás esetén is megvan rá a külön emberük.

A palánk alatt sem a Pacers volt a jobb eddig, Jonas Valanciunas és Bismack Biyombo is megállta a helyét az Indianával szemben (Luis Scola már kevésbé, valószínűleg most sem erőltetik túl), de a litvánra továbbra sem hívnak túl sok játékot, és amíg így megy a csapatnak (vagy amíg Casey a kispadon van), addig nem is lesz ebben változás, Biyombo pedig egyértelműen a védekezéséért és a pattanózásért kerül parkettre - ezeket el is végzi. A Pacersnek ihletett dobóformára lesz szüksége pont az említett két úriember miatt, mivel a Raptors a 8. legjobb védőpattanózó csapat (77.7%), az Indiana pedig csak 20. a támadópattanóknál (23.4%). Hogy nem itt fog valószínűleg eldőlni a párharc, azt azért jól mutatja, hogy a Pacersnél jó eséllyel Ian Mahinmi, Lavoy Allen, Jordan Hill és Myles Turner lesznek forgatva, akik szintúgy nem a támadójátékukról híresek, de Turner lehet a párharc egyik X-faktora - a többiektől nagy csoda nem várható, ő viszont nagyon tehetséges magasember, ha valakitől pozitív meglepetés várható, az ő.

Edzők. Idén nincs túl nagy különbség a két szakember teljesítménye között. Vogel parádés eredményt hozott ki szerintem ebből a Pacersből - hogy az állománya milyen, azt szerintem a támadójátékuk és hatékonyságuk jól jellemzi, de a védekezést megszervezte megint, nem is akárhogyan. Casey most olyan állományt kapott a kezei alá, ami sokkal inkább fekszik neki, jóval jobban meg is találta a közös hangot a kerettel, és a védekezésen látszik az egyértelmű fejlődés. Vogelt jobb stratégának tartom, illetve Casey-t gyengének, ami egy szoros párharcban döntő lehetne, viszont Casey lehetőségei, a rendelkezésére álló keret sokkal jobb.

Konklúzió. Amennyire nem volt jó állapotban a Raps tavaly a PO előtt, annyira jónak és összeszedettnek tűnnek most. Az állományok közötti mélységben is van különbség és szerintem a minőségben is, az pedig intő jel így a párharc előtt, hogy az Indiana támadásban egyetlen igazán potens játékosát mennyire ki tudta venni az alapszakaszban a játékból a Toronto, így összességében nézve szerintem masszív esélyesei ennek a sorozatnak az Atlantic divízió nyertesei. Hiába nyilatkozta le Masai Ujiri, hogy a rájátszástól függetlenül megtartják Casey-t, ha itt is ki tudnak esni, szerintem megköszönik neki a részvételt - ezt szerintem a tréner is tudja, és ha tele a gatya, és Vogel első jó húzására leblokkol, akkor lehet gond a továbbjutással, egyébként ezt a Raptorsnak meg kellene tudni oldani.

Tipp. 4-1 a Toronto Raptorsnak. Otthon kettőt nyernek, idegenből elhozzák a harmadik meccset, az ötödiken otthon zárnak.