NBA Playoff 2016: Az első kör előzetese (3/8)

Atlanta Hawks (4.) – Boston Celtics (5.)
(Első mérkőzés: 2016. április 17., vasárnap, 01:00)

Mi történt eddig? A Hawksnak a nyáron döntést kellett hoznia - vagy Paul Millsapet engedik el vagy DeMarre Carrollt, utóbbi verzióra tették le végül a voksukat, plusz megszerezték Tiago Splittert a LaMarcus Aldridge miatt takarító Spurstől. Kyle Korver sérülten kezdte a szezont, és elég komoly hullámzásokat mutattak be - 8-2-vel kezdtek, visszaestek 50% környékére, megint jött egy jobb sorozat, megint egy gyengébb. Nem véletlen, hogy a deadline előtt, 31-24-es mérlegnél felmerült annak a lehetősége, hogy szétrobbantják a magot. Ez végül nem következett be, február 26-tól kezdve pedig produkáltak egy 17-5-öt, mielőtt elveszítették az utolsó két meccsüket, így értek be 48-34-gyel a negyedik helyre, a négyes holtverseny második pozíciójába.

A Celtics a nyáron nem tudott nagyot húzni, így kisebb erősítéseket hajtottak végre - ingyen szerezték meg David Lee-t, aki végül itt sem vált be, Amir Johnson érkezett még a nagyobb nevek közül, de lényegében a tavalyi csapatra építettek. Hiába volt azonban összeszokott a gárda, nem igazán jött ez ki belőlük, január 20-ig 50% környékén mozogtak a teljes idényben - ott nyertek 10 meccsből 9-et, ezzel léptek el a holtpontról. Március 20-tól volt még egy jobb sorozatuk, amikor 10-ből 8 találkozót behúztak, de utolsó három meccsükből kettőt elbuktak, mindkettőt rivális ellen, így végül a Miami legyőzésével is csak ötödikek lettek, ugyanolyan mérleggel, mint a Hawks (48-34).

Az alapszakaszban 3-1-re végeztek egymással a felek, a Hawksé lett a különcsata. Az első találkozást november 13-án még a Celtics nyerte hazai pályán 106-93-ra, 11 napra rá azonban 121-97-re, borzasztóan simán nyert a Hawks Atlantában. December 20-án Bostonban is győzni tudott 109-101-re Mike Budenholzer legénysége, egy hete pedig 118-107 lett a végeredmény az Atlantának.

 

Az eddigi meccseikből az látszik, hogy a Celticsnek kifejezetten nem fekszik a Hawks, hiszen az Atlanta mindössze 22. volt támadásban (105.1 dobott pont 100 támadásonként), míg a Boston a negyedik legjobban védekező csapat (103.6 kapott pont 100 támadásonként), a Hawks háromszor mégis nagyon megszórta Brad Stevenséket.

Az Atlanta játéka nem meglepő módon a triplákra épül, hiszen a 24. legtöbb kettest vállalják (56.0) és a legkevesebb büntetőt dobhatják rá meccsenként (20.0), ennek ellenére hiába dobják rá a hetedik legtöbb hármast (28.4), csak a 15-ek pontosság szempontjából (35.0%). Alapvetően a Celtics a negyedik legjobban védekezik a hármasok ellen (33.6%), viszont a négy egymás elleni meccs közül kettőn szétdobta őket az Atlanta (12/24 és 17/33). A Celtics ellen a harmadik legtöbbször állhatnak oda az ellenfelek a vonalra (26.0), de ebből azért olyan nagy problémájuk nem volt és várhatóan nem is lesz a Hawks kevés kiharcolt büntetője miatt, viszont abból igen, hogy Millsapet nem tudták tartani.

Al Horford a négy meccsből összesen egyszer jutott 13 pont fölé, az erőcsatár viszont 22.5 pontot, 10.3 pattanót, 3.0 gólpasszt és 1.5 blokkot átlagolt a Celtics ellen 42.9%-os triplamutatóval. Az ő kikapcsolása lesz az egyik, de nem az egyetlen feladat, ami kell a Bostonnak a pályahátrányból történő továbbjutáshoz. Még két dologra feküdhetnek rá Isaiah Thomasék. Az egyik az, hogy az Atlanta rengeteg labdát ad el, 22-ek voltak ebben (13.8% TOV%), a Boston pedig a negyedik legtöbb eladott labdát harcolja ki (14.6% TOV%). A másik pedig az, hogy ahogyan az ellenük dobott sok büntetőt nem igazán tudja kihasználni a Hawks, úgy másik védekezésbeli gyengeségüket, a védőpattanózást sem, amiben hátulról a hatodikok (26% DRB%), az Atlanta viszont ligautolsó támadópattanózó (19.1% ORB%).

A Boston elöl sokkal jobb, mint az Atlanta, 10-ek voltak az alapszakaszban (106.8 dobott pont 100 támadásonként), viszont a Hawksé a második legjobb védelem (101.4 kapott pont 100 támadásonként).

A Celticsnek nagyon elő kell venni a jobbik vagy/és az okosabbik énjét: vagy le kell szokniuk a tripláról, vagy ihletett formában kell pályára lépniük, ebben ugyanis csak 28. legjobbak voltak a 30 csapat közül (33.5%), ellenfelük pedig a hatodik legjobban védekezik a hármasok ellen (33.8%). Ami nem teszi egyszerűvé a helyzetet a Boston számára az az, hogy Mike Budenholzerék ellen dobják a csapatok a legrosszabbul a ketteseket (46.9%), és a hetedik legkevesebb büntetőt is ellenük harcolják ki (22.1) - úgy dobnak ellenük gyengén a csapatok, hogy szabályosan védekeznek, első szándékból a liga többi részéhez képest ritkán kapnak pontot. A Celtics támadójátéka nem is a makulátlan dobószázalékra épül, hiszen csak 24. voltak az alapszakaszban a súlyozott mezőnymutatót nézve (48.8% eFG%), sokkal inkább a liganegyedik kevés eladott labdára (12.1% TOV%), ez ellen viszont szintén jól védekezik a Hawks, ötödikek voltak kiharcolt eladott játékszerekben (14.4% TOV%).

Hogy a 3-1 miért nem meglepő az egymás elleni meccseken, azt könnyű megmagyarázni: az Atlanta egyetlen, de annál vaskosabb gyenge pontja a pattanózásuk: a ligautolsó támadópattanók mellé csak 25-ek védőpattanóknál (74.6% DRB%), a Boston pedig ebben egész jó is, 10-ek a támadópattanókat nézve (25.1% ORB%). Az egyetlen győzelmekor a Celtics 50-35-re nyerte a palánk alatti csatát, a másik három meccsből viszont egyszer egyetlen 1-gyel szerzett több pattanót ellenfelénél, kétszer pedig ki is kapott ebben az összevetésben. Ez az a pont, amit szinte biztosan nem engedhet meg magának a Boston, a kérdés az, hogy a bő, de főleg a palánk alatt a minőséggel küszködő keretből ki léphet fel - Amir Johnson, Jared Sullinger és Kelly Olynyk előtt leginkább a feladat, vagy csapatszinten kell ezt megoldaniuk, de erre utazniuk kell. Külső posztról sem jött folyamatosan jó teljesítmény náluk, Thomasnak is két jó és két gyengébb meccse volt, a többiek egyszer-egyszer nyújtottak kiemelkedőt, de ez az Atlanta hátul hozott számait tekintve nem meglepő, a pattanózás viszont az, ez lehet a döntő, és a Celtics itt fordíthatja a párharcot a maga javára.

Edzők. Itt nem érzek szakadéknyi különbséget, mert Mike Budenholzer tavaly egyrészt bizonyított, másrészt talán a lábtöréséből visszatérő Thabo Sefoloshát leszámítva kiemelkedő védő nélkül összerakott egy betonkemény hátsó alakzatot idén is, Brad Stevens pedig egy olyan állományból főz kis túlzással, amiben van minden a konyhából, koriander, keleti fűszerek, amit akarsz, de mind diszkont áru (Thomast és Jae Crowdert leszámítva)... Sokan nem tudnának megbírkózni szerintem ezzel a feladattal, hiába adott egy nagyon bő keret számára - hatalmas szakmai tudása van, az egyik legnagyobb taktikai repertoárral rendelkező vezetőedző a ligában, aki kiváló egységet is teremt csapatánál. A Hawks szerintem egy fokkal rövidebb (főleg a palánk alatt), de minőségibb állománnyal rendelkezik, mindkét trénernek van lehetősége változtatni (az Atlantában főleg Dennis Schröder lehet érdekes, ő kétszer nyerőember volt az alapszakaszban is), úgyhogy egy jó kis taktikai csatát is láthatunk majd talán.

Konklúzió. Megmondhatatlan, mi lesz ebben a párharcban. Nem igazán fekszik az Atlanta a Bostonnak, hiába játszik mindkét társaság gyors kosárlabdát - ami a Celtics sajátja inkább, de pace alapján a Hawks is nyolcadik volt a ligában. Ha a zöldeknek sikerülne a palánk alatti elvi fölényt a gyakorlatba is átültetni, az alapszakaszban elért egymás elleni mérleg ellenére is jó esélyeik lennének a sorozat behúzására, ha viszont nem, akkor gyakorlatilag minden az Atlanta szája íze szerint alakulhat, máshol nagyon nem tud fogást találni rajtuk a Boston. Tavaly a Hawks már főcsoportdöntőt játszhatott, tapasztalatban is verik a Celticset, akik nagyon éhesek a sikerre, de a lelkesedés önmagában kevés lesz. Mindkét gárda hatalmas hullámzásokra képes egyébként meccsen belül és egyik napról a másikra is, ez óriási kérdőjelet tesz a párharc mögé.

Tipp. 4-3 a Boston Celticsnek. Őszintén szólva ebben a sorozatban a 4-1-től az 1-4-ig bármit el tudok képzelni, mert nincsenek hatalmas különbségek a csapatok között, és ahogy az előbb említettem, hullámvasútra mindkét együttes hajlamos. Szerintem a Bostonnál Stevens utazni fog a Hawks gyengeségére, amennyire az állománya engedi, és ha ennek lesz foganatja, akkor az Atlantának egyszerűen nincs meg a kerete Tiago Splitter egész éves kidőlésével ahhoz, hogy nagyon belenyúljon a palánk alatt a különmeccsbe, talán ezért megy tovább majd a Boston. Könnyen elképzelhető, hogy nincs azonban elég a Bostonban, akkor az Atlanta ha nem is simán, de továbbmegy.