NBA Playoff 2019: A második kör előzetese (2/4)

Milwaukee Bucks (1.) - Boston Cetlics (4.)
(Első mérkőzés: 2019. április 28., vasárnap, 19:00)

Mi történt eddig? A nyáron edzőt váltó, a játékát alapjaiban megreformáló, év közben tovább erősítő Milwaukee a keleti rájátszás első körében gond nélkül jutott túl a Detroit Pistonson. Semmi meglepetés nem történt a legjobb játékosát egyébként is csak részben és sérülten játszató autóvárosiak ellen - minden szinten felülmúlta ellenfelét és 4-0-val jutott tovább Mike Budenholzer együttese.

A Boston a nyögvenyelős alapszakaszt követően szintén egy 4-0-s söpréssel jutott túl az Indiana Pacersen. Voltak nagyon brusztolós részei a sorozatnak (a nagy része ilyen volt), és előfordult, hogy nagy hátrányból kellett fordítania Brad Stevens csapatának, de megtette, és végül meccsveszteség nélkül jutott a következő körbe.

Az alapszakaszban 2-1-re a Bucks nyerte az egymás elleni csatát. November 1-jén a Boston hazai pályán győzött 117-113-ra, ami a wisconsiniak első veresége volt a szezon során - 7-1-gyel álltak ezután a meccs után. A Milwaukee december 21-én visszavágott a TD Gardenben, 120-107-re győztek a vendégek, február 21-én pedig hazai pályán diadalmaskodtak 98-97-re Giannis Antetokounmpóék.

Tavaly is játszott egymás ellen a PO-ban a két együttes, akkor a Boston volt pályaelőnyben, és 4-3-mal jutott tovább, abból a sorozatból azonban kár messzemenő következtetéseket levonni, hiszen az egyik oldalon Gordon Hayward és Kyrie Irving is bevethető ezúttal, ez az előző idényre nem volt igaz, a másik oldal viszont merőben más játékot játszik teljesen más hatékonysággal, mint egy évvel ezelőtt.

A párharc alapvető kérdése az lesz, hogy a Celtics hogyan töri fel majd a Bucks ligaelső védekezését, amely eddig eddig az egész szezonban pazarul épített az erősségeire. A Milwaukee a rettenetesen hosszú végtagokkal rendelkező játékosaival mindenhova odaér, így hiába kapott a csapat viszonylag magas százalékban kosarat a hármasokból (36.1%), az egész ligában ellenük próbálkoztak, próbálkozhattak a legkevesebbet az ellenfelek, és összességében a legkevesebb trojkát is ők kapták. Alapvetés a Bucks védekezésében, hogy rábírják az ellenfelet arra, hogy a gyűrűhöz közelebb verje meg őket, itt azonban jön a következő probléma: a ligaelső ellen dobták a csapatok a legrosszabbul a duplákat (47.9%), a negyedik legkevesebb büntetőt ítélték meg Giannisék ellen (meccsenként 20.7), és a legtöbb védőpattanót is ők szedték az egész mezőnyben (80.3% DRB%) - lényegében arról van szó, hogy hármast nem igazán engednek a másik együttesnek, közelebbről ellenük a legnehezebb kosarat szerezni, második esély meg nem nagyon adódik.

Brad Stevenst az egyik legnagyobb stratégának tartják a ligában, és most egy egészen komoly megoldandó feladat előtt áll, és nem lesz egyszerű dolga. Kyrie Irving nem volt rossz az első körben, de most úgy kell feljebb kapcsolnia, hogy Khris Middletont és Giannist kapja meg a nyakába valószínűleg - Malcolm Brogdon még sérült, de ez így sem lesz egyszerű, a Milwaukee-nál ráadásul kiválóan működik a besegítő védekezés, így Irvingnek a scoring mellett a társakat is folyamatosan figyelnie kell majd. Jayson Tatum jól játszott a Pacers ellen, rá talán lehet majd építeni, de nagy kérdés, ki fogja majd, mert ha Antetokounmpo lesz alapvetően az embere, akkor leginkább a görög besegítéseit kell könyörtelenül kihasználnia, egy-egyben nem fogja megverni - amikor Giannis lelép róla, az ilyenkor megkapott labdáit be kell vernie majd. Jaylen Brown, Gordon Hayward és Marcus Morris is képesek voltak kiugró teljesítményre az Indianával szemben, tőlük ugyanez kell majd, de kiegyensúlyozottabban.

Két kérdés merülhet majd fel. Egyrészt Marcus Smart hiánya és esetleges visszatérése. Adrian Wojnarowski (ESPN) legutóbbi, április 10-ei híre alapján Smart még ebben a körben sem léphet majd pályára - az ő esetleges játéka boríthatná a párharcot a Boston oldalára. A másik kérdés az, hogy Al Horfordra mennyire épít, illetve építhet majd Stevens. Horford a Celtics egyik, ha nem a legstabilabb embere, és Brook Lopez személyében talán a leggyengébb védő is rajta lesz majd a párharc során. Az is igaz viszont, hogy ha valaki pontosan ismeri Horford erősségeit és gyengeségeit, akkor az Budenholzer, hiszen az Atlanta Hawksnál évekig együtt dolgoztak, illetve az is, hogy a Bucks olyan szinten tudja megszállni a palánk körül területet (is), hogy Horfordnak a pontszerzéssel meggyűlhet a baja. Ettől függetlenül az ő játéka kulcs lesz a sorozat kimenetele szempontjából, mert átlátja a pályát, és meg tudja találni az üres embert. A Celtics nem dobja rosszul a hármasokat, és ha esetleg ebben a szegmensben rá tudja erőltetni akaratát a Milwaukee-ra (viszonylag üres helyzetekből jó százalékkal szórnak majd Jaylen Brownék), akkor van esélye.

A pálya túloldalán is más volt a helyzet tavaly, amikor még teljesen meg lehetett fojtani a Bucksot azzal, ha valaki felállt védelem elleni támadásra kényszerítette az együttest. A Boston ráadásul a legjobban védekezett az alapszakaszban minden hiányzója ellenér - idén sem rossz a gárda (hetedik), de nincs ugyanolyan szinten a védelme, mint egy évvel ezelőtt, amely akkor az egységre és a folyamatos energiáira épített, ezzel pedig voltak gondok Irvingék visszatérésével.

Annyi egyezik meg a tavalyi mottóval, hogy azokban a periódusokban, amikor a Celtics nem tudja megállítani a Bucks gyors indításait, nagyon könnyedén el is bukhatja a mérkőzést, mert teljesen esélytelen bárki, hogy open court megállítsa Antetokounmpót. Ezzel egy éve nem volt gondja a Bostonnak, idén viszont meg kell oldani azt is, hogy Budenholzer munkájának köszönhetően egyrészt jóval szofisztikáltabbnak tűnik a wisconsiniak felállt védelem elleni játéka, másrészt jóval inkább csapatjátékra épül (aka pár évvel ezelőtti Atlanta), harmadrészt pedig a tavalyi negyedik legkevesebb tripla után idén a második legtöbb hármast dobta a Milwaukee az alapszakaszban - meccsenként majdnem 5 trojkával landolt több az ellenfél gyűrűjében, mint egy évvel ezelőtt, ez szakadéknyi különbség.

Talán még így is az tűnik a legjobb fegyvernek a Bucks levédésére, hogy a triplákat feladja a Celtics, mivel a Milwaukee százalékban semmit nem lépett előre: több triplát is vállalt jócskán a Budenholzer-legénység, a mutatója pedig 35.5% helyett 35.3% volt. Azt is hozzá kell viszont venni, hogy jelentősen jobbak a lehetőségei a Bucksnak idén, ha a spacingről van szó: Brogdon hiánya ebből a szempontból is fájó lehet...ne, ha Middleton mellett idén nem lenne már ott Ersan Ilyasova, Nikola Mirotic, Brook Lopez vagy éppen Sterling Brown. Klasszisokkal jobban néz ki a Milwaukee (idén, mint tavaly), ha arról beszélgetünk, hogy kiknek kell helyet kreálnia Giannisnak, Middletonnak és Eric Bledsoe-nak. A felsoroltak közül Mirotic és főleg Lopez meccset eldöntő faktor is lehet egy-egy találkozón - Lopezzel ráadásul mindig mindenhová menni kell, hatalmas taktikai előny, hogy a Celtics centerét ki tudja húzni a palánk alól, ha csak nem dönt úgy Stevens, hogy Lopeztől ki lehet kapni, de a többiek területét szűkítsék.

Ha a helyzetkreálásról van szó, ott sem feltétlenül kell csak Antetokounmpóra támaszkodnia Budenholzernek. Bledsoe kifejezetten jó formában van, egyáltalán nem esett vissza a teljesítménye, mióta megkötötte szerződéshosszabbítását, de Brown megfelelően szívhatja a vérét. Smart hiánya ezen az oldalon talán még jobban kiütközhet majd, mint támadásban, de Terry Roziernek szép emlékei vannak tavalyról Bledsoe-val szemben - Roziernek támadásban jó eséllyel közel sem lesz most akkora szerepe, de MiniLeBront idegesíteni jó lehet, Brown pedig ebben az esetben átmehet Middletonra, akit szintén meg kell tartani, mert az elmúlt évek során bőven túlnőtte a sima 3&D szerepkört. A nagy kérdés viszont az, hogy Stevensnek sikerül-e kitalálnia valamit Giannis ellen, mert az alapszakaszban ez nem igazán jött össze, a görög mindhárom találkozón elképesztően hatékony volt. Itt Marcus Morris és Horford szerepe értékelődhet fel, de megfelelő csapatvédekezés nélkül mindketten esélytelenek Antetokounmpóval szemben, még félpályás támadójáték esetén is - márpedig ha tolódni kell, akkor ott lesz a dobóhelyzet a korábban említett tripladobóknak.

Az edzők részéről várhatóan komoly csatát láthatunk majd, mert mindkettejük kezében vannak változtatási lehetőségek. Elsőre úgy tűnik, hogy a Bostonnak kell valami váratlant lépnie - Stevens erre alkalmasnak tűnik eddigi karrierje alapján. Budenholzer, illetve az ő változtatási képességei akkor kerülhetnek előtérbe, ha a Bucks alapjátéka nem működik. Mirotic már lenyilatkozta, hogy nekik a saját taktikájukat kell megpróbálni végrehajtani, és egyelőre nem is nagyon kell rajta változtatni - ha elbukják a pályaelőnyt, akkor változhat ez.

Több nagy kérdés is van ebben a párharcban. Egyrészt az, hogy melyik csapat tud jobban ráhangolódni erre a sorozatra - a Boston klasszisokkal jobb csapat a Detroitnál, az Oladipo nélküli Pacers lehetőségei pedig köszönő viszonyban sincsenek a Buckséhoz képest. Amelyik csapat beragad az elején, komoly hátrányba kerülhet - ez főleg a Milwaukee-ra igaz, amely első két meccsét otthon vívja majd, így ezt a két összecsapást papíron hoznia kellene. Azt is nagyon nehéz azonban megjósolni, hogy ki mikor villan és sül be, mert több nagyon hullámzóan teljesítő kosaras van mindkét oldalon. Horfordról és Giannisról borítékolható, hogy mit tudnak majd, de nagyjából ennyi. Hayward, Brown és Morris is nyerőemberek lehetnek egy-egy meccsen, de ugyanígy el is tűnhetnek támadásban - a túloldalon Bledsoe bosszulhatja meg a tavalyi sorozatot, amelyben egészen pocsékul kosarazott, de Middleton is képes nagy hullámzásokra, Miroticról nem is beszélve. Irvingnek itt is döntő szerepe lehet egy-egy szoros végjátékban, ilyen szituációban még mindig ő a leginkább bizonyított scorer a két csapat játékosai közül, de a kérdés az, hogy mennyi szoros végjáték lesz.

Tipp: 4-2 a Milwaukee Bucksnak.