NBA Playoff 2019: Az első kör előzetese (6/8)

Boston Celtics (4.) - Indiana Pacers (5.)
(Első mérkőzés: április 14., vasárnap, 19:00)

Mi történt eddig? A Boston az előző rájátszás és LeBron James nyugatra igazolása után a legnagyobb keleti esélyesnek volt kikiáltva (többek között általam is), Kyrie Irving és Gordon Hayward visszatérése azonban a lehető legrosszabbul sült el, senki nem találta igazán a helyét (meg a játékidejét). Folyamatos volt a feszültség Irving és a fiatalok között, a sajtóban üzengetett csapatának a sztár, így igazi hullámvasút volt az idény: 6-2 után 9-9 is volt a Celtics, volt egy nyolcas győzelmi sorozat, de több bukószéria is. 11 meccsből 10 siker a szezon közepén, majd 14-14 az utolsó 28 mérkőzésen - minden volt a Boston, csak kiegyensúlyozott keleti bajnokesélyes csapat nem. A vége egy negyedik hely lett a főcsoportban 49-33-mal.

A nyáron az Indiana szépen erősített, és Victor Oladipo tavalyi szintlépésére alapozva a Pacers is keleti topcsapatnak tűnt az idényt megelőzően. Bár Oladipo visszaesett a tavalyi produktumához képest, így is kiegyensúlyozottan menetelt Nate McMillan csapata, 32-15-tel állt a Toronto elleni, január 23-ai győzelem után. Ezen a találkozón azonban súlyos térdsérülést szenvedett Oladipo, ami komoly hatással volt (és van) a szezon további részére. Bár négy vereség után a következő kilenc mérkőzésből nyolcat még behúzott a Pacers (40-20), az alapszakasz utolsó másfél hónapjában kiütközött az első számú fazonszabász hiánya, és végül az ötödik lett az Indiana, a Bostontól egyetlen győzelemmel lemaradva (48-34).

Az alapszakaszban 3-1-re nyerte az egymás elleni párharcot a Celtics. Az első találkozót november 3-án 102-101-re még a Pacers hozta hazai pályán. Január 9-én hazai pályán vágott vissza a Boston (135-108). Az alapszakasz végén kétszer is talákozott a két gárda. Március 29-én 114-112-re Bostonban nyert a Celtics, április 5-én pedig Indianában győzött Brad Stevens együttese 117-97-re.

A párharcból egy embert ki kell emelni, ez pedig Irving. A Celtics tavaly nagyon jól mutatott a sok fiatallal, többen nagyot játszottak a rájátszásban is, de egy dolog nagyon hiányzott a Bostonból: egy olyan scorer, akinek a legnehezebb pillanatokban oda lehetett adni a labdát, és ő megoldotta. Irving megítélése finoman szólva is felemás, azt viszont nehéz lenne elvitatni tőle, hogy bizonyított scorer a rájátszásban, a legfontosabb szituációkban is. Ha egy valamit kellene mondani, hogy miért cserélt érte szűk két éve a Celtics, akkor az teljesen egyértelműen az áprilistól júniusig tartó időszak.

Irvingnek nem lesz egyszerű dolga, mert a liga harmadik legjobb védelmével találja majd szembe magát: Wes Matthews és Cory Joseph vegzálhatják a periméteren, Myles Turner várhatja a palánk alatt, Thaddeus Young és Bojan Bogdanovic pedig tavaly LeBron ellen bizonyítottak, hogy kifejezetten jók hátul is, nem csak egy-egyben, de besegítéseknél is. Ha egyedül nem is tudja majd megállítani senki Irvinget (erre Matthews is kevés lesz várhatóan), a Pacers csapatvédekezése okozhat gondot a 2016-os döntő utolsó kosarát szerző sztárnak.

Ha Irvinget sikerül megfogni, akkor nagyon komoly problémái lehetnek a Celticsnek elöl. Hayward egyre jobb formában van, de folyamatosan terhet helyezni rá még nem nagyon lehet. Al Horford inkább a csapatjátékban fontos (ott nagyon, és benne van a legkisebb kockázat, szinte biztosra lehet venni, hogy elöl-hátul megbízható lesz) - ugyanez egyébként elmondható Marcus Morrisról is, de egyikük sem arról híres, hogy a csapat élére áll. Jayson Tatumnak nincs nagy éve, és Younggal tele lehet a keze, Jaylen Brown és Terry Rozier pedig rettenetesen hullámzóak - előbbinek volt egy felfelé ívelő szériája, egy ideje egészen jó százalékokkal dolgozik (az idény eleje ilyen szempontból borzasztó volt számára), viszont március közepe óta nem sokszor volt húzóember támadásban, Roziernek pedig leginkább csak fellángolásai voltak idén, Irving visszatérése az ő játékára és játékidejére volt leginkább hatással.

A túloldalon Oladipo hiánya azért igazán nagy probléma, mert senki nem tudott fellépni a helyére, maximum ideig-óráig, így nagyjából úgy kell majd operálnia a Pacersnek elöl, ahogy tavaly a Boston játszott (és ahogy egyébként Oladipo mögött hozták magukat többen is) - sok ember 10-15 pontjával nyerhetnek mérkőzéseket, mert nagyon kevés az olyan emberük, akiben benne van a 25-30 pont végig a párharc során. Bogdanovic, Tyreke Evans, Young, Darren Collison, Turner, Domantas Sabonis, Joseph, Matthews és adott esetben Doug McDermott, vagy ha lehetőséget kap, akkor a tehetséges Aaron Holiday is képes lehet erre, de hogy bárki feljebb tud-e kapcsolni ebből a sorból, azt nehezen látni jelenleg.

Az alapszakaszban csak a 18. volt az Indiana támadásban, és nem véletlenül, a rájátszásban pedig még égetőbb probléma lehet, hogy nincs egy kimondott vezér elöl. A Pacersnek rendkívül pontos csapatjátékra lesz szüksége, hogy feltörje a Boston védelmét, amely minden hullámzás ellenére a hetedik volt az alapszakaszban. Horfordnak kulcsszerepe van hátul is, vele egészen biztosan nem lesz gond, azzal viszont még akár lehet is, hogy a perimétervédekezés gyengülni fog Bostonban a megszokottnál Marcus Smart hasizomsérülése miatt - egészen biztosan ki fogja hagyni ezt a párharcot, márpedig a triplavonalon ő a legjobb bostoni védő ebben az idényben.

A két edzőnek valószínűleg lesz dolga: McMillannek egy vezér nélküli játékot kell összeraknia, hacsak mondjuk Evans nem lép elő Oladipo-pótlékká (az alapszakaszban nem tette meg, pedig tőle nagyon kellene a memphisi teljesítménye), ez pedig nem lesz egyszerű egy alapvetően jól és rendszerben jól működő védekezés ellen. Stevensnek pedig több feladata is lehet, amelyek leginkább akkor jöhetnek elő, ha az Indiana kitalál egy működő védekezést Irvingre - mentális és taktikai részen is kezdhet egy újratervezést, ha ez így történik.

A párharc esélyese papíron a Boston, de két forgatókönyvet is el tudok képzelni. Az alapszakasz végén egyértelműen kevesebb volt a szöveg meg az üzengetés a Celticsnél - lehet, hogy mindenki kidumálta magát a szezon első két harmadában, és kicsit jobban összezárt a gárda, Smart kiesésével pedig egyébként is nyílt némi játékidő, kisebb lehet a feszültség. Ez a lehetőség magában hordozza akár egy nehezen kiharcolt söprés lehetőségét is, ahol Irving lesz a mérleg nyelve. A másik lehetőség az, hogy továbbra is megvan ugyanaz a feszültség a bostoni kereten belül, ami a szezon nagy részében, akkor viszont 1-2 gyengébb meccs, ne adj' Isten egy otthon elveszített mérkőzés, és robbanhat a bomba, indulhat az idén szokássá váló egymásra mutogatás. Stevens és Danny Ainge elvileg leült, beszélt Irvinggel, azóta van egy fokkal nagyobb csend - kérdés, meddig.

A Pacersről mindenki elmondja, mennyire harcos csapat, tavaly hajszálra voltak Sabonisék a Cleveland kiejtésétől, olcsón nem fogják adni a bőrüket, és James ellen is kitaláltak egy kifejezetten idegesítő védekezést, amely többször is kinullázta tavaly a Cavs támadójátékát. Irvingre is meglehet az ellenszer, de a tavalyi első körben nagyon kellett Oladipo is, és nem látni, hogy most kivel pótolja őt a Pacers (ha a korábban említett Evans nem kapcsol feljebb).

Tipp: 4-2 a Boston Celticsnek.