NBA Playoff 2021: Az első kör előzetese (5/8)

Brooklyn Nets (2.) – Boston Celtics (7.)
(Első mérkőzés: május 23. vasárnap 02:00)

Mi történt eddig? A 2020-as playoffban a Celtics előbb kisöpörte a Phillyt, majd 4-3-ra legyőzte a Torontót, végül 4-2-re kiesett a Miamival szemben – utóbbit talán kicsit bánhatták Brad Stevens fiai, mert nem voltak nagyon messze egy Lakers elleni klasszikustól, de összességében a korábban már több főcsoportdöntőt megjárt mag mellett Kemba Walker is belekóstolhatott egy komolyabb playoff-menetelésbe. A rövid holtszezonban azonban nem alakultak jól a dolgaik: Walker hónapokig nem edzhetett, mivel térdének speciális kezelésre volt szüksége, Gordon Hayward sign and trade keretében távozott Charlotte-ba, Enes Kanter némi készpénzért Portlandbe, a bevételi oldalon pedig Tristan Thompson és Jeff Teague érkezett. A Celticsnél úgy gondolkodtak, hogy az idősödő veteránok mellett inkább a fiatalok, elsősorban Grant Williams, Robert Williams és Semi Ojeleye, másodsorban a drafton megszerzett Payton Pritchard és Aaron Nesmith fejlesztésébe fognak. 

Hayward távozásának pozitív hozadéka lett, hogy Jaylen Brown egészen parádés szezont futott, vita nélkül hívták meg az All-Starra, ahogyan Jayson Tatumot is, aki egyébként átesett a vírusfertőzésen, és bevallottan lassan jött ki a szövődményekből. Január közepén Kemba Walker is megkezdte a szezont, de az egészségügyi gondok (Marcus Smart is kihagyta a teljes februárt és március elejét), a sok új arc és az átformálódó szerepkörök miatt a Boston nem állt jól az átigazolási szezon környékén, és Danny Ainge GM-elnök felforgatta a keretet. Daniel Theis szerződését kitakarították, a rossz igazolásnak bizonyult Jeff Teague-t pedig Orlandóba cserélték Evan Fournier-ért – Robert Williams így nagyobb szerepet kapott, Fourniert pedig hatodik embernek hozták. A terv csak félig vált be, mivel Fournier ugyan hozott jó meccseket, de egyrészt sokat kellett kihagynia a járványügyi protokoll miatt, másrészt 16-ból 10-szer kezdett, miután Jaylen Brown május elején olyan súlyos csuklósérülést szenvedett, amit műteni kellett, így véget ért számára a szezon. A play-inben hazai pályán a Celtics elég egyértelmű meccsen verte meg a Washingtont, köszönhetően Tatum tekintélyt parancsoló 50 pontos estéjének. 

A Celtics is mozgalmas hónapokat tudhat maga mögött, de ez szinte eltörpül amellett, ami a Netsnél folyt. A Brooklyn Kevin Durant és Kyrie Irving nélkül játszott az orlandói buborékban, ahol a fiatal tehetségekből álló csapat becsülettel helytállt, de nem tudott papírformát borítani, a Raptors simán söpörte őket az első körben. Ezután jött el a GM, Sean Marks ideje: szeptember elején kinevezte vezetőedzőnek a korábbi kétszeres MVP-t, Steve Nasht, akihez hamarosan csatlakozott a Houstonból távozó korábbi mentora, Mike D’Antoni, az átmeneti vezetőedző Jacque Vaughn pedig ismét segédedző lett, megtartva ezzel a szakmai stábban a folytonosságot. Marks a draft idején megszerezte a triplaspecialista Landry Shametet, illetve Bruce Brownt és Jeff Greent, hosszabbított a másik triplavetővel, Joe Harrisszel. Ezután következett a hetekig tartó huzavona, ahol behúzta a csapat harmadik sztárját, James Hardent is, akiért feladta Jarrett Allent, Caris LeVertet és Taurean Prince-t is. A nagy örömbe azért üröm is vegyült, az újjászervezett csapat hatodik emberének szánt Spencer Dinwiddie ekkor már ACL-szakadás miatt a teljes évadra kidőlt.

A Nets rögtön FA-mágnessé vált, kivásárlás után Blake Griffin és LaMarcus Aldridge is ide igazolt – sajnos Aldridge szívproblémái miatt gyorsan vissza is vonult. A magas posztok erősítésére érkezett még Alize Johnson, majd pár hete az Euroligából hozták vissza az NBA-be Mike Jamest, aki Dinwiddie szerepkörét vehette át. A rengeteg játékosmozgás mellett az is nehezítette Nashék dolgát, hogy Kyrie Irving személyes problémák, Kevin Durant és James Harden sérülések miatt hagyott ki rendszeresen meccseket, így a trió nem igazán tudott összeszokni, DeAndre Jordan pedig (nem is annyira) hirtelen és csúnyán megöregedett. Szerencséjükre a rutinos játékosok (Jeff Green, majd Blake Griffin), illetve a ligaelső, 47.5%-kal triplázó Joe Harris nagyon sokat tudott hozzátenni, az edzői stáb is megtalálta a csapat alapszakaszban hatékony játékát. Az utolsó hetekre eldőlt, hogy Top3-ban lesznek Keleten, emiatt nyugodtabban tudtak pihentetni, a sérültek visszatérését sem kellett siettetni. Jelen pillanatban szinte minden játékosuk hadra fogható (Dinwiddie és Chris Chiozza kivételével), megvan a második kiemelés, mondhatni, hogy nagy vonalakban a tervek szerint alakult eddig a szezonjuk. 

Az alapszakaszban háromszor találkoztak a felek, 3-0 a mérleg: karácsonykor az Irving és Durant vezette Nets 123-95-re győzött Bostonban, március 12-én Brooklynban nyertek 121-109-re Irving 40 pontjával, majd április 24-én ismét a Barclays Centerben győztek 109-104-re. Egyik meccsből sem érdemes következtetéseket levonni, hiszen karácsonykor még nagyon máshogy néztek ki a csapatok, mint most, márciusban a Celtics még a deadline-átalakítás előtt volt, áprilisban pedig mindkét gárda foghíjasan állt fel.

Mi várható? Áttérve a konkrét párharcra, vegyük sorra azokat az elemeket, amelyek eldönthetik a végkimenetelt – magasabb szintű csapatstatisztikákat véleményem szerint nem igazán érdemes nézegetni, annyira hektikus volt mindkét gárda szezonja a cserékkel, sérülésekkel, járványprotokoll miatti hiányzásokkal. Papíron a Brooklyn egyértelmű esélyes, hiszen Durant alapszakasz és döntő MVP is volt korábban, Harden MVP, pontkirály és gólpasszkirály, Kyrie Irving pedig ha nincs is ezen a szinten, de négy három nagydöntőt megjárt korábban. Utóbbi ráadásul idén belépett az 50-40-90-es klubba, ami mindenképp érdekes tény annak fényében, hogy saját elmondása szerint sem elsődleges most az életében a kosárlabda... Ha ez a trió egészséges, akkor gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a Boston túldobja a Brooklynt négy meccsen, mert támadójáték szempontjából szinte hibátlan a Nets felépítése. 

Korábban már írtam arról, hogy a Netsben Kevin Durant és Kyrie Irving kiváló hatékonysággal dob középtávolról, ezt ki lehet egészíteni azzal, hogy Durant a triplavonalról is Top10 idén a ligában, Irving közelről is brutálisan hatékony, Harden pedig amikor pályára lépett, elsőszámú kreálóként, gólpasszadóként már-már MVP-szinten játszott és szintén borzasztó hatékonyan támadta a gyűrűt is. Bár nagyon keveset játszottak együtt (8 mérkőzésen összesen 202 percet), az látszott, hogy kosár IQ-ból hozzátették azt, ami a kevés közös edzés miatt hiányozhat. Talán Irving szerepköre lóghat majd ki egy kicsit a csapatból, de minden vezetőedzőnek olyan problémát kívánok, hogy egy 50-40-90-es All-Star helyét megtalálja a rendszerben. (Persze Irving mentális megzuhanásai miatt ez még faktor lehet, de talán még nem ebben a párharcban.)

A passzjáték teljesen rendben van, jár a labda, ezekből Joe Harris és Landry Shamet nagyon él kintről, a mindenes szerepkörében jól játszó Blake Griffin és Jeff Green legalább 3-4 évet letagadhatna, Mike James nagyon gyorsan beilleszkedett a rendszerbe. DeAndre Jordan lelassult és felpuhult játéka az, ami nem igazán illik ebbe a csapatba, de ez nem újkeletű probléma, és a két fiatal atléta, Nicolas Claxton és Alize Johnson beépítésével javarészt meg is oldották Nashék ezt a gondot. 

Jordant leszámítva 10 játékosnál tartunk, akik sokat tudnak hozzátenni, és emellett ott van talonban a jómunkásember Bruce Brown, Tyler Johnson és Timothe Luwawu-Cabarrot, akik hosszabb távon nem váltják meg a világot, de bármikor nyugodt szívvel bevethetőek. A korábban hasonlóan építkező sztárcsapatokkal ellentétben a Netsnek kellő mélysége van (és ez még durvább lenne, ha Dinwiddie egészséges lenne), ez pedig nyilván sokat segít Steve Nashnek. Akik még sokat segíthetnek neki, az a stábja. Mike D’Antonit nem kell bemutatni, az utóbbi szűk 20 év egyik nagy innovátoráról beszélünk, de ott van Vaughn, Tiago Splitter és Ime Udoka is. Utóbbi trió életében ugyanaz a közös pont: a San Antonio Spurs és Gregg Popovich – játékosként vagy edzőként mindegyikük nyert bajnoki címet, szóval láttak ezt-azt. 

Ezzel a fekete sereggel kellene felvennie a harcot a Bostonnak – elsőre reménytelen küldetésnek tűnik, de azért vannak fegyvereik, Brad Stevens összeszokott stábbal dolgozik és rendre talál is nyílvesszőket a tarsolyban. A legnagyobb fegyver egyértelműen Jayson Tatum – ha ő képes folyamatosan 30-40 pontokat dobálni és felvenni a kesztyűt Kevin Duranttel, akkor a Boston alapja meg is van. A másik nagyon érdekes párosítás Kemba Walker és Kyrie Irving, akiknek hosszú-hosszú közös történetük van amellett, hogy 2019-ben Walker váltotta Irvinget Bostonban (New Yorkban és New Jerseyben nőttek fel szinte egy időben). Ha lenne Jaylen Brown, aki mindkét oldalon jó opció lehetne Hardenre, akkor egy legit meglepetés-párharc is lehetne ebből, de a Bostonnak így is megvan az embere Szakállra, Marcus Smart, aki évek óta a liga egyik legjobb periméter-védője, ráadásul kellően „sűrű” is Harden ellen. 

Első körben ezeket a párharcokat kellene minden meccsen összességében egálra hozni. Ha ez nem történik meg, nagyon rövid lesz a párharc. Ha igen, akkor jöhet a többi fegyver: Evan Fournier büntetheti pozícióból az alapvetően small-ballozó ellenfelet, Robert Williams uralhatja a festéket az alacsonyabb, kevésbé fizikális vagy képzetlenebb ellenfelekkel szemben. Erre épülhet rá a második sor játéka, Grant Williams, Semi Ojeleye és Tristan Thompson védekezése és a Pritchard-Nesmith duó kinti dobásai. 

Az biztos, hogy Stevensnek folyamatosan mozgásban kell tartania a csapatát, meg kell próbálnia minél hamarabb kezdeményezőként fellépni és változtatásokra kényszeríteni az ellenfelet, mert ha hagyják bemelegedni a Brooklynt, akkor rövid és tömör lesz a párharc. Szóba jöhet a vérszívásban igen jó Ojeleye ráállítása valamelyik sztárra és egy védekezésorientált első ötös összerakása - itt nagy kérdés, hogy az összesen hat meccsen csereként pályára lépő Fourniert hagynák a kezdőben, vagy kellemetlen meglepetésként Kemba Walkert is „Lou-Will-esíthetik”, hogy a second unit gond nélkül tartani tudja a lépést. Elképzelhető egy abszolút védekezésorientált Smart-Ojeleye-G. Williams-Tatum-R. Williams ötös felrakása, amivel időszakosan megpróbálják kitaposni a Nets-sztárok belét, emberi számokon tartani őket, és összerakni egy pontszerző Walker-Fournier párost. Egészen extrém taktikai dolgokat is várok ebben a párharcban, mert Stevens nem szívbajos ezeket meglépni - illetve jó eséllyel rá is lesz kényszerítve. 

Akadnak tehát X-faktorok a Celticsnél, de ugyanez elmondható a Netsnél is. Jeff Green például zseniális szezont fut, kintről-bentről remek, védekezésben is lehet rá valamennyire számítani, Blake Griffin is nagyon csipkedni fogja magát, velük bármilyen small-ball ötöst fel tud pakolni a Brooklyn. Mivel védekezésben nem annyira jók papíron (fontos ezt kiemelni, mert nem láttuk még őket sokat együtt játszani), és azért a Nash-D’Antoni párosról is először a támadójáték jut eszünkbe, valószínűleg nagy hangsúlyt fognak helyezni arra, hogy kibújjanak a bostoni védekezés nyomása alól és időről időre fel tudják pörgetni a támadójátékot - ebben pedig ez a páros sokat segíthet.

Ahogyan Mike James is, aki alacsony és gyors, a védekezésben nem túl erős Walkernek okozhat kellemetlen perceket, de Joe Harris és Landry Shamet sem egy sarokba szögezett tripladobó, nem esnek kétségbe, ha le kell ütni a labdát. Az is működhet, hogy szétszedik a három sztárt, ha szükséges, hiszen variálható a rotáció - Nash nyilván nem így tervezte, de tulajdonképpen az egész szezonban azt gyakorolta, hogy a három sztár végtagjaiból rendelkezésre álló 3-4 használható kéz és láb mellé hogyan rakjon működő rendszert. 

Lábjegyzetben érdemes megemlíteni, hogy egy valami hiányzik ebből a Netsből támadásban, ez pedig egy palánk közelében otthonosan mozgó, jókezű magasember. Ezt a szerepet szánták a Spursben mindezt egész jól elsajáítító Aldridge-nek, aki az utóbbi években komoly mennyiségű izmot pakolt magára és szépen elkezdett dolgozni pozícióból. Ez ebben a párharcban talán még nem okoz gondot, de ha továbbjutnak, a második körben a Bucks vagy a Heat ellen már igen. 

Összefoglalva adott egy papíron elképesztő támadójátékra és erősen véleményes védekezésre képes Brooklyn, rutintalan vezetőedzővel, de annál rutinosabb stábbal, akik az alapszakaszban folyamatosan rá voltak kényszerítve az alkalmazkodásra, számukra szinte már ez a normális. Kérdéses a sztárjátékosok sérülékenysége, ugyanakkor az ellenfélhez képest hosszabb és talán sokoldalúbb kerettel dolgozhatnak, amelyben viszont jó védők elvétve találhatóak. A túloldalon Brad Stevens rendszere hiába régebbi, kapott egy nagy ütést két-három héttel ezelőtt a nagyszerű szezont futó Jaylen Brown kiválásával. Emiatt támadójátékban hosszú távon kevés esélyük van felvenni a versenyt, védekezési kultúrájuk viszont komoly erőkifejtésre, illetve strukturális változtatásokra kényszerítheti az ellenfelet és győzelmeket halászhatnak össze a „zavarosban”. 

Itt meg kell említenünk, hogy a play-in meccsen Marcus Smart bokája és Robert Williams lába is megsérült (utóbbinak eddig is lábujjgondjai akadtak), és bár visszatértek a pályára, messze vannak a 100%-tól - a védekezés, illetve az úgynevezett closing lineup, a meccseket befejező ötös két alapemberéről beszélünk. A Nets záróötöse brutális tűzerővel fog rendelkezni, ami ellen a Celtics egy kőkemény védőötöst küldhet pályára, de ha Smart és/vagy Williams fájó testrészei felmondják a szolgálatot, helyettük nem igazán van más, onnantól csak a szerencsében bízhatnak. 

Azt gondolom, hogy a Celtics legalább egyszer megtréfálja a Brooklynt, de (és ezt fontos kiemelni) ha nem történik komolyabb sérülés, akkor a Nets be fogja húzni a nevek alapján valahol kötelezőnek ítélt továbbjutást. Ha a Netsnél (is) beütnek a sérülések, akkor egy teljesen új párharc kezdődik, aminek az elemzésére itt és most lehetetlen vállalkozni. Ha az újabb bostoni sérülteknek komolyabb gondja akad, akkor a 4-1 a reálisabb, mert legnagyobb esélyük, a csapatvédekezés bicsaklik meg.

Tipp: 4-2 a Brooklyn Nets javára.