NBA Playoff 2022: A második kör előzetese (3/4)

Memphis Grizzlies (2.) - Golden State Warriors (3.)

Első mérkőzés: 2022. május 1. vasárnap, 21:30

Mi történt eddig?

A Memphis Grizzliesnél két fontos változás történt 2021 nyarán, ami meghatározta a 2021-22-es szezonjukat: egyrészt Jonas Valanciunas helyett átigazolták Steven Adamst, másrészt Kyle Anderson helyett Desmond Bane került be a kezdőbe. Mindkét döntés telitalálatnak bizonyult a stábtól, hiszen Adams tökéletes veterán vezérnek bizonyult, aki támadásban (pontosabban támadópattanózásban és az úgynevezett screen-asszisztokban) is extrát nyújtott, Bane megduplázta a pontátlagát (18.4) és megdöntötte a franchise-rekordot a bedobott hármasok számában. JJJ a liga legjobb blokkolójává avanzsált, Ja Morant pedig ugyan 25 meccset volt kénytelen kihagyni, de amikor pályán volt, All-NBA számokat hozott, harmadévesen meg is hívták az All-Starra. A csapat igazi erejét egyébként a Morant nélküli 25 meccsen mutatta meg, amiket 20-5-tel, 80%-os (!) mérleggel hoztak le - ráadásul úgy, hogy Dillon Brooks, a csapat másik kezdő hátvédje 50 mérkőzésről hiányzott. A Bane-JJJ-Adams trió mellé azonban rendre felnőtt De’Anthony Melton, Brandon Clarke, Kyle Anderson, Tyus Jones és az újonc Ziaire Williams, de a kispad hátsó régióiból is több jó teljesítmény érkezett. A Grizzlies hullámvölgy nélkül darálta le az alapszakaszt, nem volt háromnál hosszabb vereségsorozatuk, győzelmi szériából viszont akadt bőven, és még új NBA-rekordot is felállítottak egy 73 pontos győzelemmel. A playoff első körében rengeteg változtatást kellett csinálniuk, mert Steven Adams nem volt pályán tartható, JJJ folyamatosan faultgondokkal küzdött, de végül mindent megoldottak, ráadásul rekordot jelentő három alkalommal nyertek úgy, hogy a negyedik negyedet 10+ pontos hátrányból kezdték, egy alkalommal 25 pontos hendikepet dolgoztak le a második félidőben - 4-2-vel, idegenbeli győzelemmel zárták a Wolves elleni sorozatot. 

A Golden State Warriors nyáron két lottery-újoncot, Jonathan Kumingát és Moses Moody-t húzott ki, közülük Kuminga kifejezetten ígéretes meccseket hozott, emellett visszahozták Andre Iguodalát, illetve leigazolták Otto Porter Jr.-t és Nemanja Bjelicát is. Bár James Wiseman az egész szezont kihagyta, de Kevon Looney 80 meccsen léphetett pályára, összességében pedig a veteránokkal és fiatalokkal mélyített keret az első perctől kezdve jól muzsikált. Brutális, 18-2-es mutatóval álltak 20 meccs után, az All-Star MVP Steph Curry és Draymond Green mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett az először gálázó Andrew Wiggins, valamint az ennek közelében teljesítő Jordan Poole. Később azért egyre több vereséget szedtek össze, ebben közrejátszott az is, hogy Klay Thompson visszatérése kicsit megkavarta a csapatot, a szezon második felében pedig Green és Curry felváltva volt sérült. Az All-Star szünet után több pármeccses vereségszéria is összejött, amivel lecsúsztak a 3. pozícióba, de az alapszakasz végén sikerült visszaülniük a lóra és megőrizték az elsőkörös hazai pályát. 2019-et követően jutottak be ismét a rájátszásba úgy, hogy a Nagy Hármasuk összesen 11 percet játszott együtt, a papíron legerősebb kezdőötösük pedig Thompson visszatérésekor 7 másodpercet. A Nuggets elleni első körben aztán előkerült az egyelőre Fast Five “munkacímen” futó szuperötösük, Steph Curry az első meccstől kezdve rendelkezésre állhatott és nagyszerűen is játszott, Jordan Poole első három mérkőzésén fantasztikus teljesítményt nyújtott, Draymond Green és Klay Thompson is biztos pontnak bizonyult. Bár a Denver időnként megnehezítette a dolgukat, de a nagyobb tehetség és tűzerő, illetve a mélyebb keret végül a javukra billentette a mérleg nyelvét és 4-1-gyel jutottak a második körbe. 

Egymás ellen négyszer játszottak, és a Grizzlies 3-1-re hozta ezeket a meccseket, de gyakorlatilag egyetlen olyan mérkőzés sem volt, ahol a csapatok teljes fegyverzetben álltak volna ki. Először rögtön a szezon elején, október végén futottak össze, a Brooksot és Clarke-ot nélkülöző Memphis idegenben hosszabbításban nyert 101-104 arányban - a Warriors első 12 meccsén ez volt az egyetlen veresége Greenéknek, ami különösen azért volt fájó, mert az előző szezon végén szintén a Grizzlies ütötte ki őket a play-inből. Klay Thompsont kivéve mindenki játszott a GSW-nél, de Curry nem szerzett pontot a negyedik negyedben és a ráadásban, Morant pedig kulcsjátékokat csinált meg. A második meccset szintén San Franciscóban rendezték, karácsony előtt: Wiggins, Poole és Thompson is hiányzott, Curry viszont 46 pontot termelt, Gary Payton II 22-t, a Brandon Clarke-ot ismét nélkülöző Grizzlies pedig ezt nem bírta el (113-104). Harmadszor január közepén találkoztak, a 9-es győzelmi sorozatban lévő, ugyanakkor Brooks és Adams nélküli Memphis a negyedik negyedben tudta felőrölni a Draymond Greent éppen elvesztő, Klay Thompsont éppen visszakapó, nem túl összeszokott GSW-t - Steph Curry ugyan tripla-duplázott, de nem dobott jól (116-108). Utoljára március végén futottak össze, ami igazi roncsderbinek indult, az egyik oldalon a Curry-Thompson-Green trió, a másikon a Morant-Jackson duó hiányzott, végül a hazai pályán játszó Grizzlies 123-95-re győzött. 

Mi várható?

Kezdésként érdemes feljegyezni, hogy a párharc egy “előttem az utódom” szériának is felfogható, rengeteg a párhuzam, a vezéreknek sűrűn lehet majd olyan érzésük, mintha tükörbe néznének - ezt azért fontos kiemelni, mert bár hatalmas taktikai csata várható, a két gárda strukturális alapjai eléggé hasonlóak. Adott két kiváló támadójátékos (Curry és Thompson, Morant és Bane), két kiválóan védekező magasember-mindenes (Green, Jackson), mindegyiküket a draftról húzta be és nevelte ki az adott franchise. Több, rendszerszinten fontos láncszemet (Clarke és Brooks, illetve Poole, Looney és Kuminga) szintén draftról szereztek meg, és csak néhány utolsó símítást végeztek el “külsősök” segítségével (Adams, Anderson, Jones, illetve Iguodala, Payton II, Porter, Bjelica). 

A kispadokon is két olyan szakvezető ül, akik korábban rengeteg tapasztalatot szereztek, de ez az első vezetőedzői munkájuk - hoztak egy víziót, ami azonnal működőképesnek bizonyult. A két vízió között vannak jelentős eltérések, de ez inkább a játékosok különbözőségéből ered. Fun fact: Steve Kerr játékosként, Taylor Jenkins edzőként ismerkedett meg alaposabban Gregg Popovich rendszerével. 

Az elég egyértelműnek tűnik, hogy rengeteg small-ballt látunk majd, de egy apró különbséggel: nem Nikola Jokicsot és Karl-Anthony Townst kell megpróbálni megállítani, nem ott kezdődik az edzői teamek munkája, hogy az ellenfél mozgékony/sokoldalú/jó kezű centere ellen kell kitalálni valamit. Steven Adamsnek és Kevon Looney-nak persze így is tele lesz a keze, ha az ellenfél alacsony szerkezetre vált, mert lábon egyikük sem főnyeremény periméteren, de most meg lehet próbálni elrejteni a rossz tulajdonságaikat periméteren, és kidomborítani a jó tulajdonságaikat a lepattanózásnál és az elzárásoknál (hozzátéve, hogy Adams elvileg protokoll alatt van, nem lehet tudni, mikor és milyen állapotban tér vissza). 

Nem valószínű, hogy így is túl sokat lesznek fent, mert az előző körben mindkét gárda alaposan begyakorolhatta az alacsony szerkezetű játékot. A GSW az első négy meccsen remekelt a vadiúj Fast Five-felállásban, az ötödiken megpróbálkoztak azzal, hogy kezdőötösként használják, ami viszont nem sült el túl jól: egyrészt a denveriek a Jokics-Gordon duóval szétszedték őket a palánkok alatt, másrészt a periméteren kijött az, hogy Jordan Poole-nak azért akadnak gondjai, ha Curry mellett és nem Curry helyett kell játszania. Persze kellemes gondok ezek akkor, amikor Steph Curry és Klay Thompson fizikálisan rendben van és beélesítette a csuklóját, Draymond Green osztogatja a labdákat és irányítja a védekezést. A GSW Nagy Hármasa lassan a régi szép időket idézően játszik, ez egy olyan alap, ami bajnoki címeket nyert nem oly régen - velük is kezdenie kell majd valamit a Grizzliesnek, de erről később. 

Ha Poole esetleg támadásban és/vagy védekezésben nem működik, jöhet Gary Payton II, aki támadásban nem igényli a labdázást, kevés lehetőségből is képes nagyot alkotni, cserébe hátul képes extra dolgokat megcsinálni. Ugyanez igaz akkor, ha esetleg Wiggins kerülne gondba, Otto Porter Jr. mutatott szép dolgokat, Andre Iguodala (aki megint kicsit sérült) egészségesen jól nézett ki, és ott van még a luxustartalék, Jonathan Kuminga is. A Warriorsnak tehát van mozgástere, ha a Poole-Curry páros nem működne, és Payton adná is magát, ha Morantet nem tudnák megállítani: az alapszakaszban 16 perc alatt 7 pont, 4 gólpassz, 5 labdaeladás és 2/12-es mezőnymutató jött a Grizzlies irányítójától, amikor Payton fogta. Ez a felállás is előfordulhat, azonban az “eredeti” Fast Five-ban is van egy elsőre meglepő Morant-stopper, Andrew Wiggins. Az alapszakaszban 9 és fél percet védekezett Moranten, aki 11 pontot, 5 gólpasszt és csak egy eladott labdát jegyzett, de közben csak 5/17-tel dobott mezőnyből. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy az októberi meccsen Steph Curry kifejezetten akarta fogni Morantet, már akkor nagyon felszívta magát védőoldalon. 

Összefoglalva, ha a Curry-Thompson-Green trió működik, akkor Steve Kerrnek rengeteg variációs lehetősége akad, hogy fenn tudja tartani az alapjátékát és ne kelljen drasztikus változtatásokat eszközölnie, sőt még az ellenfél legjobbjára is folyamatosan komoly nyomást tud helyezni. 

A kisebbik rossz hír a Warriors számára, hogy a Minnesota is Morant dobásait (és az életét megkönnyítő, Adams gólpasszt érő elzárásait) igyekezett elvenni, nem beengedni a festékbe (ahol a ligában a legtöbb pontot szerezte), ehhez viszont jól alkalmazkodott a Grizzlies alfája. Elkezdett passzolni, hátul besegített a lepattanózásba, és amikor jöttek a clutch szituációk, a legtöbbször sikerült kiszabadulnia a szorításból. Ha a Warriors tudja is limitálni a betöréseit, attól még lehet bőven hasznos máshol. 

A nagyobbik rossz hír, hogy a Grizzlies alapjátéka már kimozgott egy óriási taktikai ütést egy kiválóan támadó, jól triplázó csapattól. A Minnesota elleni első meccsen Adamsről, a támadópattanózásért, fontos elzárásokért és Jaren Jackson Jr. helyetti birkózásért felelős centerről kiderült, hogy nem tartható pályán. Ez aztán továbbgyűrűzött, a liga legjobb blokkolója, JJJ folyamatos faultgondokba került, ő is limitált időt játszhatott, így a hátsó alakzatot gyakorlatilag újra kellett építeni menet közben. Itt jött képbe Brandon Clarke, aki védekezésben és támadásban is főszereplővé lépett elő, és clutch szituációkban Adams pattanózását és passzait, illetve Jackson pontjait is hozta. A Minnesota elleni hatodik meccsen JJJ már pályán tudott maradni, így ereje teljében láthattuk a Jackson-Clarke duót, és nem is okoztak csalódást, elöl-hátul remekeltek. Ez azért fontos, mert ha Adams esetleg ki kell hagyjon a koronavírus miatt, vagy most sem lesz faktor, akkor a fiatal páros a Minnesota ellen látottak alapján össze tudja rántani a csapatvédekezést, betömködi a lyukakat, elöl pedig Clarke a gyűrűhöz közel és passzolásban, Jackson a pálya széthúzásában segíthet - illetve ha a Warriors small-ballra vált, akkor Jackson a gyűrűhöz közel is dolgozhat, bár a kisebb védők ellen nem volt túl meggyőző a Wolves ellen.

Fontos szempont, hogy a Warriorsban nincs egy Towns, akinek a betöréseit, labdaleütéseit nem nagyon tudták jól levédeni a besegítésekkel - röviden: a Warriorsban nincs egy olyan játékos, aki egyszerre magas, kintről veszélyes, bentről veszélyes és a labdavezetése is remek. A GSW játékosai “testileg” nagyon is kedveznek Clarke-nak és Jacksonnak: Clarke támadópattanózhat kedvére, dobálhatja az egykezes félhorgait, hátul pedig nem kell Towns-szal verekednie, míg Jackson támadásban több labdát kaphat, védekezésben lubickolhat a besegítő blokkoló szerepében, amit az egész alapszakaszban ligaelit szinten művelt. 

Cserébe a Grizzlies megkapja a Splash Triót, akik képesek darabokra lőni a periméter-védekezésüket. Brooksék szépen lebontották D’Angelo Russellt és Malik Beasley-t, clutch helyzetekben Patrick Beverley is chokerkedett, Anthony Edwardsnak is akadt pár rutintalan megmozdulása a meccsek végén - Curry és Thompson nyilvánvalóan teljesen más szint. A Minnesota-Memphis ötödik meccsről készült egy összeállítás, ami alól csak a Benny Hill-zene hiányzik, a két fiatal gárda hibát hibára halmozott - ilyenek a GSW rutinrókái ellen nem nagyon fognak beleférni.

Természetesen az egyenletnek két oldala van. A Fast Five-nak most nem Monte Morrist, Will Bartont és Bones Hylandet kell limitálnia és/vagy túldobnia. A Fast Five ellen jöhet képbe a Grizzlies ultra small-ball felállása, amiben Morant, Tyus Jones, Desmond Bane, Dillon Brooks és Brandon Clarke (vagy JJJ) dolgozik. Jones lehet a párharc egyik X-faktora, mert egyrészt szervezésben rengeteg terhet vehet le Morantről, de shooterként is megállja a helyét, ő Jordan Poole-nak és Steph Curry-nek is okozhat nehéz perceket, a fizikálisan erős Brooks és Bane mehet Thompsonnal és Wigginsszel, Clarke és Jackson pedig elég gyors, erős és magas, hogy fel tudja venni a versenyt Greennel. 

Áttérve a kispadokra, a GSW második soránál azért érzek kérdőjeleket. A Fast Five-ból szinte biztosan lesz fent 1-2 ember, de a második sorban Paytonon kívül nincs igazi game-changer. Porter és Kuminga játéka, Iggy egészsége kiszámíthatatlan, Bjelica valószínűleg nem lesz pályán tartható, Toscano-Anderson, Lee és Moody pedig nem nagyon kapott lehetőséget, hogy felvegye a playoff-ritmust. A Memphis kispadján viszont rengeteg olyan játékos van, aki változtatást hozhat egy meccsen vagy párharcon belül, még ha Brandon Clarke már valószínűleg (kvázi) kezdő lesz. A nagyon megbízható irányító Tyus Jones, az egyéni villanásokra képes Kyle Anderson, a center Xavier Tillman, a mindenes Ziaire Williams nem fog 30 pontokat szórni, de valahogy az az ember érzése, hogy egyikük sem lóg ki, tud hozni egy “szakmai minimumot”. Érdekes lesz, hogy a Minny ellen láthatatlan De’Anthony Melton feltámad-e, az ő hármasaira nagyon szüksége lenne a Grizzliesnek. Egy érdekesség, hogy mennyire radar alatti a Memphis második sora és csapatvédekezése: az alapszakaszban Ja Morant nélkül a Defensive Ratingjük 105.3, ami jobb, mint a ligaelső Boston Celtics 106.2-je...

Ennél mélyebben kár is belemenni a matchupokba, mert olyanokat is fogunk látni, amire “élő ember nem gondolt”, kivéve Steve Kerrt és Taylor Jenkinst. Térjünk is át a vezetőedzőkre, akik legalább olyan fontos szereplői lesznek a párharcnak, mint a játékosaik. Az első körben Jenkins változtatásai voltak látványosabbak, Adams kiültetésével, Morant helyének újratervezésével, a Grizzlies rotációjának átalakításával megmutatta, hogy meccsről meccsre és meccsen belül is képes jól reagálni. Kerr talán kisebbeket és kevésbé drasztikusakat húzott, de ő már korábban bizonyította, hogy akár egy nagydöntőben is talál olyan változtatást, amit nem tud lereagálni az ellenfél. Azt gondolom, hogy végső soron az dönti majd el a párharcot, hogy ki mennyi taktikai fegyverrel készülhet, és ebből mennyit tud jókor és jó időben elsütni. Steve Kerrnél látok erősebb fegyvereket (még úgy is, hogy darabra kevesebbnek érzem a stabilan használható játékosok számát), Jenkinst érzem kicsit kreatívabbnak. Ha rövid párharc lenne, Jenkinsre tennék, de ez valószínűleg hosszabb lesz, ahol szépen lassan minden adut ki kell tenni az asztalra, ebben pedig Kerrnél van az előny. 

Összefoglalva két olyan csapat csatája lesz ez, ahol a csapatépítés filozófiája hasonló, emiatt nagyon erős a kohézió. A Grizzlies a védekezésre, a gyorsindításokra, a támadópattanózásra épít, és bízik abban, hogy egy-két kreatív játékosa megoldja a támadójáték nagyrészét. Nem lövik le folyamatosan a csillárt, de vannak jó kinti dobóik, nincs szupersztár centerük, de mégis uralni tudják a festékeket, nincs nagynevű hatodik emberük, de a kispadról mégis elő tudnak húzni nyerőembereket. A Warriors ezzel szemben a ligatörténet két legjobb triplázójára és egyik legjobb mindenesére épített fel egy támadórendszert, ehhez megtalálta a jó kiegészítő puzzledarabokat. Ők nem túl erősek pattanózásban, blokkokban, viszont a Defensive Ratingjük így is ligaelit (akár a teljes adatot nézzük, akár a félpályás védekezést, Top3-ban vannak). 

Eddig a playoffban a Grizzlies a védekezés felé tolódott el, az első körben a harmadik legkevesebb pontot kapták és a Minnesota alapszakasz-átlagát 8 ponttal csökkentették. A Warriors viszont a támadás felé tolódott el, az effektív mezőnymutatójuk (eFG) 60.8%, ami minden idők negyedik legjobbja egy négy győzelemig tartó párharcban: 121.9 pontot hoztak 100 támadásra vetítve, ami 10.4 ponttal több, mint amennyit a Nuggets engedett az alapszakaszban. Ami igazán ijesztő lehet a Grizzliesnek, hogy a Warriors nem csak a triplákat (42% felett), de a duplákat is extrán dobta (58% felett), amikor pedig Curry és Thompson egyszerre pályán volt, 100 támadásra vetítve több, mint 130 pontot szereztek. 

Fentebb már írtam, hogy elhúzódó csatára számítok, mert mindkét gárdának több fegyvere van és nem fél használni, ugyanakkor ebben a párharcban már nem egy rutintalan Wolves lesz a Grizzlies ellenfele, hanem Curry-ék. Ha a Memphisnek nem sikerül megbontania a Nagy Hármast, akkor ezt 4-2-vel vihetik a rutinrókák, ha sikerül leültetni faultgondokkal Greent, semlegesíteni Thompsont, akkor hét meccsen behúzhatják a Macik. Bár a Grizzlies 20 éve a kettes számú kedvenc csapatom, mégis úgy érzem, hogy ez a Warriors most (még) pályaelőnyben is nagy falat lesz - kívánom Morantéknek, hogy cáfoljanak rám. 

Tipp: 4-2 a Warriors javára.