NBA Playoff 2023: A keleti döntő előzetese

Boston Celtics (2.) – Miami Heat (8.)
Első mérkőzés: 2023. május 18., csütörtök 02:30

Mi történt eddig? 

A Celtics tavaly két győzelemre volt az évek óta kergetett bajnoki címtől, de végül 2-1-es vezetésről 4-2-es vereséget szenvedett a Golden State-tel szemben, ez azonban egyáltalán nem törte meg – ahogy az sem, hogy egy kisebb belső botrány miatt eltávolították a sikeredzőnek kikiáltott Ime Udokát, és a helyére egy segédedző, Joe Mazzulla ült le a kispadra. Előbb (az összes kulcsjátékos megtartása mellett) nyáron a támadójáték minimális hiányosságait kijavítandó megszerezték Malcolm Brogdont (és Danilo Gallinarit, de őt valóban zárójelbe kell tenni, hiszen egy sérülés miatt egy másodpercig sem állt rendelkezésre), majd belekezdtek abba a menetelésbe, ami illett egy éppen döntőt veszítő, extra motivációval felvértezett csapathoz: 18-4-gyel, egészen elképesztő támadójátékkal kezdtek, sokáig vezették is a ligát, és végig az első helyért voltak harcban. Januárban és márciusban volt egy-egy hárommeccses vereségszéria, és a Bucks All-Star utáni formája sok volt nekik, így végül „csak” másodikak lettek az alapszakaszban, de bizonyos adatok szerint ezzel együtt is ligaelsők, és teljesen egészségesen, jó formában, gond nélkül, abszolút bajnokesélyesként érkeztek meg a playoffba. Robert Williams III ugyan csak késve csatlakozott, és a szezon végén is sokat pihent, így alig 35 meccsen lépett pályára, de neki sincs gondja, bevethető állapotban van. A rájátszás első körében aztán viszonylag simán, de azért egy-egy döccenővel tudták le az Atlanta elleni kötelezőt, majd egy izgalmasabb, fordulatosabb, szorosabb párharcot vívtak a Sixersszel, ahol végül 2-3-ról fordítva, az utolsó két kulcsmeccset egymás után megnyerve jutottak el idáig, nem mellesleg Jayson Tatum 51 pontos parádéval hangolt erre a szériára.

A Miami csalódást keltő szezont teljesített a playoffig. A keret tavaly első kiemeltként nyerte a keleti alapszakaszt, ebből lett mostanra nyolcadik úgy, hogy a mutatott játék és az előző 84 mérkőzés alapján éppen ott van, ahova való. Nyáron elvesztették PJ Tuckert, érdemi erősítés nem érkezett, próbálkoztak ezzel-azzal szezon közben, de végül csak Kevin Love-ot tudták behúzni, aki azért szintlépésnek már nem nevezhető, és playoff-párharcban pláne nem ér fel Tucker hasznosságával. A holtfáradtan, félsérülten, egy-két elrontott játékkal elvesztett keleti döntő óta nem tudtak visszazárkózni arra a szintre, az egész alapszakaszban csak egy-egy találkozóra mutattak valamit abból a formából, és igazából végig 50% körüli gárdaként teljesítettek. A 4-7-es és 7-11-es rajt után azért kicsit összekapták magukat, január végén 28-22-re, február közepén, az All-Star előtt nem sokkal 32-25-re álltak, ott úgy tűnt, hogy stabilizálhatják magukat, de aztán hétből hatszor kikaptak, és végül azt sem tudták kihasználni, hogy a Brooklyn szétcserélte a keretét – március végén újabb három vereségbe csúsztak bele pocsék támadójátékkal, itt eldőlt, hogy playint kell játszaniuk. Ott aztán elsőre borzalmasan puha játékkal megégtek a Hawks ellen, majd utána már jóval keményebb, harcosabb produkcióval lebirkózták a Chicagót, bár a támadójátékuk itt is rosszul nézett ki. Az egész szezonjukat belengte ez a probléma, és az, hogy nem számíthatnak Kyle Lowryra: az irányító ritkán játszott, és amikor igen, akkor sem közelítette meg azt, amit vártak tőle. A playoffban aztán érthetetlenül kivirágoztak, és az első kör legnagyobb bravúrját, meglepetését bemutatva, szenzációs támadójátékkal 4-1-re legyőzték és búcsúztatták az alapszakaszt megnyerő Milwaukee-t – csak közben sérülés miatt elvesztették Tyler Herrót és Victor Oladipót is, rájuk azóta nem számíthatnak. A második körben a New Yorkon is hasonló módon mentek át, ott is azonnal elvették a pályaelőnyt, majd Jimmy Butler sérülését is kimozogva 4-2-vel továbbmentek, így 8-3-mal jutottak el a keleti döntőig. 

Az alapszakaszban 2-2-re végeztek egymással a felek, de nagyon régen, januárban találkoztak utoljára: a Boston sem pont ugyanaz már, a Heat pedig abszolút más, mint akkor. Elsőre még október 21-én Miamiban nyert 111-104-re a Celtics a Tatum-Brown páros remeklésével, aztán november 30-án otthon, egy pontzáporos, 130-121-es győzelemmel duplázott erre rá – Tatum akkor 49 pontos extrával vezette győzelemre csapatát, Jimmy Butler viszont nem játszott. December másodikán vágott vissza a Miami, amikor idegenben, hosszabbítás után tudott nyerni 120-116-ra úgy, hogy Tatum rosszul játszott, Brown 37 pontot szórt, de a Heatnél négy játékos is elérte a 20 pontos határt. Végül január elején otthon egyenlített a Heat, amikor egy szoros, "playoffosabb" küzdelem végül 98-95-re nyert, de a Bostonnál Brown, Smart, Horford és Brogdon sem játszott, míg a Miami oldalán Butler hiányzott, Bam Adebayo viszont 30 pontot dobott.

Mi várható?

Az ESPN Analytics jelen pillanatban 97% esélyt ad a továbbjutásra a Celticsnek, és csak 3%-ot a Heatnek – ez azért jól jelzi, hogy mik a realitások a párharc előtt, de azért természetesen érdemes árnyalni a képet. A csapatok az utóbbi négy év során (tehát Jimmy Butler Miamiba igazolása óta) harmadszor találkoznak egymással a keleti döntőben, a 2021-es rájátszást leszámítva ebben az időszakban mindig ők küzdöttek meg Kelet bajnoki címéért – 2020-ban a Heat, tavaly viszont a Celtics örülhetett a végén. Mindkettő szoros és kiélezett párharc volt, tavaly nagyjából egy Butler-dobáson múlt az, hogy végül a Boston döntőzhetett és nem a Miami. A keretek alapvető erősségei és gyengeségei most is ugyanazok, a meghatározó játékosok szintén, és bár a Celtics edzője már Joe Mazzulla, de az azért kijelenthető, hogy ez a két brigád 101%-osan ismeri egymást oda-vissza játékos- és edzőszinten, szakmailag, mentálisan, mindenhogyan – újat aligha tudnak mutatni egymásnak, inkább csak le kell porolni a tavalyi videókat és élményeket, majd valamelyest igazítani rajtuk, és megoldásokat keresni az akkori hibákra a mostani helyzetben.

Tavaly mindkét csapat maximálisan térden járt már a párharc első felében is, a végére pedig pláne, és igazából az döntötte el a mérkőzéseket, hogy melyik együttes tudott azon az estén több energiát mozgósítani – a végletekig leharcolt, félsérült csapatok feszültek egymásnak. Ezúttal ez azért nincs így, bár a Heat összességében szűkebb kerettel érkezik, hiszen nincs Herro és Oladipo sem, viszont a többiek egészségesek, és nincs is különösebb gondjuk – illetve Butler nem 100%-os, de a Knicks-széria óta azért pihenhetett pár napot, hátha sikerült kicsit javítani azon a bokán. A Boston a Sixers elleni párharc végén már csak hét embert használt, egy hétmeccses küzdelem ilyen terheléssel azért sokat kivehet egy csapatból, de nekik is van pár napjuk rendezni a soraikat, és most azért valószínű, hogy mondjuk Grant Williams pályára kerül, és bővül vele a rotáció – náluk mindenki egészséges, nincsenek sérülések, szokatlanul egészségesen mennek neki a sorozatnak.

Érdekes kérdés lesz, hogy a felek változtatnak-e a kezdőötösökön. Mazzulla a Sixers-széria végére előkapta Robert Williams III-öt, és két magassal játszott, míg a Heatnél Kevin Love volt a négyes Bam Adebayo mellett, de ő azért még így is kevesebb időt kapott – most könnyen előfordulhat, hogy a gyorsabb, mozgékonyabb, több váltásra alkalmas ötösöket látjuk, a Bostonnál a center helyett jöhet vissza Derrick White a kezdőbe, míg a Miami oldalán Caleb Martin kaphatja meg az első ötösben való pályára lépés jogát. Mindkét gárda nagyjából ezt a két szerkezetet variálhatja, de mindkettő túl jó matchup-vadász ahhoz, hogy könnyű célpontokat adjanak egymásnak például egy indokolatlanul magas és lassú ötössel, egy felesleges játékossal.

A Heatnek egyénileg igazából nincs elég jó védője a Boston sztárjaira, ez lesz az egyik kulcs. Butler remek védő, és bárkin elvédekezik, de az ő erejére 101%-ban szükség lesz támadásban, és egymaga még mindig nagyon kevés – Martin is tud hasznos és harcos lenni persze, vagy Strus is nagyon jól érzi a passzsávokat, de azért nem extra egyéni védőkről beszélünk, akik egy személyben kitapossák az ellenfél sztárjának zsírját. Érdekes játék lehetne Erik Spoelstrától, ha mondjuk Bam Adebayót lábmunkáztatná Tatumon, és a kezdőben hagyná Love-ot, hogy védje Al Horfordot, bizonyos periódusokban akár ezt is el tudjuk képzelni. De azt azért tegyük hozzá, hogy Spoelstra általában nem szokta az ellenfél egyetlen sztárjára építeni a védekezését, mindenki másnál sokkal-sokkal többet zónáztat, azt különböző módokon művelteti, de ennek is megvannak a maga gyengeségei, például a lepattanózás – és ahogy már feljebb írtuk, a Bostonnak, ennek a keretnek rengeteg tapasztalata van már ez ellen a védekezés ellen, gyakorlatilag mindenki másnál több.

Ami a túloldalt illeti, a Heatnél megint el kell mondanunk, hogy igazából Butleren kívül nincs komolyan vehető playmakere a csapatnak. A Knicks védekezése ellen nagyjából működött az a játék, hogy Butler magára vonta a duplázást, és abból jó ritmusban kipasszolgatva helyzetbe hozta a társakat, akik aztán remek csapatmunkával megoldották a helyzetet, de ehhez nagyon kell a koncentráció és a jó kinti dobóforma mindenkitől – Kyle Lowry egyelőre nagyon jó ebben, de Vincent, Strus vagy éppen Adebayo kreativitása is létszükséglet ahhoz, hogy tudjanak helyzeteket teremteni. A Boston viszont még egy szinttel jobban képes védekezni egyénileg és csapatszinten, gyakorlatilag a kezdőben minden egyes poszton extra védőt tud felmutatni a társaság, sőt a hétfős rotáció minden tagja kiemelkedő munkára képes hátul az esze, a rutinja vagy a képességei miatt. Most már sokkal nehezebb lesz Butleréknek egy-két "miamis" figurával helyzetbe kerülni, és sokkal kritikusabb lesz, hogy azokat be tudják-e dobálni Martinék, lesznek-e extra triplák, azt viszont továbbra sem nagyon látni, hogy Butleren kívül ki lesz az, aki mondjuk elmegy a gyűrűig, és ott például egy Horfordon vagy Williamsen keresztül befejezi a támadást kosárral.

Adebayo egyébként magához képest mindig jobban játszik a Boston ellen, az alapszakaszban is felülmúlta az átlagait a Celtics elleni találkozókon, ő abszolút kulcsfigura lehet a Heat számára abban, hogy a mindig remek védekezése mellett támadásban is lesz-e ereje tempókat dobálni, és a gyűrű alatt birkózni – alternatívája ugyanis semennyire sincs, neki kell 42-43 perceket 100%-on dolgozni ezen a poszton, Zeller csak vészmegoldásnak lesz jó ebben a párharcban. 

Itt említsünk még meg két cserejátékost. A Bostonnál Brogdon pontosan azt a plusz playmakinget hozza, ami tavaly még hasonló helyzetekben, párharcokban a playoffban hiányzott ebből a keretből, a remek megoldásai és nagy játékintelligenciája mellett pedig 43,5%-kal triplázik eddig a rájátszásban - biztos, hogy kulcsfaktor lesz az ő játéka, és az is beszédes, hogy vele eddig +11,4-ben van a gárda 100 labdabirtoklásra vetítve a PO-ban, ami a csapat legjobb mutatója. De a Heatnél is van egy szupercsere, akire ráadásul nem is számított senki: Duncan Robinson több percet kapott eddig a playoffban, mint az alapszakasz utolsó három hónapjában, főleg úgy, hogy a két playin-meccsen még pályára sem került. Tyler Herro és Victor Oladipo sérülése után kapta őt elő Spoelstra, és 42,6%-kal triplázik azóta, és vele a parketten 16,8 ponttal (!) veri ellenfeleit a Miami 100 támadásonként, ami az egész rájátszás legjobb mutatója eddig. Az ő jó formája most is elengedhetetlen lesz, de tegyük hozzá, hogy teljesen váratlanul az egész Heat-pad brutálisan felülteljesít: az, hogy Jimmy Butler nélkül is 14,7 pontos pluszban vannak száz támadásonként, az hatalmas meglepetés. Ki kell mondani, hogy bár rendkívül vékony ez a keret, valamiért a Bucks és a Knicks ellen is mélyebbnek bizonyult a kispad, sokkal több hasznos teljesítmény és hasznos perc jött onnan, ezzel pedig a Bostonnak is számolnia kell. Spoelstra több emberhez tud nyúlni, és bár mindegyikük hasznossága kérdéses, de eddig mindig volt valaki, aki beletalált az adott napon, van merítés – míg a Celticsnél azért leginkább csak Grant Williams az, akivel bővülhet a rotáció.

Ha már Spoelstra és variációs lehetőségek: Mazzulla azért kapott hideget-meleget az eddigiek során, nagy hibát nem követett el, de azt a nagy hozzáadott pluszt sem tudta megmutatni – bár annyira nem is kellett, a hatodik meccsre a felkészülés során megtalálta (vagy ő, vagy valaki más a stábból) a helyes megfejtést a magas szerkezettel, nagyjából ennyi. Spoelstra viszont minden évben felülteljesít a keretével, fizikálisan most is nagyon rendben vannak, mindig kitalál valami változtatást, rengeteg tervezett figurája van, és a meccsek közben is bele tud nyúlni, nagyon-nagyon sokszor bizonyított már – Mazzulla sem kikezdhető, de tény, hogy ezen a ponton, ha választani kell a két edző közül, akkor azért még Spo mellett szól sok minden. 

Még egy fontos dolog a szoros végjátékok megnyerése. Egyrészt biztos, hogy lassabb, védekezősebb, szoros mérkőzéseket vívnak majd a csapatok, írtunk a támadójátékokról, de alapvetően mindkét csapat a védekezésével jutott el idáig, és azzal is juthat tovább, egymás játékának elrontása nagyon megy, főleg hogy sokszor csinálták már egymással is. Valószínűleg le tudják bontani egymás támadásait annyira, hogy ne legyenek nagy különbségek a negyedik negyedekben, leszámítva azokat a mérkőzéseket, amikor az aktuális napi forma nagyon eldönti az ügyet valamelyik irányba. Szóval ezúttal is létfontosságú lesz az, hogy a kiélezett végjátékban ki hogyan tudja megoldani a feladatot: ez alapvetően a Miami erőssége, nyert is több ilyet ebben a PO-ban, míg a Boston nem egyet és nem kettőt elbukott már, és a korábbi években is általában ez volt egy extra a Heat oldalán ebben a párosításban. De azt azért tegyük hozzá, hogy a Celtics a Sixers ellen nagyon összekapta magát, amikor 2-3-nál szorult a hurok, és megmutatta, hogy amikor muszáj, akkor nagyon ott tud lenni fejben – éppen ezért azt azért ne jelentsük ki, hogy ha szoros végjáték, akkor Heat-győzelem lesz.

Összességében viszont azt kell mondanunk, hogy más esélye nincs a Miaminak. A Boston tehetségesebb csapat, több és jobb védővel, több támadófegyverrel (nem részleteztük, de nyilván több az érdemi playmakerük), ráadásul pályaelőnyben van. Azt el tudjuk képzelni, hogy Tatuméknak lesznek olyan meccseik, amikor érvényesítik az akaratukat, jól dobnak, és viszonylag simán nyernek, azt viszont nehéz látni, hogy a Heat hogyan tudna könnyű győzelmeket aratni – attól eltekintve, hogy kijön a dobóforma, a Boston pedig pont akkor fog ki egy komoly offnightot. Maradnak a szoros végjátékok, ahol nem nagyon hibázhat a Miami, az olyan meccseket meg kell nyernie, ha tovább akar jutni. A realitás viszont az, hogy ha egy-két ilyet meg is nyernek Adebayóék, mert Butler bokája rendbejött, Spoelstra jókat húz, és nagy akarattal, clutch játékokkal tudnak győzelmeket aratni, de a Celtics tudáselőnye, több lábon állása és pályaelőnye együtt sok lesz – a Boston a Bucks kiesése után a legnagyobb bajnokesélyesnek számít, ha nem jutna vissza a döntőbe, az komoly blama lenne most. Mindezek alapján reálisan nézve a...

Tipp: 4-2 a Boston Celtics javára.