NBA Playoff 2023: a második kör előzetese (3/4)

Boston Celtics (2.) – Philadelphia 76ers (3.)
Első mérkőzés ideje: 2023. május 2., kedd 01:30

Mi történt eddig?

A Boston miután tavaly karnyújtásnyira volt attól, hogy közel 15 év után ismét bajnoki címig meneteljen, nyáron tökéletes puzzle-darabokkal erősítette meg a már eleve bajnokesélyes keretét, így az előző szezonhoz hasonló célokkal és motivációval kezdhették meg a szezont Jayson Tatumék. A tavalyi uborkaszezon legnagyobb és legfontosabb mozzanata Malcolm Brogdon megszerzése volt, akiért többek között Aaron Nesmith-t, Nick Stauskast, Daniel Theist és egy 2023-as elsőkörös draftcetlit kellett küldenie a Celticsnek Indianába. Brogdon megszolgálta az árát, az alapszakaszban a padról elsőszámú cserejátékosként érkezve 15 pontot, 4 lepattanót és 4 gólpasszt átlagolt úgy, hogy a triplavonalon túlról karriercsúcsot jelentő 44%-kal célzott – érdemes megjegyezni, hogy az egykori Év Újonca idén az Év Hatodik Embere Díjat is elnyerte – ideinél sosem kapott kevesebb játékidőt pályafutása során, 26 percet átlagolt a parketten. Fontos érkező lehetett volna az a Danilo Gallinari is, akit elsősorban a kinti dobásai miatt szerzett meg a csapat, a veterán játékos azonban ACL-szakadás miatt meg sem tudta kezdeni a szezont és az egész idényre az oldalvonal mellé kényszerült. Elsősorban Gallinari sérülése miatt a szezon előtt nem sokkal érkezett Brooklynból Blake Griffin, ő azonban jóval korlátozottabb szerepet kapott Bostonban, mint korábbi csapataiban. Azonban a játékosmozgások mellett legalább ilyen fontosságú volt a vezetőedző cseréje, a csapaton belül kirobbanó belső botránya miatt előbb felfüggesztették majd menesztették azt az Ime Udokát, aki az előző szezonban újonc vezetőedzőként egészen a döntőig menetelt, helyére pedig a segédedzőt, Joe Mazzullát nevezte ki Brad Stevens. Udoka végül a napokban írt alá a Houston Rocketshez, Mazzulla pedig ott folytatja a csapattal, ahol elődje abbahagyta. A Boston az edzőmizéria ellenére kirobbanó formában kezdte a szezont, novemberben mindössze kétszer kapott ki a csapat, ekkor egy 14-2-es sorozattal hasítottak a kelták. Az első komolyabb hullámvölgy december közepén érkezett, amikor hatból öt vereség csúszott be, ez a periódus elsősorban arról marad emlékezetes a szurkolók számára, hogy a tankoló Orlando ellen back-to-back, majd az ekkora már szintén lesajnált Pacers ellen zsinórban háromszor is kikapott a bajnokesélyesnek kikiáltott gárda. Karácsonyra azonban egyenesbe került a csapat, sőt, januárban meg sem álltak egészen nyolc egymást követő győzelemig. Azonban februárban jött egy újabb hullámvölgy, ötből négy vereség után át kellett adniuk a keleti első helyet az egyre jobb formába lendülő Milwaukee Bucksnak, végül az alapszakaszt 57-25-ös mérleggel a Keleti Konferencia második helyén zárták Tatumék. A szezon nagy részét a pusztító támadóhatékonyság jellemezte részükről, sokáig a legjobb támadócsapatként hasított a Celtics, végül a Kings előzte be őket az idény második felére, 118-as ORtg-jükkel a második helyen zártak a mezőnyben. A védekezés szintén elit módon alakult, csak a Cavs és a Grizzlies tudott hatékonyabban védekezni nálunk, így Joe Mazzulla csapata lett az egyetlen gárda az alapszakaszban, amely a pálya mindkét oldalán nyújtott teljesítményével a liga legjobb öt csapata között végzett. A rájátszás első körében az alapszakaszt nyolcadik helyen végző, de a playinen keresztül a playoffba hetedik helyen bejutó Atlanta Hawksszal találkoztak, ahol bár egy kényelmes 2-0-ás előny után zsinórban két mérkőzésen kikaptak, de végül így is magabiztosan, 4-2-es végeredménnyel jutottak a második körbe.

A Sixersnél a nyár elsősorban a perimétervédekezés és a triplázás megerősítéséről szólt, ehhez remek kiegészítő játékosok érkeztek a csapathoz. Az off-seasonben Philadelphiába ismerős arcok érkeztek James Harden és Daryl Morey számára, hiszen a korábbi houstoni csapattársak, P.J. Tucker Miamiból, Danuel House Jr. pedig Utah-ból érkezett szabadügynökként a csapatba 3&D célokra. Ezt követte a nyár egyik legfontosabb cseréje, amely során az elit memphisi védekezés egyik alapemberéért, De’Anthony Meltonért adta oda Morey a csapat elsőkörös pickjét és Danny Green játékjogát. Mivel a drafton a Grizzlies David Roddy-t választotta ki, Danny Green sérülés miatt pedig csupán három mérkőzésen kapott szerepet új csapatában, így egyértelműen kijelenthetjük, hogy remek üzletet kötött a fiatal játékos megszerzésével a Sixers – főleg, ha idevesszük, hogy Melton védőstatisztikái idén is remekül néztek ki. Érkezett a csapatba a hatékonyságáról ismert Montrezl Harrell, akiről sokan úgy vélekedtek, hogy Embiid cseréjeként nagyobb szerepet kaphat a small ball felállásokban, ez azonban végül nem így alakult, régi-új edzőjétől Harrell alig kapott egy negyednyi játékot átlagosan egy mérkőzésen, ennél kevesebb időt csak újoncként töltött a pályán még Houstonban. Annak ellenére, hogy lassan kezdte a szezont (az első öt meccséből csak egyet nyert meg), illetve James Harden és Tyrese Maxey is fejenként legalább egy hónapos kihagyásra kényszerült, a Sixers hamar lendületbe jött, amiből a szezon végéig igazán nem is jött ki, egy percig sem volt kérdés, hogy ott lesz áprilisban a Keleti Konferencia dobogóján. A Philly az egész alapszakasz egyik legstabilabb és legkiegyensúlyozottabb csapata volt, a 2023-as naptári évben egy hét-, majd egy nyolcmeccses veretlenségi sorozatot is teljesített, zsinórban háromnál többször pedig egyszer sem kapott ki a szezon során. A csapat nyári mozgolódása végül úgy néz ki, hogy eredményre vezetet: Doc Rivers csapata úgy lett a legjobb tripladobó az alapszakaszban (39%), hogy csak a középmezőnyben végeztek kinti rádobásokban, összességében mezőnyből a hatodik helyen végeztek, a büntetőket pedig egy csapat sem dobta jobban náluk. A megerősített védekezés is jól muzsikált, a csapat a top 10-ben végzett, különösen éles volt a nyáron 3&D játékosokkal megerősített perimétervédekezés, a Philly ellen ugyanis 35%-kal sem dobták az ellenfelek a hármasokat, ez pedig az ötödik legjobb mutató volt az idei szezonban. Embiidék 54-28-as mérlegükkel a keleti harmadik helyen zárva a Brooklyn Netsszel találkoztak a rájátszás első körében, ahol bár simának tűnő, 4-0-ás söpréssel kvalifikálták magukat a második körbe, de a mérkőzések nem voltak annyira egyoldalúak, ahogyan azt a párharc végeredménye mutatja. Az első mérkőzésen aratták Hardenék a legsimább győzelmet, húsz ponttal múlták felül a Bridges vezette brooklyniakat, az ezt követő mérkőzéseken viszont a legnagyobb győzelmük 12 pont volt, rendre száz pont alatt maradtak a felek – a philadelphiaiak védekezése tehát továbbra is működött, a támadójáték viszont sokszor akadozott, Embiid azonnal kettőzésekkel nézett szembe, amint labdát kapott, tisztességgel helyt állt tehát a Brooklyn az elsőkörös söprés ellenére. Apropó Joel Embiid: a kameruni center a negyedik mérkőzésen sérülés miatt nem állt Rivers rendelkezésére, és a hírek szerint egyelőre ktéséges az is, hogy ott tud-e lenni a Boston elleni párharcnyitón, ami már egy évről évre felmerülő probléma a csapat playoff-menetelésében…

A két csapat az alapszakaszban folyamatosan egymás közvetlen riválisának számított, a szezon oroszlánrészében a Boston az első vagy második, a Sixers pedig a harmadik helyen száguldott a rájátszás felé, csupán néhány meccs volt a felek között. Az alapszakaszban négy alkalommal találkozott egymással a két keleti óriás, a szériát pedig 3-1-gyel vitte el a Boston. Rögtön a szezonnyitón már egy rangadóval indítottak: az este James Harden és Jayson Tatum dobópárbajáról marad emlékezetes, mindkét sztár 35 ponttal zárt, de a Celtics örülhetett a végén. A következő három találkozó már jóval pontszegényebb derbiket tartogatott, a második meccsen viszont úgy is tudott nyerni a Boston, hogy a Tatum-Brown páros csak egy 7/24-es mutatót szenvedett össze, de a harmadik egymás ellenit is a kelták nyerték meg, ahol Embiid hiába jutott el 41 pontig és Tatum hiába dobott rosszul a mérkőzésen, végül a Celtics sztárja az utolsó másodpercekben értékesített triplájával nyerte meg a mérkőzést csapatának. A felek utolsó egymás elleni találkozójára közel egy hónapja került sor, akkor Joel Embiid egy örökre emlékezetes 52 pontos, 13 lepattanós szörnyeteg dupla-duplával vezette övéit győzelemre, a center csapata pontjainak több, mint felét szerezte azon a találkozón, elképesztően domináns teljesítményt hozott össze. Azon a találkozón nem lehetett ott a parketten Jaylen Brown, ennek ellenére ez a meccs bőven felért egy playoff-előzetessel.

Mi várható?

A párharc legfontosabb kérdése egyértelműen az, hogy sikerül-e felépülnie annak a Joel Embiidnek, akinek a rájátszását ismét megszakította egy sérülés – a Sixers centerének még a Nets elleni harmadik mérkőzésen kellett idő előtt elhagynia a pályát, egyelőre masszív kérdőjelek övezik azt, hogy a második kör első mérkőzésén bevethető lesz-e. Éppen emiatt valószínűleg a Philadelphia volt a legnagyobb szurkolója az Atlanta Hawks-nak, Embiid felépülése szempontjából rendkívül fontos volt, hogy Youngék annyi meccset hozzanak el a Boston ellen, amennyit csak tudnak – végül két mérkőzéssel tudott többet pihenni a Philly (és a kameruni center), mint ellenfelük.

Az első körben bár magabiztosnak tűnő söprést mutatott be a Sixers, de mégsem mondhatjuk azt, hogy sétagalopp lett volna a Brooklyn elleni első körös sorozata, hiszen voltak a játéknak olyan aggasztó jelei, amelyek egy olyan magasabb szinten jegyzett csapat ellen, mint a Boston, nem feltétlenül férhetnek bele. Doc Rivers csapata érdekes és ritka statisztikát tud felmutatni az eddigi rájátszás-meccseiből: azon kívül, hogy jóval az átlag felett dobták a triplát, nem dolgoztak hatékonyan a játékosok mezőnyből. A Sixers nyáron feljavított kinti játékáról itt írtunk, és azok után, hogy a csapat az alapszakaszban is a legpontosabban célzott a hárompontos vonal mögül, a rájátszásban is kiemelkedően teljesít – Harrisék 40% fölött dobnak távolról, ezzel az első körben éppen a Bostonnal holtversenyben osztoznak a harmadik-negyedik helyen. Ezzel szemben azonban közelebbről jóval kevésbé volt hatékony a gárda, kétpontosaikat egyenesen a legrosszabb hatékonysággal tudták értékesíteni, így összességében a teljes mezőnyszázalékot tekintve is csak a középmezőnyhöz tartoznak az eddig playoff-meccsek alapján. A rádobásaik azonban nem éppen ezek alapján alakultak: hiába dobják kiemelkedően a triplát, csak a tizedik legtöbb távoli dobást engedték el meccsenként (ez a trend az alapszakaszban is jellemző volt Hardenékre), ezekre nagyobb arányban kell támaszkodniuk a jövőben, különösképpen ismerve a Celtics stílusát. A silány mezőnyszázalék egyik legfőbb oka az James Harden volt, aki nem igazán találta a közeli dobásait a Nets elleni első körben: annak ellenére, hogy a hármasról 42%-kal célzott, az előző körben 26%-kal (9/34) dobta a triplavonalon belüli kétpontosokat. Ha tovább bontjuk a százalékait, láthatjuk, hogy a festékből még ennél is siralmasabban ment az irányítónak, a négy mérkőzésen összeszenvedett 23% (7/30) teljességgel értékelhetetlen, a betöréseit remekül védekezte le a Nets, amihez természetesen párosult a gyatra dobóforma is. Érdekesség, hogy mióta a play-by-play adatokat jegyzik a ligában, ez a leggyengébb produkció egy playoff-sorozatban a gyűrű alatti dobásokat illetően (minimum 25 rádobással rendelkező játékosok között). Rivers ennek ellenére többször is kihangsúlyozta, hogy nem aggódik Harden dobóformája miatt, egyszerűen csak belekerült egy hullámvölgybe és nem hullottak be azok a dobásai, amiket egyébként jó százalékokkal dob be – azonban ha figyelembe vesszük azt, hogy a Celtics jóval több sokoldalú és védekezésben is magasabban képzett periméterjátékossal rendelkezik, akik ráadásul előszeretettel alkalmazzák a váltásokat is a zárásoknál, lehet mitől aggódnia a Sixers szurkolóinak az első körben látottak után. Tyrese Maxey viszont idén ismét bizonyította, hogy a liga legjobb fiatal játékosai között van: az első körben a Philly legponterősebb játékosaként zárt, 47%-os mezőnymutatója pedig posztján kifejezetten jónak számít, amihez ráadásul egy extra 50%-os triplázás is párosult, erre abszolút lehet építeni – bár az alapszakaszban lejátszott egymás elleni mérkőzéseken Maxey is csak 35%-ot dobott a Boston elleni derbik során.

A Celtics egyik nagy fegyverténye lehet tehát a kiemelkedő perimétervédekezés, hiszen a Smart-White-Brown trió védőoldali összhangja ligaszinten kiemelkedő a kinti védekezést tekintve, sőt akár beljebb húzódva is le tudják korlátozni az ellenfél legjobb labdakezelőit és szervezőit – ezt mutatja az is, hogy a kétpontosokat a harmadik legrosszabbul dobják a Boston ellen az idei rájátszásban. A bostoni gyűrű alatti védekezés is fontos kérdés lesz ebben a körben, hiszen akár két opció közül is választhat Mazzulla a Joel Embiid elleni védekezésben. Egyelőre bizonytalan, hogy a vezetőedző Robert Williams III-del alkalmaz egy magas, vagy Derrick White-tal egy alacsonyabb szerkezetet a Smart-Brown-Tatum-Horford négyes mellett – mindkét alternatíva mellett és ellen is szólnak érvek. Williamsszel a csapatban a palánk alatt lenne izmosabb a Boston és a lepattanókban is nagyobb eséllyel fel tudná venni a versenyt az ebben egyébként a playoff-mezőnyben legrosszabbul teljesítő Sixers ellen, viszont mivel a Celtics támadójátékának csak passzív résztvevője Time Lord, így védekezésben tudna rajta pihenni Embiid, ezen megspórolt energiáit pedig félő, hogy a túloldalon támadásban tudná hasznosítani. White azonban amellett, hogy a Hawks ellen a sztárok után a harmadik legjobb pontszerzője volt a Bostonnak (ráadásul 50-40-90-es százalékokkal!), fontos faktor és alternatíva lehet a védekezésben is: éppen fordított szerepben lehetne jelen, mint Williams, hiszen White aktív támadószerepe és labda nélküli mozgásai Embiidet és a szintén remek első körös teljesítményt az asztalra rakó Tobias Harrist is jobban megmozgatnák védekezésben, ami tekintve azt, hogy a center valószínűleg nem lesz 100%-os egészségügyi állapotban, akár még sokat is jelenthet. Még akkor is, ha a túloldalon így Horfordon kívül nem lesz rá klasszikus magasember a palánk alatt. Támadásban a Celtics fegyvere egyértelműen a triplázás, ami azért lehet érdekes, mert a Sixers is a legélesebb kinti dobók közé tartozott a szezon során. Mazzulla csapatában az első körben öt játékos is túllépte a már kifejezetten jónak számító 38%-os triplamutatót: Brown (51% !), White (46%) és Smart (39%) mellett Grant Williams (83%) és Sam Hauser (46%) is élesnek bizonyult kintről, utóbbi kettő azonban jóval kevesebb játékidőt kapott. Tatumék ugyanolyan pontosan dobtak távolról az első körben, mint ellenfelük, azonban míg ezt a százalékot (40,6%) a Sixers úgy érte el, hogy átlag alatti volumenben dobott rá kintről, addig a Boston a harmadik legtöbbször próbálkozott hárompontosokkal, meccsenként közel hat rádobással többet emeltek rá a kelták, mint a Philly. Egyébként ez az alapszakaszban is hasonlóan alakult, a Boston a második legtöbbet triplázó csapat volt és pontosan tízzel több rádobást jegyzett, mint a Sixers – bizonyos szempontból tehát a Celtics kinti dobóformája stabilabbnak tekinthető, hiszen átlagban jóval több rádobással, nagyobb mintával érik el ugyanazokat a százalékokat, mint ellenfelük.

Embiid rendelkezésre állása azért is lesz kulcskérdés, mert a lepattanócsatában is a Boston jár előrébb, akik az első kör adatai alapján 45 lepattanót szedtek le meccsenként, míg a Sixers ennél jóval kevesebbet, 35 lecsorgójuk messze a legkevesebb volt az eddig lejátszott mérkőzések alapján. Támadólepattanókat tekintve azonban rögtön más a helyzet: Embiidék a Knicks után a legtöbb második esélyt teremtették ezekből, mérkőzéseként több, mint 13 támadópattanót szerezve, a Boston azonban nyolccal csak a mezőny második felében foglal helyet egyelőre. Többek között ezért lesz érdekes Mazzulla döntése a kezdőcsapatról és a rotációról, Williams beállításával ebben jelentősen tudna javulni a Celtics, azonban könnyen lehet, hogy ennek az lesz az ára, hogy védekezésben nem kell extrát nyújtania Embiidnek az emberén.

 

Összességében tehát leginkább Embiid rendelkezésre állása és egészségügyi állapota határozhatja meg a párosítást: nélküle (illetve akkor is, ha láthatóan sérülten vállalja a játékot) jelentősen csökkennek az esélyei a philadelphiai gárdának. A párharc esélyese egészséges csapatok esetén is talán a Boston, a Sixersnek az eddig tapasztaltak alapján muszáj lenne megtalálnia a középtávoli dobásait, amihez elsősorban Hardennek kellene szintet lépnie és növelni a betöréseinek hatékonyságát. Fontos része lesz a pályának a perimétervédekezés mellett a palánk alatti dominancia, ebben Embiid elérhetősége természetesen elengedhetetlen lenne a Philly számára, azonban eddig ez a lepattanók számában nem köszönt vissza az első körben.

Tipp: A Sixers centerének szereplésétől függően két kimenetelt tartunk valószínűnek. Egészséges csapatok párharcában a hetedik meccsen bárki továbbjuthat, Embiid nélkül (vagy egy sérülten játszó Embiiddel) azonban egy jóval simább, 4-1-es bostoni sikerre voksolnánk.