NBA Playoff 2023: Az első kör előzetese (2/8)

Philadelphia 76ers (3.) – Brooklyn Nets (6.)
Első mérkőzés ideje: 2023. április 15., szombat 19:00

Mi történt eddig?

A Sixersnél azok után, hogy sokadik nekifutásra tavaly sem sikerült még csak a főcsoportdöntőig sem menetelni, komoly változtatásokat eszközölt a menedzsment a nyári off-seasonben. A csapat a 2021-22-es alapszakaszt 51-31-es mérleggel Kelet negyedik helyén zárta, a rájátszás első körében a szezont közvetlenül mögötte záró Toronto Raptorst búcsúztatta 4-2-vel, a következő kör azonban a végállomást jelentette, hiszen Embiid sérülését nem bírta el a csapat és a Heat ellen hat meccsen ismét idő előtt búcsúzott a szezontól.

Ennek hatására nyáron komoly játékosmozgásokra volt szükség, elsősorban a kiegészítő személyzetet kellett felfrissíteni egy olyan bagázzsal, amely a lehető legjobban képes kiszolgálni az Embiid-Harden-Maxey trió hatékony játékát. A dominóeffektus első lépése James Harden újraigazolása volt: a korábbi MVP és pontkirály kilépett a több, mint 47 millió dollárt ígérő opciós szerződéséből, ehelyett két évre, 68 millióért írt alá, ezzel az irányító közel 14 millió dollárról mondott le a minőségi csapatépítés reményében. Harden diszkont áron történő szerződtetése jóval nagyobb mozgásteret tett lehetővé a free-agent piacon. Az ebből adódó lehetőségeket Daryl Morey láthatóan úgy szerette volna kihasználni, hogy a korábbi állomáshelyén, Houstonban már bevált (?) módszereit alkalmazza, olyan játékosokat keresett, akik a lehető leginkább passzolnak a két támadózseni mellé: a vezetőség elsősorban olyan játékosokat szerződtetett, akiknek a triplázáson és a perimétervédekezésen kívül gyakorlatilag semmi más dolguk sincs. Az első érkezők rögtön korábbi houstoni játszótársak voltak, előbb P.J. Tucker Miamiból, majd Danuel House Jr. Utahból érkezett klasszikus 3&D célokra, előbbire az alapszakasz során stabil kezdőként számított Rivers, House pedig a padról ugrott be, elsősorban védekezni. A nyár egyik legfontosabb érkezője viszont az a De’Anthony Melton volt, aki hatalmas szerepet játszott abban, hogy az előző szezonban a Memphis ligaelit szinten védekezzen, a fiatal bedobóért a Sixers a 23. pickjét és Danny Green játékjogát adta. A szezon kezdete előtt a csapat bejelentette Montrezl Harrell leigazolását is, akiről bár korábban azt hihettük, hogy kifejezetten nagy szerepet kaphat az Embiid nélküli percekben a small-ball felállásokban, e helyett azonban csak epizódszerep jutott neki, a magasok nélküli percekben sokszor Tucker funkcionált kvázi centerként.

A Philly szezonja azonban nem éppen úgy indult, ahogyan azt tervezték, az első öt meccséből csak négyet nyert meg a csapat, James Harden pedig még azelőtt egy egy hónapos pihenőre kényszerült, mielőtt a csapat elérhette volna az 50%-ot, sőt, a helyzetet súlyosbította, hogy Tyrese Maxey-nek is hosszabb időt kellett kihagynia ekkor. Az irányító visszatérésével decemberben azonban azonnal megindult a szekér, zsinórban nyolc győzelem következett, a fiatal bedobó is felépült, Embiidék pedig szépen lassan elfoglalták helyüket a Keleti Konferencia legjobb négy csapata között, ahonnan többé már ki sem csúsztak. A sérültek felépülése után már fontosabb játékosoknak nem kellett huzamosabb időt kihagyniuk, a Sixers január óta az egyik legkiegyensúlyozottabb csapat a mezőnyben. A naptári év elején többek között egy hét-, majd márciusban egy nyolcmeccses veretlenségi sorozatot teljesítettek, de zsinórban háromnál többször egyszer sem kaptak ki a szezonkezdet óta. 

A Nets szezonja ezzel szemben jóval hektikusabban alakult, hol az eredmények, hol pedig a pályán kívüli események miatt volt címlapon a csapat (különösen a szezon első felében), bár ezt az utóbbi években már megszokhattuk. A tavalyi alapszakaszt 44-38-as mérleggel Kelet hetedik helyén záró Nets számára totális csalódás volt a rájátszás, az első körben a később döntőig menetelő Boston Celtics söpörte ki őket, a párharcban a kelták védekezése teljességgel eltüntette Kevin Durantet, de Kyrie Irving sem tudott extrát nyújtani. A kudarc természetesen nem múlt el következmények nélkül: miután Irving azért hosszabbított a csapattal, mert társa biztosította arról, hogy marad a csapatnál, Durant nyáron hivatalosan is cserét kért a vezetőségtől, sőt, gyakorlatilag ultimátumot adott Joe Tsai-nak – ha a csapat továbbra is Steve Nash vezetőedzővel és Sean Marks GM-mel képzeli el a jövőjét, akkor biztosan nem marad a csapatnál. Brooklynban ezután egész nyáron fagyos volt a hangulat, de az átigazolási piac sem volt túl aktív, mivel míg egyesek nagy erőkkel készítették csomagjaikat a Nets sztárjáért, addig mások az esetlegesen megkötött üzletből eredő „lepattanókért” helyezkedtek – nem igazán mertek lépni addig a piacon, amíg el nem dől a nyár legjelentősebb játékosmozgásának sorsa. Az idei szezont végül az előzőhöz hasonlóan mégis Nash vezetésével és az Irving-Durant párossal kezdte meg a csapat, a sztárok mellett azonban kicserélődött a kiegészítő személyzet: szabadügynök lett LaMarcus Aldridge, akinek nem lett újabb csapata és azóta márciusban hivatalosan be is jelentette visszavonulását, de Andre Drummond és Goran Dragic szerződése is lejárt, akik Chicagóban folytatták a következő szezonban. Az aktív rotációból a perimétervédekezés fontos láncszeme, Bruce Brown Jr. távozott, aki szabadügynökként a Nuggetsszel állapodott meg, Blake Griffin pedig Boston felé vette az irányt. Bár szabadügynök lett Nic Claxton és Patty Mills is, de őket újra tudta igazolni a csapat, a fiatal center 20 millióért, a veterán tripladobó pedig 13 millióért írt alá a következő két évre. Érkezett az orlandói buborék egyik hőse, T.J. Warren is, aki decemberig sérülés miatt nem léphetett pályára, később pedig egy másik csere keretein belül Phoenixbe került, de a nyár fontos igazolása volt például az a Yuta Watanabe is, akinek 45%-os triplázásánál csak Luke Kennard tudott idén jobbat hozni, de szintén a kinti dobások miatt érkezett Brooklynba például Markieff Morris is.

Nem kellett azonban sokáig várni az újabb drámára: a szezon elején Kyrie Irving antiszemita-jellegű megnyilvánulásai miatt került újra a címlapokra, a Nets pedig hivatalosan ötmeccses eltiltással jutalmazta sztárja újabb cirkuszát, ebből végül zsinórban nyolc kihagyott találkozó lett novemberben. A szezont egyébként hiába kezdte egyénileg kirobbanó formában Irving és Durant, a csapat csak szenvedett, az első hat mérkőzésén ötször is kikapott, így a Nets és Steve Nash útjai szétváltak, az új vezetőedző a csapatnál korábban segédedzőként dolgozó Jacque Vaughn lett, azonban vele is csak november végére sikerült elérniük az 50%-os határt. Az irányító visszatérésével úgy tűnt, hogy végleg lecsitultak a kedélyek Brooklynban, ráadásul a csapat november végétől januárig tizenhétből tizenhat győzelmet szerzett, zsinórban tizenkét sikert is ünnepelhettek és a Keleti Konferencia első helyéért is küzdöttek a Bostonnal. Ezt követően azonban jött a rideg valóság: Kevin Durant MCL-sérülést szenvedett és húsz meccses kihagyásra kényszerült. Amíg azonban a Nets a korábbi MVP visszatérését várta, kiderült, hogy a csapat háza táján lévő korábbi nyugalom csak vihar előtti csend volt: előbb Irving, majd Durant kért cserét a vezetőségtől. Irving Morrisszal együtt Dallasba került, cserébe visszatért a csapathoz Spencer Dinwiddie és draft pickek mellett érkezett Dorian Finney-Smith személyében egy remek védő is a csapathoz. Néhány nappal később a sérült Durant (és Warren) egy blockbuster trade keretein belül Phoenixbe került, akiért Mikal Bridges, Cam Johnson és Jae Crowder érkezett, utóbbit azonban rögtön Milwaukee-ba postázták tovább. Ezt követően a Nets céljai a szezonra természetesen változtak, nem volt realitás többé a bajnoki cím elhódítása. A sztárok elcserélését követően a csapat 13-17-es mérleget produkált, amivel az alapszakasz hátralévő részében folyamatosan a playoff-playin határát jelentő vonal körül mozgott, több hónapon át a Miami Heattel vívott ádáz csatákat a hatodik helyért. Hiába volt azonban többször is hullámvölgyben, a Brooklyn végül utolsó hét meccséből ötöt megnyerve egyenes ágon jutott a rájátszásba. A sztárok nélküli siker nagyban volt köszönhető annak a Mikal Brigdesnek, aki bebizonyította, valójában mekkora potenciál is rejlik benne akkor, ha szabad kezet kap egy edzői stábtól és nem csak a védekezésre kell specializálódnia más sztárok mellett a pályán. A Phoenixből érkező wing a Netsben lejátszott 27 meccse alatt több, mint 26 pontot átlagolt mezőnyből 48, tripláról pedig 38%-kal célozva. Jacque Vaughn csapata végül 45-37-es mérleggel biztosította be az utolsó biztos rájátszás-indulást érő pozíciót, ami tekintve azt, hogy mekkora drámák zajlottak a csapaton belül az elmúlt egy évben és amellett, hogy februárban távozott az Irving-Durant páros, Ben Simmons is csak a meccsek felén lépett pályára, akinek 7-6-6-os átlagokkal végződő szezonja finoman szólva is a liga egyik legnagyobb csalódást keltő egyéni teljesítménye. A cserék után a csapat védekezése bár nem javult jelentősen, de a fiatal tehetségek képesek voltak megvillantani, hogy mi rejlik bennük a támadóoldalon: Bridges konzisztens jó teljesítményei mellett láthattunk például a szezon során Cam Thomastól négy 40+ pontos mérkőzést is (ebből három egymás után érkezett), de Spencer Dinwiddie idén Nets-mezben hozott 17 pontos és 9 gólpasszos átlagával is bizonyította, hogy bizony vétek volt annak idején elcserélnie a csapatnak őt.

Az alapszakaszban az egymás elleni mérkőzéseken 4-0-val söpört a Sixers, az első meccsen ráadásul úgy tudott nyerni Doc Rivers csapata, hogy Embiid és Harden sem volt bevethető, míg a Brooklyn számíthatott Durant és Irving (és Simmons) szolgálataira is. Januári második mérkőzésükön 137-133-ra győztek Embiidék, ekkor viszont már jó ideje sérült volt Kevin Durant, hiába zárt Irving és Seth Curry is 30 pont fölött, a győzelmet nem sikerült megszereznie a Netsnek. A két csapat harmadik meccse már a brooklyni cserék után zajlott, ahol egy pontszegényebb, de hasonlóan szoros meccsen újra a Philly ünnepelhetett, az Embiid-Harden duó közös 66 pontjára nem volt ellenszere Bridgeséknek. A csapatok végül néhány napja, az alapszakasz utolsó fordulójában csaptak össze egymással legutóbb, ez a meccs azonban abszolút nem tükrözte a valós képet, hiszen ekkor már mindkét fél a rájátszásra készült, így a B kereteket nézhettük meg. Ennek ellenére is simán,közel 30 ponttal tudott diadalmaskodni a Sixers, a Netstől Cam Thomas 46 pontja a tisztes helytállásra sem volt elég a Philly cseresora ellen.

Mi várható?

A párharc esélyese egyértelműen a Philadelphia, ezt az egymás elleni alapszakaszeredmények, a játékoskeret minősége és mélysége illetve a statisztikák is alátámasztják. A Sixers stabil kiemelkedő teljesítménye abban rejlik, hogy támadásban és védekezésben egyaránt a liga elitjébe tartozik a csapat, az alapszakaszt végül támadásban negyedikként, védekezésben pedig kilencedikként zárta, +4,4-es NET-Ratingjénél pedig csak a Bostonnak és a Clevelandnek sikerült jobbat elérnie. A nyári játékosmozgások elsődleges célja a csapat triplázásának és perimétervédekezésének felhúzása volt, ez pedig a statisztikák alapján szinte nem is sikerülhetett volna jobban: a Sixers a szezont a leghatékonyabb triplázással (38,7%) zárta, a védekezés pedig ott volt a liga legjobb tíz mutatója (113,5 DRtg) között. Annak ellenére sikerült a legjobb kinti dobóként végeznie a csapatnak, hogy meccsenként eleresztett alig több, mint 32 hárompontos kísérlet csak a mezőny közepére elég. A Sixers egyik legnagyobb erőssége abban rejlett, hogy a csapatjáték olajozott működése által képes volt megtalálni a lehető legjobb kinti dobóhelyzeteket, ezeket pedig a megfelelő emberek remek százalékokkal tudták értékesíteni. Természetesen a támadójátékot a James Harden – Joel Embiid páros összjátéka szabja, ezt több statisztika is velősen alátámasztja. Egyrészt Harden a szezon során 244 gólpasszt osztott ki csak a centernek, ez közel százzal több, mint a sorban következő páros az idei szezonban (Jokics Gordonnak 155). Az alapszakaszt így nem meglepő módon Embiid pontkirályként (33,1 pont), Harden pedig gólpasszkirályként (10,7 assziszt) zárta, az NBA történetében pedig ez volt mindössze az ötödik alkalom, hogy ezt a két címet egymás csapattársai nyerték el egy szezonban, utoljára az 1980-81-es szezonban volt példa hasonlóra. A Sixers kiegyensúlyozott szezonjának egyik legfontosabb tényezője volt, hogy Joel Embiid nagyobb sérülés nélkül teljesítette az alapszakaszt, a kameruni 66 mérkőzésen lépett pályára, ami csupán két meccsel marad el tavalyi egyéni csúcsától. A hatékony triplázás mellett a Philly játékának fontos eleme a büntetőzés, Doc Rivers csapata meccsenként kiharcolt 25 büntetője az ötödik legtöbb volt az alapszakaszban, ezek 79%-os értékesítése pedig egyenesen a legjobb. Ez persze nem meglepő, ha a csapatot ilyen (és éppen ez) a sztárduó erősíti, de érdemes megjegyeznünk, hogy Harden meccsenként kiharcolt 6,2 egypontosa az utóbbi bő tíz évének legalacsonyabb száma, ez is (és közel karriercsúcsot jelentő gólpasszátlaga is) mutatja azt, hogy mennyire példaértékűen alakította át játékát az MVP-jelölt center mellett. Embiid viszont minden eddiginél többször állhatott oda a vonalra, meccsenként rádobott közel 12 büntetője a tavalyi szezonjának másolata (85%-os hatékonysága pedig közel karriercsúcs), az idén lejátszott 66 mérkőzéséből 45-ször állhatott oda legalább tízszer a vonalra, ebből tizenhatszor minimum 15 büntetőkísérlettel fejezte be a találkozót. 

A túloldalon a Brooklyn a kinti dobásokat illetően hasonló képet mutat, mint ellenfele, a meccsenként rádobott 34 triplakísérlete a liga középmezőnyébe volt elég, ezek közel 38%-os értékesítése viszont az ötödik legjobb mutató a mezőnyben. A Netsnél érdemes a szezont két részre bontani, a csere előtti és utáni korszakokat külön megvizsgálni. Irvinggel és Duranttel a csapatban a csapat csak 22. volt a meccsenkénti rádobásokban, viszont ezeknek 39%-os hatékonysága a második helyre volt elég. A sztárok elcserélése után érthető módon lecsökkent az isolation játékokból szerzett pontok száma, így jóval többet próbálkozott a csapat kintről, február eleje óta a hetedik legtöbbet dobta rá hármasról, ezeket viszont csak ligaátlag alatti hatékonysággal tudták kosárra váltani. Ami a büntetőket illeti, a Nets nem jeleskedett az egypontosok kiharcolásában, alig több, mint 22 rádobásos átlaga az ötödik legalacsonyabb mutató volt az alapszakaszban, ezek kereken 80%-os értékesítése viszont a legjobb tízbe vitte a gárdát a listán. Érdekesség, hogy a csere előtt csak a Warriors állhatott oda kevesebbszer a vonalra a Netsnél átlagban, míg az átalakult kerettel már volumenben és minőségben is a mezőny tíz legjobb büntetőzője között volt a csapat. 

A Sixers támadóhatékonyságáról már volt szó, a Brooklyn viszont csak tizenhatodikként végzett az előrejátékban ebben a szezonban. Érthető módon a sztárok elcserélése után indult meg lefelé támadásban a csapat, Irvinggel és Duranttel a hatodik, míg a sztárok nélkül csak a 22. legjobb Offensive Ratinget hozta a csapat. Védekezésben azonban nem történt változás, a cserék előtt 13.-ként, a cserék után pedig 14.-ként végzett a csapat, így az egész szezont tekintve is a liga középmezőnyében teljesített. Támadósémákban egyébként hasonló mintákat követtek a csapatok addig, amíg át nem alakult a Brooklyn kerete, hiszen mindketten előszeretettel dolgoztak isolation játékokból és a középtávolikat is a legjobb hatékonyságokkal dobták – utóbbi a szezon végére is megmaradt. A Sixers azonban jóval ellenfele fölé kerekedik a saroktriplák hatékonyságában, 40%-os mutatójuk az ötödik legjobb volt a mezőnyben, ez nem is olyan meglepő, ha a csapatban Tuckerek, Meltonok, House Jr.-ok, Harrisek és Korkmazok várják Embiidtől és Hardentől a védelem megbontása utáni kipasszokat. Ez aggasztó is lehet a Brooklyn számára, hiszen ellenük az ötödik legjobban dobták ezeket a dobásokat az ellenfelek, érdekes lehet, hogy milyen védekezéssel próbál majd ez ellen tenni Jacque Vaughn. Szintén meghatározó tényezője lehet a párharcnak az, hogy a Nets mit tud majd kezdeni a Sixers rengeteg büntetőjével, hiszen a Brooklyn amellett, hogy a hatodik legtöbb faultot ütötte be meccsenként, ellenük a nyolcadik legtöbb büntetőt dobhatták a csapatok – erre biztosan építeni fognak Embiidék.

Edzők

Itt van talán a legnagyobb különbség a csapatok között, tapasztalatban legalábbis mindenképpen: Doc Rivers pályafutását már ismerjük, edzői karrierje alatt tizenkilencedik alkalommal kvalifikálta magát aktuális csapatával a rájátszásba, viszont az ott elért eredményei már nem olyan fényesek, sokan éppen miatta kételkednek abban, hogy a Sixers idén valóban képes lesz-e végigcsinálni a playoff-futást. A keret egészségesen mindenesetre tökéletesen lehet alkalmas erre, védekezésben még láthatóan van egy-két fokozat feljebb, a támadójáték felől pedig a liga egyik legjobb one-two-punch párosának köszönhetően pedig a legkevésbé sem kell aggódnia a szurkolóknak, Harden és Embiid rendkívül hatékony kettő-kettőivel a legjobban védekező csapatok sem tudnak sokat kezdeni. Rivers egyik érdekes húzása volt a szezon során, hogy Tyrese Maxey-t sérüléséből való felépülését követően rendre kihagyta a kezdőből, helyére legtöbbször a 39%-kal triplázó és a perimétervédekezést jelentősen feljavító Melton került be, de az alapszakasz utolsó hónapjára visszakerült a fiatal sztár a kezdőötösbe, akinek egyébként húsz pont feletti átlaga mellett 43%-os triplázása is pályafutása legjobbja, sőt, az All-Star-szünet óta az 50-40-90-es klub tagjait erősíti. Egyértelműen csapata harmadik legfontosabb játékosaként rengeteg múlik az ő formáján is, különösen, ha a sztárok egyike rossz napot fog ki, vagy esteleg sérüléssel bajlódik – meglepődnénk, ha ebben a párharcban is a padról szállna be. Jacque Vaughn-nak bár már van négy playoff-mérkőzése még a 2019-20-as szezonból (ahol ideiglenes edzőként dolgozott a Netsnél), de első komolyabb feladatával a rájátszásban ebben a sorozatban fog találkozni. A Nets edzőjének rögtön fel volt adva a lecke, a szezon elején meg kellett birkóznia két hatalmas egóval, ami bár látszólag sikerült neki, végül a benyújtott cserekérelmek mégis talán ez ellen szólnak. Az átalakuló és újjáépülő csapat végül meg tudta tartani hatodik helyét Keleten, ami abszolút bravúrnak számít – persze a rájátszásban egy teljesen más környezet fogja fogadni Vaughn-t, amihez egyelőre nem tudjuk, hogyan fog tudni alkalmazkodni.

Összességében tehát a párharc egyértelmű esélyese a Sixers, a Harden-Embiid páros több szempontból is történelmi szezont tudhat maga mögött, a Sixers jelen állapotában is képes lesimázni ellenfelét, de a rájátszásban várhatóan még tovább fogják keményíteni védekezésüket a periméteren és a festékben is. A Nets idei szezonja a sok fordulat ellenére is pozitív megvilágításba került azzal, hogy végül egyenes ágon jutottak a playoffba, itt az egész csapat számára (beleértve az edzőt is) a tapasztalatszerzés az elsődleges cél, nem lehet realitás a jóval nagyobb szintet képviselő, jelenleg teljesen egészséges és jóval mélyebb Sixers kiejtése.

Tipp: Sima, 4-0-ás győzelem a Phillynek, de ha Bridges a rájátszásban is képes ott folytatni, ahol az alapszakaszban abbahagyta, és ha esetleg Dinwiddie is képes az elmúlt hetekhez hasonló szinten szervezni a játékot, akkor a csillagok megfelelő állása esetén egy meccset akár el is hozhat a Nets. Többet jelenleg nem látunk a brooklyniakban.