NBA Playoff: a harmadik kör legjobbjai

MVP

Hegedűs Róbert: LeBron James

Egy meccset adott a Celticsnek, nyilvánvalóan azért, hogy a zöld-fehérek legendás játékosa és kommentátora, Tom Heinsohn ne essen teljes letargiába, ami már veszélyes az ő korában (82). Viccelődök, de nem nagyon tehetek mást, mert James idén még a szokásosnál is nagyobb viccet csinált a keleti rájátszásból.

Gobodics Tamás: Steph Curry.

Most először érzem azt, hogy szoros a verseny, az első két körben kérdés nélkül lett MVP LeBron James, de most lehet, hogy nem ő játszott a legjobban. A számai ismét parádésak voltak, de egyrészt volt egy történelmi betlije, amellyel ki is kapott csapata, másrészt a negyedik találkozón is inkább Kyrie Irving vitte a prímet - így is szenzációs keleti döntőt hozott, de lehet, hogy most volt nála jobb. Nyilván nem Irving (aki egyébként 25,8 pontot átlagolt 62,2%-os mezőnymutatóval), hanem Steph Curry, aki 31,5 pontot átlagolt (56,4% mezőnyből, 46,7% tripla) a Spurs ellen, a Warriors történelmi söprést mutatott be, a kétszeres MVP pedig kulcsszerepet vállalt az első találkozón bemutatott, döntőnek bizonyuló fordításban - övé volt a negyedik negyed, végül negyven pontig jutott. Sem James, sem Curry nem volt akkora MVP csapaton belül, mint mondjuk LeBron az előző körökben (ott Irving, a Golden State-nél Durant parádézott még ezúttal), de a söprés és James harmadik meccses betlije miatt nálam most Curryé az első hely - lehet, hogy szentségtörés, de majd a döntőben játsszák csak le egymással. 

Tóth Attila: Zaza Pachulia

"Kicsit" rosszmájú leszek, de az öreg Zaza elintézett egy egészen jól induló sorozatot egy 4-0-ra meg egy teljesen érdektelen szériára. A Spurs összekaphatta volna magát, de azért Tony Parker és Kawhi Leonard hiányában akkor sem lett volna sok esélyük, ha tököt növesztenek, vagy mondjuk előbb teszik meg mindezt, úgyhogy LeBron gyengébb harmadik meccse, illetve a Cavs söprésének elmaradása miatt nálam a grúz elvitte ezt a trófeát.

Rédai Gábor: LeBron James

Továbbra is ő. Lehet, hogy az egyetlen rossz meccse bebizonyította, ahogy Lue is mondta, hogy ő is ember, de azt is, hogy a Cleveland nélküle egyszerűen képtelen működni. Miközben ha neki közepes meccse van, akkor már jó a csapat, ha jó meccse van, akkor megállíthatatlan, legalábbis Keleten. LeBron fontosabb a csapatának, mint bárki a konferenciadöntős csapatoknak, és még az egy rossz meccsel is meglehetősen elmebetegek azok a statok.

Zukály Zoltán: LeBron James

Bár hatékonyságban ezúttal Irving és Love is megelőzte őt, Lebron egy meccs kivételével folytatta a domináns játékát, így nem vehetem el tőle ezt a státuszt. A párharcot lezáró ötödik mérkőzés után megkérdezték őt a Warriorsról, amire nagyon diplomatikusan csak annyit mondott, ez egy nagyon stresszes feladat lesz, hadd összpontosítson még az ünneplésre. Nem lepődnénk meg, ha nála lenne a megoldás. Nyugaton az MVP címet egyértelműen Currynek adom. Meg Durantnak. A két kosárlabda-esztéta mintha fogadott volna egymással, hogy melyikük tudja a végletekig dominálni a Leonard nélkül védekezésben identitását vesztő Spurst. A Séf végül 32 pontos átlagot tett be a közösbe Durant 28 meccsenkénti egységével szemben, és mind a ketten 73%-os TS-sel dolgoztak. Talán mégis megértjük Lebron aggályait.

 

Legjobb meccs

Hegedűs Róbert: Celtics-Cavs G5

Maga a meccs nem tartogatott hagyományos értelemben izgalmakat, hiszen a vendégek darabokra szedték (megint) a Bostont, de egy valami miatt mégis érdemes volt nézni és visszaszámolni. LeBron James megelőzte Michael Jordant, és a rájátszások történetének legjobb pontszerzője lett – jelenleg 5995 pontnál áll. Ízlelgessük, hogy mindezt 14 év alatt vitte véghez, még mindig csak 32 (és fél) éves, és aki a legközelebb van hozzá, hogy valaha utolérhesse, az Kevin Durant a maga 2872 egységével. Erre szokták mondani, hogy lehetetlen küldetés, Kobe Bryantnek például 20 szezon és 7 nagydöntős szereplés sem volt elég Jordan utoléréséhez. A Király tehát a playoffban már a csúcsra ért, és ha ránézünk az alapszakasz-statisztikákra, 10 000 ponton belül van Kareem Abdul-Jabbarhoz képest. Mindez úgy, hogy már most a liga történetének 12. legjobb gólpasszadója…

Gobodics Tamás: Celtics-Cavs G4

Szörnyű, hogy nem lehet egyetlen olyan mérkőzést sem kiemelni a két párharcból, amely tényleg megérdemelné - szoros meccs a harmadik volt a keleti döntőben, de ott a Cavs elalvása hozta meg a lényegtelen Celtics-győzelmet, míg a GSW-Spurs első felvonását sem nevezhetjük top meccsnek. Én a Celtics-Cavs negyedik összecsapását választottam, itt legalább felrémlett az, hogy mit is játszott a tavalyi döntőben a Cleveland és hogy mit szeretnénk látni Irvingtől ahhoz, hogy klasszikus finálét vívjon egymással a két gigász. Az ő egyéni teljesítménye, megspékelve James remeklésével, a Cavs fordításával - soha máskor nem lehetne ez a legjobb meccs, de most...

Tóth Attila: Warriors-Spurs G1

Igazából ez és a Cavs-Celtics harmadik találkozója jöhetett szóba, de azért ezt választottam, mert itt az esélytelenebb nem egy fejben már megnyugodó ellenfél ellen fordított, hanem a meccs elejétől irányított, méghozzá nem is kicsit. Jött Leonard sérülése, azzal pedig a fordulat, de volt tartás azért a Spursben, nem adták olcsón magukat, hiába kaptak ki - nagy gond, ha ennyivel a főcsoportdöntők legjobb meccsének lehet lenni, de sajnos idén ez a szitu.

Rédai Gábor: Warriors-Spurs G1

Azért nem a Boston győzelme, mert nem tudtam komolyan venni, azon a meccsen is 20 fölött ment a Cleveland az első félidőben, aztán vagy JR Smith otthon hagyta a seprűt, vagy leeresztettek, vagy a Boston egy félidőre kicserélte Smart kezét Thomaséra, de nem számított az a meccs semmit az esélyek szempontjából. A GSW-SAS első ütközet viszont ugyanúgy fordulatos volt, de mindent el is döntött, és a csarnokban azóta is ott lóg egy hatalmas ’MI VAN, HA’ – Leonard sérülése előtt 20 fölött ment a Spurs, nincs olyan rajongó, aki nem gondolkodott el ezen, szurkoljon bárkinek. Egy meccsen láthattuk, hogy mire lenne esetleg képes a Spurs, és hogy mire képes a Warriors, ha beindulnak.

Zukály Zoltán: Cavs-Celtics G3

A kelták egy estére elhúzták előttünk a mézesmadzagot, és talán néhányunkban még az is felmerült, hogy ebből akár párharc is lehet. Ha mást nem is, ennyit adott nekünk ez a Boston, és attól függően hogyan alakul a nyaruk, jövőre talán tényleg közel kerülhetnek a keleti gigászhoz.

 

Top momentum

Hegedűs Róbert: Zaza Pachulia hentesmunkája

A GSW-drukkerek most valószínűleg felhorkantak, de van, amit nem lehet védeni – szerintem ilyen Pachulia megmozdulása is (és félreértés ne essék: anno ilyenek voltak Bruce Bowen megmozdulásai is Spurs-mezben). Kawhi Leonardba nagyon beleverte Popovich, hogy csak a játékkal foglalkozzon, és ne a sajtóval, a „durva, szókimondó szövegek” elmondása a vezetőedző dolga, és Pops nem is nagyon fogta vissza magát. A szubjektív oldalon túl vizsgáljuk objektíven – Pachulia ezzel az egy momentummal rögtön az első meccsen teljesen érdektelenné tette az amúgy nagyon-nagyon érdekesnek induló nyugati főcsoportdöntőt. Le a kalappal a Warriors előtt, hiszen a 12-0 a playoffban egyedülálló, de e remek eredmény mellett számomra mindig ott lesz egy, a statisztikákban láthatatlan kis *csillag: mi lett volna, ha Pachulia nem áll be Leonard alá…

Gobodics Tamás: Leonard megsérül

Itt nem nagyon lehet mást említeni, mint a Pachulia-Leonard randevút, amely után Gregg Popovich tőle szokatlan kifakadást produkált. Ez meghatározta az egész nyugati döntőt és lehet, hogy az egész szezont, mert egyrészt elvette a Spurs más esélyét, másrészt egy extra pihent és egészséges Golden State mehet a döntőbe ahelyett, hogy hat-hét meccses párharcot vívott volna a San Antonióval. Sajnos a top momentum most egy negatív momentum...

Tóth Attila: LeBron megelőzi Jordant és az ég felé mutat

Ez a jelenet a Cavs-Celtics ötödik meccsről legendás lesz még, sokszor fogjuk még látni (ha máskor nem, egy év múlva a videós rovatunkban...), és bár nem szeretem a túl nagy kijelentéseket, de Richard Jeffersonnak igaza lehet: könnyen elképzelhető, hogy életünkben utoljára láttunk valakit PO-pontlista élére ugrani. Ha James nem fejezi be rövid időn belül pályafutását, és egészségi állapota ezt nem igazán indokolja, akkor olyan statisztikával fogja befejezni karrierjét, hogy sok sikert a megelőzéséhez.

Rédai Gábor: Ginobili megmozdulásai

Ahogy JR Smith egy Bostoni szurkolónak hátrafele sétálva mutogatta, hogy sepernek, és közben beleütközött a bíróba, az tökéletesen összefoglalta az egész párharcot: Nem lehetett komolyan venni. Hogy kosárjelenetet is mondjak, Ginobili bármelyik megmozdulását idetehetem, végig úgy néztem, hogy utoljára látom. A legnagyobb Gino-flashbackem talán akkor volt, mikor a harmadik meccsen a labdát West lába között átpattintva szedte szét a GSW pick-and-roll védekezését.

Zukály Zoltán: Leonard sérülése

Talán némileg szembemenve a kezdő5-ös hagyományokkal, én ide egy szomorú momentumot választottam. Ez a pillanat emlékeztetett minket arra, hogy kosárlabdában és főleg az NBA-ben bizony vannak pótolhatatlan játékosok. Sose fogjuk megtudni, mi történt volna, ha Leonard nem sérül meg, de ha másra nem is volt jó ez a szerencsétlen alálépés, ezentúl legalább a még maroknyi megmaradt kétkedő is valós értékén kezeli majd őt, mint a liga egyik legjobb, még mindig rendkívül fiatal játékosát.

 

Legnagyobb csalódás

Hegedűs Róbert: az izgalmak teljes hiánya

A 4-0 és 4-1 során voltak szorosabb meccsek, de elég hamar kiderült, hogy a zsinórban harmadik Warriors-Cavaliers döntőt semmi nem veszélyezteti. Annak lehet örülni, hogy most végre mindkét fél komolyabb egészségügyi gondok nélkül megy csatába, így egy különleges atmoszférájú párharc következik. Valahol a konferencia-döntők második meccse után olvastam egy tweetet, a következő javaslattal: most azonnal írjuk jóvá mindkét párharcot 3-0-val, a Cavs-GSW duó kapjon egy hét pihenőt, a nagydöntő pedig menjen 5 győzelemig. A Spurs- és Celtics-drukkereken kívül alighanem mindenki aláírta volna a petíciót...

Gobodics Tamás: Kawhi Leonard sérülése

A keleti döntőtől sokkal többet nem vártam, talán annyit, hogy szorosabbak legyenek a meccsek és ne harminc ponttal kapjon ki átlagban a Boston hazai pályán. Nyugaton viszont sokkal több volt a Warriors-Spurs párharcban, még ha az első találkozón látott Spurs-fölényt én a GSW-rozsda számlájára is írom - 0-1-ről, Leonard ellen azért nagyon más feladat előtt álltak volna Curryék. Így viszont maradt a "mi lett volna, ha..." kezdetű beszélgetés, amit borzasztóan utálok.

Tóth Attila: LaMarcus Aldridge

Őszintén szólva nagyjából az történt a konferencia-döntőkön, amire számítani lehetett, túl nagy csalódást én nem érzek ezekben a sorozatokban. Nyilván felmerül a kérdés, hogy "mi lett volna, ha Leonard nem sérül meg?", de a sérülését a "csalódás" kategóriába nem tudom sorolni. A Warriorsnál benne volt, hogy az első meccsen rozsdásak lesznek, utána azért szépen lehozták a közelezőt. A Celtics védekezésétől egy fokkal nem vártam többet, a Cavs sokkal jobban támad, mint ahogy ők hátul működnek a pattanózást is figyelembe véve. Ennél a párharcnál nálam pici csalódás volt, hogy a negyedik meccsen, lendületből sem tudtak semmit kezdeni a Clevelanddel, miután volt már 16 pontos előnyük is, de Kyrie Irving ledobta az ékszíjat, ilyen van. LaMarcus Aldridge is egy picit erőltetett csalódás, mert szerintem erősen túlértékelt játékos még pontszerzőként is (és világ életében, Portlandben is az volt), ami a legnagyobb fegyvere lenne alapvetően, de az a nulla munka, amit a Warriors ellen bemutatott Leonard kiesése után, még engem is meglepett. Nemcsak nem talált, de nem is vállalt - könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a nyáron Gregg Popovich megköszöni neki a részvételt.

Rédai Gábor: A Boston védekezése

A Bostont kéne írnom, mert ekkora zakókat egyszerűen nem lehet kapni, de ennél specifikusabb leszek: a bostoni védekezés. Mert voltak ugyan rossz meccseik előrefelé is, de, főleg Thomas kiesése után, egy döbbenetes mennyiségű üres elzárásból és cutokból álló, látványos játék jött, ami biztató volt. Az viszont hatalmas rejtély, hogy ilyen perimétervédőkkel hogy nem lehet legalább az Indiana szintjét hozni hátrafelé. Túl jó védőik vannak ahhoz, hogy 75-öt kapjanak egy félidőben, meg 130-akat a konferenciadöntőben. Ez nekem nem áll össze.

Zukály Zoltán: A Celtics védekezése.

Lassan rá kell döbbennünk arra, hogy a Cavs támadójátéka ott van minden idők 10 legjobbja között, de ennek ellenére is hatalmas csalódás volt, amit a keltáktól védekezés címén láthattunk. 117, 130, 108, 112, 135. Ezt nem lehet ráfogni csak a lovagok erejére és a jelenlegi érára. A Celticsnek megvan az emberanyaga ahhoz, hogy ennél lényegesen jobb védekezést játsszon, és ha előrelépést akarnak, azt a nyár folyamán bizony a védőoldalon kell majd kezdeni.