NBA-csapatok a 3x3 szabályai mellett IV. - Northwest divízió

Milyen lenne, ha összegyúrnánk az NBA-t a játék utcai változatával, az olimpiai debütálásra váró 3x3-mal? A sorozat első részében az Atlanti csoport csapataiból állítottunk ki 3+1-es kereteket, majd a Central divízió következett, utána a Southeast-tel folytattuk. Ideje nyugat felé kalandozni, azon belül is irány az északnyugati csoport!

 

A sorozat korábbi részei:

Atlanti csoport
Central divízió
Southeast divízió

 

Denver Nuggets

Lipóczki Balázs: Jamal Murray - Michael Porter Jr. - Nikola Jokics; Will Barton
Hegedűs Róbert: Jamal Murray - Will Barton - Nikola Jokics; Michael Porter Jr.

 

HR: Nem volt bonyolult feladvány a Denver, hiszen az irányító és center szerepkörében Jokics kihagyhatatlan, a lelki szemeim előtt látom, ahogy Murrayvel lejátsszák a kettő-kettőket és szétlövik a perimétert, miközben a dörzsölt Will Barton belépeget üresbe, vagy a behúzódó védőjétől távol dobálja az üres hármasokat. Ha utóbbi nem menne, máris jönne a padról MPJ, akit én azért tettem a cseresorba, mert a kezdők védekezésében azért egy Jokics-Porter páros Murrayvel együtt eléggé lyukasnak tűnt elsőre, bár kétségtelen, hogy ha üres hármasokról van szó, Porter Jr. a legjobb opció a Nuggets keretében. Ha Jokics csücsül, akkor is nagyon nehéz dió a Murray-Barton-Porter trió lefogása, mindegyikük kisebb matchup-rémálom, összességében a Denver 3X3-ban is ott lenne Nyugat elején.

LB: Nálam Jerami Grant még esélyes volt, de sem Portert, sem Bartont nem tudta kiszorítani végül. A jó ideje stagnáló, de inkább lejtmenetben lévő Gary Harris a másodperc törtrészéig merült fel körülbelül, nem volt nehéz dönteni. Amiben vitatkoznék, az az, hogy ott lenne a nyugat elején ez a Nuggets is – szerintem négy emberre „lebontva” közel sem olyan elitek, mint teljes kerettel. Lehet, hogy egyszerűen csak többet kell látnom a szerbet a PO-ban (eddigi egyetlen szereplése nem volt rossz), de egyelőre nem tudom kedves alapszakasz-csapatnál többnek titulálni a coloradóiakat. 

 

Minnesota Timberwolves

LB: D'Angelo Russell – Malik Beasley – Karl-Anthony Towns; Josh Okogie
HR: D’Angelo Russell - Malik Beasley - Karl-Anthony Towns; Naz Reid

 

HR: a kezdőhármas adja magát, labdás emberként Russell fogalmazzunk így, igen kompetitív kosárlabdát játszik, akár elzárás-leválást, akár egy-egyet helyezik a középpontba - brutális a csuklója kintről, középtávolról, passzolása is rendben van, és a gyűrűt is kellő intenzitással támadja. Malik Beasley többek között Will Barton miatt is került a Minnybe, nagyon hasonló a játékuk, félpályán aranyat ér egy efféle hátvéd-kiscsatár, Towns pedig Towns: mozgékony, jó kezű, jó szemű magasember, kihagyhatatlan. Ami eltérés volt, az a cseresor, ahol nálam az érzelmek döntöttek: kedvelem Josh Okogie játékát is, de Naz Reid parádésan játszott, amikor Towns nem léphetett pályára: kintről extra meccsei voltak, jól lepattanózott, és nagyon nagy energiát tett a pályára. Főleg utóbbi miatt választottam őt, Towns sokszor fejben elveszik, ilyenkor pedig kell valaki, aki a helyén beszállva felpörgeti a társaságot (nem is annyira) szegény ember Montrezl Harrelljeként.

LB: Én itt a két wingre szavaztam a klassszik kicsi-nagy kombó mellett, mind Beasley, mind Okogie rendkívül energikus játékos, igazán fárasztó lehet ellenük játszani. Russell tudása jól átültethető félpályára, Towns pedig egy igazi vadállat lehetne 3x3-ban – legalábbis támadásban. Nagyon látványos keret lenne ez szerintem, atletikus, futós, dobós – nem vagyok benne biztos, hogy nem vernék pl. a fentebb említett Denvert. 

 

Oklahoma City Thunder

LB: Chris Paul - Shai Gilgeous-Alexander - Danilo Gallinari; Dennis Schröder

HR: Chris Paul - Shai Gilgeous-Alexander - Danilo Gallinari; Dennis Schröder

 

HR: Steven Adamsen sokáig gondolkodtam, de a Thunder nagy négyesét egyszerűen nem volt szívem megbontani. Chris Pault nem lehet kihagyni, ilyen floor general alapelem, ráadásul igen-igen magas a g..iség-faktor a védekezésében, SGA idén bizonyított, hogy nem első számú labdás emberként is playoff-szintű csapatban a helye, emellett védekezésben is elsőrangú, míg Dennis Schröder élete szezonját futja, a liga egyik legjobb csereembereként nem lehet kihagyni. Nem mondom, a 115 kilós tömör izom Adams időnként biztosan hiányozni fog, de Gallinarival félelmetes spacinget lehet felpakolni a pályára, ha meg a három kisember van fent, ott bizony ember legyen a talpán, aki labdavezetéssel próbálkozik.

LB: Gallo kvázi kulcsember, hiszen a három kicsit azért elég necces bizonyos hármasok ellen a pályán tartani, de annyira jól működik 5-5-ben ez a rendszer, hogy most nem tettem az elit hátvédek mellé egy nagyobb darab cenyát. Védeni igen-igen nehéz lenne ezt a négyesfogatot, és a ball pressure-rel sem lenne gond védekezésben – a méretbeli hiányosságokat pedig orvosolhatják fifikával, sebességgel. Paul például hiába alacsony, nem könnyű belökdösni, a magasabb faulthatárnál pedig jobban élne a „csíp, rúg, harap” védekezése. 

 

Portland Trail Blazers

LB: Damian Lillard - CJ McCollum – Jusuf Nurkic; Carmelo Anthony
HR: Damian Lillard - CJ McCollum – Zach Collins; Carmelo Anthony

 

HR: Kezdjük a végéről: Carmelo Anthony igazi régivágású baller, nála nem nagyon találni jobb negyedik embert a keretben - még Trevor Arizán gondolkodtam, mégiscsak egy veterán 3-D specialista, de az utóbbi időben azért már messze nem az a játékos, aki volt mondjuk 2009-ben, Anthony pedig még most is üzembiztosan nyomja az indulócsel-középtávoli kombót, ami ide több, mint elég. Lillard és McCollum no-brainer választás, a liga egyik legjobb támadókettőséről van szó alacsony posztokon, akik ráadásul együtt és külön is hatékonyak. Jusuf Nurkic az én ízlésemnek kicsit mackós 3X3-ra, Zach Collins mobilisabb, amellett meglepően nagy rugói vannak és ahogy szedte fel a rutint, úgy láttam tőle egyre több apró kis trükköt védekezésben, ma már nem okoz neki gondot, ha nehezebb-magasabb ellenfeleket kell megfognia.

LB: Ugyanazért tettem be Nurkicot, amiért tegnap Thomas Bryantet a Wizardsba: két sztár kisember mellé ezúttal befért egy nagyobb darab center, főleg úgy, hogy nincs a csapatban elit wing. Ez nem az OKC, Nurk pedig nem Adams - egy egészséges Nurkic ráadásul nem annyira lassú szerintem, cserébe viszont nagyon erős, sok ellenfelet eltiporna. Collinsban nem annyira bízok még, ide a bosnyák medvével! Anthony jó cserének, szabadon variálható ez a négyes – védekezésben sehogy sem acélosak, de pont van bennük rendesen. Anfernee Simons jó lesz majd, de még nem most, Melo dörzsöltésge itt többet ér.
 

 

Utah Jazz

LB: Donovan Mitchell - Bojan Bogdanovic – Rudy Gobert; Royce O'Neale

HR: Donovan Mitchell - Bojan Bogdanovic – Rudy Gobert; Jordan Clarkson
 

HR: A Jazznél cseles kis kombinációkat lehet felrakni, de érdekes módon egyikünk sem választotta Mike Conley-t és Joe Inglest, pedig nekik is lehetne keresnivalójuk 3X3-ban. Felrémlett egy olyan lehetőség, hogy Gobert-t kihagyom és Inglest teszem a helyére, mert a jó Joe kellően dörzsölt ahhoz, hogy nagyembereket is fogjon, támadásban pedig spacingben sokat segíthet, de végül elvetettem, mert így pozíciós játékuk a nullához konvergált volna, Gobert nem kihagyható. Mitchell streetballra termett stílusban-mozgásban, a horvát Bogie pedig félelmetes kintről, ráadásul idén nem kicsit clutch is. Negyedik embernek egy hagyományos megoldást jelöltem, Clarkson klasszikus pontfosó hátvéd a padról, akinek védekezésbeli hiányosságait (erősségek hirtelen nem is jutnak eszembe...) Gobert gond nélkül ellensúlyozza a festékben. 

LB: Egy rugóra járt az agyunk itt is, én sem tudtam kihagyni a franciát – a 3x3-ban nagyon fontos a sok és jó betörés, hiszen könnyebb a kinti dobásokat levédeni, mint 5-5-ben. Nomármost ha egy Gobert-féle torony védekezik bent, sok sikert a betörésekhez – ezért is választottam Royce-ot cserének, mert ő meg a kinti kísérletek limitlásában nagyon erős. Sok csapat megszenvedne a pontszerzéssel ez ellen a Jazz ellen, előrejátékban pedig két elit opció adott támadásban Mitchell és Bogdanovic személyében, ideális elegyet alkotnak tehát a játékosok.