Nem csalás, de önámítás

Kedvenc csapatom a héten kirúgta Fred Hoiberget, amit sokan nagy megnyugvással és elégedettséggel fogadtak, én viszont nem, mert szinte biztos, hogy semmi nem fog változni. Mitől változna?

Félreértés ne essék, Hoiberg nem a szívem csücske, egy jellegtelen vezetőedzőnek tartom. Sem a taktikai repertoárjából nem láttunk gyakorlatilag semmit, ami bő három év alatt azért komoly mutatvány (az előző idényben voltak jobb időszakok, egyébként lényegében semmi), sem az nem jött le, hogy őt a játékosai tisztelték volna, és vakon követték volna, ami legalább az utóbbi bő egy év fiatal keretétől elvárható lett volna. Nem volt könnyű a helyzete, de olyan szintű edzőt, mint ő, sokat lehet találni.

A nagy kérdés az, hogy Hoiberg mellett még kiknek kellene menniük a csapattól, hogy ez a gárda elindulhasson felfelé? És itt egyáltalán nem a játékosok névsorolvasásáta gondolok.

John Paxson és Gar Forman felépítettek egy-két egészen szerethető és jó Bullst - előbbi 2003 áprilisa, utóbbi 2009 májusa óta van döntéshozói pozícióban a Chicagónál -, de az utóbbi években végzett munkájuk valahol a selejt és a vállalhatatlan között mozgott. A 2011-es főcsoportdöntős Bullst a sérülések tették tönkre, de a 2015 óta hozott döntések között alig találunk jót. Előbb sikerült összehozni a spacing korában egy Rajon Rondo, Dwyane Wade, Jimmy Butler periméter trióra építő csapatot, majd a nullára dózerolni a rostert, és onnan megpróbálni építkezni, hogy aztán az építkezést Jabari Parkerrel és Zach LaVine-nal, illetve a két játékos "szerződéseivel" erősítsék meg. LaVine a 24 pontos, 5-5 pattanós és gólpasszos átlagai, valamint az 55.1%-os TS-e ellenére is több kárt csinál, mint hasznot (továbbra is, semmi újdonság nincs ebben), Parker pedig borzasztó eddig, hiába az egész pofás boxscore számai (16.3 pont, 7.1 pattanó).

Hoibergnek tehát jutott egy kórházválogatott (2015/16-ban Derrick Rose hosszú évek után először bírt 66 meccset egy szezonban, de meg sem közelítette korábbi szintjét, a játéka pedig nem volt kompatibilis Butlerével, miközben Joakim Noah válla is szétment), egy, a mai ligában halálra ítélt, egykori nagynevekből összerakott állomány (Rondo-Wade-Butler), meg az elmúlt bő egy évben G-Ligánál alig jobb keret, miközben kitömtek egy embert, aki világ életében képtelen volt védekezni (LaVine), meg egy másikat, aki kijelentette, hogy nem a védekezésért fizetik (Parker). Az olyan cserék szinte a háttérbe szorulnak, mint amikor azt a Cameron Payne-t sikerült megszerezni Doug McDermottért és Taj Gibsonért, akiről egy héttel később kijött a hír, hogy úgy gondolják, (egyelőre) alkalmatlan a profi kosárlabdázásra, legalábbis az NBA-ben biztosan. Milyen jó, hogy tudták, kiért cserélnek, ugye... Ez azonban eltörpul amellett, hogy lényegében a csapatépítés összes fontosabb lépését elbaltázta a vezetőség.

Ha nem Hoiberg menesztésénél, akkor azelőtt kellett volna már változtatni a menedzsmenten - ha a menesztés túl drasztikus a múltbéli sikerek miatt, akkor nyugodtan ki lehetett volna nevezni Paxsonékat egy olyan posztra, ahol nincsenek döntéshozó pozícióban. Hoiberg ugyan jellegtelen volt, de Formanék láthatóan pocsék munkát végeztek, és sokkal inkább felelősek a gárda leépítésében, mint a tréner.

A még nagyobb probléma az, hogy még csak Paxsonnál és Formannál sem kellene megállni, de tulajdonost nem szoktak kirúgni (Donald Sterlinget leszámítva), azon a szinten maximum adásvétel elképzelhető, de nem egy olyan aranybányánál, mint a Bulls, amelyik úgy is f*ssa a financiálisan pozitív éveket, hogy nem játszik jól. A legnagyobb baj ugyanis Jerry Reinsdorf tulajdonos (meg a fia, Michael Reinsdorf), aki csak dollárokat, bevételt és kiadást lát, és ennek megfelelően hozza meg a döntéseit.

Nem nagyon volt olyan csapat az elmúlt időszakban, amelyik zsugori tulajjal eljutott bárhova, és Reinsdorf fizetési "nemhajlandóságát" Paxsonék teljesen hibás csapatépítési döntéseivel összerakva ott tartunk, ahol most: a draftokon egészen jó játékosokat sikerült kiválasztani, de a capspace-t pocsékul költötte el a gárda az elmúlt években, ráadásul attól tartva, hogy milyen sokba fog kerülni, a legjobb játékosát is elpostázta az együttes (Butler). A jelenlegi NBA-ben ezzel a felállással egy közepes csapatot sem lehet felhúzni, nemhogy egy jót, mert a legtöbb gárda sokkal okosabban végzi a dolgát ennél.

Megoldás van, de az fentről kezdődik. Mivel Reinsdorf nem fogja eladni a klubot, így keresnie kellene egy GM-et, akire rábíz minden lényeges döntést, mint mondjuk a Brooklyn Netsnél történt ez Sean Marks kinevezésekor. A baj az, hogy amíg Mikhail Prokhorov (vagy éppen James Dolan és Dan Gilbert) hibája az (volt), hogy okosabbnak gondolja magát, mint a szakemberek, addig Reinsdorf (vagy éppen a Phoenix Sunsnál Robert Sarver) nem akar beleszólni a kosárlabdába, de mindent anyagi szempontból vizsgál, és úgy hoz döntést (Sarver pedig emellett még állítólag a kosárlabdával kapcsolatos döntésekbe is egyre jobban belefolyik). Előbbi kategória orvosolható, még a Knicks is építkezészerű dolgokat művel az elmúlt időszakban, mióta Dolan a háttérbe vonult, és Steve Millsre, valamint Scott Perry-re bízta a munkát. A zsugori tulajok kategóriájában viszont kérdés, hogy Reinsdorfot például meg tudja-e győzni bárki arról, hogy hagyja el a fia foglalkoztatását (aki állítólag ilyen szempontból még rosszabb, mint az apja), és bízzon ki szakembert, aki felépít neki egy sokkal jobb csapatot, ami még több pénzt fog neki termelni - mivel semmi mással nem lehet megfogni az öreget, mint a piszkos anyagiakkal.

Ha ez megvan, akkor elválhat az, aminek az NBA-ben el kell válnia: a tulajdonos pénzt ad, a GM a csapat vázát rakja össze, az edző pedig a játékosokkal együtt a pályán dolgozik. Amíg az első kettő nincs meg (vagy olyan munkavégzés zajlik, mint az előző három évben Chicagóban), fölösleges a harmadikban keresni a hibát. Az ugyanis önámítás (akár szurkolói szempontból, akár tulajdonosiból), hogy Hoiberg távozásával bármi változni fog, és ennek a bizonyításához nem is kellett sokat várni: ma hajnalban már oda is tette magát a csapat, az edzőváltás pozitív hatása egy klubcsúcsot jelentő 56 pontos vereségben mutatkozott meg. Ez egy lényeges dolgot mutat: Hoiberget meneszteni kellett, de itt nem állhat meg a sor.