New Kidds On The Block - az öt legalulértékeltebb újonc
LaMelo Ball (Charlotte Hornets), Tyrese Haliburton (Sacramento Kings), James Wiseman (Golden State Warriors) és Anthony Edwards (Minnesota Timberwolves) kvartettjéről már nem keveset írtunk, de mi van azokkal a zöldfülűekkel, akik egyelőre csak egyszer-egyszer rázták meg magukat? Előttük még hosszú út áll, hogy megragadhassanak a ligában vagy, hogy éppenséggel meghatározó szereplőivé avanzsálhassanak a csapatuknak. Van közöttük olyan, akinek ez majd sikerül, de olyan is akad, aki idővel elbukik.
1. Tyrese Maxey, Philadelphia 76ers (7,6 pont, 1,7 lepattanó, 1,7 gólpassz)
Maxey akkor robbant be a köztudatba, amikor a Sixers a COVID-protokoll miatt a szezon első harmadában megannyi játékosát elveszítette. Az irányító rögtön ki is rukkolt egy 39 pontos, 7 lepattanós és 6 gólpasszos meccsel, majd az azt követő öt összecsapás során is tíz pont felett átlagolt. A Philadelphia a liga egyik legjobb csapata, Tyrese pedig megbecsülve a játékperceit Seth Curry és Shake Milton mögött is hasznos tagja tud lenni a rotációnak. Nem dobja rosszul a triplákat, de a periméteren kívüli játékán és a védekezésén is van még mit javítania.
2. Precious Achiuwa, Miami Heat (5,7 pont, 3,8 lepattanó)
Két olyan mentorral a csapatban, mint Bam Adebayo és Jimmy Butler jobb helyre nem is kerülhetett volna Achiuwa, akinek munkamoráljáról a fentebb említett kiválóságok már most ódákat zengenek. Kicsit alulméretezett ugyan, s nem is kezdte túlságosan stabilan az NBA-pályafutását, de az elmúlt hetekben már meg-megfigyelhető nála az a bizonyos plusz, ami alapján hosszú távon, igenis számolni kell vele. Legnagyobb erénye, hogy nem erőlteti a dolgokat, beáll a sorba és kivárja, amíg a labda hozzákerül, ezekben a szituációkban pedig rendre jó megoldásokat választ.
3. Saben Lee, Detroit Pistons (6,2 pont, 1,7 lepattanó, 2,4 gólpassz)
Talán sokan most felkapják a fejüket, hogy ez meg ki? Nos, Lee a második kör harmincnyolcadik pickjével kelt el, eredetileg a Utah draftolta, de rögtön tovább is passzolták Detroitba. Derrick Rose távoztáig nem sok lehetőség jutott neki, azt követően viszont megtáltosodott, előbb Nikola Vucsevicset próbálta poszterre tenni, majd az Orlando után a Toronto ellenében is húsz pont fölött zárt. Nem egy félős srác, ha kell betör, ha kell passzol, de ha éppen a periméteren van rá szükség egy-egy kulcsfontosságú védekezésnél, attól sem zárkózik el.
4. Xavier Tillman, Memphis Grizzlies (6,7 pont, 4,4 lepattanó, 1,6 gólpassz)
A Memphis évről-évre bizonyítja, hogy képes játékosokat faragni az alulértékelt, csiszolatlan gyémántokból is, elég, ha csak Brandon Clarke-ra gondolunk. Az idei szezonban két ilyen magasembert is kifogtak, Desmond Bane ás Tillman személyeiben. Egyelőre utóbbi az, akiről kevesebbet hallunk, nem sok figyelem irányul rá, de ennek ellenére teszi a dolgát, elsősorban a védekező oldalon érdemel elismerést, ebben a szerepkörben időnként már-már úgy tűnik, mintha már évek óta a ligában játszana. A támadójátékán ellenben még nagyon-nagyon sokat kell dolgoznia.
5. Theo Maledon, Oklahoma City Thunder (7,9 pont, 3 lepattanó, 3,5 gólpassz)
Éppen kiváló passzoló készsége miatt került a vártnál előrébb a drafton, így a második kör közepén le is csapott rá Thunder, bár a választás eredetileg a Philadelphiáé volt. Kissé ellentmondásos személyiség, hisz, ha valaki tizennyolc évesen a francia kupadöntő MVP-je lesz, az magáért beszél. Megtestesíti az előbb passzolok csak aztán dobok játékos típust, de hát Európából érkezett, így nem nagyon kell ezen meglepődni. Néha már olyan képet fest, akit sokkal többet is lehetne használni, máskor ellenben pontosan egy tizenkilenc éves siheder kapkodása jellemzi.