New Kidds On The Block: déja vu

10. (10) Justise Winslow - Miami Heat

Nem gyakori, hogy kétszer ugyanaz a játékos szerepeljen a “belépő” 10. pozícióban nálunk, a Heat bedobója azonban kapaszkodik, hogy továbbra is a top újoncokkal vegyük egy kalap alá. Január második felétől már statisztikákban is mérhető a teljesítménye, az elmúlt 3 hétben 6 olyan meccse is akadt, amikor hajszállal maradt csak el a dupla-duplától. Az elmúlt hétről egy 10 pontos, 9 pattanós, egy 11-8-as, illetve egy 8-10-es számsor a kiemelendő (volt egy szerényebb, 4 pontos, 6 pattis estje is), a szokásos kemény védekezésen kívül. Ha viszont ilyen jó védő, hol maradnak a labdaszerzések? - kérdezhetnénk. Nos, Winslow inkább az úgynevezett “on-ball denier” kategóriát képviseli, vagyis szorosan tapad ellenfelére - olyannyira, hogy sokszor nem is kap az általa védett játékos labdát, márpedig labda nélkül nincs labdaszerzés sem. No-stats All-Star, mondottam már legutóbb is.

9. (8) Emmanuel Mudiay - Denver Nuggets

Kétségtelen, hogy bokasérüléséből való felgyógyulása óta hasznosabban kosarazik a Denver egyese, mint tette azt előtte, ez a hete mégsem indult fényesen. Bár a Raptorst egy 19 pontos veréssel küldték haza Kanadába hétfőn, a játékmester egy visszafogott 4 pontos, 8 gólpasszos produkcióval jelentkezett, majd a Jazz otthonában is csak 9 pontra és 6 zsugára volt jó. A Bulls ellen azért javított, 22 pontos karriercsúcsa mellé kiosztott 5 gólpasszt is, emellett 2-2 labdaszerzést és blokkot is regisztrált - ez egy remek meccs volt (nyertek is), mégsem tudta megtartani múlt heti 8. helyét.

8. (7) D’Angelo Russell - Los Angeles Lakers

Továbbra is hoz egy jó átlagot a Lakers 1/2-n draftolt hátvédje, de ez a jó átlag csak arra elég, hogy a mezőny szép lassan ellépkedjen mellette - extra teljesítményt jó ideje nem láttunk tőle, nem úgy, mint “pályatársaitól”. Múlt vasárnapi jelentkezésünk óta négyszer láthatták parketten a nézők, ezalatt 13.3 pontot, 3.5 lepattanót és 2.3 gólpasszt átlagolt - utóbbi kicsit kevés, ha már egyszer irányítóban játszatják, de a többi szám rendben van. Továbbra is a padról jön, láthatóan nem igazán bízik benne Scott edző - az érzés valószínűleg kölcsönös, bár a minap elhintette Scott, hogy az AS-szünet után meg fogja adni az ifjoncnak a lehetőséget, hogy a meccsek végén is pályán legyen.

7. (9) Stanley Johnson - Detroit Pistons

Meglehet, hogy elérkezett a nagy lehetőség Johnsonnak az áttörésre: az eddig csaknem 37 percet átlagoló Kentavious Caldwell-Pope kidőlt az AS-szünet utánig, így az újoncon (is) a sor, hogy betöltse az űrt. Nem is okoz eddig csalódást, meglehetősen sokoldalú kosaras benyomását kelti - nem hiába vártam titkos Év Újonca esélyesnek a szezon előtt. 7 meccs óta nem dobott 10 pont alatt, legutóbbi két derbijén pedig már a kezdőkkel futott ki a pályára - ezeken a találkozókon 18 pontot, 9.5 lepattanót és 4 gólpasszt átlagolt, csaknem 40 perces játékidővel, szerintem nem fog megállni a 7. helynél.

6. (6) Myles Turner - Indiana Pacers

Ha egymás után kétszer nem gyakori, hogy ugyanaz legyen a tizedik helyen, akkor mit mondjon Turner, aki háromból háromszor lett hatodik? Korábbi 31 pontos robbantásához hasonló teljesítmény ezúttal nem jött tőle, de így sem panaszkodhatnak a Pacersért szorítók: a Cavs ellen meglett pályafutása első dupla-duplája (14 pont, 10 patti, 4 blokk), egy-két látványos megoldással fűszerezve. Többi meccse inkább az átlagos kategóriába való (9-7, 12-7, 16-4), az előtte lévők egyike sem érdemelte meg, hogy lentebb rangsoroljam ezúttal.

5. (4) Jahlil Okafor - Philadelphia 76ers

Nincs mese, a Nerlens Noellel való játék nem igazán megy Okafornak, a csapatnak viszont a Noel/Ish Smith páros hoz győzelmeket, így az újonc center kezdi elveszíteni a “tapadást”, már ami az élmezőnyt illeti. Tegnap esti 22 pontos, 17 pattanós (karriercsúcs) monster meccse kozmetikáz ugyan az összképen, de ne feledjük, hogy az azt megelőző 14 meccsen csak egy alkalommal szerzett kétszámjegyű pattit Big Jah - akkor is megállt tíznél. Ráadásul az ominózus 22/17-et a Brooklyn ellen hozta, ez némileg árnyalja az összképet - Turner 1-2 jobb estével be is előzheti akár, ez a szezon korábbi szakaszaiban még elképzelhetetlen volt.

4. (5) Nikola Jokic - Denver Nuggets

Mint ahogy nem sokan fogadtak volna Nikola Jokic ilyen szintű emelkedésére sem - olyan katyvasz volt a Nuggets magasember-rotációja, hogy egy fél szezon kellett, hogy igazságot tegyen Malone edző. Nos, az igazság Jokicnál van, Jusuf Nurkic továbbra is formán kívül pattogtat, olyannyira, hogy a már egy ideje jegelt Joffrey Lauvergne is előbb száll be a padról, mint ő. J.J. Hickson eladó, Darrell Arthur sérült, így akár négyes poszton is bevethetné a szerbet a szakmai stáb - már ha lenne alternatívája centerben, de jelenleg nincs. Mudiay-nél már említettem a Toronto elleni meccset, és hogy milyen visszafogott volt ott a játékmester. Nos, Jokicra ez nem volt igaz, abszolút karrier-meccsel örvendeztette meg híveit - 27 pontja és 14 lepattanója is egyéni csúcs, a 4 gólpassz már csak a hab a tortán. Salt Lake City-ben már ő sem parádézott azért annyira - a Gobert-Favors páros ellen nehéz is -, de 8 pontja mellé 6 pattanót és 4 asszisztot azért így is jegyzett. Következő derbijén, a Bulls ellen nem egész 26 perc alatt kipontozódott, de így sem állt meg dupla-dupla alatt, 14 pontot és 12 lecsorgót tett a közösbe - a gólpasszok, és a néha beeső labdaszerzések és blokkok miatt nagy fantasy-kedvenc lett.

3. (3) Devin Booker - Phoenix Suns

Edzőcsere ide vagy oda, Booker nem akar leállni a pontgyártással: 81 egységet termelt a múlt héten (4 meccs, 20.3-es átlag), ennél többet egyetlen elsőéves sem szerzett, még a bombaformában lévő Towns is megállt 78-nál (szintén négymeccses héten). Lassan szinte 40 perces játékosként beszélhetünk róla, az újdonsült Suns-mester, Earl Watson is elismerően nyilatkozott róla - nem kell hozzá nagy angolosnak lenni, hogy lefordítsuk a “special” és a “superstar” szavakat.

2. (2) Kristaps Porzingis - New York Knicks

Bizony ezen a héten már komolyan megfordult a fejemben, hogy hátrébb csúsztassam a lettet a listán, Booker és Jokic egyszerűen annyival jobb formában van, végül viszont megkapta az “egész évadban nyújtott teljesítmény” kupont Porzingis, így maradt a jól megszokott helyén. Az még hagyján, hogy kilencből nyolcat buktak Fisher edző fiai, ez mással is megesik a listán - ahol jó újonc van, az jó eséllyel gyenge csapat ugye, ráadásul Carmelo Anthony térde újfent kezd rakoncátlankodni. Viszont ha csak a játékos teljesítményét nézem, akkor sem rózsásabb a helyzet, egy ideje visszatért a szezon elején látott, nem igazán hatékony játékához Kristaps - 37.5%-kal célzott a héten, megítélését csak a Memphis elleni remek meccse (17 pont, 10 pattanó, 6 blokk) javítja. Ennél bizonyosan több kell, és itt most nem is Towns beelőzéséről beszélünk, hanem az üldözők féken tartásáról.

1. (1) Karl-Anthony Towns - Minnesota Timberwolves

Ahogy a tavalyi évben Andrew Wiggins, úgy idén KAT vezeti a szezon legnagyobb részében a listát - a különbség az, hogy míg Wiggins egy megtépázott, megfogyatkozott mezőnyben aratott egyértelmű sikert, Towns kihívói jóval nagyobb játékerőt képviselnek (és nem sérültek annyit, de ne kiabáljuk el). Ezen a héten sem maradtunk extra meccs nélkül, ha az 1/1-est követtük - a Buls legyőzéséből izmos, 26 pontos, 17 pattanós (+3 blokk, 12/19 mezőnyből) dupla-duplával vette ki a részét, ehhez képest a Staples Center-béli back-to-back fellépését lepihente (14 pont, 10 pattanó a Clippers, 17-12 a Lakers ellen, érdekes módon előbbit verték, míg utóbbitól zakóztak). Portlandben is hozott egy 21-13-at 3 sapkával, ráadásul Mitchell edző immáron nem rest Gorgui Dienggel párban sem játszatni - ez remek hír neki, hiszen így kevesebb percet vesz el előle a szenegáli. Nem csak az újoncok mezőnyét nézve, hanem a teljes ligában is kiemelkedő hetet futott egyébként Towns: a harmadik legtöbb pattanót gyűjtötte be a héten, 52-t - csak Jordan (53) és Drummond (57) előzte, míg blokkok terén ötödik volt (9-cel) Favors, Whiteside, Jordan és Aldridge mögött. Nem rossz társaság, mondhatjuk, hogy a vonatkozó kategóriákban ez a liga krémje - ide tartozik a 20 éves újonc is, jelenlegi formájában legalábbis mindenképpen.

Futottak még:

Mario Hezonja - Orlando Magic

Méltatlanul keveset hallunk az ötödik helyen kiválasztott horvátról, de így megy ez Scott Skiles csapatában - akit kedvel, azt ronggyá játszatja, de elég 1-2 hiba, és máris mehet a pad végére az illető. Január vége óta azért elkezdte bontogatni szárnyait az egyébként önbizalomhiánnyal nem küzdő újonc bedobó, a Boston legyőzéséből például 17 ponttal vette ki a részét - tett mindezt 33 perc alatt, ez a legtöbb, amit egy meccsen pályán töltött röpke NBA pályafutása alatt. Az OKC-nek is berámolt egy 16-ost, vannak tehát arra utaló jelek, hogy megindult felfelé - a listához azért még tepernie kell egy kicsit.

T.J. McConnell - Philadelphia 76ers

Ish Smith megérkezése óta nem sokat hallhattunk McConnell felől, pedig a csereirányító poszt az övé lett, nem az előzetesen magasabbra taksált Kendall Marshall-é, és pláne nem Tony Wroten-é (bocs). Szorgosan hozza a “pár pont, pár assziszt”-os meccseket, Smith sérülésével azonban hirtelen a kezdőben találta magát - nem is maradt adós a jó teljesítménnyel, 17 pontos karriercsúcsot gurított élete első kezdése alkalmával.