Playoff 2012: Az első kör előzetese (2/8.)

A Dallas éve közel sem volt ilyen nyugodt. A bajnokcsapatoknak alapból komolyan gondjaik szoktak lenni a következő évadban, ám a Maverickset több probléma is sújtotta. Elment Tyson Chandler, a védekezés egyik alappillére (New Yorkba, pénzt keresni), JJ Barea Minnesotába (hasonló célzattal), ráadásul a szezon első negyedében elég kiábrándítóan is játszottak. Persze hozzá kell tenni, hogy Nowitzki hónapokig sérülten kosarazott, de igazából egyetlen húzóembert sem találunk, akinek ne lett volna kisebb-nagyobb nyavalyája. Mindezt tetézte Lamar Odom magánszáma is. Decemberben még jó üzletnek tűnt gyakorlatilag ingyen megszerezni 2010-11 legjobb hatodik emberét, ám hamar kiderült: olcsó húsnak híg a leve. Odom egyfolytában LA után vágyakozott, magánéleti gondjai támadtak, ami a csapatra is rossz hatással volt, hiszen Odom több, mint 20 percet játszott, amikor pályára került. Végül Mark Cuban kiültette a szezon végéig, ami jó döntésnek bizonyult. Ekkorra a többiek is összekapták magukat, Nowitzki is elfogadható formába lendült.

Irányítók: Russell Westbrook-Jason Kidd. a veterán Kidd idén is elég kevés percet kapott (28-29/meccs), így elméletileg nem lesz gondja a playoff okozta terheléssel. Közel sem biztos, hogy Westbrookkal sokat fog találkozni, hiszen lábbal már nem olyan gyors, mint fénykorában. Valószínűleg kipróbálják Westbrookon, és Rick Carlisle majd eldönti, megéri-e ez a párosítás. Westbrook kiváló alapszakaszon van túl, sokat javult fejben, és Derek Fisher érkezésével megfelelő alternatíva is van mögötte. Játéka nagy kérdőjel: tavaly a főcsoportdöntőben a Dallas tudatosan játszott rá a gyengéjére; hajlamos túlvállalni magát, és ilyenkor nagy hibaszázalékkal dolgozik. Ezzel nem csak saját maga, de Durant és a csapat játékát is degradálja. Kíváncsian várjuk, hogy Westbrook mennyit fejlődött fejben – az alapszakasz alapján nem lehet elmondani, hogy egyértelműen kinőtte volna e hibáit.

Dobóhátvédek: Thabo Sefolosha-Delonte West. A svájci Sefolosha igazi védőspecialista, aki főként üres triplákból és lerohanás után szerzi pontjai zömét, azonban nem létkérdés tőle a ponttermés. Rengeteget látjuk majd besegíteni, igazából csak papíron állnak majd szemben egymással, hiszen mindketten speciális feladatokat látnak el. A balhés West hihetetlen módon lehiggadt, és képes volt átvenni JJ Barea szerepkörét: levenni az irányítás és a védekezés terhének egy részét Kidd vállairól.

Kiscsatárok: Kevin Durant-Shawn Marion. Az első kritikus párosítás. Durant idén ismét megnyerte a gólkirályi címet, lehengerlő formában van, ám mindez nem ment a csapat eredményességének rovására – noha Scott Brooks vezetőedző még mindig túlságosan is rá, Westbrookra és Hardenre hegyezi a támadások befejezését. Marion személyében extraklasszis védő jut rá, aki már nem annyira atletikus, de a hiányzó centiket 10 évnél is több NBA-rutinnal pótolja; emellett jól pattanózik, és támadásban is képes kellemetlen perceket okozni ellenfelének. Ha magas szinten tudja tartani játékát támadó- és védőoldalon is, akkor azzal nagyon nehéz helyzetbe hozhatja a Thundert.

Erőcsatárok: Serge Ibaka-Dirk Nowitzki. Nowitzki idén magához képest elég gyenge volt, rengeteg rossz meccs van mögötte – igaz: sokat is volt sérült. Mindenesetre mezőnyszázaléka 51,7-ről 45,6-re csökkent: ennyire rosszul utoljára újoncévében dobott. Ám mielőtt temetnénk, hozzá kell tenni, hogy az utóbbi pár hétben már a playoff-Nowitzkire hasonlító játékost láthattunk, vagyis ismét képes lehet annyira felpörögni, mint a tavalyi rájátszásban. Ibaka számai itt-ott visszaestek (pontátlag, büntetőszázalék) – idén elég keveset használták támadásban (legalábbis a szezon első felében). Cserébe viszont Brooks rászabadított egy blokkolószörnyet a ligára: 2.4-ről 3.7-re emelkedett a blokkátlaga, miközben sokkal kevesebb faultot ütött be (3.3-2.7). Emellett faktor, hogy mindössze 27 percet töltött átlagban a pályán, magyarán teljes arzenálját fel fogja vonultatni a playoffban – Nowitzkire fárasztó széria vár, ami ha elhúzódik, komoly gondot is jelenthet az idősödő sztárnak.

Centerek: Kendrick Perkins-Brendan Haywood. Mindkét játékos feladata a rombolás, besegítés a védekezésben, és a palánk alatti fizikai fölény biztosítása. Perkinst egy kicsit jobbnak érezzük, mert magasságához képest remekül passzol, vagyis többet tud hozzátenni támadásban csapata játékához – ugyanakkor Haywood határozottabb befejező a palánk környékén. Mindketten el tudják végezni a dolgukat, hiszen Perkins itt és Bostonban, Haywood az Arenas-Butler-Jamison féle Wizardsban töltött be a mostanihoz hasonló háttérmunkás szerepet.

Kispadok: A Thunder kispadja talán taktikai szempontból valamivel szűkebb, ám nekik van egy James Hardenjük, aki a legnehezebb pillanatokban is képes 30 pontot szórni. Mellette Fisher a rutinja miatt és az utolsó másodperces szituációkban lehet nyerőember. A palánk alatt veteránok (Collison és Mohammed) állnak készenlétben, és a triplavető Daequan Cook is bármikor képes megtolni a szekeret pár hárompontossal. A Dallasnál három kiváló hátvéd áll a vártán: Jason Terry kvalitásait nem kell bemutatni, a francia Rodrigue Beaubois igazi kis mini-rakéta (a la Barea), és Vince Carter is szépen tanulgatja a második vonal scorerének szerepét. A felső posztokon igazi hustle playerek találhatóak (Mahinmi, Brandan Wright), akik minden kósza labdán rajta lesznek. Mellettük megemlíthető a triplaspecialista Brian Cardinal, valamint a kínai Ji Jianlian – utóbbiak pillanatokra kerülnek majd pályára normál esetben.

Konklúzió: az alapszakaszban négyszer találkoztak, ebből háromszor a Thunder nyert – ám egyik sem volt sima csata, lehetett volna fordított is a mérleg. A Dallas tavalyhoz képest talán gyengült, viszont papíron decens, playoffban is használható játékosokat szerzett, és a bajnok mindig kemény dió. Úgy véljük, hogy hat meccsig el fog menni a párharc, rengeteg fog múlni a kispadokon és az edzői stábon. Itt valamivel erősebbnek véljük Rick Carlisle-t, ám ne feledjük: Scott Brooks folyamatosan tanul, és ő annak idején játékosként is megjárta a (győztes) nagydöntőt Houstonban. Összességében a Dallas ugyanolyan rejtélyes, mint tavaly, az OKC papíron ugyanolyan kiszámítható játékot játszik – ám vannak újabb változók mindkét oldal egyenletében, amik bonyolítják a szituációt.

Tipp: Nehéz. Talán valamivel esélyesebbnek érezzük a Thundert, míg a Dallast a tavalyinál rendezetlenebbnek. Az OKC-nek hat meccsen le kell zárnia a párharcot, mert ha a Dallas képes kiharcolni a hetedik meccset, ott már minimum 50-50% esélye van mindkét oldalnak – a Dallasnak talán kicsit több is.