Playoff 2012: Az első kör előzetese (8/8.)
Végre itt a rájátszás - végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Spurs és a Jazz párharcának mottója: Kísért a múlt - vagy kevés a múlt?
San Antonio Spurs (1.) - Utah Jazz (8.) (Első mérkőzés: 2012. április 29., 19:00)
Mi történt eddig: A Spurs pihent. Óriási szó, hogy végig versenyben voltak az alapszakasz első helyéért, és végül a Nyugati konferenciát meg is nyerték (Rose sérülése előrevetíti, hogy ha nagydöntőig menetelnek, pályaelőnyük lesz...) - annak ellenére, hogy Tim Duncant pofátlanul sokat pihentette Gregg Popovich. Manu Ginobili kéztörése borzolta csak fel kissé a kedélyeket, de már ekkor is annyira mély kerettel rendelkezett a Spurs, hogy gond nélkül megoldották egyik sztárjuk hiányát. Márciusban újabb komoly neveket szedtek fel a szabadügynökpiacról és cserékből - Popovichnak az volt a legnagyobb problémája, hogy a húzóemberek időnkét túl sokat ejtőztek, és nehéz volt őket újra felpörgetni. Irigylésre méltó helyzetben van a San Antonio, amely erre a szezonra befejezte játékának az előző években elkezdett gyökeres átalakítását. Valahol szimbolikus volt Bruce Bowen mezének visszavonultatása a tavasszal: nem csak egy védőspecialistát, hanem a Spursre az utóbbi 15 évben mindig is jellemző kemény, védekező stílust is búcsúztatták.
A Jazz Deron Williams távozása után tavaly már megkezdte az idei csapat kialakítását, ám sok puzzle-darab csak menet közben került a helyére. Jól kezdték az évet, ám sérülések hátráltatták őket, ami miatt hamar kicsúsztak a playoff-helyekről. A szezon második felében aztán nem csak a többi riválist sújtó sérülések, hanem a Jazz átalakítása is meghozta a sikert. Gordon Hayward a kiscsatár és a 6. ember posztja után odatalált a dobóhátvéd pozícióba - félelmetes csuklójából nem csak ő, de az addig elég rosszul játszó irányító, Devin Harris is profitált, ketten remek párost alkotnak. A palánk alatt adott négyfős rotáció mellett már csak kiscsatárban kellett megnyugtató megoldást találni - februárban igazolták le a 203 centis, ideális felépítésű DeMarre Carrollt. A balhés múltú kiscsatár remekül illeszkedett be a csapatba, vele sikerült betömni azt a lyukat, amit a remeklő, de megsérülő veterán, Josh Howard kiesése okozott - sőt, talán jobban is jártak az energiabombával. A Jazznek már múlt héten megkezdődött a rájátszás, hiszen a playoff-ba jutásról döntő ki-ki meccsen fogadták a Sunst, amit kisebb meglepetésre igen magabiztosan húztak be - ilyen szempontból elég élesen kezdik meg a rájátszást (mint általában a nyugati 8. kiemelt csapatok).
Az alapszakaszban 3-1-re győzött a Spurs kettejük párharcában - az utolsó meccset a Jazz nyerte április 9-én.
Irányítók: Tony Parker-Devin Harris. A Spurs játékmestere, Parker remekül játszotta végig a szezont, így ereje teljében vághat neki a rájátszásnak. Különösképpen nem kell bemutatnunk a 2007-es nagydöntő MVP-jét: még mindig nagyon gyors, remekül passzol, és bárkit képes bármikor megverni egy-egyben. A túloldalon sincs viszont hiány rutinban: Devin Harris páréves Nets-kitérőt követően tért vissza Nyugatra - ő már a 2006-os nagydöntős Dallasnak is húzóembere volt, van tapasztalata mind a playoffban, mind Tony Parker vonatkozásában. Összességében jobbnak érezzük Parkert, ugyanakkor Harris is képes a legmagasabb szinten játszani, és az utóbbi időben számos esetben ennek tanújelét is adta. Érdekes párosítás, mert kicsit különbözik a stílusuk és a dobótávjuk - Harris idén hozta például pályafutása legjobb triplaszázalékát (36.2).
Dobóhátvédek: Daniel Green-Gordon Hayward. Noha Daniel Green már 25 éves, még elég kevés NBA-tapasztalata van (a szezon előtt 28 alapszakasz-meccs) - NCAA viszont annál több, hiszen 4 évig játszott a North Carolina Tar Heelsben, és 2009-ben NCAA-bajnokként érkezett az NBA-be. Green klasszikus Popovich-találmány: erősen alulértékelt, de az ősz mester benne is megtalálta azokat a tulajdonságokat, amikre szüksége van: sokoldalúságra és eszméletlen jó csuklóra. Green majdnem 44%-kal szórta idén a triplákat, 80% körüli büntetőző, és elfogadhatóan védekezik. A vajkéz és az NCAA-múlt a másik oldalon is megvan, hiszen Hayward a Butler színeiben 2010-ben járt NCAA-nagydöntőben, emellett szintén nagyon érzi a gyűrűt. Bár triplaszázaléka a tavalyi 47.3-ról 34.6-ra csökkent, ez betudható annak, hogy sokáig nem találták a posztját. Hayward feltörekvő, fiatal játékos, a Jazz-szurkolók igazi álma, hiszen kinézetre John Stocktonra, dobásban Jeff Hornacekre hajaz - ez Salt Lake City-ben óriási előny. Várhatóan Hayward sokat fog találkozni Manu Ginobilivel is - mindkét párosítás pikáns és nagyon érdekes csatát hozhat, mert hármójuk közül egyikük sem az a rettegett védőjátékos.
Kiscsatárok: Kawhi Leonard-DeMarre Carroll. Két hajtós játékos áll majd szemben egymással, bár valószínű, hogy nem egymást fogják fogni, hiszen mindkét oldalon vannak variációs lehetőségek. A Spurs elképzelhető, hogy megpróbálkozik majd Ginobilivel ezen a poszton, ugyanakkor a veterán Stephen Jackson is sűrűn összefuthat majd a komolyabb tapasztalattal nem rendelkező Carrollal. A másik oldalon persze ott van az esély, hogy a nagyon mély magasember-állományból Paul Millsappel kellemetlenkedjenek kiscsatárban, és egy brutálisan magas-erős frontcourttel operáljanak. Nagy fluktuáció várható tehát ezen a poszton, valószínűleg mindkét oldal keverni fogja a kártyákat rendesen.
Erőcsatárok: Tim Duncan-Paul Millsap. Roppant érdekes párosítás kettejük párharca, hiszen amíg Millsap egy alulmérezetett, ugyanakkor Karl Malone-i izomzattal megáldott bulldózer, addig Tim Duncan minden hájjal megkent, klasszikus erőcsatár, aki a ligatörténet egyik legjobbja. Millsap minden fizikai paramétere ellenére itt Duncant érezzük erősebbnek, hiszen nagyjából bármilyen játékstílushoz képes alkalmazkodni, simán átdobja ellenfelét, emellett erőnlétben is remek állapotban van. Elképzelhető, hogy Duncan időről időre megkapja majd Al Jeffersont vagy Derrick Favorst a nyakába, aminek már annyira nem fog örülni, hiszen Jefferson, illetve Favors is nagy és erős, képesek lelassítani, fárasztani Timmy-t.
Centerek: Al Jefferson-DeJuan Blair. Blair nevének helyére szabadon behelyettesíthető a brazil Tiago Splitter és Boris Diaw neve is - a Spursnek így elég nagy a mozgástere, ha változtatni kell. Blair alacsony, de nagyon erős védőjátékos, Diaw brutálisan sokoldalú, motiváltan a liga egyik legborzalmasabb matchupja, Splitter pedig kiváló támadójátékos. Jeffersonnak nem lesz könnyű dolga velük, ám ne feledjük: a Jazz valószínűleg nyomni fogja a magas kezdőötöst, ilyenkor minőségi segítséget fog kapni Favors személyében, aki bár nagyon fiatal, kőkemény és kifejezetten magabiztos játékot játszik az utóbbi időben.
Kispadok: A Spurs kispadja extrém mély, hiszen a Gary Neal-Ginobili-Stephen Jackson-Diaw-Splitter ötös akár kezdőként is elevickélhetne itt-ott, és akkor nem is szóltunk az ausztrál tűzgolyóról, Patty Millsről, a kiváló tripladobó Matt Bonnerről, vagy a vésztartalék James Andersonról - eszméletlenül mély keret. A mélység mellett a rutinnal sincs gond- amíg az alapszakaszban mindenkinek jutott perc bőséggel, most senki nem fog megsértődni, ha meccseken keresztül perceket sem kap, Popovich intelligens játékosokból álló keretéből bárki képes egyik meccsről a másikra nyerőemberré előlépni. Rutin dolgában a Jazz cseréi már kicsit rosszul állnak, hiszen Jamaal Tinsley tapasztalata óriási és formája jó, ám rajta kívül tele van a keret fiatalabb játékosokkal: CJ Miles, Alec Burks, Derrick Favors, Enes Kanter jó játékosok, de pont az a tapasztalat hiányozhat majd, ami elengedhetetlen egy playoff-meneteléshez.
Konklúzió: A Jazz nagyon fiatal csapat, amely első ránézésre pont ott iszonyatosan erős, ahol a Spurs relatíve a leginkább sebezhető - a palánk alatt. Ugyanakkor ez a fölény csalóka, mert a Spurs nem csak rutinos és pihent rókákkal van tele, de a kispadja is sokkal tapasztaltabb - ez pedig kincset a playoffban. A Spursben emellett igen-igen munkál a tavalyi elsőkörös kiesés feledtetése - bizonyos, hogy első pillanattól kezdve nagyon komolyan veszik a párharcot. Ha az első meccsen nem tud meglepetést okozni a Jazz, akkor úgy véljük, hogy már nem is fog - hátrányban, nyomás alatt sokkal jobban megremegnek a fiatal kezek.
Tipp: Ha a Spurs nem hibázik otthon az első két meccsen, akkor maximum 4-1-el, simán behúzza a párharcot. Ha 1-1-el utaznak Utahba, akkor 4-2-vel.