Playoff 2012: Keleti Főcsoport-döntő

Miami Heat (2.) - Boston Celtics (4.) (Első mérkőzés: 2012.05.29. 02:30)

Előzmények: A két gárda mondhatni más-más ritmusban érkezett ide a liga legjobb négy csapata közé, hiszen a Miami Heat inkább lendületbe jött és idei csúcsformájában kosárlabdázott a Konferencia-elődöntőben, míg a Boston Celtics Avery Bradley elvesztése után kissé holtpontra jutott fizikálisan és formailag is. Ezzel együtt a negyedik kiemelt is hozta a "kötelezőt" és a Philadelphia 76ers elleni hetedik derbin két vállra fektette a nyolcadik rangsorolt meglepetésgárdát. 

Floridában Chris Bosh további hiányzása ellenére is minden szép és jó, hiszen a sztárgárda gyakorlatilag önmagát (és persze egy igen jó Indianát) legyőzve jutott el a Főcsoport fináléjába, zsinórban három kemény meccset nyertek Jamesék, igencsak imponáló játékkal. Az alapszakaszban néha döcögött a szekér, de az akkor megszerzett második kiemelés a Konferenciában végig garantálja Spoelstra mester fiai számára a hazai pálya előnyét. A New York Knicks elleni "bemelegítő kört" (4 - 1) követően az Indiana Pacers ellen 2 - 1-es hátrányban nagy volt a gond Miamiban, főleg, hogy a harmadik kiemelt már a negyedik derbin is vezetett kétszámjegyű előnnyel, de akkor átszakadt a gát az addig erősen betliző Dwyane Wade-ben és LeBron James is szintet lépett vele együtt, a két szupersztár pedig nem törődve Bosh hiányzásával és a Haslemet, illetve Pittmant érintő eltiltással, összességében simán bevitte a Heatet a Főcsoport-döntőbe. Bosh ugyan még biztosan kihagy további mérkőzéseket, de az említett kényszerpihenőről visszatérő Haslemmel a fedélzeten nincs félnivalója ilyen atletikus és energikus játékkal a floridaiaknak, gyakorlatilag a csapatszerkezetből adódó minden hiányosságukat képesek pótolni két szupersztárjuk extra lendületével és koncentrált játékával.

Bostonban valószínűleg örülnek a Miami elleni visszavágás lehetőségének a tavalyi 4 - 1-es második körös kiesést követően, de egészen biztosan "előbbre hozta volna" Doc Rivers gárdája ezt a párharcot, hiszen az utóbbi napokban kiderült, hogy Avery Bradley-re nem számíthat már a Celtics, ezzel a Dwyane Wade elleni legkomolyabb fegyverét vesztette el védekezésben a negyedik kiemelt. A jó eséllyel utolsó nagy közös rohamára induló bostoni Big3 ugyanakkor ezért még nem rettent meg a feladattól, a "lóheréseknél" már jól megszokták, hogy az érdemi párharcok előtt a szakértők többsége leírja őket és most is a "surranópályáról" igyekeznek majd beosonni a Nagydöntőbe. Az előzményeket tekintve kicsit túlzottan is hosszúra nyújtotta magának a Philadelphia elleni sorozatot a Rivers-legénység, hiszen 2 - 1-es vezetés után idegenben is ment már 18-cal a Celtics, mikor jött a nagy fordulat és egyenlített a párharcban a Sixers. Onnantól jött Bradley végleges kiesése és a nagy szenvedés, de a hetedik összecsapáson már mutatott valamit abból a játékból a Boston, amivel lehet keresnivalója a Miami ellen.

Alapszakasz: 3 - 1-re hozta ezt a csatát a Boston Celtics, ami nem kis meglepetés volt akkor is, ha annak úgymond sok jelentősége nem is volt a mostani párharcra nézve, de egy kis önbizalmat biztosan kölcsönözhet Garnették számára, hogy az utolsó három találkozás alkalmával ők jöttek ki győztesen a harcból. Igaz, hogy az utolsó mérkőzésükön már csak a tartalékok viaskodtak egymással, de a korábbi találkozókból ítélve annyi egyértelműnek látszik: megszenvedhet a Boston zónája ellen a Miami. Ne feledjük ugyanakkor, hogy tavaly is ugyanígy végeztek egymás ellen a felek a reguláris szakaszban, majd a Heat 4 -1-es intézte el Rondóékat a második körben.

Irányítók: Mario Chalmers vs. Rajon Rondo. Itt meglehet, hogy egy olyan párosítást látunk, ahol jószerivel nem is találkoznak szemtől szembe az egyesek, hiszen Ray Allen bokáinak állapota miatt inkább Rondo lehet az ideális védő Wade-re, a triplakirály pedig majd Chalmers open hármasait igyekszik zavarni. Fordítva már több esély van az összecsapásra, hiszen Chalmes nem gyenge védő és nem is rossz match-up Rondóra, de vélhetően nem ő lesz az a játékos, aki megfelelően tudja limitálni a negyedik kiemelt asszisztkirályát. RR9-től mindenképp extra performansz kell, de ez várható is az idei PO-ban már 3. tripla duplát is bemutató, gyakorlatilag mindig 10 gólpassz fölé jutó játékmestertől. Ha ez párosul a mostanában látott megbízható középtávoli, illetve távoli dobóteljesítménnyel, akkor itt olyan fórja is lehet a Celticsnek, ami érdemben tudja befolyásolni a párharc végkimenetlét. Ezzel együtt Chalmerstől is kell a viszonylag kiegyensúlyozott ponttermés, de ez csak az üres triplák bedobálásában fog kimerülni - másra ugyanis nem lesz labdája a Miami egyesének.

Dobóhátvédek: Dwyane Wade vs. Ray Allen. Két hónapja még teljesen más jelentősége lehetett volna ennek a párharcnak, de mára csak a sérülten is harcoló Allen triplaveszélye és Avery Bradley sérülése miatt találkoznak szembe ők ketten, ráadásul ahogy azt fentebb pedzegettük is, sokat nem védik majd egymást a várakozásaink szerint. Wade látszólag megállíthatatlan, de rá még inkább lehet embere egy az egyben a Bostonnak Rondo, esetleg Pietrus személyében, mint az eggyel feljebb játszó Jamesre. Ha nem képes jelentősen limitálni az all-star pontjait és sikeres betöréseit a Celtics, akkor valószínűleg a párharc megnyerésére sem lesz esélye. A két gárda utóbbi két évében mindig sokat számított az egymás elleni csatákon, hogy Wade mennyit tudott hozzátenni csapata teljesítményéhez, ez most is igaz lesz. Allentől kellenek a triplák, mást viszont ilyen állapotban nem szabad és nem is lehet elvárni tőle, örülhet a Boston, ha épségben kihúzza a sorozatot ennyi játékidővel és ilyen fizikumú ellenfelekkel szemben.

Kiscsatárok: LeBron James vs. Paul Pierce. Kulcspárharc - és mégsem döntő match-up. A jelenlegi Jamest Paul Pierce ilyen térdekkel nem fogja tudni érdemben limitálni egész mérkőzéseken keresztül, illetve egy teljes sorozaton át, inkább az lehet az érdekes, hogy szoros végjátékok esetén mit ér majd PP rutinja és LBJ a hasonló szituációkban (inkább korábban) mutatott mentális gyengesége. A motiváció megvan mindkét oldalon, az utóbbi szezonokban minden playoffban összetalálkoztak ők ketten és zseniális párharcokat vívtak, de Pierce általában védekezésben mutatott nagyot LeBronnal szemben, sok alakalommal nem maradt extra energia a magas pontszámú egyéni performanszokhoz, ami a csapat szempontjából nem is volt gond Bostonban. Most viszont akkora a kontraszt a két játékos jelenlegi fizikális formájában, hogy a Boston vélhetően sokat használja majd védekezésben Pietrust és Pierce inkább dobó, faultkiharcoló szerepkörben tetszeleghet. Jamesnek ebben az esetben lehetnek (kisebb) gondjai, de csak a saját mentális erején múlik, hogy mit hoz ki magából és csapatából ebben a párharcban. Azt viszont látni kell: a Celticsnek nem őt kell teljesen kikapcsolni, hanem inkább a többieket, illetve LeBron egyedül 40 pontokkal sem nyerhet párharcot egy ilyen rutinos gárda ellen, úgyhogy bőven lesz itt sakkozás a szakvezetők részéről is.

Erőcsatárok: Shane Battier vs. Brandon Bass. Sok a kérdőjel magas posztokon a Miaminál, nem véletlenül viccelődnek sokan azzal, hogy Spoelstra talán még most sem tudja, ki játszik majd a legtöbbet 4-es 5-ösben a kezdőben, ami már csak azért sem véletlen, mert Bosh további hiányzásával és Pittman maradék két mérkőzéses eltiltásával egyelőre nem állhat rendelkezésre, de időközben visszaépülve várhat rájuk nagyobb, illetve részfeladat a párharc második felében. Battier feladata a pálya szélesítése, nyitása, s ezzel együtt az üres triplák bevágása, amiben néha jó, néha nem. Védekezésben nem lesz könnyű izmoznia Bass ellen, főleg, hogy a mostanában rengeteget játszó ex-orlandói nagyember remek formában van és a középtávoliakat is konzisztensen bedobálja. Nem itt fog eldőlni a sorozat, ám Bosh, a vártnál esetleg hamarabbi visszatérésével vagy Haslem 4-esben való játszatásával nagyon sokat változhat itt a felállás, ami egyelőre erősen Bass-nek kedvez.

Centerek: Udonis Haslem (Ronny Turiaf) vs. Kevin Garnett. Ha Rondónál azt említettük, hogy bostoni szempontból ő lehet a mérleg nyelve, akkor ezt Garnett esetében is megemlíthetjük. A hosszú évek óta messze legjobb formájában pattogtató veterán szórja a pontokat és egyértelmű vezére a védelemnek, s egyelőre nem is nagyon vannak hullámvölgyek a teljesítményében. A média kicsit túlértékelte rajta Lavoy Allen védekezését az előző körből, de Haslem előtt jó példa lehet ezzel együtt is, amit a philadelphiai újonc mutatott be KG-n. Ki kell mondani, Garnettől 20 pontos, 10 lepattanós, 1,5 blokkos átlagra van szükség a negyedik kiemeltnél, ha párharcot akarnak nyerni Rivers fiai. Azért is kell rengeteget tömni az öreget labdával, mert itt védekezésben nem feltétlenül lesz akkora szerepe, mint a korábbi párharcokban, inkább abban lesz nagy felelőssége, hogy a lepattanózást rendbe szedje és kontrollálja. Haslemről még nem ejtettünk szót, pedig ő is kulcs volt a Miami feltámadásában, a Pacers elleni párharc két legfontosabb összecsapásán nagyot játszott és bedobálta azokat a tempókat, amiket Bosh szokott, illetve megfelelő keménységet és stabilitást adott a palánkok alatt. Eltiltásból visszatérve extra frissességet is hozhat a Miaminak, addig biztosan nagy felelősség lesz rajta, amíg nincs Bosh.

Kispadok: Kiábrándító a helyzet mindkét oldalon, hiszen a Celticsnél Ray Allen "kényszerű" kezdetése miatt teljesen kimerültek a pontszerzési opciók a második sorban, ugyanakkor ha Pietrus triplái elkezdenek beesni és Dooling is felgyógyul betegségéből, akkor Stiemsmával együtt felveheti a versenyt a bostoni kispad a floridaival. Addig viszont egy Mike Millernyivel támadásban mindenképp előrébb jár a Heat, bár a veterán shooter is igen inkonzisztens - a rengeteg apróbb sérülés miatt érthető módon. Ha a Miami cseréi folyamatosan képesek hozni nagyjából 20 körül a pontokat, az már egy döntő tényező lehet a Celtics potenciálisan 10 egységnyit sem átlagoló cseréivel szemben.

Edzők, konklúzió: Sok elemző szerint a győzelmek számát tekintve sima, ám véleményünk szerint a harcot és a védekezést tekintve nagyjából kiegyenlített párharc várható, ahol lényegesen esélyesebb a lendületbe jött Heat a ritmust és fontos embert vesztő Bostonnal szemben. Láttunk már sok nagy csodát a Celticstől, de itt most a létező legnagyobbra lenne szükség, még akkor is, ha az említett zóna akár tényleg bekavarhat a Miaminak. Bármilyen fura is, de egy lehetőséget látunk a Boston számára a sorozat megnyeréséhez: ha az első 4 derbiből hoz legalább 3-at a Rivers-legénység. Amennyiben nem képes a két első floridai ütközetből legalább egyet nyerni a Celtics, akkor egy hosszúra elnyúló sorozatban az már nem lesz elég, ami a Sixers ellen elég volt és a fiatalabb, atletikusabb, több emberrel rendelkező Miami mindenképp megnyeri a Konferencia-döntőt. Az edzők közti különbség lehet még a másik előnye a Bostonnak, de ahhoz az kell, hogy egyáltalán szorosan alakuljon a párharc. Eric Spoelstra ugyanis láthatóan nem lépett előre tavalyhoz képest, míg Doc Rivers az egyik legjobb motivátor, illetve szakvezető az egész ligában.

Tipp: 4-2 a Miami Heat javára.