Playoff 2013: Az első kör előzetese (3/8)

A Golden State Warriors nagyon szépen építkezett a nyáron, és a szezon igazolta őket - jó szellemű, látványosan kosárlabdázó társaság jött össze Oaklandben. Két fontos szabadügynökigazolásuk volt - Carl Landry és Jarrett Jack, mindketten borzasztóan fontos és hasznos tagja a Warriors padjának, rutint hoznak az egyébként kifejezetten fiatal társaságba. A szezont sem kezdték rosszul, végig 50% környékén, de inkább felette mozogtak, aztán decemberben futottak egy 12-4-et, január végére pedig szinte biztosnak tűnt, hogy PO-ba kerülnek, hiszen 30-17-tel magabiztosan tartották magukat nyugat második vonalának sűrűjében. Februárban aztán kicsit megtorpantak, 13 meccs alatt 10 vereséget szenvedtek el és vissza is estek a tabellán, az év végét azonban szépen, nagyobb győzelmi- vagy vereségsorozatok nélkül lehozták, így a Pacific második helyezettjeként jutottak a rájátszásba.

Az alapszakasz-párhacot 3-1-re nyerte a Denver, igaz, nem mostanában találkoztak a csapatok, a legutolsó összecsapásukra is január közepén került sor. Az egyetlen idegenbeli győzelmet a Nuggets aratta (november 10., 107-101), rá két hétre hazai környezetben is diadalmaskodni tudtak George Karlék (november 23., 102-91), még egy hét elteltével azonban a Warriorsnak sikerült felülkerekednie egy végletekig szoros találkozón (november 29., 101-102). Januárban aztán a Denver megint érvényesítette a hazai pálya előnyét (116-105), ám azóta sok víz lefolyt a Dunán.

A periméteren lesznek kavarodások a két csapatnál, egyik gárdának sincs igazából embere a másik együttes játékosaira. Ty Lawson talpában elszakadt a szalag márciusban - Pau Gasol szenvedett hasonló sérülést év közben - ám még időben felépült, az utolsó három találkozón már kezdett is és elég jó formát mutatott. Nagy előny az ő visszatérése, hiszen olyan játékosa egyáltalán nincs Mark Jacksonéknak, aki lábon képes felvenni a versenyt Lawsonnal. Steph Curry-t fizikailag is dominálni tudja a kitűnő testfelépítésével, az év közben védekezésben sokat fejlődő Klay Thompsonnál pedig egyértelműen gyorsabb. Jarrett Jack kaphat rajta időt, ő viszont nagy valószínűséggel nem lesz annyit a pályán, amennyit Lawsonnal kellene lenni. Hogy ki játszik majd Lawson mellett, azt egyelőre nem tudni, és nagyban függ Kenneth Faried állapotától is.

A legutóbbi meccsekből kiindulva a francia Evan Fournier lehet a hátvédtársa, aki újonc létére kitűnően használja ki az adódó lehetőségeket, egyáltalán nem látszik rajta, hogy meg lenne illetődve. All-around játékosról van szó, úgyhogy nem igazán lehet feladni, Thompson szép feladat áll az ő megfogásával. Ugyanez igaz viszont fordítva is, hiszen a másodéves dobóhátvéd 40% fölött dobott 211 triplát - Curry 272-jével együtt magasan a legjobb dobópárost alkották az alapszakaszban -, és sikerült védekezésben erős-közepes szintre kerülnie. Ha nem Fournier-val kell felvennie a versenyt, akkor nehezebb dolga lesz, Faried felépülése esetén ugyanis Andre Iguodala lesz valószínűleg a kettes a Denvernél, aki felállt védelem elleni támadásban idén sem lépett szintet, fizikailag viszont sokkal erősebb játékos, mint Thompson, nagyon ledarálhatja fiatal ellenfelét.

Meg kell még említeni a Danilo Gallinari miatt előlépő, év közben felépülő Wilson Chandlert is, aki alapesetben hármast játszik majd, small-ballban pedig erőcsatárt. George Karl triplákra és festékből elvállalt kísérletekre alapuló játékában nagyon hatékony lett az idei szezonban, és még ha nem is tudja pótolni Gallinari fineszes játékát és "closer-ségét", minden másban hozhatja az olasz produktumát. Harrison Barnes nem kis feladatot kap tehát első PO-jában, hiszen a kintről és betörésekből is nagyon veszélyes Chandlert vagy az energiájából élő Iguodalát kell megállítania. A padról Andre Miller a rutint hozza, és ha irányításról van szó, akkor még mindig a liga egyik legjobbja, limitált percekben hasznosan képes mozgatni a csapatot, vele szemben viszont ott van Jarrett Jack, aki inkább képes ésszel játszani, ezzel némileg szerényebb tehetségét is jól tudja kamatoztatni és a fiatal keret egyik vezére is. Aki még egészen biztosan sok lehetőséget fog kapni, az Corey Brewer, aki tökéletesen illeszkedik a Denver rendszerbe - egy valamit tud csak az átlagnál jobban: befejezni a gyorsindításokat, ebben viszont elit és idén legalább nem jelent hátrányt a játék többi elemében.

Még Gallinari sérülésével is többen vannak a Nuggetsnél azok a játékosok, akiket valószínűleg használni fognak a rájátszásban. A párosítások érdekesek, de alapvetően két "high-octane" csapatról van szó - a Denver a második, a Golden State a negyedik leggyorsabban támadó alakulat -, valószínűleg a szokásosnál jóval kevesebbszer látjuk a feleket felállt védelem ellen támadni, amikor ténylegesen számít, ki kinek a védője és milyen a két együttes csapatvédekezése. Ha erre kerül a sor, akkor valamivel jobb helyzetben van a Nuggets a létszám mellett azért is, mert legalább egy védőspecialistájuk van, míg a túloldalon egy ilyen játékos sincs. Nagyon fontos lesz, hogy Curry-ék odafigyeljenek az eladott labdákra, ugyanis a Denver ellen a harmadik legtöbbet adták el az ellenfelek - ennek a vége pedig a legtöbbször könnyű kosár lett -, ezen a részen el is mehetnek a meccsek a Golden State szempontjából.

A magasembereknél David Lee-vel kell kezdeni a sort, aki a Warriors legnagyobb esélye lehet a sorozatban. Védekezésben ugyan továbbra is maximum átlagos, de támadóoldalon ugyanazokat a statisztikákat hozta - 18.5 pont, 11.2 pattanó -, amiket a lottery-csapataiban, és rá egyáltalán nincs embere a coloradóiaknak. Hiába blokkol ugyanis sokat JaVale McGee, Kosta Koufos és Kenneth Faried is - harmadik a csapat a blokklistán -, 1-1-ben bőven verhetőek, Lee pedig elég képzett ahhoz, hogy meg is verje őket. Hogy mellette ki kezd majd, az jó kérdés, ugyanis Andrew Bogut műtött bokája megint megsérült az alapszakasz végén, egyáltalán nem biztos, hogy játékra fogható lesz az ausztrál középjátékos. Tegyük gyorsan hozzá, a run&gun taktikát tökélyre, run&funra fejlesztő denveriek ellen ez nem is biztos, hogy akkora probléma, mert Bogut ehhez a rendszerhez kifejezetten lomha, még ha felállt védelemben nagyon komoly faktor is - idén is az volt, amikor éppen pályára tudott lépni. Helyette valószínűleg Festus Ezeli kezd majd, aki egy amolyan Jason Collins jellegű kosaras - nulla statisztikái ellenére tud annyira hasznos lenni mezőnyben, hogy simán bent maradjon a kezdőben.

A túloldalon aztán még nagyobb a kavar Faried sérülése miatt. Az erőcsatárnak a Portland TrailBlazers ellen, három meccsel az alapszakasz vége előtt ment ki nagyon csúnyán a bokája, és játéka kérdéses az első meccsen. Nagyon fontos láncszeme ő Karl együttesének, hiszen lepattanózásával a gyorsindítások első állomása, ráadásul ő nemcsak a kezdésnél, hanem a befejezésnél is ott van gyakran, elképesztő atléta, akinek a hiánya borzasztóan sokat számíthat a sorozatban. A Denver a liga legjobban támadópattanózó együttese (31.4%), a Warriors pedig a legjobb védőpattanózó (75.5%), cserébe a másik palánknál a Nuggets is gyenge - 27-ek 71.8%-kal -, és a Golden State is csak a középmezőny legvégén foglal helyet. Egy Faried szintű lepattanózó kiesése hatalmas érvágás lenne a coloradóiaknak, mert bár McGee és Koufos is jó arányban kapkodják a lecsorgókat támadóoldalon, ők többet nem játszanak Manimal sérülése esetén sem, úgyhogy ebben a szegmensben nagyon visszaesne a Nuggets.

Koufos és McGee egyébként jól kiegészítik egymást, hiszen az egyik egy kifejezetten képzett, európai középjátékos, aki adott esetben még maga is meg tudja oldani a helyzeteket - ezt azért nem erőltetik annyira a Denvernél -, McGee pedig az adottságaival még mindig képes kitűnő teljesítményre - bár hosszú távon erre értelmi képességei miatt képtelen -, így a Nuggets nyugodtan váltogathatja őket attól függően, hogy éppen mire van szükségük. A túloldalon az életbe szépen csendben visszatérő Andris Biedrins lehet az ellenfelük Ezeli (és Bogut) mellett, aki továbbra sem jelent majd komolyabb impactet valószínűleg, de legalább az önbizalma visszatért az előző 1-2 szezon után, úgyhogy legalább pályára küldhető. Lee mellett Carl Landry is nyerőember lehet, hiszen kifejezetten jó teljesítményt nyújt a végjátékokban, és bár kevésbé ruganyos, mint Faried, de ugyanúgy a megalkuvást nem tűrő játékára épít - némileg jobb technikai tudással.

Lee-től nagy sorozat várható, ahogy arra is megvan az esély, hogy Landry komoly produkciókat fog nyújtani, mert a légvédelmet leszámítva nem túl komoly a Nuggets festékvédekezése. Nagy bajba is kerülhetnek azonban a magasemberek a Warriorsnál - ezért Bogutra legalább a darabszám miatt szükség lenne -, mivel a Golden State a második legtöbb faultot átlagolta, míg a Nuggets ellen a negyedik legtöbb személyi hibát ütötték az ellenfelek és a harmadik legtöbb büntetőt dobhatták Lawsonék. Nem meglepő ez a denveriek "ha nem tripla, akkor támadjuk a festéket" taktikája miatt, és ezért a Warriors magasembereinek lesznek gondjaik bőven, hogy megnehezítsék a betörő kisemberek életét, ugyanakkor pályán is tudjanak maradni.

Edzők: Hatalmas a kontraszt a két tréner között. Karl 25 szezonban volt NBA csapat vezetőedzője, ebből kettőben év közben rúgták ki, a maradék 23-ból pedig összesen egyszer nem jutott be a rájátszásba, viszont az elmúlt 9 szezonból 8-szor kiesett az első körben. Ezzel szemben Mark Jackson második idényét tölti első profi csapata, a Warriors élén, és ez lesz természetesen az első PO-ja is. Nem biztos, hogy sokkal hátrányosabb helyzetből indul, hiszen az előző statisztika is mutatja, hogy sokszor nézett már ki úgy, hogy a Karl által használt taktika a rájátszásban kevés. Ez éppen idén dőlhetett volna meg nagyon könnyen, de lehet, hogy a sérülések közbeszólnak. A látszattal ellentétben egyébként a Denver védekezésben sem rossz csapat - 11-ek 105.4-es hatékonysággal -, sőt, jobbak is összességében, mint a Warriors.

Konklúzió: Casual nézőknek kötelező a sorozat a várhatóan nagy tempó, látványos kosarak és szórakoztató játék miatt. Faried hiánya nagyban kihathat a végkimenetelre is, mert a gyorsindítások, így a Denver játékának egyik alapját ő adja a pattanózásával. A másik faktor a Warriors magasembereinek faultmenedzselése lesz, mert hiába tűnik úgy, hogy tehetségben több jutott nekik, a kispadról ezt nehezen fogják tudni érvényesíteni - márpedig az oaklandiek ott nyerhetik meg a párharcot, az igen komoly meglepetés lenne, ha a külső sorban le tudnák gyűrni a Denvert. Fontos faktor lesz, hogy az abszolút PO-újoncokkal teletűzdelt Golden State hogy áll oda a meccsekhez - csak az egészséges drukk dolgozik-e majd bennük vagy elizgulják első lehetőségüket az utószezonban. Olyan hatalmas tapasztalat a túloldalon sincs, de így is jóval komolyabb, mint az ellenfélnél. Kifejezetten nagy hangsúlyt kaphat még a hazai pálya előnye is, hiszen a Denver 38-3-mal a liga legjobb otthoni mérlegét produkálta az alapszakaszban, a Pepsi Center bevehetetlennek tűnt ebben az idényben.

Tipp: 4 - 3 a Denver Nuggets javára