Playoff-percek: a Clippersnél és a Sixersnél léptek elő a kiegészítők

 

Maxey a legjobbkor adott pluszt

Többször előfordult már ebben a párharcban, hogy a Phillynél érkezett valami plusz segítség a cseresorból, ezen az estén Tyrese Maxey következett, ő tudott olyat hozzátenni, ami elengedhetetlen volt a sikerhez. A pocsék rajt után hamar be kellett állnia az első negyedben és azonnal bevert 3/3 jó dobást, amellyel stabilizálta csapatát, majd a záró etapban is volt egy nagyon fontos dobása, végül 4/4 clutch büntetője - tíz percet játszott csak a negyedik játékrészben, ez mutatja, hogy ma ő kellett a Sixers győzelméhez. Már csak azért is, mert végül ő lett Trae Young védője is, a Hawks-sztár pedig 2/9-et dobott róla az utolsó negyedben...

Végül 16 ponttal, 7 lepattanóval, valamint csapata legjobbjának számító +12-es +/- mutatóval zárt és 29 percet játszott azok után, hogy eddig az egész párharc során 33 perc erejéig került pályára.

 

Seth Curry a testvére nyomában

Abban semmi meglepő nincs, hogy júniusban egy Curry remeklését nézzük a playoffban, az viszont már szokatlan, hogy nem Steph, hanem Seth parádézik ilyenkor - márpedig a Philly kulcsembere jelenleg mindenképpen ő. Már az előző meccsen is bevert egy 36 pontos playoff-karriercsúcsot, akkor az nem volt elég, most viszont a 24 pontos estéje az lett - akkor 13/19-et, most 8/14-et dobott mezőnyből, nem nagyon akar hibázni. Ráadásul az ő nevéhez fűződik a Sixers fordítása is, a harmadik negyed elején 3/3 triplát bombázott be pillanatok alatt és akkor tudták a kezükbe venni a meccset, pedig addig végig hátrányban voltak - a 14-0-s roham minden pontját vagy ő dobta, vagy ő készítette elő és összességében 14-et dobott a negyed során.

Eddig úgy átlagol 21,8 pontot a párharc során, hogy 61,5%-kal dob mezőnyből és 59,6%-kal triplázik, erre a hatékonyságra nincsenek szavak. 

 

Trae Young rájátszása már mindenképpen emlékezetes lesz

A Hawks irányítója élete első playoffjában sorra döntögeti a rekordokat, az ötödik meccs után egy újabbat jegyeztek fel a neve mellé: addig 536 pontért volt felelős pont és gólpassz formájában, vagyis meccsenként 53,6-ért, amire senki nem volt még képes az első tíz playoff-meccsén. Ma hajnalban aztán dobott 34 pontot és kiosztot 12 gólpasszt, így pedig mind a tizenegy PO-találkozóján elért legalább 20 pontot és legalább 7 gólpasszt, amellyel beállította a vonatkozó NBA-rekordot - John Wall produkált ilyet pár éve, de neki ehhez több rájátszásra is szüksége volt, míg Young konkrétan a legelső meccsein hozta össze ezt a sorozatot.

 

Mi várható a hetedik meccsen?

Bogdan Bogdanovics térdsérüléséről egyelőre nem tudunk többet, de rossz formában van és az nem jelent sok jót, hogy korán elhagyta a játékteret - ebben a playoffban annyi sérülést láttunk már, hogy nem tudunk túl bizakodóak lenni ilyenkor. Az Atlantának most megvolt az esélye arra, hogy egy bravúrral lezárja a párharcot és továbbjusson, idegenben, a hetedik meccsen ez azért nehezebb lesz - a pozitívum számukra az, hogy most először tudtak érdemi védekezést bemutatni a Phillyn, Ben Simmons abszolút nem volt faktor és Joel Embiidet is limitálni tudták, pedig erre még önerőből nem volt példa a széria során.

A Sixers a vártnál jobban szenvedett, az első félidőben hátul is gondjai voltak, de összességében támadásban nem tudta a saját maga által eddig hozott szintet megugrani, meglátjuk, hogy hazai pályán, a szurkolótábor által támogatva, egy hetedik meccsen képesek lesznek-e erre Embiidék. Az alaptétel viszont nem változott: a Philly még Danny Green nélkül is jobb csapat, papíron mindene megvan ahhoz, hogy nyerjen és bár a Hawks behúzott három meccset, illetve most is közel állt a sikerhez, de a realitás az, hogy otthon a Sixers lesz az esélyesebb.

Azért tegyük hozzá, hogy ha az Embiid-Simmons párost megint így tudják lassítani Huerterék, közben pedig náluk Williams és Collins összeszedi magát, akkor biztos, hogy nem lesz ez sétagalopp, a szoros végjátékok pedig bármerre eldőlhetnek, a mostani Youngban benne van egy-két "levédhetetlen" clutch dobás...

 

Conley megkavarta az állóvizet, de túl későn

A Jazz gyakorlatilag másolta az ötödik meccs forgatókönyvét annyiban, hogy megint az első félidőben tombolták ki magukat támadásban, most is akadt egy megőrülés (ezúttal nem Bogdanovic vert hat hármast az első negyedben, hanem Jordan Clarkson szórt 21 pontot a másodikban), de azért próbáltak taktikát is váltani azzal együtt, hogy Mike Conley végre visszatérhetett. 

Conley ugyan sokat nem tett hozzá a támadásokhoz ekkor (sem), de arra jó volt, hogy Clarksonnak maradjon energiája a második negyedben, illetve jelenlétével sikerült összezavarnia Reggie Jacksont, aki nagyon nem találta a játékát az első félidőben. Conley az előrejátékban is inkább a jelenlétével okozott gondot, nem lehetett feladni, így sokkal több helye maradt Mitchellnek, aki az első félidőben alkotott is rendesen, a jobban kimozgatott LAC-védekezés pedig azt eredményezte, hogy az előző meccshez képest sokkal-sokkal jobban támadta a festéket a Mitchell-Clarkson duó, 28-16-ra vezetett itt a Jazz a szünetben.  

Hiába azonban a 72-50-es előny, az első félidőben már akadtak árulkodó jelek, hogy gondok lehetnek. Az egyik, hogy az egész szériában nem igazán faktor gyorsindításokból nagyon élt a Clippers, nem igazán tudtak visszazárni a vendégek az eladott labdák, rossz dobások után. A Clippers 15 pontot dobott a nagyszünetig fastbreakekből, illetve a Jazz hat eladott labdájából 10 pontot szereztek. 

A Jazz megint remekül dobott kintről, 12/19 hármast vertek be a nagyszünetig, de ebből Bogdanovic gyakorlatilag semmit nem vállalt. Szó szerint, összesen két hármast emelt rá, egyet dobott be, 5 pontnál állt a szünetben. A végén 107-100-as állásnál ugyan beszórt két triplát a semmiből, de ezen kívül leradírozták. 

A fordulás után is az ötödik meccset láttuk: a Jazz szépen lassan elkezdett leolvadni, ahogy elfogytak a hero triplák, úgy fogytak el ők is, már a harmadik negyed végére egy kosár maradt közte, a negyedikben pedig hiába próbáltak meg mindent, a védekezésük egyszerűen nem működött. Teljesen elfogytak a lábak, nem értek oda a szabad labdákra, a kinti dobókra, szintén a fáradtság számlájára írható néhány nagyon csúnyán eladott labda és egy-két elrontott ziccer is is.

 

A Clippers ugyanúgy bízott magában, mint eddig

A hazaiak az első negyedben szépen tartották a Jazz rohamát, aztán a másodikban nem tudtak ugyan mit kezdeni Clarkson játékával, de ahogy fentebb írtuk, már itt lehetett látni, mivel fognak tudni fordítani. A harmadik negyedtől kezdett kifizetődni a labdás embereken addig végzett meló, szinte teljesen szétszedték a Jazz támadásait, egyes időszakokban sorra szerezték a labdákat és azokból a gyorsindításos, rendezetlen védelem elleni kosarakat, amivel közelebb tudtak jönni.

Az igazán döntő faktor viszont egyrészt Reggie Jackson feljavulása volt, nagyon tudatosan kereste a matchup-előnyöket, amiből sorra eredményesnek bizonyult, így pedig Paul George mellett hirtelen lett egy másik labdás-szervező ember is. 

Terance Mann volt a fő haszonélvezője mindennek - egyrészt a gyorsindításokat rendre ő fejezte be, másrészt miután Gobertnek folyamatosan rá kellett segítenie a fáradó védőket megverő labdás emberekre, ő maradt szabadon a sarokban, amikből folyamatosan büntetett. A negyedik negyedre a Clippers felismerte, hogy a sarkokban teljesen sebezhető már a Jazz, onnantól kezdve kis túlzással macska-egér játék volt a hazaiak sok támadása: addig passzoltak, amíg valaki üresen nem maradt a sarokban, és kíméletlenül be is verték az üres-félüres helyzeteket. 

A végjátékban már erre épültek rá a clutch teljesítmények: Reggie Jackson két nagyon nehéz, nagyon jókor bedobott ziccere Gobert mellett, Beverley két hármasa, ami után el is dőlt, hogy a Clippers jut tovább. 

Egy adat, hogy mennyire volt ez nagy fordítás: párharcot lezáró győzelem esetén az elmúlt 25 évben 19 pontos hátrány volt a legnagyobb, amit a győztes ledolgozott - 2001-ben a Kings a Suns ellen. A Clippers 25 ponttal égett a harmadik negyed elején, innen fordítottak.

 

Paul George lerázta a Wayoff P-t

Bármi is történik a Suns elleni párharcban, PG feledtette a tavalyi vesszőfutását (meg az előző évek nagy leolvadásait támadásban).  A Jazz ellen az első meccsen rettenetesen játszott, a másodikban megtalálta a támadójátékát, a harmadikban a védekezését is, de igazán az ötödik-hatodik meccsen, Leonard kidőlése után állt a sereg élére. Az ötödiken 37 pontot és 16 lepattanót jegyzett 5 gólpasszal és 2 blokkal jelentkezett, ma pedig 28 pontot, 9 pattanót, 7 gólpasszt és 3 szerzett labdát írtak be a neve mellé. Mindkét meccsen akadtak hibái a végjátékban, de mindig tudott javítani, összességében az a vezér volt, akit Indianában anno megismerhettünk.  Hét év után játszhat ismét főcsoportdöntőt, meglátjuk, hogy most át tudja-e lépni a nagydöntő küszöbét. 

 

Terance Mannről egy mondat

A Clippers kiscsatára óriásit játszott ma, 39 pontja abszolút karriercsúcs. Az egyetemen 30, az alapszakaszban 25 pont volt a legtöbb, amit valaha elért - ez volt élete meccse, az ő extrája zárta le a párharcot. Pedig az előző öt mérkőzésen összesen dobott 25 pontot, az első két összecsapáson mindössze 9 perc jutott neki. Az ő játéka az egyik olyan elem, amivel a Clippers felülkerekedett: a keret mélysége. 

 

Hogyan tovább, Jazz?

A két alapember, Mitchell és Gobert 2025-ig biztosan le van kötve (2025-26-ra játékosopciójuk van), Bogdanovic, Clarkson és O’Neale legalább 2023-ig szerződés alatt áll, és Joe Inglesnek, illetve Derrick Favorsnek is kontraktusa van a következő idényre. A kiegészítők közül az ifjú Udoka Azubuike garantált szerződéssel bír, Miye Oni és Matt Thomas nem garantálttal, míg Ersan Iljasova, illetve Georges Niang szabadügynök lesz a nyáron, de utóbbiak egyrészt pótolhatóak, másrészt Nianget jó áron meg is lehet tartani. Valószínűleg az alapszakaszban bizonyított magot megtartják és igyekeznek 1-2 hasznos kiegészítőt összeszedni draftról, FA-piacról, netalán Európából, mélyítendő a keretet.

A legnagyobb kérdőjel Mike Conley, akinek szintén lejár a szerződése és korlátozás nélküli szabadügynökké válik heteken belül. Októberben már 34 éves lesz, és bár idén végre meghívták az All-Starra és összességében kiváló szezont futott, az alapszakaszban és a playoffban azért látszott, hogy mi vele a gond, a combhajlítója bármikor kiültetheti hetekre. Emiatt igazán nagy szerződést (idén 34 millió felett keresett) már valószínűleg nem fog kapni sehol, de egy tisztességes, hosszútávú kontraktussal vissza lehet igazolni - kérdés, hogy ki meddig hajlandó elmenni, illetve hogy milyen más ajánlatok futnak be, és Conley mennyire akar maradni. A Jazznek Conley nélkül is 134 millió körül lesz a payrollja, de nyilván azt tudják a Jazznél is, hogy nem egy veteránminimumos FA-mágnes a csapat (bár Dwyane Wade azon fog dolgozni, hogy “szexivé” tegye a franchise-t, ki tudja...), abból kell főzni, ami már zsebben van, illetve bajnokesélyes gárdák nem szokták megúszni a luxusadót - szerintem mindent megtesznek észszerű határokon belül, hogy Conley maradjon. 

Fontos még kiemelni, hogy van egy első kör végi pickjük, amivel tudnak kiegészítőt draftolni, második körösük viszont nincs - 2022-ben egyébként első és második körösük sem lesz. 

 

51 év, nyolc elrontott esély

A Clippers hagyományosan az NBA leginkább elátkozott franchise-a. 1970 és 1978 között Buffalo Braves néven próbálkoztak megragadni a ligában, utána átköltöztek a nyugati partra, San Diegóban felvették a Clippers nevet, de ahogyan a Rocketsnak, nekik sem jött be a város. 1984-ben Donald Sterling önkényesen átköltöztette őket Los Angelesbe, és a következő szűk 30 év alapvetően arról szólt, hogy Sterling malacperselyként használta a csapatot, minden évben “feltörte” és kivette belőle a pénzt. 2014 tavaszán-nyarán aztán Sterling rasszista botrányba keveredett és kötelezték a csapat eladására, ekkor vette meg a Microsofttal meggazdagodó Steve Ballmer. A Sterling-érában a klubtulajdonos miatt nem lehetett sikeres a csapat, a Ballmer-érában viszont rájuk égett a “choker” jelző, amit csak tetézett a tavalyi, 3-1-ről elveszett második körös párharc a Denver ellen. 

Korábban összesen nyolc alkalommal jutott el odáig a LAC, hogy egyáltalán esélye legyen a főcsoportdöntőre, de a playoffban sem sűrűn fordultak meg - álljon itt mementóul az elődök teljesítménye.

1974-ben, 1975-ben és 1976-ban még Buffalóban játszhattak főcsoportelődöntőt: először a későbbi bajnok Celtics győzte le őket 4-2-re, utána a Washington Bullets 4-3-ra, majd ismét a későbbi bajnok Celtics következett, újfent 4-2-re. Ez volt a csapat első három playoffja, ezt követően 16 év múlva (!) jutottak el megint a rájátszásba, de rögtön ki is estek az első körben, ahogyan 1993-ban és 1997-ben is. 

1997 és 2012 között egyszer, 2006-ban jutottak a rájátszásba, ott pedig kört is mentek a Nuggets ellen, a konferencia-elődöntőben viszont a Steve Nash vezette Suns 4-3-mal búcsúztatta őket. 

2012-től kezdődően rendszeres résztvevői lettek a playoffnak, de sorra jöttek a csalódások. 2012-ben a Spurs söpörte őket a második körben. 2013-ban a Grizzlies ütötte ki őket az első körben. 2014-ben a Sterling-botrány közepette a Thunder búcsúztatta őket a második kanyarban. 2015-ben James Harden és a Rockets hetedik meccsen akadályozta meg a főcsoportdöntőt. 2016-ban első körben zúgtak ki a Portland ellen. 2017-ben hetedik meccsen ütötte ki őket a Jazz, különösen fájó, hogy a Staplesben. 2019-ben a Warriors győzött az első körös párharcukban, a tavalyi leolvadást pedig már említettük. 

A Clippers konferencia-döntő nélküli első 50 éve abszolút rekord minden major ligát tekintve - a második helyen egyébként a Charlotte Hornets áll, akik 1989 óta várnak egy ilyen sikerre.