Playoff-percek: a GSW és a Mavs is visszatért a rendes kerékvágásba

Megint behorpadt a Dallas a palánk alatt

A negyedik meccs egyik texasi kulcsa a Warriors támadópattanóinak elvétele, egyúttal Kevon Looney limitálása volt – a festékben akkor is több pontot szerzett a GSW, de azzal együtt tudott élni a Mavs. Looney az ötödik meccsen viszont a legelső pillanatoktól kezdve villogott, konkrétan az első hét GSW pontot ő dobta, vagy a gólpasszt adta. Utána azért visszaesett a játéka, de így is hét támadópattanót szedett le (a komplett Dallas jutott hatig), hátul további 11-et (!), emellett 10 pontot és 4 gólpasszt is jegyzett. Ahogy Looney játéka a helyére került, helyére került a komplett kezdőötösé is: az előző meccsen mindenki -20 körül zárt, most mindenki +10 körül, kivéve Klay Thompsont, aki +18-cal, de róla majd később. 

A Warriors végül 51-34-re hozta a pattanózást, Wiggins szedett 10-et, a padról Jordan Poole és a meglepetésember Nemanja Bjelica 6-6-ot, a festékben szerzett pontokat tekintve 50-32-re nyertek – nem véletlenül lett 4-1 a vége, a pattanózásra ötből csak egyszer talált megoldást a Mavericks. És az eddig parádésan pattanózó Curry „csak” hárommal zárt…

Game Five Klay

A hatodik meccsek legendája most az ötödiken villant, és az előzmények fényében nem is kicsit. Az előző négy meccsen összesen dobott hét hármast – ma nyolcat szórt. Az előző négy meccsen összesen 18 pontot dobott az első félidőben – ma 19-et. Már az első negyedben is beszórt két hármast és egy tempót, majd a második negyed elején megismételte, ami végül megalapozta azt az ütést, amivel a nagyszünetre közel 20 pontos előnybe kerültek. Thompson a nagyon nehéz harmadik negyedben is beszórt két hármast, a végjátékban pedig visszaszedett egy támadópattanót és beverte nyolcadik tripláját is – pályafutása 5. nyolctriplás meccse volt ez, amivel már egyedül áll a vonatkozó örökrangsor elején. 

Brutálisan mély a Warriors

Az idei playoff leginkább a sérülésekről és azok menedzseléséről szól, ebben Gary Payton II, Andre Iguodala és Otto Porter Jr. révén a GSW is érintett, de amíg látjuk, hogy a csapatok többségénél egy idő után nincs kihez nyúlni, illetve játékosok sora kénytelen félsérülten játszani, addig Steve Kerr sorra húzza ki a cilinderből a használható kiegészítőket.

Az ötödik meccsen arra lehetett számítani, hogy Jonathan Kuminga és/vagy Juan Toscano-Anderson kap majd sok játékpercet, ehhez képest 2-2 percet voltak pályán. Ellenben 22 percet játszott Nemanja Bjelica, aki 5 pontot, 6 lepattanót és 3 gólpasszt jegyzett, illetve pár olyan elzárást, amiből kosarak születtek – a rutinos délszláv mindenes hibátlanul szállt be. A másik meglepetésember az újonc Moses Moody volt, aki 11 perc alatt 7 pontot szerzett egy rontott kísérlettel, Jordan Poole pedig hozta a szokásos jó estéjét, innentől kezdve pedig a Warriors nyolcfős rotációja létszámban és minőségben is teljesen rendben volt. 

Ami rossz hír a térden járó Miaminak, vagy a sok kisebb sérültet „forgató” Bostonnak, hogy a Warriors most közel egy hetet pihenhet (magyar idő szerint június 3-án hajnalban jön a nagydöntő első meccse), ráadásul még utazniuk sem kell, hiszen a hazai pálya előnye mindenképp náluk lesz. Ebben az egy hétben OPJ felépülhet, illetve a nagydöntő egy bizonyos pontján visszatérhet a kiváló periméter-védő GP2 is, tovább mélyítve a keretet – nyilván a kosárlabda nem ilyen egyszerű matek, de ha elhúzódik a nagydöntő, akkor az előny itt mindenképp a Warriorsnál lesz. 

A Dallas odafigyelt Curry-re és Wigginsre, de ez bőven kevés

Ahogy fentebb már fejtegettük, a Dallas jó pár dolgot nem tudott megoldani, így Curry 5/17-es mezőnymutatója, illetve Andrew Wiggins 0/7 triplája csak szépségtapasz a Mavs védelmének. A pattanózás és a festék támadása mellett a GSW kiválóan járatta a labdát, 36 gólpassz jött tőlük, ráadásul előjött a texasiak nagy problémája: az első félidőben egyszerűen nem működött a támadójátékuk, Luka Doncic és Jalen Brunson sem igazán érezte, mit kellene tennie, a rossz dobásokból, labdaeladásokból pedig egyszerűen nem tudtak jól visszarendeződni. A labdaeladásokból 16 pontot kaptak, és bár a gyorsindításból kapott 10 egység jónak tűnhet, valójában rengeteg olyan helyzet volt, ahol ugyan visszaértek a dallasi védők, de a lendületből támadó GSW kipasszolgatta őket. 

Spencer Dinwiddie és Maxi Kleber révén jött segítség a padról, bedobtak 17/42 triplát (náluk a 17 bedobott hármas általában vízválasztó a győzelem vagy vereség tekintetében), de a kezdőötös ebben a párharcban már sokadjára sem bírt a GSW erősségeivel. Doncic 3/13 hármasa, 6 gólpasszra jutó 4 eladott labdája mutatja, hogy jól dolgoztak rajta Wigginsék, így ő sem tudott megőrülni (önkritikusan magára is vállalta a mai buktát), Jalen Brunson a legrosszabb meccsét hozta a szériában, Dwight Powell pedig nem volt pályán tartható Looney mellett, innentől kezdve nem nagyon volt miről beszélni. Akadt pár ígéretes szakasz, de rosszul kezdték a meccset, a félidőben már tetemes hátrányban voltak, a fordításhoz teljes pálfordulásra lett volna szükség a második félidőben. 

Hogyan tovább, Mavericks?

A Dallas összességében a playoff egyik legnagyobb meglepetés-csapata, hiszen „fél” Doncic-csal verték ki a liga legjobb támadójátékával rendelkező Jazzt, hét meccsen búcsúztatták az alapszakaszt utcahosszal nyerő Sunst. 

Luka Doncic harmadik playoffjában már eljutott a konferenciadöntőig, idén 31.7 pontot, 9.8 lepattanót és 6.4 gólpasszt átlagolt, volt három darab 40+ pontos meccse, ráadásul a vezetésével a Phoenixet tönkreverték idegenben a hetedik meccsen, ami önmagában egy óriási fegyvertény. Ja és februárban múlt 23…

A Dallas nyarának legnagyobb kérdése Jalen Brunson, rajta kívül mindenkinek élő szerződése van/lehet a következő évadra. Komolyan zsebbe kell nyúlnia a Mavsnek, hiszen a korlátozott szabadügynök hátvéd várhatóan nagy ajánlatokat fog kapni – a tervek szerint meg fogják tartani, ugyanakkor ezzel és Doncic új szerződésének első, 35 milliós tételével könnyen 175-180 millió dollár környékére ugorhat a sapka, ami rengeteg pénz. 

Doncic-on (és várhatóan Brunsonon) kívül nincs értelme mozdítani DFS kiváló szerződését, Tim Hardaway Jr. kontraktusa a megszokottól eltérően évről évre csökken, Dinwiddie-nek még 1+1 éve van viszonylag jó áron (18+19 millió), ugyanez igaz Reggie Bullockra is (10+10 millió).

Dwight Powell közel 12, Kleber 9 milliós lejáróval rendelkezik majd jövőre, és egyikük sem volt igazán meggyőző, bár a csapatkémiának fontos részei. Davis Bertans a következő két évben 33 milliót keres, ez gyakorlatilag cserélhetetlen kategória. Összességében a cserélhető szerződéseket nincs értelme cserélni, a cserélhető játékosokat nincs nagyon lehetőség cserélni, de minden bizonnyal ha nem is nyáron, de szezon közben lehetnek változtatások a keretben – pláne, ha az idei mély drafton sikerül kifogniuk egy jó fiatalt, aki követeli a játékperceket. 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is:

Tweets by Kezdo5_HU