Playoff-percek: bajban van Westbrook és az OKC

Be kell dobni a hármast és kész

Az eddigi 13 playoff-meccs vesztes csapatainak triplaszázalékát vizsgálva azt mondhatjuk, hogy kilenc alkalommal szörnyű volt, egyszer vállalható, háromszor pedig ugyan jó, de akkor egyéb gondok merültek fel - a Nets 145 pontot kapott, a Warriors-Clippers párharcban pedig egymást dobták túl a csapatok.

Sixers 3/25, 12%  
Thunder: 5/33, 15,2%  
Thunder: 5/28, 17,9%
Nuggets: 6/28, 21,4%    
Pacers 6/27, 22,2%  
Jazz 7/27, 25,9%  
Magic: 9/34, 26,5%  
Spurs: 5/18, 27,8%
Pistons 8/27, 29,6%  
Raptors: 12/36, 33,3% - erre írjuk, hogy vállalható
Clippers 11/30 36,7% - az ellenfél még jobb volt
Warriors 11/28 39,3% - az ellenfél még jobb volt
Nets 15/36, 41,7% - 145 kapott pont  

Ellenben ha a győzteseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 13 meccsből nyolcszor legalább 40%-kal tüzeltek kintről és csak öt olyan győztest találunk, amely ennél rosszabb mutatóval is tudott nyerni - a Philly 39%-a azért nem rossz még ilyen mennyiségben sem, a Rockets gálázott és a volumen így is megvolt, a Celtics 74 pontot engedélyezett, a Bucks egy negyed alatt eldöntötte, utána már tét nélkül dobált, a Raptors pedig Kawhi Leonard vezetésével extra hatékony volt közelről és középtávolról.

Raptors 11/35, 31,4%
Bucks 15/43, 34,9%
Celtics 10/28, 35,7%
Rockets 15/41, 36,6%
Sixers 9/23, 39%

Mindezt most a Thunder miatt gyűjtöttük ki - mint látható, övék az egész playoff eddigi második és harmadik legrosszabb triplamutatós meccse és jelenleg csak abban bízhatnak, hogy otthon a kiegészítő emberek majd összeszedik magukat...

A Blazers nagyon motivált, a Thunder eddig csőd

A párharc előtt azt mondtuk, hogy a Portlandnek ihletett támadójátékra van szüksége, mert ez a legjobb védekezése Russell Westbrook ellen, azt viszont nem látjuk, hogy ezt négy nyert mérkőzésen keresztül tudná hozni az oregoni alakulat.

Nos, ez eddig kettőből kettő Damian Lillardéknak, akik láthatóan nagyon motiváltak az előző évek sorozatos PO-buktáit követően - megvannak a Blazersnek a korlátai, viszont eddig mindent kihoznak magukból CJ McCollumék. Az első mérkőzésen is a két hátvéd vitte a prímet, pazarul kezdett Terry Stotts csapata, aztán pedig hiába vette át fokozatosan a meccs irányítását az OKC, a végén Enes Kanter támadópattanói kivégezték a Thunder teljes feltámadását. Ma jelentősen jobban kezdtek a vendégek, Kanter is jóval haloványabb volt, de Lillard hozta ugyanazt a kiváló szintet, amit vasárnap éjszaka, McCollum pedig jóval hatékonyabb volt támadásban. Bár pontokban sok segítség nem érkezett a többiektől (talán Mo Harklesst és a padról három triplát szóró Seth Curry-t leszámítva), jóval simább volt a mai, mint az első meccs, itt most a harmadik negyed volt a kulcs a Blazers javára.

A Thunder ezzel szemben teljes csőd elöl, ami több szegmensnek is betudható. Russell Westbrook ma pont azt a hatékonyságot hozta (5/20 mezőny, 1/6 tripla), amivel az Oklahoma City tavaly is tükörsimán esett ki a Utah Jazz ellen, Paul George-nak pedig láthatóan baja van a vállával: 11/20-as mezőnymutatóval elért 27 pont nem rossz, sőt, de George egészségesen képes ennél sokkal többre is, főleg vállalások számában és főleg akkor, ha igazán szükség van arra, hogy előrelépjen (hozzá kell tenni, hogy Westbrookkal ellentétben neki pont az első meccse nem sikerült annyira). A két sztár eddig nagyon szenved, más pedig (egyelőre) nem tud mérkőzést befolyásoló tényező lenni Billy Donovan csapatában (ez utóbbi azért nem meglepő). Bár nem Harkless és Al-Farouq Aminu szerzik a legtöbb pontot, de hátul eddig elképesztően jó munkát végeznek mindketten, rengeteg melót tesznek a meccsekbe, nagyon megnehezítik mindkét Thunder-sztár életét, és ez is nagyon kell a támadójáték mellett ahhoz, hogy megfojtsák az OKC-t.

Lillard eddig veri Westbrookot

A párharc eddig Damian Lillard tündökléséről (is) szól: a Blazers vezére egész egyszerűen jobban játszik Russell Westbrooknál, ami azért is érdekes, mert az OKC sztárja az alapszakasz egyik mérkőzésén közölte Lillarddal, hogy "évek óta alázlak". Nem elég, hogy Lillard két hatékony mérkőzésen van túl eddig, gyönyörűen diktálja az iramot elöl, de kifejezetten jól teljesít hátul is: Westbrook ugyan 50%-kal szórt róla az első találkozón (4/8), ma viszont 3/13 volt a mezőnyből Lillard őrzésében 4 eladott labdával és 2 bekapott blokkal megspékelve. Ha kettejük párharca így folytatódik, a sorozat igen hamar véget fog érni.

Kawhi Leonardnak két meccs kellett DeRozan szintjéhez

Már az első találkozón sem volt rossz a Raptors új vezére, a végjátékban megmutatta, hogy mit lehet tőle várni, de összességében nem nyújtott kiemelkedőt - a második meccsen viszont foghatatlannak bizonyult, úgy és onnan szerzett kosarat, ahogy és ahonnan akart, ültek a tempói minden védő ellen, megcsinálta a betöréseket és a tripláit is 50%-kal szórta be. A 37 pontos teljesítményével pedig már most beállította "elődje", DeMar DeRozan playoff-karriercsúcsát (a Spurs mostani dobója kétszer jutott el eddig) és a Raptors playoff-történetében csak Chris Bosh (39, szintén a Magic ellen 2008-ból), illetve Vince Carter (39 és 50, mindkettő a Sixers ellen, 2001-ben) tudott ennél többet dobni.

Vucsevics ledolgozza a nyári ajánlatait?

A teljesség igénye nélkül bedobunk néhány statisztikát Nik Vucsevics alapszakaszáról: átlagban 20,8 pont, 12 lepattanó és 3,8 gólpassz volt az átlaga, 57,3 TS%-kal dolgozott, PER-ban  top10 volt az egész ligát tekintve úgy, hogy (nem vicc, hanem döbbenet) a csapatából a top 120-ba (nem elírás) nem fért be senki - Augustin 124., Gordon 136. Ugyanígy top10-es volt RPM-ban is, ahol szintén egészen nevetséges, hogy a 88. helyig kell hátramennünk ahhoz, hogy másik Magic-játékost találjunk, ez jól jelzi, hogy mennyire húzta ő ezt az idei Orlandót és hogy miért is beszéltek úgy róla sokan még egy hete is, mint egy potenciális kőkemény All-Starról és akár bajnokesélyes csapatok egyik maximum fizetésű játékosáról.

Na most ehhez képest a Toronto elleni első két meccsen összesen dobott 17 pontot 6/21-es mezőnymutatóval, 14 lepattanóval és 6 gólpasszal, Marc Gasol röhögve eszi meg eddig reggelire - a spanyol olyan szinten veszi le a pályáról, hogy ha ez a széria így marad, akkor Vucsevics értéke jelentőset fog romlani a nyár előtt. A center eddig ebben a párharcban PER-ban 4,7-et átlagol az alapszakaszban hozott 25,53 helyett és a csapatán belül az öt legjobb közé sem fér be.

Jamal Murray remeklése ellenére még nincs megoldva a feladvány

Szűk három negyeden keresztül ismét szenvedtek a denveriek a periméteren támadásban – Will Barton 1/10-es mezőnymutatója önmagáért beszél, Murray 0/8-cal kezdett és 36 perc után 3 pontnál járt, és csak utána szabadult el (legalább 21 pontot a negyedik negyedben a playoffban utoljára Paul George dobott – öt éve, még Pacers-színekben a súlyos lábtörése előtt). Gary Harris továbbra is megbízhatóan dob, de őt néha tudatosan fel is adja eddig a San Antonio, inkább a Barton-Murray duóra koncentrál – az első félidőben azért tartotta magát úgy-ahogy a Nuggets, mert Paul Millsap kihasználta a sebességét és rendre jól tört be a festékbe, az izmozásokkal viszont messzire nem jutottak, ezekkel együtt tudott élni a Popovich-legénység.

Sem szerkezeti váltásokkal, sem a rotáció drasztikus változtatásával nem próbálkozott Mike Malone, a párharcban továbbra is inkább ő az utas a két vezetőedző közül – abban igaza volt, hogy a negyedik negyedben bízott Murrayben és Jokicsban, akik most elő tudtak lépni és egy nagy hajrát levezényelve megnyerni a meccset. A nagy kérdés, hogy Malone arra apellál-e, hogy csapata (és különösen Murray) átlendült a holtponton és ráérez a playoff-kosárlabdára, és a következő meccsre sem próbál meg változtatni drasztikusan, megpróbálja a magasabb szintre emelt alapjátékával legyőzni a San Antoniót, vagy kitalál-e valami meglepetést. 

Lehet, hogy lesz váltás, mivel egy kicsit már változott a csapat támadójátéka (a védekezéssel különösebb gondja eddig sem volt): amellett, hogy Millsap kezében többet volt a labda, a második félidőben a mezőnyemberek nem erőltették mindenáron a ziccert, relatíve sok középtávolit dobtak be, amivel kicsit össze is kuszálták a Spurs védekezését. 

A második meccsen kijött a nagyobb tehetség (és ahogy fentebb írtuk: be kell dobálni a hármasokat)

Hiába tudta játszani a saját játékát DeRozan és Aldridge (ketten együtt 18/37 kétpontost dobtak és 19 büntetőt harcoltak ki), csak ezzel nem lehetett nyerni – az 5/18 tripla egy árnyalatnyival gyengébb, mint az első meccsen, és ez máris a győzelembe került, plusz ezúttal a padról jövő rutinos nehéztüzéreket (Gay, Mills, Belinelli) vagy minőségben, vagy mennyiségben limitálta a Denver védelme (itt meg kell említeni Malik Beasleyt, aki nélkül ma nem nyert volna a Nuggets). Ott még nem tartunk, hogy a második kiemelt lebontotta DeRozanék körül a csapatot, mert Derrick White 7/11-es mezőnnyel zárt, de amikor a Denver belelendült a második félidőben, akkor hiába várták, hogy a kisegítő személyzet megtolja a Spurst, és emiatt aggódhat Gregg Popovich. Hiába dobtak jól a húzóemberei, egyszerű a matek: a 3 több 2-nél, ha csak az extrán középtávolizó, de triplavonal mögül veszélytelen DeRozan-Aldridge duóra számíthat stabilan, akkor könnyen kicsúszhat a kezéből a párharc irányítása – ez még nem történt meg, de a harmadik mérkőzés alapvetően erről fog szólni.