Playoff-percek: bedőlt a Portland és a Philadelphia?

Enes Kanter elkészült az erejével, bedőlt a Portland?

Eleve sok sérülés is nehezíti a török center életét, ráadásul most van a ramadán, és Kanter hithű muzulmánként megtartja a böjtöt, ételt és italt csak akkor vesz magához, ha a nap már lenyugodott, vagyis a meccsek előtt nem sokkal. A mérkőzés korai szakaszában a Denver folyamatosan támadta is, 15 pontot dobtak róla 7/8-as mutatóval, amikor ő védte a labdás embert. Már a negyedik meccsen is az ő játéka tűnt a támadható gyenge pontnak, ma is folyamatosan profitált ebből a Nuggets, akik felváltva egy-egyeztették rajta Jokicsot és Millsapet, totális sikerrel. Ahogy a párharc előtt is várható volt, az nem okoz gondot, ha Kanternek esetleg nem megy a támadás (ma is mindössze két mezőnykosarat jegyzett), de ha hátul behorpad a játéka, akkor a Portlandnek reszeltek – nem csak egy meccsen, hanem az egész szériában. 

Terry Stotts érezte is a problémát, mindössze 29 percet játszatta a törököt, de sem Zach Collins, sem a rotációba visszatérő Meyers Lonard nem tudott érdemben tolni a szekéren, pozitív pillanataik java része már a minden-mindegy negyedik negyedben jött. A lepattanócsatát 62-44-re nyerte a Denver, a festékből szerzett pontok tekintetében 66-44 lett a vége, a Portland mindössze 27%-kal dobta a hármasokat, és összesen 1 (egy) gyorsindítás-kosarat szereztek. 

Kanter Olajuwontól kért tanácsot, mégis Jokics került egy lapra a legendával

A török center elárulta, hogy Hakeem Olajuwonnal beszélt arról, hogyan maradjon fitt a ramadán alatt – Jokics éppen vele került egy társaságba. A szerb center 34 perc alatt jutott el 25 pontig és 19 lepattanóig, a támadóidő bevezetése (1954-55) óta 35 percnél kevesebb idő alatt egyetlen játékos, Olajuwon tudott legalább ilyen statisztikát gyártani: majdnem napra pontosan 33 éve, 1986. május 6-án jutott el 36 pontig és 19 pattanóig 32 perc alatt. 

Nem volt ma gyenge pontja a Denvernek

Az egy-egyekről már említettünk szót, Paul Millsap öt évvel ezelőtti önmagát idézően tolta be aktuális védőjét a palánkok alatt, amikor pedig nem léptek ki rá, két triplát is bevert, teljesen foghatatlannak bizonyult, míg Jokicsnak ugyan nem ültek a kinti dobásai, cserébe a festékből büntette folyamatosan az ellenfelet. A Portland, különösen a második félidőben az első sorból nézte végig az egy-egyeket, végig parádés ütemben csinálták ezeket a denveriek, illetve itt már érződött a vendégfejekben a fáradtság, a hazai magasemberek nyugodtan leüthették, befordulhattak, dobócselt csinálhattak, nem érkezett meg a segítség a festék túloldaláról.
 
Jamal Murray 18 pontja mellé kiosztott 9 gólpasszt, most inkább ő adta a kulcspasszokat Jokics helyett, Gary Harris pedig nem csak védekezésben, de támadásban is extrát nyújtott, Craig és a kispad tagjai pedig egytől egyig jól szálltak be a meccsbe, itt látszódott igazán, hogy mennyire egyben van a társaság. Végig óriási energiával mentek előre, időnként olyan érzése volt az embernek, hogy az alapszakaszt látjuk, ahol a Denver pihentebb, a Portland pedig back-to-backből jön…

Miben bízhat a Portland?

Fogós kérdés, mert egy ekkora ütésből nehéz felkelni még hazai pályán is, ráadásul ott a kés a torkukon, hogy nem hibázhatnak. Damian Lillard imádja ezeket a pillanatokat, de ez már nem róla szól – ha a csapat elkopik mellőle, akkor a következő meccsen le fogja zárni a Denver. Nem is elsősorban a támadással van itt a probléma, mert az törvényszerű volt, hogy McCollumnak is lesz egy gyenge meccse a sorozatban, Aminunak is épp ma deszkázták be a gyűrűt, van ilyen. A fő probléma a védekezés, ami most már meccsek óta egyre rosszabbul működik: fáradtság, sérülés, kommunikációs gondok vannak, ahogy mentünk bele a párharc sűrűjébe, úgy domborodott ki, hogy a Nuggets sokkal könnyebben tudja működtetni a játékát, egyre több az olyan helyzet, amit a coloradóiak álmukból felkeltve is végig tudnak játszani, bedobni. A Blazers gyakorlatilag most már meccsek óta nem tudja kitolni a komfortzónából az ellenfél nagyágyúit, akik pedig szépen felhúzzák a többieket is a szintjükre. Stotts megpróbálhatja felrázni a csapatát és bízni abban, hogy a shooterek jobban működnek, de emellett nagyon valószínű, hogy ha nem talál valamit a Jokics-Murray duó ellen, akkor egy meccs van hátra a playoffjukból. A nagy kérdés, hogy mit, mert a magasabb szerkezetre azonnal válaszolt a Denver, a drasztikus small-ballt pedig nem igazán láttuk tőlük egész szezonban, egy magasember szinte mindig pályán van, ezt pedig köszöni szépen a Denver, hiszen Jokicssal, Millsappel és Plumlee-val sincsenek már különösebb gondjaik. 

Paul Millsap playoffja óriási fordulatot vett

A csapat legjobban fizetett, a Denver keretének egyetlen igazán komoly playoff-rutinjával rendelkező játékosaként Paul Millsap méltatlan teljesítményt nyújtott a San Antonio elleni sorozatban, 11.9 pontot átlagolt 47.2%-os mezőnymutatóval, 31.5%-os triplával, 57%-os büntetőzéssel, ráadásul mindössze 4.7 pattanót, 0.3-0.3 blokkot és szerzett labdát kapart össze. 

A Portland elleni eddigi öt meccsen aztán egy teljesen más Millsap ment fel a parkettre, csak a második meccsen dobott 50 százalék alatt, összességében 55.1%-os mezőnnyel, 43.3%-os triplázással és 65%-os büntetőzéssel termel 19 pontot meccsenként. Nem csak elöl, hátul is óriásit javult, 9.6 lepattanót, 1.8 blokkot és 1.4 szerzett labdát jegyez, ötből háromszor dupla-duplázott. Továbbra is kérdés, hogy a Denver lehívja-e a 30.5 millió dolláros csapatopcióját a következő évre, de ha a Denver története során negyedszer bejut az NBA konferencia-döntőjébe, abban Millsap feljavulása komoly szerepet játszik. 

Pár szám a Toronto-Philly végeredményével kapcsolatban

A 36 pontos győzelem a Raptors-franchise új playoff-rekordja, míg a 76ers ennél nagyobb különbséggel, 40 ponttal utoljára 1982-ben, a Boston elleni főcsoportdöntő első meccsén kapott ki. 

Száguldott a Raptors

Az ötödik meccsen a gyorsindítás volt a Toronto legnagyobb fegyvere, 33-8-ra nyert az ebből szerzett pontokat tekintve a kanadai alakulat és ez az, amit biztos, hogy a folytatásban (következő körben, körökben...) is erőltetnie kéne a gárdának. A Magic ellen leginkább az volt szemetűnő egy fordulóval korábban, hogy mennyire elveszik az ellenfél leindításait, mennyire élesek és száguldanak vissza ezt levédekezni (amikor figyeltek rá, 7-8 pontot kaptak ebből), most viszont emellé olyan sebességgel indulnak, ami a Phillynek egyszerűen sok - nemcsak labdaszerzésekből, de sima védőpattanókból is rendszeresen tudtak büntetni. Nagyon beszédes statisztika, hogy a labdabirtoklásaik negyede (!) gyorsindítás volt ma hajnalban, ami brutálisan magas szám, Danny Green például négy triplát is ilyen helyzetből bombázott be. Az előző mérkőzésen 17-10-re, a simán elvesztett harmadik találkozón 20-13-ra, előtte 18-13-ra, az első meccsen pedig 21-13-ra nyertek a leindításból szerzett pontokat tekintve - elmondhatjuk tehát, hogy ez eddig is abszolút mellettük szólt, fontos fegyvernek számított, de ezen az estén még egy lapáttal rá tudtak tenni.

Megérkeztek Leonard játszótársai

Kawhi Leonard döbbenetes statisztikáiról többször értekeztünk már ezen rovatunkban is, most nem tesszük meg ismét, csak még egyet hoznánk ehhez a témához: a széria első négy meccsén a Raptors pontjainak 38,8%-át szerezte konkrétan ő, ami sokkal-sokkal több, mint bárki másé az idei playoffban, Kevin Durant és James Harden 32-32%-kal követik őt. Az sem túlzás, hogy Leonard eddig egyedül tartotta "meccsben" csapatát, ha nincsenek az ő elképesztő teljesítményei, akkor könnyen lehet, hogy már meg is nyerte ezt a párharcot a Sixers, minden meccsen parádézott, átdobott bárkit, többször is egymaga vette a hátára a többieket minimum egy-egy negyedig - ahogy legutóbb is, amikor kiizzadták az idegenbeli sikert.

Most viszont megérkeztek a többiek. Danny Green 28 pontot szórt az előző két találkozón, megtalálta a tripláit is, Kyle Lowry szintén előkapta a jó távoli dobásait és az agresszív betöréseit is, Pascal Siakam lerázta magáról a sérülését és ismét bevert 25 pontot, Marc Gasol pedig szintén üzemmódot váltott, két meccs alatt 27 ponttal, jó triplákkal, szenzációs passzokkal és védekezéssel tűnt ki. Mindemellet az addig láthatatlan Serge Ibaka felébredt és két jó meccset rakott össze egymás után, sőt, ma hajnalban már a mérkőzések óta a berendezést sem találó VanVleet is rögtön behintett egy hármast, ráadásul még Norman Powellnek is voltak jó megmozdulásai. Így rögtön vannak triplák, van labdajáratás, van nyomás a védekezésen, nem a Leonard-féle "agyam eldobom, mit csinál" erőlködésből áll a támadójáték.

Ami biztató a Torontóra nézve, az a Leonard-Gasol összjáték látványos javulása, egyre jobban érzik egymást és Leonard egyre többet tud labda nélkül mozogni, mert a spanyol úgy látja át a játékot, ahogy nagyon kevés center - egy újabb olyan fegyver, ami a folytatásban megkeserítheti az ellenfelek életét...

Bízhat még valamiben a 76ers?

Röviden: nem nagyon. Volt egy olyan pont ebben a párharcban, a harmadik mérkőzés, amikor úgy tűnt, hogy maximálisan átvette az irányítást a Philly, nagyon egyben volt a védekezés, támadásban pedig Embiid felgyógyulásával kiegyenesedett a játék, a helyükre kerültek a szerepek és ízelítőt kaptunk abból, hogy mire lehet képes ez a csapat akkor, ha minden egyben van. Csak hogy azóta megint nincs egyben semmi, Tobias Harris védekezése a nullával egyenlő, támadásban pedig nem tudják őt kihasználni, Ben Simmons közel értékelhetetlen produkciót nyújt az egész sorozatban egy-egy felvillanást leszámítva (9,4 pont, 4,6 gólpassz), ezúttal JJ Redicktől sem jöttek az őrült dobások, Joel Embiid pedig megint alig állt a lábán - indokuk lesz arra, hogy miért esnek ki, csak ez nem biztos, hogy érdekelni fog bárkit is utána. Taktikailag nincs mihez nyúlni, a kispad rosszabbul néz ki, mint valaha, Greg Monroe az előző meccsen végleg leírta magát és most már felsóhajtanak Torontóban, ha ő van a pályán, James Ennis jó teljesítménye is eddig tartott, Mike Scott pedig egy-két jó triplán kívül mást nem tud adni - nincs mivel variálni, ugyanezt az öt játékost kell erőltetni tovább, akit eddig is. Ha Embiid felépül a hatodik meccsre, még akkor is ott van, hogy egy ekkora pofonból nem biztos, hogy fel lehet állni ennyi idő alatt - le még ne írjuk őket, mert a tehetséget tekintve továbbra is minden esélyük megvan a sikerre, de fizikálisan, mentálisan, taktikailag, mindenhogyan mélyponton vannak jelenleg és nem nagyon tudjuk belelátni Brett Brownba azt, hogy innen csodát tesz és kirángatja ebből a csapatát. Ha viszont vagy ő, vagy Embiid megteszi ezt és a hazai közönség támogatását kihasználva kiharcolják a hetedik meccset, ott megint bármi elképzelhető - csak éppen hozzá kell azt is tenni, hogy csapatként eddig most van a csúcson az ellenfél...