Playoff-percek: eldobott egy meccset a Warriors

A GSW tűnt rutintalannak

Más jelzőt is írhatnánk, de egyelőre maradjunk ennél: a nagydöntő első meccsén nem tűnt úgy, hogy a Warriors a nagy rutinját kamatoztatva kontrollálja a meccset, sokkal inkább úgy, hogy kapitális hibákat követ el a gárda, elsősorban a rossz hozzáállása miatt. Már az első negyedben is jó pár könnyű vagy könnyen megoldható helyzetet hagyott veszni a gárda (elrontott leindítások, kihagyott közeli helyzetek), amely miatt nem tudta igazán kihasználni Steph Curry megvadulását és a Boston kezdeti  védekezésbeli elcsúszásait, kihagyásait. Utána Curry öt teljes játékpercet a padon töltött, amelyet követően tökéletesen kihűlve, ritmustalanul tért vissza és bőven benne volt abban, hogy leadták az előnyt, illetve hátrányba kerültek, de ott is csináltak érthetetlen dolgokat, főleg a vezérszerepben ezúttal teljesen felsülő Draymond Green, aki az elrontott jó lehetőségei mellett rossz passzokkal, eladott labdákkal "villogott".

A harmadik negyedre sikerült rendezniük a soraikat, de már ott, az utolsó percekben is érezhető volt, hogy kicsit túlgondolják az ügyet - beleálltak olyan dobásokba, amikbe nem kellett volna, adtak el labdát és bár Iguodala bevert egy hármast, az is inkább csak eltakarta, hogy nem jó irányba haladnak. Majd kijöttek a negyedik negyed elején (egy Poole-Thompson-Porter Jr-Iguodala-Green sorral) +12-vel úgy, hogy az első három támadásuk három rossz dobás, a következő kettő pedig két eladott labda lett, amellyel szépen helyzetbe hozták a Celticset. Kerr időkérése a támadást megoldotta, sorozatban öt labdabirtoklásukból szereztek pontot, de közben hátul már szétestek, míg a Boston önbizalma az égig ért - majd ezt követte a totális lefagyásuk, amikor öt perc alatt 0/5-öt dobtak mezőnyből, Green pedig kihagyott két büntetőt, vétett egy támadóhibát és egy időkérésből visszatérve azonnal eladta a labdát. 

Olyan hibákat követtek el, amelyek ezen a szinten és főleg egy ilyen Bostonnal szemben nem férhetnek bele, egyszerűen eldobták maguktól ezt a győzelmet, pedig a fáradtabb Celtics és az offnightot kifogó Jayson Tatum kötelező feladat lett volna elsőre - ennél később csak nehezebb dolguk lesz és amennyire most összeomlottak a nyomás alatt, annyira muszáj szilárdnak lenniük és valahogy nyerniük a második meccsen, különben nagyon korán óriási bajba kerülhetnek. Ez a hátradőlős hozzáállás pedig nem megengedhető - ahogy az sem feltétlenük jó, hogy Green meccs utáni nyilatkozata szerint nincs itt semmi látnivaló, ők 42 percig domináltak...

 

Belül határozottabbnak kell lennie a Warriorsnak

Már az első negyedben, Curry triplaparádéjánál is feltűnő volt, hogy a gyűrű környékén milyen jól védekezik a Boston és az is, hogy a GSW továbbra sem erős akkor, ha be kell magát izmoznia odáig - a megoldó emberei nem ebben jók, sőt nem is alkalmasak arra a feladatra, hogy Horfordok, Williamsek szorításában tegyék fel a ziccereket, mert kicsik és nem elég atletikusak. Egy zárójeles megjegyzés: régebben is így lehetett őket megverni egészen Kevin Durant érkezéséig...

Ahogy haladtunk előre, egyre nyilvánvalóbbá is vált, hogy a Golden State kintről nyerhet, ha Robert Williamset sikerült pick-and-rollra hívni vagy az ő oldalára "nyitni" egy játékkal, amikor ki tudták húzni őt a gyűrű alól vagy nagyobb terület levédésére kényszeríteni, akkor abból születtek jó dolgok, de ezen felül nagyon nehezen tudott szabadulni a hazai csapat. A labda nélküli elmozgásokból nyilván eljutottak a festékbe, de ott szinte folyamatosan megtorpantak, kifelé kanyarodtak, mert túl nehéznek ítélték a feladatot és amikor mégis megpróbálták, sokszor néztek bele a bajba - Williams egymaga négy blokkot osztott szét, ha ő ott volt, áthatolhatatlan falat jelentett.

A GSW így összesen 26 pontot szerzett a festékből, ebből tíz fűződött Andrew Wiggins nevéhez, aki mindebből hatot már az első negyed első felében megcsinált - utána elvétve találtak kosarat innen, Currynek volt két befejezett betörése, Green és Thompson leindításból dobott pontot erről a területről, illetve volt még két Green-Iguodala összjáték, valamint egyetlen Looney-támadópattanó. Az világos, hogy az ereje és a készsége (atletikussága, eszköztára) szinte csak Wigginsnek van meg ahhoz, hogy betöréseket, belépéseket pontra váltson a "sűrűben", tőle nagyon-nagyon kelleni is fognak ezek a dobások, de az is biztos, hogy Looney-tól és főleg Greentől sokkal-sokkal pontosabb játékra lesz szükségük bent - a "bedobható" közelieket, egy-két méteres dobásokat meg kell oldani, össze kell szedni a szemetet, mert az látszik, hogy ott könnyű helyzet nem nagyon lesz a Celtics ellen és Curry ide, Thompson oda, csak a periméterről nem nagyon lehet nyerni, ezt a negyedik negyedben is jól láthattuk.

 

Egy elsőzés

Eddig még egyszer sem fordult elő az NBA-nagydöntők története során, hogy egy csapat kétszámjegyű hátrányban volt a negyedik negyed elején, majd mégis kétszámjegyű győzelmet aratott - a Celtics lett az első ilyen együttes.

Ezek után nem meglepő, hogy a 24 pontos fordulat (mínusz 12-ről +12) az NBA-döntők történetének holtversenyben legnagyobb pálfordulása. Mínusz tizenötnél egyébként 4% volt a vendégek győzelmi "valószínűsége" az ESPN szerint.

A 17-0-s, döntőnek bizonyuló futás az utóbbi 50 év második leghosszabb negyedik negyedes rohama a nagydöntőkben, csak a San Antonio Spurs 2003-as, Brooklyn Nets elleni utolsó, hatodik meccsen bemutatott 19-0-ja előzi.

Al Horford és Jaylen Brown vitte a prímet ebben a negyedik negyedben, ketten együtt 21 pontot dobtak, de az egyoldalúságot jól jelzi, hogy ha az ő összes pontjukat levonjuk, akkor is a Celtics nyerte volna a játékrészt, igaz, a mérkőzés nem. Brown egyébként csak a szokásost hozta: ebben a rájátszásban 66,7%-kal mezőnyözik és 64,5%-kal triplázik, egyúttal a legtöbb pontot átlagolja a negyedik negyedekben.

A Boston kilenc bedobott triplája nem mellesleg rekord az NBA-döntők negyedik negyedeiben.

 

White kulcsjátékos tudott lenni, a small-ball működött jobban

Akkor működött legjobban a Celtics, amikor az alacsony szerkezetet tudta használni Ime Udoka és bár lepattanózásban itt-ott, egyszer-egyszer ilyenkor hiányzott Williams III, de cserébe sokkal pörgősebb védekezést és jóval hatékonyabb spacinget tudott kirakni a parkettre a vendégcsapat. Ez pedig azért jöhetett létre, mert Derrick White a mérkőzés egyik legjobbjaként tündökölt: hátul kiválóan lábmunkázott bárkin, rohangált Curryvel, Thompsonnal vagy Poole-lal is a zárásokon át, míg támadásban egyrészt tudott passzolni (volt három asszisztja, de egyébként ls le tudta ütni a labdát és abból megtalálni a társakat), másrészt könyörtelennek bizonyult távolról: 5/8 triplát süllyesztett el, a negyedik negyedes felzárkózást ő "billentette át" két hármassal.

32 játékperc alatt +25-ben volt vele a Celtics, vagyis abban a 16 percben, amit a padon töltött, 13 ponttal kaptak ki - elsőre a bostoni small-ball bizonyult hatékonyabbnak, méghozzá elsősorban az ő kiemelkedő, extra produkciója miatt. A negyedik negyed elején egyébként a White-Pritchard-Brown-Tatum-Williams III ötös kezdett és egalizált, majd 101-97-nél jött a center helyére Horford és Marcus Smart csak 103-109-nél szállt be, hogy aztán két triplával végleg eldöntse a derbit. A nem 100%-osnak tűnő Williams III csak 24 percet játszott és vele az említett felzárkózás ellenére is -1-ben voltak, feljebb már említettük, hogy az ő sebessége támadható pont volt a GSW számára, de részmunkaidőben azért csak összejött neki 4 blokk, 8 pont és 6 lepattanó - lehet, hogy a későbbiekben ilyen szerepet kap majd a párharcban, mert egyébként a negyedik negyedig Horforddal sem tudtak pluszban lenni, a GSW ellen talán jobban megéri majd őket egymással cserélgetni és nem egymás mellett használni.

Csak hát ehhez kell egy ilyen White - az opciók sora azért nem túl hosszú, Grant Williams meccse például elég felejthetőre sikerült, bár Pritchard 2/3 triplája, 2 gólpassza és 6 lepattanója biztató, ő jól szállt be.

 

A "jó" Celtics így sok lehet a Warriorsnak

Egy mérkőzésből ne vonjunk le túl komoly következtetéseket, tegyük hozzá azt is, hogy három negyeden keresztül ez a meccs a Golden State-nek állt és a végén tényleg úgy dobott a Celtics, hogy azzal nehéz mit kezdeni, de ha kicsit mélyebben megnézzük az okokat, láthatjuk, hogy egyáltalán nem véletlenül alakult a találkozó úgy, ahogy. A papíron jóval fáradtabb Boston konkrétan fizikálisan bedarálta a végére a GSW-t, Curry olyan szinten elfáradt, hogy többször csak csoszogott a leindítások levédekezése helyett, Thompson és Poole pedig elsőre semmilyen szinten nem tudott kreálni sem magának, sem másnak - egyáltalán nem voltak betöréseik, megoldásaik, jó kiosztásaik ezekből, a Celtics fizikális védői egyszerűen keményebbnek bizonyultak. Az komoly gond lehet a Warriors számára, ha csak Curry tud kreálni és ő is főleg csak akkor, amikor dropbacket védekezik a Boston, vagyis a kettő-kettőknél visszalép a "kihívott" magasember - amikor mindent váltottak Tatumék, akkor Currynek is nagyon meg kellett szenvednie mindenért, de néhány pontosabb dropbacknél is beragadt. A gyűrű alatti befejezéseket már említettük, az derült ki, hogy a sima belépések, "cutok" már nem feltétlenül nyújtanak elegendő megoldást, főleg hogy azokat sem sikerült kosárral, vagy a védelem összerántásával, jó kiosztással és jó triplával kihasználni.

A pálya túloldalán viszont a Bostonnak gyakorlatilag nem kellett változtatnia az eddigi játékán, Tatum szenvedésében erősen benne volt a Warriors felfogása és őt a nehéz kettesek felé terelték, de egyrészt ő van olyan játékos, hogy minden további nélkül bedobhat ezekből is sokkal többet, másrészt a távoli kísérleteit is bepörkölheti majd, harmadrészt pedig a besűrűsödés után a GSW-játékosok egyszerűen elfogytak. A Boston viszont már a Bucks és sokszor a Miami ellen is hozzászokhatott ahhoz, hogy akár Tatum, akár Brown megcsinálta a "nehéz" betörést, abból sikerült továbbtolni a labdát valakinek (ideális esetben kiosztani egy jó triplára), majd ha erre az első opcióra még oda is ért az ellenfél, akkor abból rögtön jött a következő bontás és a következő kiosztás - ezekből üzembiztosan hozhatták a jó kinti lehetőségeket és bár jó pár nehezet is bevertek, illetve a 9/12-es negyedik negyed nyilván még az üresekből is remek, de egyáltalán nem volt véletlen, hogy az történt, ami.

Természetesen bőven láttunk a Celticsnél is olyat, hogy ezek kimaradtak és ezen elúszott a meccs, könnyen lehet, hogy akár már legközelebb is besülnek az ágyúk, de a Warriorsnál ezen valamit javítani kell - főleg Thompson és Poole az, aki nem találta a helyét és nem ért oda a dobókra. A festékben ők is megvoltak Looney-val, Greennel és Wigginsszel, de a periméter így tarthatatlannak bizonyult és bár tényleg ezzel együtt is nyerhettek volna, taktikailag muszáj lesz finomítani.

Opció lehet Gary Payton II, aki keménységet, fizikális védekezést és sebességet hozhat a periméteren, cserébe viszont támadásban szinte használhatatlan, márpedig ott is nagy szükség lenne még valami pluszra - igaz, ezt nagyon más sem tudja megoldani, az alap rendszer mellett csak Curryben van X-faktor, ha Poole és Thompson nem hoz nagy meccset elöl, akkor viszont hátul nehezen tartható a helyzetük.

Nagy kérdés még, hogy fizikálisan ki hogyan bírja a folytatást, Horford például az előző széria végére nagyon elfogyott, de a három nap pihenő után élete legjobb dobóestjét produkálta és az egész csapat egészen jól mozgott, míg a GSW a végére egyszerűen leamortizálódott - az előző szériában nem, de a Memphis ellen voltak már ennek jelei, ha nem bírják a fizikalitást Wigginsék, akkor nagyon rosszul áll a szénájuk.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is:

Tweets by Kezdo5_HU