Playoff-percek: ez Brad Stevens tanulópénze

Brad Stevens tanulópénze

Taktikailag a Celtics vezetőedzője a liga egyik legjobbja, és higgadtsága, nyugodtsága is olyan erény, amire szükség van a sikerhez, de ebben a párharcban úgy tűnik, hogy az első meccsen minden puskaporát ellőtte – tegyük hozzá, Marcus Smart nélkül túl sok lehetősége nem is volt a változtatásra. Abban viszont hibázott, és ez talán az egész idei szezonra igaz, hogy nem tudja egy irányba terelni a csapatát, sokszor inkább csak külső szemlélőként viselkedik, márpedig most nem a higgadtságra lesz szükség, hanem hogy lelkesítse, feltüzelje a csapatát, mert a szenvedély az, ami nem igazán látszik néhány játékosán – pedig az előző playoffban többen is bizonyították, hogy megvan bennük a vagányság. Ha visszagondolunk, hogy tavaly Tatum, Brown és Rozier milyen tűzzel játszott, és milyen tűzzel játszik most, a különbséget zongorázni lehet. Az első meccsen megvolt mindenkiben ez az „azért is megmutatjuk” mentalitás, azóta viszont csak nyomokban fordul elő a Bostonban. Kifejezetten éles volt ma a kontraszt a Milwaukee-val, ahol a meccsek óta jegelt Sterling Brown a húzóemberek faultproblémái miatt kapott néhány percet, ami alatt igencsak „harapott”, nagy szerepe volt abban, hogy a harmadik negyedben a második vonal megtörte a húzóembereit játszató Bostont. 

Valószínűleg Stevens is pontosan látja, hogy ez probléma, ezért is rakta be az első adandó alkalommal Marcus Smartot, hátha majd ő kizökkenti ebből a (nincs rá jobb szó) apátiából az együttest, de sajnos Smart hiába egészséges, elsőre nagyon formán kívülinek tűnt. A playoffban is előfordul, hogy 1-1 meccsre úgy áll oda egy csapat, hogy formába kell hozni valakit: meggyőződésem, hogy a Rockets-Warriors negyedik meccsen a vendégek fő célja a győzelem mellett Curry és/vagy Thompson formába hozása volt, csak éppen a címvédő ezzel nem azt kockáztatta, hogy 1-3-ra meglép a Houston, Stevens viszont igen, és rajtavesztett. A tanulság az lehet a számára, hogy kicsit változtatnia kell az edzői felfogásán. Azt gondolom, hogy szakmai oldalról letett már annyit az asztalra, hogy elkezdhet kicsit „Popovich-osodni”, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy valódi hadvezérként nem csak a „katonák” taktikai, de a mentális felkészítésére is nagyobb hangsúlyt kell fektetnie, nem elég abban bíznia, hogy majd mindenki felrázza magát, vagy a húzóemberek felrázzák a többieket. Ez például akkor működött, amikor Isaiah Thomas volt a gárda vezére, vagy tavaly, amikor a sérülések miatt mindenki bizonyítani akart, most viszont kellene némi „lelki plusz” az edzői stábtól. 

Ha lenne Mamba Mentality márka, Antetokounmpo lenne a reklámarca

Kobe Bryant és Giannis legendásan jóban vannak, a Lakers ikonjának visszavonulása óta többször is edzettek együtt, a görög hordta is Bryant signature cipőit (friss infó: még ebben a playoffban debütál majd a pipás cipőgyártó Greek Freak 1-e), 2017 augusztusában pedig Bryant egy kihívás-kampány keretében Antetokounmpónak ennyit adott meg célként: „MVP”. A Bucks klasszisa lehet, hogy idén teljesíti is a kihívást, de ennél fontosabb, hogy benne ugyanúgy megvan az a fajta konokság és munkamánia, mint Bryantben, ráadásul ezt a céltudatosságot rá tudja ragasztani a csapattársaira is. 

A mai meccsen egyébként már a jellegzetes Mamba-nézés is megvolt…

Pat Connaughton eddig a Bucks csendes nyerőembere

Már az első körben, a Pistons ellen is remek meccsei akadtak a cserehátvédnek, de akkor még annyival jobb volt ellenfelénél a Bucks, hogy nem bizonyult döntő faktornak, „csak” egy nagyon fontos összetevőnek. A Boston elleni párharc első meccsén ő is nagyon gyengén játszott, utána viszont sorrendben 30, 28, ma pedig 33 percet töltött a pályán, gyakorlatilag egy az egyben átvette Malcolm Brogdon perceit. A második meccsen lehúzott 11 pattanót, a harmadikon 14 pontja mellett 7 pattanót, 1 blokkot és 2 szerzett labdát jegyzett, ma hajnalban pedig 9 pontja mellett 10 pattanót és egy blokkot jegyzett. Hátul fontos láncszem, kifejezetten hasznos a tranzíciós játékban, elöl is bedobálgatja, amit kell, így Mike Budenholzernek sem annyira létkérdés Brogdon csatasorba állítása, mint a túloldalon Smarté. 

George Hill éppen meghosszabbítja az érdemi karrierjét

2019. július 1-ig mindössze 1 millió dollár garantált a 2019-20-as évadra szóló 18 millió dolláros szerződéséből, valószínűleg a Bucks él is ezzel a lehetőséggel, mert ennyit már régóta nem ér, és lesz más fontosabb, akire el lehet majd költeni ezt az összeget. Vagyis nyáron valószínűleg szabadügynök lesz, és mivel 33 éves, karrierje utolsó hosszabb kontraktusát kötheti meg az irányító. Hill a Spurs-féle „későn húzott, szépen kinevelt” játékosegyik díszpéldánya, 2008-ban draftolta a Spurs a 26. helyen, felépítették, majd a Kawhi Leonard-draftjogért cserébe ment anno Indianába, ahol többször járt a csapattal főcsoportdöntőben, 2016-ig a gárda kezdőirányítójaként játszott. 2016 nyarán kezdődött a vándorlása, szerződése utolsó évébe lépve elcserélték Utahba, ahol karrierje legjobb pontátlagát (16.9) hozta, kapott is egy hároméves, 57 millió dolláros szerződést a Sacramentótól. A nyugodt élet viszont elkerülte, a szezon felénél elcserélték Clevelandbe, ahol jól jött a tapasztalata – fél évig, mert utána James bontotta az asztalt, 2018 decemberében tovább is passzolták Milwaukee-ba. 

A Pistons ellen átlagosan játszott, de Connaughtonhoz hasonlóan nem is kellett több, annyival jobb volt a Bucks, a Boston ellen viszont már nagyon kellett a rutinja, és ezt eddig hozza is: négy meccsen 13.8 pontot átlagol úgy, hogy még nem volt 50 százalékos mezőnymutató alatti estéje, majdnem 46%-kal triplázik. Védekezésben nagyon fegyelmezett, kiválóan mozgatja a csapatot akár gyorsindításoknál, akár felállt védelem ellen, parádés a dobáskiválasztása, focis közhellyel élve „jó helyen van nála a labda”. Ilyen veterán játékosra minden bajnokesélyes csapatnak szüksége van, de akár egy mentorszerepet is elvállalhat jó pénzért a nyáron. 

Durant és Harden történelmet írt

Soha, egyetlen playoff-párharcban sem fordult elő, hogy négy mérkőzés után mindkét csapat 1-1 játékosa legalább 35 pontot átlagoljon - eddig.

A múlt a Warriors oldalán áll

A Steve Kerr-érában ötödször fut neki a GSW egy ötödik meccsnek 2-2-es vagy 1-3-as állásról, az előző négy alkalommal mindig megnyerték a szériát. 2015-ben a Grizzlies ellen a konferencia-elődöntőt és a Cavaliers elleni nagydöntőt, 2016-ban az akkor még Duranttel felálló Thunder elleni főcsoportdöntőt, tavaly pedig éppen a Rockets elleni főcsoportdöntőt húzták be Curryék. 

Álljunk meg egy szóra a tripladobásnál

Hagyományosan a tripladobással azonosítjuk a Golden State-et, ebben a párharcban viszont eddig egyáltalán nem tűnik ez komoly fegyvernek a címvédő számára. Sőt: ma hajnalban kilenccel kevesebb hármast küldött a gyűrűbe Steve Kerr csapata, mint ellenfele, ennél pedig csak egyetlen egyszer volt nagyobb a hátránya ebben a tekintetben a rájátszások során. Érdemes hozzátenni azt is, hogy Steph Curry már 34 hármast hibázott el a szériában, ami négy meccs alatt a legrosszabb adat a playoff-pályafutása során, Klay Thompson pedig ezen a négy meccsen 8/26 triplánál jár - az "erre tartott" Splash Brothers szenvedése főleg akkor szembetűnő, ha mellétesszük, hogy a túloldalon a PJ Tucker-Austin Rivers duó viszont például 14 bedobott hármasnál tart, méghozzá 48%-os hatékonysággal...

Steph Curry kijött a gödörből, Klay Thompson még nem

Egyértelmű volt, hogy Curryt is feltüzelte kissé a harmadik meccs és az azóta kapott kritikák, illetve csapatszinten a Warriors is törődött azzal, hogy ismét felpörgesse az irányítót - villámgyorsan be is kezdett néhány fontos betöréssel, 11 pontos első negyeddel és ha a kinti dobásai nem is ültek igazán, az agresszivitása és a 30 pontja mindenképpen jelzi, hogy ő válaszolni tudott az eddigi problémákra. Thompson viszont kicsit sem: 15 mezőnykísérletből szedett össze 11 pontot, beütött öt faultot és gyakorlatilag jó megoldása sem nagyon volt, nem véletlen, hogy vele a pályán -12-ben volt a GSW, míg abban a 12 percben, amíg a padon ült, +16-ban...

Iguodalát megint össze kell rakni az ötödik meccsre

Az első két meccs sikerében oroszlánrészt vállalt a kezdőbe kerülő Andre Iguodala, aki elöl-hátul döntő faktor volt a Houston terve ellen, azonban úgy fest, hogy a veterán mindenes nem biztos, hogy végigbírja a szériát ezen a szinten. Ezen a mérkőzésen már csak 29 percet játszott és azt is jóval gyengébben a megszokottnál, védekezésben nem tudta hozni a kellő szintet és most támadásban sem ért oda a megfelelő helyekre, hét pontjához kilenc mezőnykísérletre volt szüksége. Teljesítményét jól jellemzi, hogy -17-ben volt vele a Warriors és ezúttal csak 29 percet játszatta őt Steve Kerr, ráadásul a találkozó után sántítva, sérülten hagyta el az arénát - nem jó ómen a címvédő számára, főleg, ha megnézzük, hogy továbbra is mennyire harmatos a cseresor...

Alacsonyabban is fizikálisabb a Houston

Egyértelmű, hogy mi volt a legnagyobb változás az Oracle-ben vívott két meccshez képest Houstonban, ezen a két találkozón ugyanis összességében 98-72-re (!) nyerte a lepattanózást a Rockets, összesen 15-tel szedett le több támadót a texasi alakulat, mint ellenfele. Draymond Green is azt emelte ki, hogy mennyire fizikális a Houston, mennyire agresszívek Hardenék minden kizárásnál, minden védekezésnél, minden betörésnél, ezt a szintet pedig a GSW nem tudta hozni, főleg ezen a mérkőzésen. Green azt is hozzátette, hogy most nincsenek olyan gondban, mint tavaly ilyenkor, amikor Iguodala kidőlt és érezték, hogy baj van, mert ezúttal pontosan tudják, hogy agresszívebbnek, erőszakosabbnak kell lenniük, amire képesek és amiért ő a felelős, ha ő hozza a megfelelő energiaszintet, akkor a többieket is magával ragadja, úgyhogy semmi probléma.

Ez jól hangzik és természetesen valóban van is benne valami, hiszen ezen a két meccsen valóban elsősorban ez volt az, ami a Houston javára döntött. De elég nehéz lesz fizikálisabbá válni egy félsérült Curryvel, egy félsérült Iguodalával és azzal a Duranttel, akinek szintén már itt fáj, ott fáj, ráadásul a kispadon sem pitbullok ülnek, inkább lassabb, csoszogósabb játékosok közül válogathat Kerr - nem véletlenül ragaszkodott eddig ennyire a Hamptons Five-hoz, amit muszáj lesz erőltetni a folytatásban is, mert nincs más eszköze.

Mike D'Antoninak viszont úgy fest, hogy van eszköze, Danuel House sérülését is elbírja a Rockets és Austin Riversszel, valamint Iman Shumperttel ma azt is megtehette a gárda, hogy Clint Capelát a produktív első percek után erősen limitálja - a center ezúttal alig 21 percet játszott és bár nagyon kellett a lepattanózása, a parádésan pörgő kisemberek most hasznosabbnak bizonyultak. Rivers kapott is 33, Shumpert szintén 21 percet és akármilyen szomorú, ezzel jelenleg pont kettővel több használható játékosa van a Houstonnak, mint a Warriorsnak...

Egy ilyen szoros párharcban pedig ezek az apróságok dönthetnek - D'Antoni kicsit változtatott a támadófelfogáson (nézzük meg az első meccs bíróra mutogatós, egy-egyezős játékát és a mostani, agresszív, sok mozgásból álló, labdajáratósabb játékát), kicsit variált a rotáción (több small-ball) és kitartott amellett, ami korábban is működött, amellyel továbbra is a lehető legjobban limitálják a GSW kulcsembereit. A Warriors nem tudta eddig megoldani a problémáit, az első meccs feldobására élesített húzás (Iguodala) kezd kihűlni és elfáradni, megtörni pedig nem sikerült az ellenfelet, mert kezdődik minden elölről, egálról - pánikolni persze valóban nincs okuk, hiszen közel tökéletes meccseket játszott a Rockets otthon és egyszer így is csak hosszabbításban nyert, a pályaelőny pedig továbbra is a bajnoké, de vért kell izzadniuk Durantéknek, ha tovább akarnak jutni. A Houston pedig megérkezett a megfelelő mentalitással és felfogással, megpróbálja fizikálisan felőrölni a rövid, alapvetően nem is túl fizikális, ezzel a stílussal korábban is szenvedő ellenfelet - igaz, közben magát is kifárasztja olykor, most például a negyedik negyedben 1/12 triplát dobott a gárda, az utolsó 20 dobásából 16-ot elrontott és erre kis híján rá is ment a győzelme. 

De hogy mennyire is apró a két csapat közötti különbség? Nos, a négy mérkőzés után jelenleg összesítve 448-447-re vezet a GSW - aligha lehetne ennél szorosabb...