Playoff-percek: Green tempója sok volt a Lakersnek

Green diktálta a tempót

Az ötödik meccsre visszakerült a labda Stephen Curry kezéből Draymond Greenhez, és az erőcsatár meglehetősen agresszívan kezdte a meccset, már a legelején bedobott egy triplát, és a Warriors első 14 pontjából nyolcat ő szerzett. Green folyamatosan támadta a gyűrűt, ezzel össze tudta húzni a Lakers védekezését, és nagyban ennek köszönhető, hogy az első negyedben 7/12 triplát tudott elsüllyeszteni a Warriors.

Ez a taktika összességében bevált, Green hatalmas tempót diktált, amit nem tudott felvenni a Lakers, ugyanakkor a végére már a Warriors is kifulladt ebben, ennek is köszönhető, hogy mindkét csapat ugyanannyi pontot szerzett az eladott labdák után, illetve a gyorsindításoknál sem alakult ki számottevő különbség. Ezzel együtt is kifizetődő volt ez a húzás, mert a Warriors nyert ezzel egy frissebb Stephen Curry-t a negyedik negyedre, az irányító ekkor 4/6 dobását elsüllyesztve 9 pontot dobott, és ő játszotta abban a főszerepet, hogy le tudták zárni ezt a meccset.

Az ugyanakkor kérdéses, hogy ezt a játékot meg lehet-e ismételni a következő meccsen is, mivel a negyedik negyedben volt olyan támadása is a Warriorsnak, amikor Green ugyanúgy diktálna volna a tempót, de meg kellett állnia, mert a többiek messze lemaradva érkeztek csak. Nem amiatt kell aggódni, hogy Green vagy Curry bírja-e ezt a tempót 48 percen keresztül, hanem a többieknél kérdéses ez, a negyedik negyedben nem véletlenül támaszkodtak már inkább a félpályás játékaikra, és egy szorosabban alakuló meccsen nem is biztos, hogy ez elég lett volna a győzelemhez.

Az szintén kérdéses, hogy Green tud-e ismét hasonlóan produktív lenni támadásban, elvégre 20 pontot szerzett 7/11 dobásból, és amikor a Kings ellen 21 pontot szerzett 8/10-es mezőnymutatóval az első körben, akkor az azt követő meccsen mindössze 2 mezőnykísérlete volt. Érdekesség, hogy Green ezt megelőzően utoljára a 2019-es rájátszásban ért el 20/10-es dupla-duplát, valahonnan nagyon mélyről ásta elő ezt az extrát.

Green agresszivitása Andrew Wiggins számára is nagyon fontos, leginkább előtte nyitotta meg a kapukat azzal, hogy sokszor megindult a gyűrű felé, mert a kiosztásoknál inkább őt hagyta üresen a Lakers, és nem a Curry-Thompson kettős valamelyikét. Wiggins rengeteget profitált ebből, a visszatérése óta a legjobb meccsét játszotta és 25 pontot dobott, remekül válogatta meg, hogy beleálljon egy triplába vagy a gyűrűt kezdje támadni – a festékből 8/11 jó dobással zárt, sokszor volt előtte tiszta az út. A jó döntéseinek köszönhetően 5 gólpasszal zárt, ami a pontjaihoz hasonlóan szintén a legtöbb tőle az idei rájátszásban.

 

Poole mellett Thompsontól több kell

A Warriorsnál eddig messze Jordan Poole kapta a legtöbb kritikát, amire rá is szolgált, viszont az ötödik meccsen legalább agresszív volt és próbált nyomást helyezni a Lakers védekezésére. Egy-egy helyzetnél most is érződött, hogy bizonytalan, időnkét olyan dobásokba nem állt bele, amiket máskor hezitálás nélkül ráemel, illetve voltak most is rossz vállalásai is. Tőle ennél is több kell, viszont arról már kevesebb szó esik, hogy Klay Thompsonnak milyen rossz párharca van, az elmúlt 3 meccsén 11,3 pontot átlagol csak és 8/24-gyel triplázik. A Warriorsnak nagy szüksége lenne arra, hogy ő jobban dobjon, mert az ötödik meccsen is a kezdeti kiváló triplázás után elfogytak kintről, a második félidőben 2/14 triplával zártak – ebből az egyiket Curry dobta kulcspillanatban, a másik pedig azt követően érkezett Jonathan Kumingától, hogy mindkét oldalon kiszálltak a kezdők.

 

Davis megint passzívvá vált

Anthony Davis a Warriors elleni párharcban a mérkőzések első félidejében 16 pontot átlagol 65,3 százalékos mezőnymutatóval, míg a fordulás után csak 6,4 pontot 44 százalékos mezőnymutatóval. Ez az ötödik meccsen sem volt másképp, a nagyszünetben 18 pontnál járt 8/12-es mezőnymutatóval (és 2/4 büntetővel), ezt követően viszont csak 5 pontot ért el 2/6-os mezőnymutatóval (és 1/1 büntetővel). A visszaesésben természetesen benne van az is, hogy a sérülése miatt kevesebbet játszott a második félidőben, de addig a pontig is passzívabb volt, nem tudták már bevonni ugyanúgy a játékba, és ez visszatérő probléma.

Davistől azért is kellene ettől több, mert az azért elég szépen körvonalazódik, hogy LeBron James a határait feszegeti jelen állapotában, és a 11. próbálkozásra sem jött össze az első 30 pontos meccse az idei rájátszásban. Az előző meccshez képest ő is passzívabb lett, akkor beleállt 25 dobásba, míg most megállt 17-nél, hiába játszott ezúttal is 39 percet.

 

Vanderbilt egyre kevésbé faktor

Jarred Vanderbilt szerepe egyre kisebb a Warriors elleni párharc során, hiába végez egy-egyben jó munkát Curry és Thompson ellen is, mert nélküle egyszerűen jobban működik a Lakers játéka. Az aranysárga-lilák mindkét oldalon jobbak olyankor, amikor ő ül: vele 104-es Offensive ratinget hoznak, míg nélküle 111-est, illetve vele 114-es Defensive ratinggel bírnak, míg nélküle 107,9-essel. Noha öt meccs az nem nagy minta ennél a statisztikánál, az mégis elmondható, hogy összességében jobban játszik a Lakers nélküle, mivel egyszerűen öli a spacinget, a párharc során 2/11 triplánál jár.

 

Jár a dicséret Brunsonnak és Grimesnak

Tom Thibodeau nem viccelt azzal, hogy nincs mire tartalékolni, hiszen vereség esetén vége a szezonnak, így beleállította a földbe Jalen Brunsont és Quentin Grimest: a kezdő hátvédpár konkrétan végigjátszotta a 48 percet. De nem alibi módon, hanem ők ketten jelentették az egész játék alapján: Brunson az elejétől a végéig összefogta és irányította a támadójátékot, ő vállalta a legtöbb dobást, folyamatosan ő tört be, osztogattot kifelé a többieknek - míg Grimes nem kisebb feladatot kapott, mint Jimmy Butler őrzését. A terv működött, mindketten 100% felett teljesítették a dolgukat, a csapat pedig nyert - érdekesség, hogy Thibodeau 2014-ben csinált már olyat, hogy egy játékossal végigjátszatta a playoff-meccset, az érintettet Jimmy Butlernek hívták. Ami a New Yorkot illeti, 1972-ben Walt Frazier és Jerry Lucas tett hasonlót Knicks-mezben.

 

Rosszul dobott a Miami

A Heat alapvetően egyetlen faktornak köszönheti a vereségét: a pocsék triplázásának, már ami az üres helyzeteket illeti. Az első negyedben is rosszul dobtak a vendégek, de akkor még 13 (!) pontot dobtak második esélyből, ezért tudtak vezetni, és azért, mert a Knicks megint rossz felfogásban támadott - erről később. Azonban amint a New York rendezte a védőlepattanózását, már nem maradt más, csak a kihagyott jó triplahelyzetek, amelyek egészen a negyedik negyedig kísérték a Heatet. Ott Robinson és Lowry vezetésével megsorozták ellenfelüket távolról, így a teljes meccsre vetítve sokat javítottak a statisztikán, de még ezzel együtt sem lehetnek büszkék a teljesítményükre, a mérkőzés közben pedig rengeteg bosszantó hibát vétettek azzal, hogy a kialakított, és célzott kinti dobóhelyzetekből körbelőtték a gyűrűt.

A támadópattanózás ugyanakkor érdekes faktor: legutóbb a negyedik negyedben szedett le hetet a floridai alakulat, akkor azzal tudott nyerni, most pedig egy félidő alatt 17 egységet szerzett második esélyből, ami több, mint amit bármely csapat átlagol egy teljes meccs során. Csak éppen a fordulás után mindez eltűnt, négy pontot tudtak hozzátenni, így ott már be kellett volna dobni a helyzeteket - nem sikerült, hazai pályán viszont muszáj lesz visszatalálni a korábbi formához.

 

Akkor volt jó a Knicks, amikor tudott futni

A negyedik meccsen is láthattuk, hogy a New York próbált izmozni a festékben, egy-egyezni és erőltetni akár Butlert, akár Adebayót, hogy faultgondokba kergesse, és esetleg kifárassza ezt a párost. Most is így kezdett a gárda, de a hamar beszedett tízpontos hátrány hatására Thibodeau változtatott, a második negyedben a Brunson-Grimes-Barrett trió mellett a Toppin-Hartenstein magaspárossal kezdte, ami egy gyorsabb, rohanósabb ötöst eredményezett - sokkal inkább elkezdtek futni, széthúzták a pályát, ami meghozta az eredményt. Toppin egyébként is a playoff legtöbb pontot szerző játékosa a 20 játékperc alattiak közül, most is azonnal megfogott két lepattanót, zsákolással fejezett be egy lerohanást. Aztán ahogy visszajött a helyére Julius Randle, úgy lett megint kiegyenlített a meccs annak ellenére, hogy Randle maga hozta a kosarakat és a támadópotenciált, vele valahogy mégsem volt olyan gördülékeny és könnyed a játék. 

A mérkőzés későbbi szakaszában is akkor működött a Knicks játéka, ha megvolt a spacing és Brunson tudta pörgetni a tempót, a felállt, lassabb játék ellen kellően stabil volt a Heat védekezése - legközelebb is fontos lesz, hogy tud-e majd rohanni a New York (most 16 pont gyorsindításból), és az is persze, hogy a Brunson-Grimes páros bír-e ilyen iramban még egyszer 48 percet...