Playoff-percek: Jayson Tatum nem találja a megoldást

Jayson Tatumtól több kell

Eddig azért is lehet egyértelműen a nagydöntő legjobb játékosa Steph Curry, mert Jayson Tatum elmarad a saját szintjétől, méghozzá messze. A Boston vezére eddig csak 22 pontot átlagol a szériában és annál is fájóbb, hogy 33%-kal (!) dob mezőnyből, 50% alatti TS-sel dolgozik, ami vállalhatatlan. A tripláival még nincs is probléma, 42,5%-kal céloz meccsenként közel nyolc kísérletből, az első mérkőzés 1/5-je óta azokat bedobálja, a gond az, hogy közelebbről semmit sem tud a gyűrűbe küldeni: a négy találkozó alatt 2/12, 2/10, 6/14 és 4/15 volt a kétpontosa, vagyis összesen 14/51-et dobott eddig a triplavonalon belülről, ami 27,4%, teljességgel tarthatatlan. Ezt büntetőkkel sem tudja javítani, 6,5-et harcol ki meccsenként és 72,4%-kal dobja őket.

A két győztes meccsen így is talált megoldást, azokon 22 gólpasszt osztott szét 4 eladott labda mellett, a két vesztes találkozón viszont kilenc gólpasszára tíz eladott labda jutott, érezhető, hogy amikor a playmaking sem megy jól, akkor azt egyszerűen nem bírja el a Boston. A GSW remekül zár össze előtte, amikor elindul a gyűrű felé és bár ennek ellenére képes sokkal jobb hatékonysággal befejezni védőn keresztül is, de most valamiért nem tudja bedobni ezeket a nehéz betöréseket, illetve emberről elemelt középtávolikat. Természetesen bármikor benne van, hogy jön egy foghatatlan meccse és ugyanezekből a helyzetekből összedobál 40 pontot, képes rá, meg is mutatta korábban, de egyelőre nem tud vezér és első opció lenni - amint a Warriors jól zárja le előtte az első lehetőséget, nem tud mit kezdeni a labdával. A bostoni támadójáték visszatérő stagnálásában is erősen benne van ez, a mostani negyedik negyedben jegyzett 1/5-ös mezőnymutatója nem segített, főleg hogy rendre rosszakat vállalt, rossz döntéseket hozott - már Ime Udoka is kimondta nyilvánosan, hogy sokkal jobban kell megtalálnia az egyensúlyt. 

Egyébként nagyon hasonló szenvedést láttunk nála a Heat ellen is, a három vesztes meccsen 14 gólpasszára 20 eladott labda jutott és abban a szériában is "csak" 25 pontot átlagolt, mindössze kétszer érte el a 30-as határt, igazából a Bucks elleni hatodik meccses 46 pont óta nem volt olyan igazi megőrülése - időszerű, hogy közeledünk egyhez?

 

Kerr small-ballra váltott, mégis Looney-nak volt nagy meccse

Már az előző találkozó során elindult a small-ball irányába Steve Kerr, Kevon Looney a 25 és 21 perces meccsei után csak 17-et játszott legutóbb kezdőként, a legfontosabb ötösben pedig Otto Porter Jr. kapott szerepet. Ezúttal OPJ került be a kezdőbe és bár nem is nézett ki ez feltétlenül rosszul az első percekben, de Kerr mégis visszatáncolt az ötlettől: Porter csak 15 percet játszott, nem dobott mezőnykosarat, volt 1 lepattanója és 1 gólpassza, igazából légüres térben mozgott. Looney viszont felpörgött a padról beszállva, ugyan csak hat pontot dobott, de stabilizálta a GSW lepattanózását, leszedett négy támadót és a csapat legnagyobb, +21-es +/- mutatóját hozta - ezzel +36-nál tart a döntőben, ami az eddigi legmagasabb szám ezen a téren, ő a leghasznosabb ebből a szempontból.

Kerr egyébként az utolsó hét és fél percre meg is találta a megfelelő rotációt, Looney azt már végigjátszotta, rajta kívül a kezdő volt fent annyi variálással, hogy amikor volt rá lehetőség, akkor védekezés és támadás között megcserélte Poole-t és Greent - támadásnál Poole volt fent, aztán faultnál, kipattanó labdánál, akárminél jött Green védekezni, főleg a lelassuló végjátékban forgatta ezt a két játékost. OPJ a harmadik negyed közepén kapott utoljára lehetőséget, utána Gary Payton II, majd a negyedik játékrész kezdetén Nemanja Bjelica játszott helyette, aztán jött a meccszáró ötös (hatos).

Érdekes kérdés lesz, hogy az ötödik meccsre hogyan gondolkodik Kerr, mert alapvetően a harmadik meccsen a lepattanózás és a festék jelentette a vereségük fő okát, az nem volt rendben Porterrel, aki akkor védekezésben is pocsék volt - megpróbálta a gyorsabb ötöst, de lehet, hogy a lepattanózás és a festék töltése fontosabb ebben a szériában, arra pedig csak és kizárólag Looney alkalmas Green mellett.

 

Wigginst emeljük ki

Nem sokan számítottak rá, hogy ilyen fontos láncszem lesz ebben a Warriorsban Andrew Wiggins, de már-már megszolgálja az All-Star jelölését ebben a rájátszásban. Az első két körben 14-15 pontot és 7 lepattanót átlagolt, a Dallas ellen már 18,6 pontja volt 7 pattanó mellett és volt egy 27-11-es megvadulása, a döntőben pedig eddig 16,5 pont és 8,5 lepattanó jön tőle átlagosan. Rendkívül stabilan és kiegyensúlyozottan játszik, minimális kilengései vannak, folyamatosan brusztol, védekezésben szenzációs dolgokat csinál, most pedig a 17 pontja mellett 16 lecsorgót szedett le, ami kulcsfaktor volt a győzelemhez. 

Beszédes, hogy az előző két meccsen már 40 és 43 percet játszott, most tíz ponttal kapott ki a Warriors abban az öt percben, amíg a padon ült, gyakorlatilag nélkülözhetetlen játékosa már a csapatnak. Az első negyedben az ő nyolc pontja nyugtatta meg a kicsit kapkodva kezdő GSW-t, majd a záró etapban visszatett két kulcsfontosságú támadópattanót négy pontért és védőoldalon is belekapaszkodott négy lecsorgóba, egyébként pedig remek munkát végzett Tatumon. Az ő stabilitása elengedhetetlen lesz a folytatásban ahhoz, hogy a Warriors képes legyen nyerni.

 

Számmisztika

Néhány érdekes statisztika a döntő negyedik meccse után:

- Steph Curry 34 pontot, 6 lepattanót, 4 gólpasszt, 2 labdaszerzést, 50%-os mezőnymutatót és 49%-kal bedobott több mint hat triplát átlagol eddig mérkőzésenként

- Curry 25 bedobott triplánál tart négy meccs után, a második legjobb triplázó Tatum 14-gyel

- Curry előtt csak Magic Johnson és Jerry West tudott 40 pontos, 10 lepattanós meccset hozni nagydöntőben irányítóként

- 2010, vagyis Curry draftolása óta kereken 100 playoff-meccset nyert a GSW, ez a legtöbb ebben az időszakban

- Draymond Greennek eddig 17 pontja és 18 faultja van a döntőben

- A Bill Russell-éra óta csak a Duncan-Parker-Ginobili trió nyert annyi meccset nagydöntőben, mint a Curry-Thompson-Green hármas, 19-nél egál az állás közöttük

- A GSW sorozatban 27 playoff-párharcában nyert idegenbeli meccset

- A Celtics minden veresége után nyerni tudott eddig a rájátszásban, de a GSW is 6-0-ra áll ezzel már ebben a PO-ban, utoljára márciusban kaptak ki egymás után kétszer

 

Bármi elképzelhető

Ugyan a GSW megnyerte ezt a meccset, egalizálta a párharcot és visszavette a pályaelőnyt, ezzel gyakorlatilag minden eddigi eseményt lenullázott, mégsem mondhatjuk, hogy esélyesebb lenne a nyugati bajnok. Pontosan ugyanaz történik, amiről írtunk már korábban: a Bostonon múlik a széria, mert a Warriors hoz egy erős alapot elöl és hátul is, amihez Curry néha hozzá tud tenni némi extrát, de a kulcs inkább a Celticsnél van.

A keleti győztes másodszor is lábon lőtte magát az eladott labdákkal és a stagnáló támadójátékkal, ami az egész rájátszásban visszatérő probléma, tartósan nem sikerül megoldani - ahogy egyébként évek óta ez a helyzet, ebben a magban egyszerűen benne vannak ezek a teljesítmények. Ez most a győzelembe került, legutóbb rendezni tudták magukat a negyedik negyedre, most nagyon nem ez volt a helyzet, mert pont ott csúsztak meg, de igazából a GSW semmi különleges extrát nem produkált, egyszerűen a Celtics "elfelejtett" jól támadni, elkezdett csak és kizárólag hármasokat dobálni a legfontosabb időszakban, amik most nem estek be, nem úgy, mint az első meccsen - ott is igazából ugyanez történt, csak akkor minden beesett és győzelmet eredményezett.

Összességében nézhetjük úgy az első négy meccset, hogy mindkét csapat érvényesítette a játékát hazai pályán, csak mindkettő belehibázott már és bukott el bőven nyerhetőnek tűnő találkozókat is - elsőre a Warriors tíz pont feletti előnyből esett szét, most pedig a Boston fagyott le a legrosszabbkor. Játékban még mindig inkább a Boston tűnik sokoldalúbbnak és élesebbnek, több lábon állnak Brownék, de a párharc legjobb játékosa kérdés nélkül Curry, ez pedig győzelmeket ért a Golden State-nek - az a kérdés, hogy Curry marad-e hasonló szinten a folytatásban is (ne feledjük, van egy kisebb sérülése), illetve hogy a Celtics képes-e ezeken a találkozókon úrrá lenni az említett visszatérő problémáján.

Védekezésben semmi gond nincs a Bostonnal, ott inkább a GSW oldalán látni kérdéseket, támadásban pedig ugyanúgy nagyon hasonló dolgokat csinált eddig a Warriors végig, Curry kezében voltak folyamatosan és nem nagyon látni, hogy ez jelentősen meg tudna változni. A kérdés innentől tényleg a Celtics támadójátéka, hogy képes-e a társaság lehozni három, de minimum két meccset a folytatásban úgy, hogy jól járatja és nem adja el a labdát, hogy nem áll meg a játéka hosszú percekig, hogy jól dob kintről és hogy nem remeg meg fontos időszakokban.

A Golden State-nél Draymond Greenben lehet még tartalék, mert ő egészen kriminális dolgokat művel dobásvállalás és -kivitezelés terén, de hogy Horfordék ellen tud-e ennél többet, az egyáltalán nem biztos. 

A lepattanózás és a festék abszolút fontos faktor, ebben eddig többször érvényesült a Warriors és Looney-val jól tölti ezt a területet a gárda, eredményesebb a Celticsnél - persze ezen egy extra Tatum-meccs például változtathat rögtön, az ő feljavulása elengedhetetlen lenne a bostoniak számára.

Tehát úgy állunk 2-2-re, hogy igazából a Boston "végrehajtásán" múlhat az, hogy ki lesz a bajnok - a GSW-ben a látottak alapján sokkal több nincs, Poole nem tud szabadulni, Thompsontól nem nagyon várhatunk többet, Wiggins és Curry így is extra, maximum Greentől láthatunk egy-két plusz kosarat, egyébként sem elöl, sem hátul nem számíthatunk szintlépésre. A Celtics maximuma magasabban van, de a minimuma is alacsonyabban - az dönthet, hogy melyikből mennyit látunk még.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is:

Tweets by Kezdo5_HU