Playoff-percek: mit csinált a Lakers, mi a baj a Clippersszel?

 

 

Az ultra magas szerkezet működött a Lakersnél

Az első meccsen 16 támadópattanót szedett le a Suns, rengeteg második esélyt teremtettek és kíméletlenül értékesítették is a plusz lehetőségeket az addigra már fellazult Lakers-védelem ellen. Most ezeket szinte teljesen elvette a LAL, összesen 4 lepattanót engedtek: Andre Drummond és Anthony Davis mellett csapatszinten is figyeltek a védőpattanókra, illetve Montrezl Harrell helyett Marc Gasol érkezett a padról, aki ugyan sok lecsorgót nem szedett, de odafigyelt a kizárásokra.

Néha egyébként mintha túl is biztosították a pattanókat, hiszen volt fent Gasol-Morris-Kuzma-James-KCP, illetve Gasol-Davis-James-Kuzma-KCP ötös is, ami már talán túlzás, mindenesetre semmit nem bíztak a véletlenre ezen a területen.

Harrell perceit egy az egyben megkapta Gasol, aki rögtön bevert egy hármast, adott gólpasszokat, fél gólpassznak számító elzárásokat, hátul pedig néha egészen jól nézett ki a védekezése még kettő-kettők ellen is - ráadásul a negyedik negyedben akadt egy fontos triplája is. Morris nem játszott sokat, inkább Kuzma kapott perceket, aki ugyan mindössze egy kosarat szerzett, de hátul rendre akadtak nagy játékai. Drummondot még mindenképp érdemes kiemelni, különösen az első félidőben óriási pusztítást végzett a festékekben, már nagyszünetre megvolt a dupla-duplája, támadópattanók után és egyéni akciókból is eredményes volt, hátul pedig minden pattanón rajta tartotta a szemét.

 

Anthony Davis és Dennis Schröder óriásit javult, James clutch volt

Az All-Star magasember nyilvánosan magára vállalta az első meccs vereségét, és láthatóan motiváltan érkezett - már a meccs elején kihasználta a testi adottságait, és ezúttal kőkeményen beleállt a kontaktokba és sorra ment a vonalra. 21 büntetőt dobhatott, és ezekből nem sok volt véleményes, talán a negyedik negyed közepén kapott pár könnyű sípot, de ilyen a túloldalon is akadt Bookernél. A dobások mellett sokkal jobban figyelt a passzlehetőségekre, hét asszisztot adott 1 eladott labda mellett, ezzel a csomaggal pedig szétszedte a Suns védekezését. Miközben hátul lekapott 10 lecsorgót és kiosztott 3 blokkot, az egyiket kulcspillanatban Aytonon.

Így nyílt több tere Dennis Schrödernek, aki köszönte szépen, ziccerből, középtávolról és a triplavonalról is betalált - ő inkább az első félidőben villant, de a negyedik negyedben is akadt fontos kosara, gólpassza. LeBron James a negyedik negyedig szépen átengedte a területet a két társnak, aztán amikor nagyon kellett, a végjátékban behintett egy nehéz tempót, levédekezte Bookert, majd 100-94-nél egy triplával gyakorlatilag lerendezte a meccset.

James és Davis egyébként 16 gólpasszt osztott ki 2 eladott labdával, utóbbira szintén figyeltek a vendégek, nem nagyon tudott futni a Suns, sőt gyorsindításokból 15-4-re nyert a Lakers, míg az eladott labdák után szerzett pontok tekintetében 21-5-re - nagyon figyeltek arra, hogy megbüntessék a hazaiak figyelmetlenségeit.

 

Chris Paul nagyon nem önmaga

Kezdőként lépett pályára óriási vállragasztással a csapat szellemi vezére, de a meccs elején kis túlzással védekezni volt fent, támadásban sokszor beállt a sarokba. A második negyed közepén pár percig a régi Chris Pault láthattuk, ott tanár volt, utána viszont láthatóan egyre jobban zavarta a válla, a végjátékban már nem is került pályára. Nagy kérdés, hogy mit lehet ezzel kezdeni, mert védekezésben abszolút hasznos, de támadásban szinte alig használható.

Cameron Payne igyekezett a helyébe lépni, dobott 19 pontot, adott 7 gólpasszt, clutch momentumai is akadtak, de ő nem az a “triple threat”, mint Paul, a betörések után vagy elviszi gyűrűig, vagy megpróbálja kipasszolni, de messze nem azon a szinten van, mint CP3.

Devin Booker mindent megtett, hogy pótolja a betörés-kiosztás játékát, de ez nem ment, 3 gólpasszára jutott 4 eladott labda, ráadásul amikor a harmadik negyedben felpörgött volna, a Lakers azonnal elkezdte duplázni, csapdázni, hogy kivegye a labdát a kezéből, és meg is oldották a problémát. Booker összességében jól játszott, a 17/17 büntető akkor is nagyszerű, ha a végén két triplakísérleténél is jött a síp, pedig annyira nem bántották, de ez így önmagában kevés lesz, ha Paul nem javul.

 

A Suns-kiegészítőktől több kell, de ahhoz játékidő is kellene

Deandre Aytont kis túlzással feladta ma a Lakers, úgy voltak vele, hogy amit kikapar magának, az az övé, a center pedig ezúttal 11/13 dobását értékesítette - a két playoff-meccsén eddig 21/24-gyel céloz, ami szinte hihetetlen adat. Ugyanakkor ő abból él, ha működik a kettő-kettő, azokból a helyzetekből atombiztos, ha viszont nem működik, akkor szinte csak támadópattanózásra alkalmas - azt pedig ma elvették tőle a vendégek.

Mikal Bridgestől kellene kicsit több, mert ő tudna kreálni, betörni, a gyűrű közelében befejezni, kicsit megpörgetni a betörés-kiosztás játékot, és abból Jae Crowder is profitálhatna, mert az 1/6 triplája leginkább abból adódott, hogy nem komfortzónában kapta a labdákat.

A Sunsnál lassan el kell gondolkodni, hogy ha Chris Paul nem tud támadásban sokat hozzátenni, vagy Bridges nem tud előlépni, akkor előkapják a padról Jevon Cartert, mert ugyan mindössze 185 centi, de elég gyors, kicsit életet tudna lehellni a támadásokba, míg a túloldalon könnyebben elnyomhatják, de az egyetemen akadt 3 labdaszerzéses szezonja is, szóval valamit ott is tudna villantani.

Mindenképp a gyorsítás lehet a fő cél támadásban, mert a Suns játékosai hirtelen nem tudnak 10 centit nőni, abból kell főzniük, ami van. Meg lehet próbálkozni Frank Kaminsky játékával is, aki kihúzhatná a Lakers magasembereit a palánk közeléből - Saric a második meccsen szinte észrevétlen maradt, ennél többet tud hozzátenni Kaminsky.

Persze mindez nem ér semmit, ha megint egy szoros végjátékba mennek bele, és nem tudják levédeni a James-Davis duót, akik ma a Lakers utolsó 18 pontjából 16-ot szereztek. Legalább az egyiküket limitálni kell, de a második összecsapáson Jamesék szinte hibátlanul csinálták meg az erősségüknek számító váltásokat, Crowdert és Bridgest a végére teljesen összezavarták, és amikor jönnek a mismatchek és a komfortzónákban az izolációk, azokkal jobb védőpárosok sem tudtak mit kezdeni. Próbálkoztak zónával, de nem igazán működött, viszont a letámadásokkal időnként meg tudták zavarni a néha kényelmesen felkocogó Lakerst, ott lehet keresnivalójuk. 

 

Tatum szenved, bajban van a Boston

Teljességgel elveszettnek tűnt a Celtics a második meccsen, sőt, igazából már az első meccs második felében is - egyelőre annyit sikerült felmutatni, hogy néha-néha, átmenetileg megpróbáltak egy jó labdakezelőt egy-egyeztetni Blake Griffinnel szemben, sok mást nem láttunk tőlük támadásban. A gond ezzel persze az, hogy egyrészt Griffin húsz percet játszik, másrészt a sok egy-egyezés miatt teljesen lefagy a támadójáték, ma hajnalban volt olyan pont, amikor a Bostonnál egy gólpasszra kilenc (!) eladott labda jutott, ez így nem terv, hanem érvénytelen erőlködés.

Ezen az arányon azért sikerült javítaniuk a folytatásban, de addigra 30 pont volt közte, úgyhogy nem igazán számított és nem is feltétlenül mérvadó ez a folytatásra nézve. A nagy baj elsősorban az, hogy Jayson Tatum vállalhatatlan szériát fut eddig, a két meccsen összesen dobott 31 pontot 9/32-es mezőnymutatóval és bár ebben most benne volt a szemsérülése is, de amúgy sem lett volna értelme fent tartani tovább - állítólag a harmadik mérkőzésre ez a sérülés rendbe jöhet, talán nem ez fogja meggátolni a feljavulásban. Tatum egyelőre lassú, bizonytalan, pontatlan - ma hajnalban dobott egy triplát még az elején Griffin arcába, aztán egyszer elmélázott rajta Jeff Green pozícióban, illetve egyszer bebrusztolta magát a két-három poszttal kisebb Kyrie Irvinggel szemben a harmadik negyedben, már eldőlt állásnál. Ezen felül védekezésben sokszor még a kezét sem emeli fel, a lepattanókra későn reagál, a társait egyáltalán nem tudja megtalálni és Kevin Durant elöl-hátul lejátssza - ha a Boston bármit akar ettől a párharctól Jaylen Brown nélkül, akkor minimum az All-Star Tatumra lesz szüksége.

Hasonló haszontalan szenvedést mutat be eddig Kemba Walker is, aki ma hajnalban a pull-up tripláira próbált támaszkodni elhanyagolható sikerrel - ha ez a két ember nem kezd el sürgősen vezérhez illő szinten kosárlabdázni, akkor nem sokáig fog tartani a széria, mert arra kár alapozni, hogy ezt a Brooklynt 100 pont körül tartják stabilan...

 

Lendületbe jött a Nets

Az első meccs után még arról írtunk, hogy milyen jó védekezéssel, de támadásban milyen kevés passzból és milyen sok egy-egyezéssel nyert a Brooklyn - nos, a második találkozóra sokat változott a képlet, most csak gólpasszból is 30 fölé jutottak és az egész játékuk azt idézte, amikor az alapszakasz vége felé szórták a már-már hihetetlenül kiegyensúlyozott csapatteljesítményeket. Durant, Irving és Harden most konkrétan 12-12-12 mezőnykísérlettel zárt, a rájuk fókuszáló Celtics-védekezés által sokszor üresen hagyott Joe Harris pedig 14-gyel, hatan értén el a tízpontos határt a kilencfős érdemi rotációból, ez most egy olyan Nets volt, amelyet némileg aggódva figyelhetnek a riválisok.

Érdekesség, hogy DeAndre Jordan még egy ilyen meccsen sem került pályára úgy, hogy 14 (!) csapattársa igen - centerposzton Blake Griffin 20, Nicolas Claxton 18 percet vitt el, a maradékban pedig small-balloztak Jeff Greennel, vagy éppen Alize Johnson volt fent garbage time-ban. 

Ennek a csapatnak jelenleg nincs mitől tartani, a három sztár között érezhetően megvan a kémia, egymással abszolút önzetlenek, a motiváció is megvan (egyszerűen gyorsabbak, hamarabb reagálnak, agresszívebbek a Celticsnél), a 2-0 előny is "kész", úgyhogy óriási változás kell ahhoz, hogy ebből még párharc legyen - nem szeretnénk túlgondolni egy ilyen sima kiütést, de mégis...

 

Nem működik a Clippers védekezése

Támadásban nehéz a jelenleginél sokkal többet várni a Clipperstől, Kawhi Leonard 21 mezőnykísérletből jutott 41 pontig, Paul George a gyenge triplázása ellenére is hatékonyan rámolt be 28-at, és csapatszinten 121 pontot szereztek 53,6%-os mezőnymutatóval, de ez mégsem volt elég a győzelemhez.

A gondot egyértelműen a védekezés jelenti, illetve az, hogy mindkét meccsen elkövették azt a hibát, hogy Luka Doncic mellett a többiekre indokolatlanul kevés figyelmet fordítottak. Talán nem is kellene ezt ragozni, mert az is mindent elmond, hogy 58,5%-kal dobott a Mavericks mezőnyből, illetve 52,9%-kal küldtek a helyére 18 triplát – itt érdemes megjegyezni, hogy a vendégek mezőnyből jobban dobtak, mint a büntetővonalról (54,2%).

Az első meccshez képest egy újabb probléma is kiütközött a Clippers hátsó alakzatában, Ivica Zubac ugyanis helyenként bántóan rosszul nézett ki, ezúttal már nemcsak akkor akadtak problémái, amikor Doncic ellen kellett megállnia a helyét, hanem szinte minden védekezésnél. Amikor a kettő-kettők utáni a festék felé hátrált, kintről veszélyeztetett a Mavericks, míg olyankor, amikor kiváltott a periméterre, azonnal támadni kezdte a gyűrűt a labdás játékos. Zubac nehéz helyzetbe került, mert sokszor eleve a triplavonal környékén kellett helyezkednie, Porzingis és Kleber is állandó veszélyt jelent kintről, most is bedobtak 5/6 triplát, míg amikor egy váltás után alacsonyabb ember került valamelyikükre, azonnal megindultak a gyűrű irányába, ahol sokszor meg is találta őket egy bejátszás.

A Clippers problémáit tetézi, hogy Serge Ibaka még nincs csúcsformában a sérülése után, nem véletlenül kapott ő kevés lehetőséget, de valamit ki kell találnia Lue edzőnek. Az biztos, hogy a védekezésbeli problémákat nem DeMarcus Cousins fogja megoldani, némi tüzet és keménységet viszont tudna talán hozni, lassan eljutnak odáig, hogy vele is próbálkozniuk kell.

 

Lehet, hogy nem Doncic megállítása a kulcs?

Két meccs alatt bármit próbált a Clippers, nem tudta huzamosabb ideig lelassítani ellenfele legjobbját. Ezúttal már Kawhi Leonard is többet védekezett rajta, aki bele is tudta hajszolni néhány nagyon rossz dobásba, de összességében 4/8-cal zárt ellene, és a harmadik negyedben egy olyan fadeawayt is az arcába dobott Doncic, amivel a legnagyobbakat idézte. Doncic emellett a múltkori 1/4-et követően 3/5 dobását süllyesztette el olyankor, amikor Paul George védekezett rajta, míg Patrick Beverley hiába kényszerített ki belőle néhány eladott labdát a pattogós védekezésével, a második meccs hajrájában kétszer is ki tudta használni vele szemben a magassági fölényét Doncic, és fontos kosarakat dobott róla.

Lehet, hogy kifizetődőbb lenne a Clippers számára, ha Doncic körül a többieket szednék ki, Tim Hardaway Jr. például már 49 pontnál és 11/17 bedobott triplánál jár a párharcban. Vele mondjuk akkor sem tudtak mit kezdeni, amikor Leonard vagy Beverley fogta, mindkettőjükkel szemben 4/6 dobást süllyesztett el, ettől függetlenül kulcsfontosságú lenne a Clippers számára, hogy elvegyék az ő helyzeteit, mert egyelőre szétdobja őket.

 

4 év, 64 millió

Ennyiért írt alá a szezon előtt a Clippersnél Marcus Morris, illetve bónuszokkal együtt ugyancsak ilyen szerződést kapott Luke Kennard is. Morris 57 perc alatt 5/17 dobásból 13 pontot tett hozzá a Clippers sínylődéséhez, míg Kennard egy másodpercet sem tölthetett pályán a Mavericks elleni párharcban. Nem az a lényeg, hogy mennyit keresnek, hanem az, hogy egyikük sem tud jelenleg hasznos tagja lenni a csapatnak, noha a szezon előtt így számoltak. Morris kulcsfigura lenne a védekezésben és az alacsonyabb szerkezet működtetésében is, neki azért is javulnia kell, mert Zubac és Ibaka sem megoldás centerben. Kennard a triplái miatt kaphatna esetleg lehetőséget, ha esetleg azt a taktikát választaná a Clippers, hogy megpróbálja túldobni ellenfelét – ez mondjuk ma hajnalban sem ment nekik.

 

A történelem a Mavericks mellett szól

Az NBA és az ABA 1976-os egyesülése óta 31 alkalommal fordult elő, hogy egy hazai pályán kezdő csapat elveszítse az első két meccsét, és mindössze 4 alkalommal jött össze a fordítás a hazai 0-2 után. 1993-ban a Suns fordított a Lakers ellen, 1994-ben a későbbi bajnok Rockets a Suns ellen, 2005-ben a Mavericks a Rockets ellen, míg 2017-ben a Celtics a Bulls ellen. Az utolsóban a most is érdekelt játékosok közül Rajon Rondo is fontos szerepet játszott, akinek a vezetésével került előnybe a Bulls, majd az ő sérülése után teljesen összezuhant a csapata.