Playoff-percek: Raptors igen, Harden és Rivers nem

James Hardent elvesztettük

Az a Harden, akit a Houstonból ismertünk, nincs többé - nagyjából ez lehet a következtetése a Sixers-Raptors párharc eddigi részének. Szakáll továbbra sem rossz játékos, továbbra is jól lát a pályán, remekül passzol és innen-onnan össze tud csipegetni magának 20 pontot 8 gólpasszal, de az a robbanékonyság, az az agresszivitás, az a lendület, fizikalitás, ami korábban jellemezte, az eltűnt - de annyira, hogy nyomát sem látni. Hogy ennek mentális okai vannak, Doc Rivers kér tőle floor general szerepkört vagy egyszerűen fizikálisan omlott össze Harden, azt most még nem tudhatjuk, mindenesetre ebben a párharcban eddig 18,5 pontot átlagol 9 gólpasszal úgy, hogy 37,6%-kal céloz mezőnyből - a csúcsa 22 pont és eddig egyszer dobott 37% felett, a többin mind alatta. Még rosszabb a helyzet, ha csak a kétpontosait nézzük, a triplái még nem is olyan rosszak (38,1%, bár ingadozó), bár nincs bennük olyan folyamatos veszély, nem kell rá annyira figyelni, mint korábban, de onnan azért betalálgat, közelebb viszont reménytelen - leütközik, kibillentik, illetve simán előtte maradnak, ha el is jut valahogy a gyűrűig, ott sem tud befejezni. Ez azért nagy gond a Phillynek, mert ezt a Hardent nyugodtabban lehet feladni és semmiképp sem kell rá folyamatos dupla őrizet, vagyis a társaktól vesz el helyet ez a játéka, főleg persze Joel Embiidtől.

A széria előtt is írtunk arról, hogy az ő feljavulása kulcskérdés lesz a Sixersnek, nos az első és a harmadik meccsen nagyjából megütötte a minimumszintet, a többin viszont még azt sem - ha valahogy tovább is vergődik a gárda, a későbbiekre ez eléggé behatárolja a csapat lehetőségeit.

 

Doc Rivers... Doc Rivers

Ha egy edzőt kell mondani, akiről a chokerkedés jut az ember eszébe, alighanem a legtöbben Doc Riverst mondanák és még a Philly 3-0-s vezetésénél is felmerült, hogy kiváló lehetőség ez számára az újabb történelemírásra. A tréner jól kezdte a szériát, jó döntéseket hozott az elején, most viszont Classic Riverst láttuk, aki nulla motivációt tudott kicsikarni csapatából és végignézte ezt az érvénytelen szenvedést. Ehhez egy adalék: hetet elvesztett az utóbbi nyolc olyan meccséből, amikor a csapatának lehetősége volt lezárni egy playoff-párharcot és pályafutása során már 31 ilyen veresége van, ami a legtöbb a liga történetében.

 

Szóval Harden rossz, Rivers rossz... Embiid pedig kimondja

Az előző két pontot összegyúrva szólalt meg Joel Embiid a mérkőzés után. A center szerint ő Harden megérkezése óta mondja, hogy Szakállnak önmagának kell lenni, sokkal agresszívebben kell támadnia, majd hozzátette, hogy ez nem az ő munkája. "Valószínűleg az edzőnek kell beszélnie vele és megmondania neki, hogy vállaljon több dobást, főleg akkor, ha engem úgy fognak, ahogy most fognak. De ez tényleg nem az én munkám" - mondta Embiid.

Harden annyit reagált a felvetésre, hogy "vállaltam 11 dobást", Rivers pedig nagyjából semmit, csak a Raptorst dicsérte. Ugyan az első meccs után Embiid még elmondta, hogy ő fel volt készülve a Toronto védekezésére és kijelentette, hogy türelmesnek kell lennie, bíznia kell a társakban, most azért úgy tűnik, hogy repedezik az a bizalom...

Itt azért zárójelben jegyezzük meg, hogy ezen a meccsen Embiid sem mutatott jó példát - értjük, hogy sérült, de a keménység és az akarat rajta sem látszott egy másodpercig sem. Márpedig Hardenhez fogható súllyal csak nála esik latba az, hogy mi is történik velük ebben a playoffba...

 

A Raptors azt csinálta, amit kellett

VanVleet nélkül Nick Nurse az egyetlen vállalható úton indult el: olyan rotációt használt, amelyben nem volt 6'6 alatti játékos, iszonyatos pörgést várt el embereitől védekezésben, akik folyamatosan rohantak ki a dobókra és végigsprintelték a meccset, elöl pedig a végletekig lassította a játékot és Scottie Barnes kezébe adta a karmesteri pálcát. Ennek minden pontja tökéletesen működött: védekezésben rendkívül agresszívek voltak és mindenhova odaértek (ebben benne volt a Philly enerváltsága, de akkor is), míg támadásban csak akkor futottak, amikor jó esélyük volt a leindításra - egyébként 20+ másodpercig keresték a megfelelő matchupot, egy-egyeztek és folyamatos nyomás alatt tartották a gyűrűt. 

Nurse szemmel láthatóan pontosan elvégezte azt a motivációs munkát is, amit Rivers "elfelejtett", a játékosai tökéletesen tisztában voltak mindennek, ennek megfelelően játszottak, haraptak.

Persze még most is a Sixers vezet és továbbra is él az, hogy 3-0-ról senki nem fordított, illetve csak három csapat egyenlített eddig, de most mégis a Phillynél pattog a labda, a Raptors ezt tudja, amit az előző két meccsen mutatott, erre kell válaszolniuk Embiidéknek. Egyrészt sokkal pattogósabb, agresszív támadójáték kell, mert elsősorban ez omlott össze a két vereség során, sokkal keményebben kell támadniuk a gyűrűt, mert jelenleg szép komótosan körbepasszolgatják a perimétert, aztán majd lesz valami, ha más nem, egy triplakísérlet, csak ezeket nem dobják jól a feléjük repülő magas Raptorok szorításában. Másrészt most teljességgel elengedték a védekezést is, rengeteg kosarat kaptak olyan 1-1-ekből, hogy a kinti ember szinte lustának tűnt és nem futott az emberével, a segítség pedig nem érkezett hátulról - van tehát min dolgozni, de főleg fejben kell rendet tenni. Rivers azt biztos megoldja! Vagyis...

 

Tatum faultgondjait is kimozogta a Celtics

Ezen a meccsen mutatkozott meg a legjobban, hogy Jayson Tatum mennyire fontos a Celticsnek, és különösen védekezésben, ahol az első három meccs során elképesztő munkát végzett Kevin Durant ellen. Ezúttal viszont 90 másodperc után begyűjtötte az első személyi hibáját, és annak elkerülése érdekében, hogy faultgondokba kerüljön, Ime Udoka levette őt Durantről védekezésben, Jaylen Brownra és Al Horfordra hárítva ezzel nagyobb terhet, és ez egészen a harmadik negyed legvégéig nem is okozott komolyabb problémát, de ekkor buta módon távolról rárepült a triplát dobó Seth Curryre, és ezzel megkapta a negyedik személyijét. A negyedik negyedet a padon kezdte, a Nets futott is egy 8-0-t gyorsan, és amikor Tatum visszatért a pályára, fel is pakolt gyors 5 pontot a táblára, de a harmadik támadásánál támadóhibát fújtak ellene, és ez a döntés maradt a challenge után is. Tatum átmenetileg megint leült, és amikor visszatért, akkor is lehetett érezni, hogy védekezésben tojáshéjakon lépked, 2:49-cel a vége előtt azonban újabb támadót fújtak ellene, és itt sajnálhatta igazán Udoka az elhasznált challenge-et, mert ez egy sokkal vitatottabb ítélet volt a játékvezetőktől. 109-103-nál vált ki a játékból, majd a Nets Irving és Durant kosarával fel is jött -1-ig, de ekkor jött Jaylen Brown, majd Durant csak 1/2 büntetőt dobott be, és Al Horford is visszatett egy támadót, hogy a végén Marcus Smart a vonalról zárja le a párharcot.

 

Durant megkezdte és be is fejezte a rájátszást

Kevin Durant a negyedik meccset végre azzal az agresszivitással kezdte, amire eddig is szüksége lett volna tőle a Netsnek, rögtön az első negyedben beszórt 11 pontot, és a folytatásban is sokkal aktívabban támadott. Ennek az eredménye egy 39 pontos, 7 lepattanós, 9 gólpasszos este lett, ugyanakkor pontjait most sem a leghatékonyabban szerezte, csak 13/31 dobása ért célba. Ezúttal a negyedik negyedben sem bújt el, csapata 25 dobásából 12-t ő vállalt el ekkor is, ráadásul 3 gólpasszt is kiosztott a záró 12 percben, de ez sem volt elég, az első jó meccse az utolsó fellépése volt ebben a rájátszásban.

Durant ezúttal gyorsabban kereste a dobásokat, ezzel sokszor elvette a lehetőséget a Celticstől, hogy be tudják duplázni, és ez azt is eredményezte, hogy az előző meccseken ponterősen játszó Bruce Brown mindössze 3 mezőnykísérlettel zárt. A Nets támadójátékára összességében nem lehet panasz, hatékonyak voltak, elfogadhatóan tripláztak, Seth Curry és Goran Dragic is nagy meccset hozott, Kyrie Irving is beállt ezúttal a sorba Durant mögé, de egy valami nem fért bele…

 

Hiányoztak Claxton büntetői

Steve Nash végre elengedte Andre Drummond játszatását, az első percekben még fent volt a pályán biodíszletnek, de 4 perc után elásták őt a kispad mélyére, és jött helyette az a Nic Claxton, akivel eddig is jobban nézett ki a Nets játéka. Jól is szállt be a fiatal center, mindkét oldalon nagyon aktív volt, többször is csak szabálytalanul tudta őt megállítani a Celtics védekezése, és dobhatott is 11 büntetőt. Claxton megalapozhatott volna a következő szerződésének, és annak is, hogy egy potenciális ötödik meccsen már ő kezdjen, csak éppen a 11 büntetőjéből kemény 1 pontot hozott össze, és ez nem fért, nem férhetett bele egy ennyire szoros mérkőzésen.

Nash emiatt megint elővette Blake Griffint, és ahogy a pályára került, egy csapásra ismét kinyílt a Nets előtt a pálya támadásban, majd egy rövid ideig klasszikus értelemben vett magasember nélkül is játszottak, és az elveszített lepattanózás ellenére is érthetetlen, hogy miért nem erőltették jobban ezt a vonalat, és ez akár Nashnek az állásába is kerülhet.

 

Hogyan tovább, Nets?

Nasht valószínűleg elő fogják venni a párharc után, és ha végül nem is döntenek a menesztése mellett, akkor is erősen inogni fog alatta a kispad a következő szezon során. Simmons továbbra sem játszott egyetlen meccset sem a Nets mezében, és hivatalossá vált, hogy a 2021/22-es idényt pályára lépés nélkül hozta le. Irvingnek játékosopciója van a nyárra, amiről minden bizonnyal lemond, hogy egy új szerződést írjon alá, és jelenleg azt is mondja, hogy maradni akar, de erről a Celtics szurkolói tudnának mesélni. Bruce Brown és Nic Claxton lehet a jövő, de mindkettőjüknek új szerződést kell adni, és a Nets fizetési sapkája már most sem valami barátságos.

Érdekes lesz, hogy mi lesz Joe Harrisszel, mert ő nagyon hiányzott ebből a csapatból, kellettek volna a triplái, és az is, hogy a wing posztokon mélyebbek legyenek, de nem lenne meglepő, ha az ő szerződésének a kitakarításával akarnának spórolni a nyáron.

Az is érdekes lesz, hogy egy ilyen szezon után hány veterán gyűrűhajhász mondja azt, hogy ő a Netsbe akar igazolni, mert ami idén náluk történt, az minden volt, de leginkább cirkusz. Valószínűleg Patty Mills és Goran Dragic is rég megbánta már, hogy ide igazolt, míg a szezon közben Paul Millsap és James Johnson is eldobhatónak bizonyult, ahogyan Jevon Carter és DeAndre’ Bembry is. Biztos lesznek olyan gyűrűhajszolók, akik mindezek ellenére is a Nets ajánlatát fogadják el a nyáron, de biztos lesznek olyanok is, akik azért választanak majd másik csapatot, mert látták, hogy miként kezelik errefelé ezeket a kosarasokat.

 

Bogdanovic felőrlődik védekezésben

Bojan Bogdanovic kiemelkedően jól kezdte a rájátszást, az első három meccsen 25 pontot átlagolt 59,6%-os mezőnymutatóval és 41,2%-os triplázással, viszont a negyedik meccsen a túloldalon visszatért Luka Doncic, és rögtön meg is kapta a szlovén őrzésének a feladatát védekezésben. Bogdanovic annak ellenére sem végez rossz munkát, hogy Doncic mindkét meccsen rendesen megszórta magát, ugyanakkor ez a teher teljesen rányomja a bélyegét a Jazz játékosának a támadójátékára. Már a negyedik meccsen sem volt az igazi, 4/10 dobásból 12 ponttal zárt, az ötödikre pedig teljesen elfogyott, csupán 2 pontot szerzett, miközben mezőnyből 0/9-cel zárt.

Doncic klasszisát mutatja, hogy az első meccsén még „csak” 6/12-vel dobott ellene, a másodikon viszont úgy szedte szét őt, ahogyan akarta, 7/8 dobását elsüllyesztette Bogdanovic mellől. Sokkal jobb ilyen szempontból Danuel House Jr. vele szemben, ellene csak 2/7-nél jár Doncic, míg Royce O’Neale egyelőre viszonylag keveset védekezett rajta, így az 1/3-as mezőnymutató vele szemben annyira még nem mérvadó, de Quin Snydernek el kellene gondolkodnia azon, hogy inkább ez a duó fogja a Mavericks legjobbját, és akkor talán valamennyit visszakaphatnának támadásban az első három meccsen látott Bogdanovic-ból.

 

Hiányoznak a Jazznek a triplák

Az alapszakaszban a Jazz átlagolt a második legtöbb rádobott triplát, meccsenként 40,3 hármast engedtek el, és ezeknek a 36%-ából kosár is született – a rájátszásra ebből semmi nem maradt, a Mavericks csak 28,8 kísérletet engedélyez nekik, amivel a 14. helyet foglalják el a 16 csapatos mezőnyben, míg a 27,8%-os hatékonyságuk az utolsó a rájátszásban. Ez az ötödik meccses 3/30-cal csúcsosodott ki, de az alapszakaszban mutatott 36%-ukat a párharc során összességében is csak egyszer tudták megugrani, és akkor sem sokkal, a második meccsen 37,9%-kal tripláztak. A kulcsemberek közül egyedül Jordan Clarkson triplázik jól, Bogdanovic is visszaesett az elmúlt két meccsen, míg Mitchell az egész párharcot nézve 19,5%-kal dob kintről, noha meccsenként 8,2 kísérletből operál.

A Jazz gyatra triplázása azért is lehet számukra elkeserítő, mert ezt tavaly nem tudták tőlük elvenni a rájátszásra, tavaly 11 meccsen 43,6 hármasuk 41,3%-a ért célba, még javítani is tudtak ahhoz képest, amit az alapszakaszban hoztak.

 

Mitchellnek nincs jó rájátszása

A Jazz gyenge támadójátékának a fő letéteményese természetesen Donovan Mitchell, aki több szinttel az alatt játszik, mint amit az előző két rájátszásban mutatott. A triplázásáról már esett szó, de összességében is borzasztó a hatékonysága, 37,9%-kal dob mezőnyből, a 26 pontját 495-os True Shooting mutatóval szenvedi össze. Akadnak felvillanásai, sokkal több és sokkal hosszabb az az időszak, amikor csak erőlködik és keresi a dobásait.

Nem véletlen, hogy az ötödik meccs után is méltatta Dorian Finney-Smith ellene bemutatott védekezését, elvégre 14/48-cal dob vele szemben, ami egy szerény 29,2%-ra elegendő, de Reggie Bullock (6/18), Jalen Brunson (4/16) és az eddigi két meccsén Luka Doncic (3/9) is jól dolgozott rajta. Davis Bertans szerepének a lecsökkenésében viszont az is szerepet játszhat, hogy ő egyáltalán nem tudja megtartani Mitchellt, amikor rá kell váltania, ellene 6/6 a Jazz hátvédje.

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.