Playoff-percek: sztárt készítenek a torontói boszorkánykonyhában?

Egy rövid emlékeztető

A Boston-Indiana párharc az első idén, ami 3-0-ra áll, itt az ideje, hogy felidézzük: 0-3-ról soha egyetlen csapat sem tudott megfordítani egy párharcot a liga több, mint 70 éves történelmében.

Otthon nem lehet így játszani

A Pacers nagyon fogadkozott, hogy hazai pályán más lesz a Boston elleni párharc, de megint a konzisztencia és egy vezér hiányzott. A meccs elején nem figyeltek és az első 12 percben 41 pontot kaptak, ami egy új negatív franchise-rekord (a 2000-es nagydöntőben a Los Angeles Lakerstől kaptak be anno 38-at az egyik első negyedben), a harmadik negyedben összesen 12 pontra voltak képesek. Szépen mutat, hogy a kezdőötös minden tagja és a padról jövő Sabonis-Evans páros is kétszámjegyű ponttal zárt, de amikor nagyon kellett volna valaki a végjátékban, aki a gárda élére áll, megint kollektíve sültek be. A történelem alapján idén már nem lehetnek vérmes reményeik, abban bízhatnak, hogy jövőre Victor Oladipo ugyanúgy tér vissza súlyos sérüléséből, mint anno Paul George...

Kyrie Irvingre 48 percig kell figyelni

A vendégek vezérét kifejezetten szépen limitálta a Pacers, bár gólpasszokkal nem fukarkodott, a dobásait szinte teljesen elvették a hazaiak. Szerencsére ezúttal Jaylen Brown nyújtott extrát, a védekezésük is rendben volt, így a Bostonnak nem nagyon kellett izgulnia - a végjátékban meg jött Irving. 87-88-nál idegnyugtató duplát vágott, 89-91-nél zseniális duplát szórt be, majd kétszer gyorsan megpasszolta Al Horfordot, így lett 91-98 az állás három perccel a vége előtt, onnantól pedig ismét intézték a többiek. Ne ragozzuk túl, inkább rögzítsük: ebben a bő három percben Irving igazi vezérhez hasonlóan egyszerűen kezébe vette a kontrollert és megnyerte a meccset. 

Ez nem playoff-szint

Sokat beszélünk arról, hogy Victor Oladipo nélkül vezérét és "closerét", a szoros végjátékokban egyértelmű első opcióját vesztette el az Indiana, de ez önmagában még csak egy (nagyon fontos) dolog - Collison, Bogdanovic, vagy Evans így is képes azért a meccsek nagy részében helyzeteket kreálni, a magasemberek kiválóan zárnak, kiválóan mozognak, jól passzolnak (a házi gólpasszlista első két helyezettje két center) a rendszer alapvetően működik. Vagyis működne, ugyanis a probléma azzal van, hogy nemcsak klasszis playmakerük, de érdemi dobójuk sincs - hiába vannak meg a helyzetek, egyszerűen olyan játékosuk sincs, aki ezeket stabilan beverné, így pedig a rájátszásban már nem lehet mérkőzést sem, nem hogy párharcot nyerni.

Mindennek ékes bizonyítéka az az adat, amely önmagában meg is magyarázza, hogy miért áll 0-3-ra a Pacers: az eddigi három meccsen az üres, zavartalan helyzetekből 12/40-et (!) dobott a gárda, ami 30%, teljességgel vállalhatatlan "hatékonyság". Mind a három meccsen száz pont alatt maradtak emiatt és az is nagyon beszédes, hogy az egész párharcban összesen hárman átlagolnak náluk tíz pont felett, de egyikük sem éri el a 17-et. A legeredményesebb, Bojan Bogdanovic ráadásul 40% alatt (!) dob mezőnyből, Myles Turner centerként szintén 40% alatt van, az alapszakaszban sokszor X-faktorként dolgozó Domantas Sabonis pedig szinte láthatatlan, konkrétan 30%-kal szedi össze 6,7 pontját. Ha az egész csapatot nézzük, akkor összességében is 40% alatt dobnak, 33%-kal tripláznak és 65%-kal büntetőznek - nem túlzás kijelenteni, hogy ez nem playoff-szint, nemcsak a vezér playmakerek, de a shooterek teljes hiánya miatt is.

Harmadszor is rövidzárlat

Az Indy a párharc első meccsén a harmadik negyedben dobott 2/19-et és nyolc pontot a harmadik negyedben, aztán a második meccsen 4/17-et és 12 pontot, most pedig ismét a harmadik negyed sikerült 5/23-as mezőnymutatóval és 12 kiszenvedett ponttal. Ezúttal mondjuk a Celticsnek sem ment a dolog, Irvingék is csak 7/24-et dobtak ekkor, ezért nem lett kiütés, de náluk volt vezér és volt javulás a folytatásban - ahogy eddig mindhárom meccsen találtak valamit, vagy valakit, ami/aki kiegyenesítette őket.

Túltöltött festék

A Magic-Raptors párharc nem a dobópárbajról szól eddig, ha az Orlandónak nem is megy a támadás, hátul azért eddig mindig összeszedte magát - a második meccsen Kawhi Leonard szupersztár-faktorával nem tudtak mit kezdeni Gordonék, de ha kézen át dob valaki 15 mezőnykosarat, arra nehéz is mit lépni. Most viszont léptek, elkezdték befelé terelni Leonardöt, majd két embert "elé dobni", ezzel pedig sikerült is belehajszolniuk nehezebb kísérletekbe, amiket egyébként ugyanúgy be tud dobni jobb napjain - most viszont nem így tett, az első félidőben 11 mezőnykísérletből nyolc pontot szedett össze és csak két büntetőt harcolt ki. 

Neki az egész meccsen nem ízlett ez a védekezés, de a festékben egyébként is nagyon agresszív volt mindkét csapat: a Raptors a nagyszünetig például 18 dobást vállalt a gyűrű közeléből és csak hetet tudott értékesíteni, míg a Magic mindössze tizenegy kísérletig jutott erről a területről, pontosan ugyanannyiszor dobtak innen, mint ahány eladott labdájuk volt ez idő alatt. Az eFG%-uk pedig nagyon beszédes: 45,2 volt a nagyszünetig és csak hogy kontextusba tudjuk helyezni, jegyezzük meg, hogy az alapszakaszban a ligautolsó Knicks száma 49,8, a 20. helyre jó Orlandóé 51,8, a ligaelső Golden State-é pedig 56,5 volt.

Szupersztár-készítés folyamatban?

Tegnap már Derrick White kapcsán ejtettünk szót arról, hogy az előkelő helyen draftolás semmit nem jelent a mai NBA-ben, sokkal lényegesebb az, hogy egy kosarast hogyan építenek fel. Újabb ékes példa erre Pascal Siakam, akit 2011-ben Luc Mbah a Moute fedezett fel egy általa szervezett kameruni nyári táborban, majd 2012-ben Masai Ujiri is kiszúrta az afrikai Basketball Without Bordersen. Siakam útját Mbah a Moute egyengette, a később a Raptors elnökévé avanzsáló Ujiri rajta tartotta a szemét a tehetségen, és amikor 2016-ban kijött a draftra, a kanadai gárda lecsapott rá a 27. helyen.

Fokozatosan építették be a csapatba, az első évben a D-Ligában szerzett komolyabb tapasztalatot (bajnoki címig is vezette a Raptors 905-ot) és 55 meccset kapott a nagycsapatban is, második szezonjában már 81 mérkőzésen szerepelt átlagban 20 percet, idén pedig robbantott: 80 meccsből 79-szer kezdett, 16.9 pontot, 6.9 lepattanót és 3.1 gólpasszt jegyzett, emellett majdnem 80 százalékkal büntetőzött, 55 százalékkal dobott mezőnyből, ezen belül majdnem 37%-kal triplázott. Elég nagy esélyese a Legtöbbet Fejlődött Játékos Díjának, ezt nyomatékosíthatja is most a szavazókban.  

White-hoz hasonlóan az elsőkörös ellenfél Orlando ellen az alapszakaszban egyáltalán nem villogott (8.8 pont, 6.8 lepattanó, 2.5 gólpassz), ehhez képest 24.3 pontot, kerek 10 lepattanót és 3 gólpasszt átlagol, ma hajnalban pedig egyértelműen a mérleg nyelve volt a borzasztó fontos harmadik összecsapáson. Nyilván Leonard egy extraklasszis, de Siakam fejlődési íve eddig kísértetiesen hasonlít csapattársáéra - ha nyáron Leonard megy, könnyen lehet, hogy Siakam megkapja a lehetőséget arra, hogy még egy polccal magasabbra lépjen. 

Ezt az alapjátékot ritkán látjuk az NBA-ben

Nem a Trail Blazersről szólt a Thunder elleni harmadik találkozó, egyedül a harmadik negyed második felében játszottak jobban - a feljavuló védekezés mellett egy NBA-ben ennyire látványosan ritkán alkalmazott támadófelállás miatt is. Az európai kosárlabdában az egyik legalapvetőbb játék a “Bika” - ez az a játék, amikor két (magas)ember áll fel a körte tetején (innen az elnevezés és a figura jele - a mutatóujj és hüvelykujj felmutatása -, utalva a bika két szarvára), választási lehetőséget adva így a labdás embernek, hogy merre induljon. 

Ezt egy kicsit továbbfejlesztve játszotta a Trail Blazers, a két elzárást adó játékos egymás közelében mozgott és kvázi dupla blokkot adott, így a labdás ember egyrészt könnyebben le tudott szakadni a védőjéről, másrészt sokkal nagyobb szabad terület nyílt meg előtte. Az külön érdekesség, hogy ezt a játékot nem a török Kanterrel, hanem két amerikai játékossal, Zach Collinsszal és Meyers Leonarddel csinálta meg többször is a Portland és egyenlítette ki 10 pont körüli hátrányát. 

Jegyezzük fel: Lillard Iversonnal egy lapon

A harmadik negyedben 25 pontot szórt a Portland vezére, hasonlóra legutóbb Allen Iverson volt képes még a 2001-es playoffban - AI akkor 26 pontig jutott. 

Nagyon üzenni akart a Thunder

Az első két meccsen eléggé "kifújta az OKC orrát" a Blazers és Oklahoma Cityben érezhetően iszonyatosan nagy motivációval lépett pályára Billy Donovan alakulata. A közönség is parádés hangulatot teremtett, de a játékosokon érezhető feszültség is nagyon sokat hozzátett - Russell Westbrook láthatóan személyessé tette a Damian Lillard elleni párharcát és folyamatosan őt próbálta megbüntetni, folyamatosan beszélt neki, különböző mozdulatokkal, "gólörömökkel" üzengetett, egy nagy tripla után pedig direktben rá is mutatott a Portland sztárjára. A hajrában Dennis Schröder is beszállt a buliba, ő is hergelte Lillardot, Paul George pedig a végső dudaszó után bemutatott még egy óriási zsákolást - nagyon meg akarták mutatni, hogy ők mennyivel jobbak, de sem Lillard, sem McCollum nem jött ki a sodrából, úgyhogy az OKC-nek "be kell érnie" azzal, hogy 2-1-re szépítette a párharcot, nem tudott lélektanilag igazán fordítani.

Azonban ahogy a Brooklynnál is történt, túlfeszíteni nem biztos, hogy érdemes a húrt - ez a meccs kevésbé volt létfontosságú a Portlandnek, várható volt, hogy élességben jobban ott lesz a Thunder, a következő találkozón viszont már nem ez lesz a helyzet, a túlpörgés pedig nagyon könnyen visszaüthet. Főleg annál a Westbrooknál, aki amúgy is hajlamos erre és akinél a legokosabb csapatok, különösen ilyen helyzetben erre simán rá is szoktak, rá is tudnak játszani...

Most egyébként is szinte minden bejött az OKC-nek, Westbrook a legjobbik arcát mutatta, Schröder most először játszott jól, a Ferguson-Grant páros extrán dobott, csapatszinten is másfélszer annyi triplát dobtak be, mint az előző két meccsen összesen, a Portland pedig nem volt az igazi - egyetlen dolog hiányzott a tökéletes meccsükhöz, Paul George jó dobóformája, de azért a 17 kiharcolt büntető ezt is kozmetikázta valamelyest. Azt nem mondjuk, hogy nem lesz még egy ilyen estéjük, mert simán lehet, mint ahogy az első két találkozó kinti dobóformája sem volt reális, de azért az 50% feletti triplázásra sem biztos, hogy építeni kell.