Playoff-percek: Tyronn Lue bekezdett a Clippers-Dallason

 

Csak a hazai

Ahogyan az első játéknapon, úgy a másodikon is a négy hazai csapat tudott nyerni, a Celtics, a Clippers, a Bucks és a Thunder is megvédte a saját pályáját. Ezúttal már nem lehet olyan általánosságokat megfigyelni, hogy az a csapat nyert, amelyik jobban lepattanózott, mert a Pelicans pont azzal maradt meccsben a Thunder ellen, hogy megnyerték ezt a kategóriát, lehúztak ráadásul 18 támadót is, és ennek a felét Jonas Valanciunas intézte. A Pacers is jó csinálta legalább a lepattanózást, ha már mást nem, és náluk ketten is 5-5 támadót téptek le, ez olyasmi lehet, amire építhetnek a továbbiakban.

A négy hajnali meccsből hármat is az döntött el, hogy a hazai csapat képes volt legalább az egyik negyedet 10+ ponttal megnyerni: a Celtics a második negyedet 10, a harmadikat 17 ponttal húzta be, a Clippers az elsőt 12, a másodikat 14 ponttal nyerte meg, míg a Bucks a második 12 percben 18 ponttal múlta felül a Pacerst, igazán szorosan csak a Thunder-Pelicans alakult – ott nemhogy egy negyedben, hanem úgy általában nem alakult ki 10 pontnál nagyobb különbség, 20 alkalommal változott a vezető fél kiléte, és további 13 alkalommal álltak döntetlenre a csapatok.

 

Beverley lehúzta maga mellé Haliburtont

Doc Rivers húzása ezúttal kifizetődött, most sokkal jobban sült el Patrick Beverley kezdetése Malik Beasley helyén, mint az alapszakasz legvégén, a hátvéd annak ellenére is csapata egyik legjobbja volt, hogy mindössze ötször dobott rá. Beverley 37 perc alatt így is megtöltötte a statisztikai lapot, 5 pontja mellett volt 7 lepattanója, 8 gólpassza és 2 labdaszerzése, és vele a pályán +17-ben zárt a Bucks.

Beverley jelenléte főleg védekezésben volt jelentős, többnyire Tyrese Haliburton lassításán fáradozott, és ezt olyan sikerrel tette, hogy a Pacers irányítója is hozzá hasonló mutatókkal zárt. Haliburton 38 perc alatt mindössze hétszer dobott rá, így 9 ponttal, 7 lepattanóval és 8 gólpasszal zárt, illetve 3 eladott labdával. Amikor Beverley fogta őt, 1/3 dobása ért csak célba, és ezalatt egyetlen gólpasszt osztott csak ki. Az alapszakaszban mindössze négyszer fordult elő, hogy Haliburton legfeljebb hétszer dobjon rá, de azokon a meccseken kivétel nélkül 26 perc alatt volt a játékideje.

A Pacersnek egy sokkal aktívabb Haliburtonre lesz szüksége a folytatásban, többet kell keresnie a saját dobásait, mert ezúttal Pascal Siakam volt az egyetlen, aki állandó veszélyt jelentett a Bucks gyűrűjére, neki 15/25 dobása beesett, míg mindenki más 21/66-ot szenvedett el, ami barátok között is 31,8 százalékos hatékonyság.

 

Lillard csinált már hasonlót

Damian Lillard egészen elképesztő első félidőt rakott össze a Pacers ellen, 11/19 dobását és 7/7 büntetőjét elsüllyesztve 35 pontot szerzett, és ezzel 27 pontos előnybe került a Bucks. Nem hallgatnánk el azt sem, hogy a második félidőben 0/5-ös mezőnymutatóval pont nélkül zárt, és ekkor -22-ben volt vele a pályán a Bucks, de most inkább csapjuk fel a törikönyvet.

Az NBA történetében csak egyszer fordult elő, hogy egy játékos 35 pontnál többet szerezzen a rájátszásban egy félidő alatt, 2019. április 26-án Kevin Durant a Warriors játékosaként szórt 38 pontot a Clippers elleni első körös párharc hatodik meccsén, és ő akkor meg sem állt félszázig. Lillard a vonatkozó ranglista második helyét úgy kaparintotta most meg, hogy az eddig is az övé volt, 2019. április 23-án a Thunder elleni ötödik meccsen dobott 34 pontot a nagyszünetig, és akkor ő is ugyanúgy 50 ponttal zárt, mint pár nappal később Durant – ez volt az a párharc, amit Lillard egy nagyon távoli triplát elsüllyesztve zárt le, és amiről Paul George azt mondta, hogy rossz dobás volt.

33 pontot egy félidő alatt többen is dobtak a rájátszásban, és ilyet a Bucks-szurkolók is láttak nem is annyira régen, Giannis Antetokounmpo a 2021-es finálét lezáró hatodik meccs második félidejében szórt 33 pontot.

 

Holmgren elit társaságba keveredett

Chet Holmgren 15 ponttal, 11 lepattanóval és 5 blokkal járult hozzá a Thunder sikeréhez, és ezzel a számsorral egy szűk elithez csatlakozott. Újoncként ilyesfajta 15/10/5-ös számsort korábban csak Tom Burleson, Larry Micheaux, Hakeem Olajuwon, David Robinson (3x), Oliver Miller (2x) és Alonzo Mourning (2x) tudott összehozni a rájátszásban, 1993 májusa óta Holmgren az első újonc kosaras, aki egy meccsen legalább 15 ponttal, 10 lepattanóval és 5 blokkal zárt. Pályafutása első rájátszás-meccsén viszont senki sem tudott ilyen számokat hozni, függetlenül attól, hogy újonc volt-e az illető, vagy sem.

 

Nagyon működött a Celtics kezdője

Az alapszakaszban is láttuk, hogy a Holiday-White-Brown-Tatum-Porzingis ötös az egyik legjobb a ligában, és a sok sebből vérző Heat ezt most testközelből is megtapasztalhatta. Ezt a sort 19 percen át használta Joe Mazzulla, és ezalatt 19 pontot vertek a Heatre, noha támadásban nem is nyújtottak extrát. Amikor mindannyian pályán voltak, 12/33 dobását süllyesztette el a Heat, 1/13-at hoztak össze a triplavonalon túlról, és mindössze két büntetőt tudtak csak kiharcolni. Ellenük a labdát is nehezen tudta járatni a Heat, a 12 kosaruknak csak a felét előzte meg gólpassz, míg 4 alkalommal el is adták a labdát.

 

Ez nem az a Miami

Támadásban akkor is gondjai vannak ennek a Heat-keretnek, ha teljes erejében léphet pályára, akkor pedig értékelhetetlen ez a társaság, ha Jimmy Butler és Terry Rozier sem játszhat - gyakorlatilag playmaker nélkül maradt az a gárda, amelynek amúgy is rendkívül magasfokú koncentrációra, pontos, szervezett, tudatos, koncentrált, megfeszülős végrehajtásra van szüksége ahhoz, hogy eredményesen támadjon. A playmakerek nélkül nem volt jobb megoldás, hajigálták a triplákat, ha kellett, ha nem, a mezőnykísérleteik 46%-a jött a hármasvonalon túlról, viszont ebben a felállásban senki nem volt, aki ezeket igazán kialakítaná - így csak elhajigált dobásokról beszélgethetünk, nem tudatos, erre felépített játékról. Persze így is dobhattak volna jobban a 32%-nál, de egyrészt a Boston védekezése odaért, másrészt ha beesik még 4-5 hármas, akkor is kikapnak...

Amíg nem lesz szervezőjük, addig nincs miről beszélni, a gyűrűig sem tudja elvinni a labdát senki (hat büntetőt dobhattak), nem jutott erő lepattanózni, ráadásul msot még a védekezésük sem zárt össze - egyszerűen széthúzta őket a Celtics, majd amikor beduplázták Jayson Tatumot, akkor sorra kapták a triplákat az ebben világverő hazaiaktól.

Erik Spoelstra a fizikalitásra, mentális erőre mutogatott, és tényleg előre kell lépniük ebben, hiszen ezek miatt jutottak el kétszer is nagydöntőig, egyszer pedig ECF hetedik meccsig az utóbbi négy évben - de ez a keret ebben a formában nem hogy nem való PO-ba, de még a playin közelébe sem, mindent nem lehet elfedni akarattal és ésszel. Nagyon úgy tűnik, hogy a Heatnek idén nem osztanak lapot - hacsak csodálatos módon nem tér vissza és nem játszik rögtön jól Butler és Rozier már két nap múlva...

 

Tyronn Lue vitte az első menetet

A párharc előtt szót ejtettünk róla, hogy a Clippers mestere más szintet képvisel taktikailag, de Leonard nélkül kevesebb alapanyagból tud főzni. A nyitányon ez nem okozott gondot, az első pillanattól kezdve Ivica Zubacra épített a Los Angeles, Daniel Gafford gyorsan összeszedett rajta két faultot, amivel megbontották a Dallas alapjátékát és rotációját, majd James Harden 4/5-ös mezőnymutatóval kezdett, a Mavs-védelem pedig csak loholt a labda után - a Clippers 6/8-cal nyitott a triplavonalon túlról. A kispadról is élesen szálltak be a játékosok, a második negyed elején kialakult a 20 pont feletti differencia, a LAC a “kétszer üt, ki gyorsan üt” elvet kihasználva kényelmes helyzetbe került és simán lemenedzselte a második félidőt. Ebben hatalmas szerepet játszott Terrance Mann és a kezdőbe jelölt Amir Coffey, akik folyamatosan és egész pályán kiemelt figyelemmel követték Doncicot és igyekeztek megakadályozni, hogy játszani tudja a saját játékát. Bár a dobásait nem igazán tudták elvenni, viszont megzavarták vele a kabinet helyzetekre váró társakat. 

Jason Kidd is próbálkozott, Dante Exum helyére PJ Washingtont tette kezdőbe, de nem sikerült kiharcolni a várt magassági fölényt, sőt a saját csapatát kavarta össze. Washington felejthető meccset hozott le, Exum a padról nem volt hatékony és kezdőbeli párja, Derrick Jones Jr. sem találta a játékát, a kispadon pedig Tim Hardaway Jr., Dereck Lively II és Maxi Kleber sem érzett rá a ritmusra. 

Zubac szerepe egyébként azért is érdekes, mert pár éve az volt Lue találmánya, hogy Doncicék ellen kivette a rotációból a lassabban mozgó centert - most viszont pont hogy matchup-fölényt jelentett és nem matchup-hátrányt, a teljesen átalakult Mavs-magasrotációval szemben valamiért nagyon működött az ő játéka.

 

A Dallas csak félidőre érkezett meg, a magasemberei akkor sem

Persze nem csak Kidd döntésein múlt a vereség, hanem azon is, hogy több fontos játékosnak ez volt az első playoff-meccse, vagy “ezer éve” játszott utoljára a poszt-szezonban. Meglepte őket a Clippers kemény és agresszív játéka, Gafford önkritikusan be is vallotta, hogy nem állt készen arra, ami rá várt. Washington és Lively először jár playoffban, Gafford 2021-ben 5 meccs erejéig kóstolt bele a rájátszásba, Dante Exum pedig 17 meccsen már pályára lépett, de utoljára 2018-ban. 

Ugyanakkor ez nem lehet kifogás és a következő meccsen sokkal keményebben kell játszaniuk. Kidd kényszerből 9-10 játékost váltogatott, de például a veterán Dwight Powell így is csak egyetlen percet kapott, ahogyan Jaden Hardy is, sőt a 10. emberként használt Josh Green is megállt kilencnél. Kidd sokat forgatta a gárdát, de igazán ütős ötöst nem talált az egyébként kiválóan játszó Doncic-Irving páros mellé. Kidd ki is jelentette a sajttájon, hogy meg van elégedve a sztárjaival, Doncic például szépen megtalálta a társakat, akik egyszerűen nem dobták be a legtutibb helyzeteket sem. 

A Mavs számára azért biztató lehet a második félidő, amikor 67 pontot termeltek, erre lehet építeni a következő meccsen. Azt is érdemes hozzátenni, hogy az első félidőben Doncic 11 pontot szerzett, Irving pedig egyetlen mezőnykosárig jutott, vagyis az ő játékuk is hagyott kívánni valót maga után. 

 

Ez kell Hardentől

Tyronn Lue állítólag néhány hete leült egy beszélgetésre James Hardennel arról, hogy több kell tőle támadásban, agresszívebbnek kell lennie, többet kell vállalnia, és a playoff első mérkőzésén ezt meg is csinálta az irányító. Az első perctől kezdve bontotta a védekezést, hozta a pick-and-rollokat, ő dobatta Zubacot, komoly nyomást helyezett a Dallas védekezésére, és ő diktálta az iramot - ritkán látunk tőle ilyet az utóbbi időben vagy években, de most pont azt hozta, amire Kawhi Leonard nélkül szüksége volt a Los Angelesnek.

Végül a LAC 49 pontját dobta vagy készítette elő, abszolút ő volt a csapat vezére és motorja, amiért természetesen meg is kapta a dicséretet - a kérdés viszont az, hogy ezt képes lesz-e fenntartani hosszabb távon is. Tavaly a Boston elleni párharcban is úgy tűnt, hogy elővette valamit a régiből még a Sixers mezében, kétszer is 40+ pontot szórt, de aztán pont a két legfontosabb mérkőzésen, a hatodik-hetedik összecsapáson sült be, amikor 7/27-et dobott mezőnyből és 16 labdát adott el - most is az lesz a lényeg, hogy ez a forma marad-e huzamosabb ideig, vagy csak egy-egy estére képes rá.

Ezzel együtt Leonard nagyon-nagyon kellene a Clippersnek, hogy kiegyenesedjen minden és a helyükre billenjenek a szerepek - de a második mérkőzésen jelen állás szerint még mindig az agresszív Hardenre lesz szükség...

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!