Playoff-percek: zsákutcába tévedt Quin Snyder?

"Frontérzékenyek" az idei playoff-résztvevők?

Az első játéknapon Kevin Durantet és Patrick Beverley-t kellett leküldeni a pályáról, a második játéknapon pedig Andre Drummond flagrant 2-je után mehetett idő előtt zuhanyozni. 2018-ban is három kiállítás volt - nem az első két napon, a teljes rájátszásban!

Következőre a franchise-rekord is meglehet a Milwaukee-nak?

Mivel a legfrissebb hírek szerint Blake Griffin elképzelhető, hogy az egész első kört kénytelen lesz kihagyni, így a Milwaukee az első meccsen látottak alapján kb. meg sem fog izzadni a Pistons ellen. Ma az első félidőben 70 pontot dobtak, Giannis Antetokounmpo már az első percekben közölte csapattársaival, hogy "nyugi, nem tudnak megállítani", miután sorozatban dobálta betörésből a ziccereket és a játék képe erősen emlékeztetett arra, amikor egy preseason-meccsen ausztrál vagy brazil ellenfelekkel játszadozik egy komolyabb NBA-csapat "másfeledik" sora. Egyelőre a várakozásoknak megfelelően úgy néz ki a két csapat, mintha két különböző ligában játszanának, a Detroitnak nem látszik eszköze nemhogy a győzelemre, de még a szoros mérkőzésre sem - ha a Bucksnál is olvassák az elemzéseket, és egy Kareem Abdul-Jabbar féle rekorddöntéssel motiválják a gárdát, akkor könnyen lehet, hogy a második meccs is hasonló kivégzés lesz. A Milwaukee 1970. március 30-án 77 pontot szórt egy playoff-meccs első félidejében, a látottak alapján nagyjából ez az egy izgulnivaló lehet a párharc következő összecsapásán, hogy Middletonék megdöntik-e ezt...

Zsákutcába tévedt Quin Snyder

A Jazz mestere azt a megoldást választotta az első meccsen James Harden ellen, amit már többször láttunk az alapszakaszban is, vagyis hogy a védője a bal kezére helyezkedik, így a visszalépős triplát elveszi tőle - ez volt, hogy jól is működött korábban, ezen az estén viszont egyáltalán nem ez volt a helyzet. Harden ugyan ezúttal nem nagyon harcolt ki faultokat és nem is dobott extra hatékonysággal, de simán elindult a jobb keze felé, üresen begyalogolt a festékbe, majd vagy dobott egy kényelmes ziccert, vagy egy passzal megoldotta a helyzetet, fellöbbölte Capelának, vagy kiosztotta egy dobónak. Ezzel a Utah mindössze azt érte el, hogy Harden box score statjai emberiek maradtak (29 pont, 8 lepattanó, 10 gólpassz,11/26 mezőnyből, 3/3 büntető), de ezzel együtt is jó számokat hozott, ráadásul közben a csapat jó ritmusba került és összesen hatan jutottak tíz pont fölé - amellett, hogy kintről így is veszélyesek voltak a hazaiak, a festékből ráadásul 62 pontot dobtak, amelynél egyetlen egyszer tudtak többet idén és beszédes, hogy egyébként 33-at (!) átlagoltak innen az alapszakaszban.

Lehet, hogy kifizetődőbb lenne a Jazz számára, ha kidobnák ezt a vakvágánynak tűnő módszert és inkább ott maradnának Harden előtt lábbal, akár "kétsoros" védővonallal is és próbálnák rávenni arra, hogy nyugodtan dobjon el 15 visszalépős triplát, legyen 30-35 mezőnykísérlete, de ne legyen túl hatékony, a többieket pedig vegye ki a játékból ezzel a harcmodorral. Nem mellesleg ebben sokkal jobban el is fáradhatna, mert most egy könnyed edzésnek megfelelő terheléssel hozta le a meccset...

Ez már a tavalyi Houston

Amellett, hogy Harden zsenialitása szinte minden védekezés ellen képes megoldást jelenteni, a Rockets maga is olyan szinten védekezett ezen az estén, amely miatt a tavalyi szezonban kis híján meg tudta fogni a Warriorst. Mike D'Antoni csapata már az All-Star szünet óta összekapta magát ezen a téren (105,3-as, ligaelit defensive rating), de ezúttal is előhúzta azt, amivel igazából esélyt sem adott ellenfelének még a szoros meccsre sem, hiszen perceket hozott le úgy, hogy nem kapott pontot. Egyrészt borzasztó agresszívek voltak a labdás emberen Chris Paulék, másrészt a folyamatos váltásokkal annyira lelassították és kizökkentették a Jazzt, hogy a vendégek szinte csak rossz döntést hoztak - leradírozták a pályáról Inglest, Crowdert, Korvert, limitálták Rubiót és Favorst, Mitchellt pedig egy átlag alatti gyenge kettessé minősítették vissza úgy, hogy alapvetően a nem a védekezéséről híres Gordon fogta. Egyedül Gobert volt az, aki a váltások után kamatoztatni tudta a magasságát és a játékok végén, legkésőbb a támadópattanóknál matchup-gondokat okozott, de ez így nagyon-nagyon kevés az ötödik kiemelttől - ez az a védekezés, amellyel most is keresnivalója lehet a Houstonnak a bajnoki címért folyó harcban és ez az, ami megmutatja, hogy a Jazznek nemcsak a Harden elleni védekezésén kell jelentősen változtatnia...

Favors out?

A Jazz a megszokott kezdőötössel, Gobert-rel és Favorsszal állt fel, amihez elég hamar alkalmazkodott a Houston, később rendszeresen kisember maradt támadásban az erőcsatáron, szerencsétlen folyamatosan úton volt védekezésben. Túl vagyunk tehát a kötelező tesztmeccsen, ahol kiderült a nyilvánvaló, Favors és Gobert együtt, illetve ezzel a mezőnysorral nem igazán működik. Snyder valószínűleg a második összecsapásra még csak kisebbeket változtat és ha azok sem működnek, akkor a harmadik meccsre nyúl bele drasztikusan a felállásba - aztán reménykedhet, hogy a hazai pályával kombinálva az elég lehet győzelemhez vagy győzelmekhez. 

A Portland tökéletesen megcsinálta, amit kellett

A Trail Blazers tökéletesen tisztában volt vele, hogy nagyon kell figyelni a visszazárásokra, és ezt a meccs nagy részében meg is valósították, a Thunder nem tudott futni, nem tudott lendületbe jönni, és hiába védekezett jól a vendégcsapat is, felállt védelem ellen megint csak szenvedést láthattunk. A Portland nagyon okosan védekezett Westbrookon, a tavalyi Jazz-taktikát alkalmazták, a védője hagyta, hogy leüsse a labdát, hogy elinduljon befelé, a festéket viszont Kanter mellett túltöltötték a mozgékony besegítő védő Aminuval és Harklessszel, így hagyták, hogy 4-5-6 méterről dobáljon, vagy kipasszolja a labdát a nem igazán jó tripladobóknak. Westbrook igyekezett nem túl sokat vállalni, mindössze 17 mezőnykísérlete volt, ugyanakkor kintről hintett egy 0/4-et, ráadásul a csapatjáték annyira elvesztette a ritmusát, hogy kisült belőle egy 5/33-as triplázás. 

Olyan nincs a mai ligában, hogy nem dobálod be a triplákat

Lehet kevés hármassal is playoff-meccset nyerni, ékes példa erre a Spurs Denver elleni 7/15-ös mutatója, de amikor 33-szor emeled rá, abból legalább 9-10-nek be kell esnie kis túlzással akkor is, ha 40 kilométeres oldalszél fúj a csarnokban, különben jó eséllyel kikapsz. Nyilván a sok kimaradó hármasban benne volt, hogy 15-öt a jobb vállával láthatóan nagyon bajlódó Paul George emelt rá, hetet pedig a hónapok óta teljesen formán kívül játszó Dennis Schröder, Westbrook okos levédéséről is esett szó fentebb, de legalább ennyire faktor, hogy a kiegészítők gyakorlatilag teljesen besültek - Billy Donovannek rendet kell tenni mindenki fejében, mert helyettük nem tudja bedobni, és az évek óta rögzült alapjátékon sem nagyon tud változtatni, ha megint megfontoltan támad a Portland, azzal nem nagyon tud mit kezdeni, annyi jól labdázó kisembere van az ellenfélnek. Marad a jobb dobóteljesítmény, és az első meccs képe alapján még csak extra sem kellene, csak némi megbízhatóság, hogy esélyük nyíljon ellopni a pályaelőnyt - persze tudjuk, hogy az alapszakaszban látottak alapján időnként a kevés tudás is probléma...

Irving elsőre hozta, amit kell

A Boston nem titkoltan "closernek" szerezte meg Irvinget, aki szoros playoff-meccseken dönt, ezt pedig a rossz dobások ellenére tulajdonképpen hozta az irányító. A 20 pont mellett 5 lepattanót és 7 gólpasszt jegyzett első Celticses playoff-meccsén, a 20-5-5-re eddig két "elsőző" volt képes a gárda igen-igen gazdag rájátszás-históriájában: 1972-ben Jo Jo White (hétszeres All-Star hátvéd, kétszeres bajnok a Bostonnal, 1976-ban Finals MVP, Hall of Famer, 10-es mezét visszavonultatták) és 2015-ben Isaiah Thomas. 

Két fontos statisztika a Celtics-Pacersről

Két dolgot kell kiemelnünk a botrányosan gyenge támadójátékot hozó hajnali derbiről. Az egyik az, hogy a Celtics 36,7%-kal dobott és mellé húsz labdát el is adott, ilyen mutatókkal pedig az utóbbi 35 év során összesen három mérkőzést lehetett megnyerni a rájátszásban. És hogy miért sikerült most mégis? Itt jön be a másik statisztika: a Pacersben annyira nincs pont, hogy a második félidőben az üres (!) helyzeteikből is csak 3/18-at dobtak mezőnyből Matthewsék, közte 0/8 triplával. Ezt nem kell magyarázni.