Respect, LeBron!

2011 óta érlelődött bennem a gondolat, hogy aki összehasonlítja Michael Jordant és LeBron Jamest, az vagy nem nézett kosárlabdát korábban, vagy nincsen tisztában Jordan eredményeivel, játékával, dominanciájával, esetleg ezek tetszőleges kombinációjával. LeBronban egyénileg minden megvolt, ami Michaelben is: hosszú időn keresztül volt szerintem a liga legjobb játékosa már akkor is, védekezése a legmagasabb szintű volt több poszton is, és olyan sokoldalú volt, mint kevesen a liga történetében. A vezérszerep Clevelandben nem jött össze neki, de végül is Jordannek is kellett idő, mire elkezdte szállítani a bajnoki címeket a Bullsszal.

Aztán jött 2011 és a döntőben egy olyan leolvadás, amit Jordantől soha nem láthatott senki, ekkor pedig úgy gondoltam, James kiszállt mindenféle beszélgetésből, amiben minden idők legjobbjáról beszélgetünk. Ez nem jelentette azt, hogy rossz játékosnak gondoltam, de úgy éreztem, a Jordanhez való összehasonlításhoz egy idő után tökéletes karriert kell produkálni, különben nem lehet vele valakit egy lapon emlegetni, ezt pedig LeBron eljátszotta a Dallas elleni 8 pontokkal meg rádobás nélküli negyedik negyedekkel. Isten ments, hogy megnyissak egy ki a legjobb vitát, de szerintem LeBron a döntő első három meccsével visszakerült a kalapba.

A legtöbbször úgyis a szimpátia dönt mindenkinél ilyen esetben, ki mikor született, mikor kezdett el kosárlabdát nézni, de látni kell: azt, amit James csinál most, nagyon rég nem, talán Hakeem Olajuwontól láthattunk (először és) utoljára. Szép a 41 pont és a tripla-dupla közeli átlag is, sőt... de a legnagyobb érdeme szerintem az, hogy a társait olyan szintre emelte, amit soha korábban nem gondolt beléjük senki, és fejben is úgy összerántotta őket, hogy minimális hibaszázalékkal képesek dolgozni, amivel a döntő eddigi meccseinek jelentős részét uralni tudják. Ez az, amivel szerintem még a Hakeem fölé is nő jelenleg, mert Olajuwon inkább egyénileg volt akkora hatással a meccsek végkimenetelére, amit ritkán lehetett látni, míg James úgy éri ezt el jelenleg, hogy mindenki más is SOKKAL jobbnak tűnik mellette.

Tyimofej Mozgov is feljebb lépett egyet a megbízható, de extrára nem képes centerből, JR Smith-t is sikerült kordában tartani két és fél kör erejéig - hogy épp a döntőre (meg kicsit a Boston elleni széria végére) jött meg a dobóhátvéd havi baja, arról nem LeBron tehet -, Matthew Dellavedova pedig konkrétan a karrierjét és pár 10 millió dollárt köszönhet majd neki. Ezek a játékosok soha semmilyen körülmények között nem játszanának ilyen szinten, ha nem egy maximalista, de a munkában is állandóan elöl járó ember lenne mellettük, aki nem mellesleg a játék minden elemében képes a legmagasabb szinten teljesíteni, így a játék minden elemében tud segíteni nekik.

Nem nyerte meg a Cavs a döntőt és lehet, hogy nem is fogja. James maximalista hozzáállása és az, hogy a Cleveland pontosan tudja, mit kell csinálnia - minél lassabb támadójáték, fojtogató védekezés -, azt eredményezte, hogy talán 1-1 jó negyede volt a Warriorsnek meccsenként... ám ezzel a hozzájuk képest pocsék teljesítménnyel is nyertek az oaklandiek egy meccset, egyszer hosszabbításban kaptak ki, egyszer pedig mínusz 20-ról felálltak mínusz 1-re. A két csapatban rejlő potenciál itt megmutatkozik, de egyelőre fölényt nem tud vele kialakítani a Golden State, mert nem az ő akaratuk érvényesül.

Könnyen lehet, hogy ezután fog, főleg mivel a kulcsjátékosok a Cavsnél teljesen túl vannak hajszolva - azt is hozzá kell tenni, kényszerből, nem nagyon van bevethető ember, csak olyan, akivel az óramű pontossággal működő rendszer megborulna azonnal. Elfáradhatnak és akkor szerintem jöhet a GSW-henger - egyáltalán nem biztos, hogy fog is. Bármi is történjék azonban, itt nincs más hátra, mint hátradőlni és élvezni ezt az egészet, mert olyat láthatunk Jamestől és vezetésével a Clevelandtől, amit szerintem sokáig nem fogunk, egy ekkora underdog egy négy nyert meccsig tartó döntőben nem mostanában fogja így megszorongatni ellenfelét.

Ha nyer a Cavs sem egyedül fogja ezt megcsinálni LeBron, ez teljesen nyilvánvaló, a társai jó teljesítményei is kellenek ahhoz, hogy legyőzzék ezt a Warriorst, amely az alapszakaszon és nyugaton is végigsöpört. Az viszont szerintem vitán felül áll, hogy ezek a játékosok egy ember miatt képesek a mostani pordukciójukra: LeBron James miatt. Ennyire no-name, többször lenézett és leírt emberekből ilyen szintű játékot és precizitást szerintem soha senki nem hozott ki - ha a keleti konferenciát és az ellenük nyújtott teljesítményt el is intéztük félig-meddig jogosan egy kézlegyintéssel, a Warriorst már nem lehet.

Jordan örök "követőjeként" azt kell, hogy mondjam, ez az, amit még minden idők legnagyobbjától sem láthattunk soha, és ez az, amiért egyrészt meg kell követnem Jamest, másrészt minden elismerésem. Amennyire nem volt szimpatikus ez a Cavs, annyira nem nehéz beismerni, hogy most nyugodtan lehet nekik akár drukkolni is. És ha a végén nem nyernek, ha LeBron 2/6 lesz a döntőket tekintve, ha a dobáshatékonysága nem is javul jelentősen - ami egyébként elég gyenge volt neki az egész PO-ban -, szerintem akkor sem érheti egy szó sem a ház elejét, mert nemhogy csökkenne az öröksége idén, de az én megítélésemben az idei teljesítménye többet ér, mint mondjuk a 2013-as bajnoki címe vagy a Miamiben "összeharácsolt" zsinórban négy döntő.