Sac(k)-Town

 

(A Detroit és a New Orleans összefoglalója ITT, a Minnesotáé ITT, a Phillyé pedig ITT olvasható.)

A már kitárgyalt Timberwolves-hoz hasonlóan ez a gárda is a 2000-es években csillogott fényesebben, egy ideje elkerülik őket a jó eredmények: immáron 8 éve képtelenek bejutni a rájátszásba, pedig az azt megelőző 8 szezonban végig ott voltak. A gyengélkedés oka a nyugati konferencia erőssége mellett a (cserélődő) vezetőség kérdéses döntéseiben, játékospolitikájában, edzőválasztásaiban is keresendő.

Nem lehet persze mindenkiből bajnok - a másfél évtizeddel ezelőtti, Bibby-Christie-Stojakovic-Webber-Divac vezette Kings bár ígéretes volt, a nagydöntőig sem jutott el, köszönhetően a nagy nemezisnek, Tim Donaghy a Shaq-Kobe páros vezette Lakersnek. A mostani garnitúra nevekben és kohézióban sem közelíti az akkorit, bár Kalifornia fővárosában talán elindul valami az új tulaj, Vivek Ranadivé érkeztével, aki a válság által sújtott Maloof-fivéreket szabadította meg a csapattól (vagy fordítva).

Az új vezetőség tető alá hozott egy üzletet egy új aréna építéséről, bizalmat szavazott a nehéz természetű DeMarcus Cousins-nak (ugyanezt nem tette meg a szezon végén Isaiah Thomas-szal), közben elpasszolt néhány labdatemetőt (Marcus Thornton, Tyreke Evans), de szerzett utánpótlást (Rudy Gay), a drafton pedig a Kansas shooterét, Ben McLemore-t húzták, aki legalább nem négyes posztos, mint az utóbbi évek Kings-rosterének fele. Új GM (Pete D’Alessandro), új edző (Mike Malone) is érkezett, de a kézhez kapott alapanyag bizony hagyott kívánnivalót maga után, ráadásul a két vezető csak azután lett kinevezve, hogy egy sor döntést már meghoztak játékosfronton Ranadivé-ék.

Rebulid-ről beszélhetünk tehát, de csak részlegesen: Rud Gay 19 milliós kontraktusa nem az a tipikus “újjáépülős” fajta, ráadáasul az elmúlt évek draftjait is többnyire benézték Sac-Town-ban, Cousins és a lapátra tett Thomas-Evans duó kivételével eddig nem érkezett igazán minőségi portéka a klubhoz, Thomas Robinsonon nagyon hamar túladtak (bár ő máshol sem váltott meg a világot, tehát ez védhető lépésnek látszik), és Jimmer Fredette sem igazolta a profik közt az őt övező NCAA hype-ot.

A szezon elejétől aktívak voltak a játékospiacon, megkörnyékezték Rudy Gay mellett Kevin Love-ot és Ramon Sessionst is, de sajnos a Cousins-Gay-Love-Sessions négyesfogat nem jött össze, be kellett érniük a Gay-Cousins párossal.

A gárda ugyan győzelemmel indította az évadot, utána azonban becsúszott egy ötös, egy hatos és egy hetes vereségszéria is. Új tulaj, edző, GM ide vagy oda, 28-54-gyel zártak, csakúgy, mint az ezt megelőző idényben, de legalább a Lakerst sikerült megelőzniük.

Centerben a franchise mostani alappillére, DeMarcus “Boogie” Cousins négyéves pályafutása legjobb idényét domborította: 22.7-es pontátlaga mellé lekapott 11.7 pattanót, kiosztott 2.9 gólpasszt, szinte minden fontosabb kategóriában karriercsúcsot hozott, mezőnyszázaléka is javult. A bokájával bajlódott egy keveset, de alapvetően remek szezont futott. 

Védekezésben a helyezkedése és a lábmunkája még csiszolandó, azonban a palánk körül igazi szörnyeteg: az elérhető védőlepattanók 30.5 százalékát szerezte meg, (ez a legmagasabb mutató volt az egész ligában), valamint PER mutatóban is csak olyan ászok előzték meg, mint Durant, James, Love és Anthony Davis, mindenki mást maga mögé utasított. Van esélye bekerülni az USA VB-keretébe, ahol sokat tanulhat, jó hatással lehet rá az ott tapasztalható komolyság és profizmus.

A négyes az elmúlt évek slágerposztja Sacramentóban, egészen egyszerűen imádnak ide igazolni a mindenkori vezetők: Chuck Hayes, Jason Thompson, Thomas Robinson, Patrick Patterson és Carl Landry csak néhány példa a jókora logjam-ből, ami ezt a posztot jellemzi a Királyoknál. 

Az idény során a hat éve hű katona, Jason Thompson vállát nyomta a teher, hogy stabilitást hozzon ebbe a pozícióba, ám karrierje leggyengébb pontátlagát hozta, ami a hárompólusú támadójáték (Thomas, Gay és Cousins 20 fölött átlagoltak, senki más nem érte el a 10-et sem) fényében nem nagy meglepetés. Thompson nem rossz kiegészítőember, de jobb nem igazán lesz már, ezért értéke nem nagy egy fiatalokra építő csapatban. Mögötte javarészt a Thornton-cserében Brooklyn-ből érkező Reggie Evans kapott perceket, akit lepattanózása tart még a ligában, Carl Landry sérülésekkel bajlódott, leigazolása nem vált be.

Kiscsatárban a fentebb említett Rudy Gay kellemes meglepetést okozott korábbi önmagához képest hatékony játékával (20.1 pont, 5.5 pattanó, 49.8% mezőny), jobb vállalásaival. Persze az sokatmondó, hogy a Toronto épp az ő távozásával indult meg felfelé az emelkedőn, de összességében nem sikerült rosszul Gay szezonja, főleg ha nem tudjuk, mennyit keres... Továbbra is egy atletikus volume scorer, hosszú kezekkel és hangulattól függő védekezéssel, aki jobb és rosszabb napjain is meccseket tud eldönteni, pozitív vagy negatív eredménnyel. Mögötte jobbára a Minny bust-gyanús korábbi 1/2-ese, Derrick Williams jutott szóhoz, és várhatóan itt sem fogják visszavonultatni a mezét.

McLemore-nak megadták a lehetőséget a bizonyításra SG-ban, voltak is felvillanásai a fiatal shooternek, ám három labdadomináns játékos közt még csak kereste a helyét leginkább. Gyenge draftról érkezett, igazából nem köré akarják felhúzni az együttest, de egy “szegény ember Bradley Beal-je” még lehet belőle, ennek alighanem örülnének is a csapatnál. Leütésből mindenképpen fejlődnie kell, fog is, hiszen a pickekből kifutó dobógépek kiteljesedéséhez (Rip Hamilton, Ray Allen) a megfelelő rendszer létszükséglet, ez pedig egyelőre Sacramentóban nem adott. A padról Fredette tüzérsége jött (amíg ki nem tették a keretből), neki is van még hová fejlődnie azonban, jó példa lehet előtte J.J. Redick.

A karmesteri pálca a Hanga Ádám után választott Isaiah Thomas kezében volt, és bár látványosan nem bíztak benne a klubnál (ráhozták például Vasquezt, majd ugye nemrég le is cserélték a semmivel nem jobb Darren Collisonra), így is messze felülmúlta a draftpozíciójához mért várakozásokat a kisember. 

A Kings támadójátékának harmadik fontos láncszemeként 20.3 pontot és 6.3 gólpasszt tett hozzá az összterméshez, kiismerhetetlen cseleivel még a James Harden-féle lockdown védőknek is meggyűlt a bajuk. Védekezésben nem csak termete miatt volt mínusz, hanem sokszor passzivitása miatt is, ezt mindenképpen orvosolnia kell, már ha képes rá. Mindenesetre az új idénytől egy sokkal jobb közegben, Jeff Hornacek Phoenix-ében bizonyíthatja, hogy hiba volt elengedni.

Az arculatváltás talán elkezdődött Észak-Kaliforniában, de az eredményekre még bizonyosan várni kell néhány évet. Csak bírja addig Boogie!