Új helyi hősök 2014/15

 

Paul Pierce. Tavaly nyáron érkezett, idén nyáron távozott, de egy szezon is elég volt, hogy komoly lenyomatot hagyjon a gárdánál, amely nem kényeztette el drukkereit az elmúlt pár évben. A veterán kiscsatár az alapszakaszban is mutatott be fontos játékokat, de igazából a rájátszásban tolta meg nagyon a Wizards szekerét. Egy régi szlogen jutott eszünkbe róla: NBA playoffs – Where the legends born… A Clippers fővárosi látogatásán garantált a vastaps.

Pau Gasol. 2012-től kezdve folyamatosan kifelé állt a rúdja a Lakerstől az öregnek még egyáltalán nem mondható erőcsatár-centernek, ám végül kifutott a szerződése, így 2014 nyarán szabadon választhatta meg, hová igazoljon. Alig 7 és fél millió dollárt kapott a 2014/15-ös évadban a Bullstól – ennyiért enyhén szólva áron alul hozott össze 54 dupla-duplát, amivel simán verte az egész ligát! A spanyol magasember négy év után lett újra All-Star (sőt, kezdő!), 46 pontos karriercsúcsot repesztett, ráadásul nagy segítségére volt honfitársának, az újonc Nikola Mirotic-nak a beilleszkedésben.

Jason Kidd. Két másodikkörös draftjogot adott érte a Milwaukee Bucks a Brooklynnak, hogy megszerezze – ennél jobban nem is fektethettek volna be Wisconsinban. A 2013/14-es idényben a Bucks alig 15 győzelmet tudott összekaparni, de Kidd alaposan gatyába rázta a társaságot: 41 sikert húztak be a mögöttünk hagyott évadban, és bejutottak a playoffba. Mindezt úgy, hogy szezon közben el kellett köszönniük a kezelhetetlen Larry Sanderstől, elég hamar lesérült a szupertehetséges Jabari Parker, és menet közben a kezdőirányítót is lecserélték. Kidd harmadik helyen végzett az Év Edzője voksoláson, és az NBA történetének első edzője lett, aki első két évében két különböző franchise-t vitt be a rájátszásba. Igazi local hero azért lett, mert teljesen megváltoztatta a csapat körüli kultúrát – ennek köszönhető, hogy egy komolyabb szabadügynök (Greg Monroe) hozzájuk igazolt.

Jae Crowder. Két évig sínylődött a rettentő atletikus, de dobásban annyira nem erős kiscsatár a Dallas rotációjának végén, de megérte kivárni az elcserélését. Karácsony előtt érkezett meg Bostonba, januárban már 22 pontos karriercsúcsot repesztett, úgy illeszkedett be a rotációba, mintha évek óta a Celticsnél játszott volna. Lendületes, csupaszív játékának nagy szerepe volt a Boston playoffba jutásában, amit megkoronázott április közepén, egy Toronto Raptorsnak bebombázott győztes dobással. Jutalma: öt évre 35 millió dolláros szerződés.

LeBron James. Nagyon nem kell magyarázni James helyét ezen a listán: Négy év teljes kilátástalanság után Megváltóként tért vissza Clevelandbe, és azonnal döntőig vitte a csapatot. Pár éve még elégették a mezét, most (újra) megőrülnek érte Ohióban.

Matthew Dellavedova. Aki követte a playoffot, az tudja, hogy mit össze nem csípett, rúgott, harapott a Cavs ausztrál hátvédje – aki normál esetben egyébként a rotációba sem fért volna be, ha nincsenek sérülések és formahanyatlások. Az ellenfelek drukkerei ki nem állhatják, de Dellavedova pillanatok alatt Delly lett Clevelandben.

Goran Dragic. A szlovén hátvéd már átigazolása előtt kijelentette a Phoenixnél, hogy Miamiba cserélhetik, ugyanis ott hajlandó új szerződést aláírni a nyáron. Már ezzel belopta magát a floridai csapat szurkolóinak szívébe, de játékával sem vallott szégyent. Bosh és Wade sérülésekkel terhelt éve ellenére tartotta a frontot, és azonnal alá is írt nyáron – a Heat drukkerei megnyugodhatnak, végre van egy igazi irányító a gárdában.

Hassan Whiteside. A kalandos utat bejáró center szezon közben robbant be Miamiban, és bár volt jó néhány ellentmondásos megmozdulása a pályán, a Heatnél nagyon kellett az ő sztorija (és Dragic-é), hogy a drukkerek újra elkezdjenek hinni a fényes jövőben.

Langston Galloway. Nem sok örömük volt a Knicks-szurkolóknak idén (sem), az üdítő kivétel volt a semmiből kikukázott újonc hátvéd lelkes játéka, megspékelve néhány tényleg nagyon fontos kosárral. Galloway egy mini-Linsanity-t mutatott be a Nagy Almában – ez már elég lehet, hogy hosszú távon megragadjon a csapat környékén.

Jusuf Nurkic. Denverben sem kényeztette el a Nuggets a nézőket, belső villongások, edzőcsere, kedvetlen játékosok, minden volt, csak győzelmek nem – a nihilben kivétel volt a bosnyákok tinédzser centere. Ilyen tökösen európai magasember nem lépett fel az NBA deszkáin a minden hájjal megkent Divac és Sabonis óta. Nurkic a jó játéka mellett villantott egy kis „badass”-t, nem tisztelte és néha megviccelte a veterán ellenfeleket, ezt általában értékelik a tengerentúlon, Nurkic esetében sem volt másképp. Csak a hasonló méretű, civilben rendőr fater be ne dühödjön…

Jordan Clarkson. A Lakers papíron a playoffért indult csatába (megint), de Kobe Bryant előbb gyorsan utolérte Jordant a dobólistán, majd kidőlt az egész szezonra. Vezére nélkül a szárnyaszegett aranysárga-lila had nem festett túl szépen, Julius Randle első meccsen történt lábtörése miatt még azt sem lehetett mondani, hogy a szezont így feláldozzák a fiatalok fejlődésének oltárán. Ekkor azonban színre lépett a második körben (Wizards által) draftolt Kobe-klón, aki addig vitézkedett, hogy végül az év 5 legjobb újonca közé választották, az elgyötört Lakers-drukkerek pedig pillanatok alatt a vállaikra vették, mint a csapat szezon megmentőjét.

Andrew Wiggins. Bár a Wolves szereplése kiábrándító volt idén (is), Wiggins kérdés nélkül húzta be az Év Újonca Díjat. Öröm volt nézni, ahogy napról napra, játékpercről játékpercre folyamatosan fejlődött, ráadásul nagyon szépeket mondott Minneapolisról és a franchise-ról. Nem csoda, hogy már most odáig vannak érte, és ha Karl-Anthony Towns is hasonló újoncévet fut, akkor fényes szelek fújhatnak Északon.

Rudy Gobert. A francia válogatott magasembere már a 2014-es világbajnokságon megmutatta, hogy mocorog benne valami, és többet is tud, mint amit újoncévében láthattunk tőle – ami viszont idén történt, arra talán ő sem számított (vagy csak titokban). Elképesztő játékot és számokat hozott az alapszakasz elejétől kezdve, a Jazznél pedig gyorsan felmérték, hogy a liga következő pár évének talán legdominánsabb blokkolója futkározik a pályán. Enes Kanter elcserélése után kezdőként tovább sziporkázott, és már nem csak a francia kosárszurkolók, de a Utah drukkerei is imádják.