Washington Wizards: vécépucolóból vállalati vezető?
47 pontot szerzett tegnap hajnalban John Wall, a Wizards ásza, amivel új egyéni csúcsot állított fel. A 2010-es draftelső a mostani szezonban január közepéig nem léphetett pályára sérülése miatt, ám amióta egészséges, fantasztikus teljesítményt nyújt – egyúttal csapatára is óriási hatással van a visszatérése. Január 12-e előtt a Washington 5-28-as mérleggel állt, azóta azonban 21 győzelmük mellett csak 16 alkalommal kaptak ki, pedig Wall visszatérése óta is folyamatosan tele vannak sérültekkel.
Wall parádéja adta az apropót, hogy néhány pillanatfelvételen keresztül megnézzük: honnan indultak, hol vannak, és hová tartanak, tarthatnak a fővárosban.
Az irányító pályafutása eddig nem bővelkedett sikerekben, hiszen 2010 nyarán eleve egy olyan csapatba került, ahol a balhékirály Andray Blatche bomlasztotta a csapategységet, a játékot pedig olyanok "javították", mint az öltözőben fegyvert tartó Gilbert Arenas (szezon közben elcserélték Rashard Lewisra - ő legalább csak magasról tojt a játékra...), Nick Young vagy JaVale McGee. Ezek közül egy is elég nagy probléma lehet, csoportba (csordába...) tömörülve pedig szinte lehetetlen csapatot építeni ott, ahol megjelennek. Ezt súlyosbította az a Flip Saunders, aki korábban már Detroitban bizonyította, hogy nehéz emberekkel nem nagyon tud mit kezdeni – itt sem sikerült neki, az edzői munkájáról diplomatikusan annyit: volt már jobb, lesz még jobb. Bár utóbbira nem érdemes nagy pénzt tenni.
Az NBA-ben azonban gyorsan változnak a dolgok, és a zseniális húzásokkal addig nem nagyon operáló Wizards-menedzsment egyszer csak magára talált. A tavalyi csonka szezonban és 2012 nyarán a minden meccsen kezdő Wall mellől eltávolították a nem odavaló elemeket, és minőségi alapanyaggal pótolták őket. Kezdték Saunders-szel, akit egy 2-15-ös szezonkezdet után cseréltek le Randy Wittmanra. Saunders kritikája, és nem Wittman dicsérete, hogy ezt pozitívumként kell értékelni…
2012. március 15-e volt az első jeles dátum, ekkor boltolták el McGee-t és Youngot, cserébe érkezett Nene Hilario – a brazil nagyember ugyan sérülékeny, de fél lábbal is többet ér csapatjáték szempontjából, mint a távozók.
2012. június 20-án értékké tették a mega-szerződéssel rendelkező Rashard Lewist – érkezett New Orleansból a rutinos kiscsatár, Trevor Ariza, és a palánk alatti védekezőspecialista, Emeka Okafor.
2012. június 28-án a drafton a Wizards a dobóhátvéd Bradley Bealt választja ki. Beal fő erőssége a tripladobás, ami talán Wall egyetlen gyenge pontja.
2012. július 17-én az utolsó fekélyt is eltávolították a csapat testéről: amnesztiával megváltak Andray Blatche-tól.
Egy hónapba sok minden belefér, ha az ember hatékonyan dolgozik...
Nene és Wall mellé összeraktak egy olyan kezdőcsapatot, amelyhez hozzátéve a meglévő cseresort, jogosan pályázhattak volna egy jó playoff-helyre. A Wall-Beal-Ariza-Nene-Okafor ötös nagyon jól illeszkedik egymáshoz, ráadásul mindegyikük csapatjátékos. A kispadon is jó erőkkel találkozunk: AJ Price, Kevin Seraphin (francia válogatott), Trevor Booker, Martell Webster (Jason Terry unokatestvére), a cseh Jan Vesely vagy az időközben elcserélt Jordan Crawford.
Hogy miért soroltam fel ezeket a játékosokat? Azért, mert bár a Wizardsnak idén nincs már esélye a playoff-ra, de jövőre, kevesebb sérüléssel és egy közösen végigdolgozott nyárral a hátuk mögött simán odaérhetnek a rájátszásba. Ez a Wizards már nem az a Wizards, akiken még tavaly ősszel is felváltva sajnálkoztunk és röhögtünk. Ahogy az elmúlt két hónap is megmutatta, a csapat játékosai nem csak papíron illenek egymás mellé. A nagy változtatás valódi nyertese John Wall, akinek több, mint két évet kellett arra várnia, hogy megmutathassa: egy normális közegben képes All-Star szinten teljesíteni.
Még éppen időben.
Azt se feledjük, hogy a nyáron lesz még egy Top10 környéki draftjoguk is, amivel újabb puzzledarabkát rakhatnak a helyére, vagy felhasználhatják egy cserében.
Vannak persze kérdőjelek – elsősorban a palánkok alatt. Az egyik Nene Hilario egészsége. A brazil már korábban átesett egy rákos megbetegedésen, de sportszempontból is sérülékeny – és nem kevés van még hátra a nem kevés pénzt garantáló szerződéséből. A másik kérdőjel Emeka Okafor, aki papíron jól kiegészíti Nenét, viszont 2014 nyarán lejár a szerződése. Valószínűleg jövőre hajtani fog, hogy kapjon még komolyabb kontraktust az egykori Bobcats-sztár, kérdés azonban, hogy a Wizards akar-e áldozni rá – vagy szezon előtt/közben elcserélik a lejáróját. Mert rutinos, tud védekezni, azonban messze nem a pótolhatatlan kategória – különösen úgy, hogy Kevin Seraphin hónapról hónapra egyre érettebb és sokoldalúbb játékot nyújt, és még mindig csak 24 éves lesz decemberben; mellette ne feledkezzünk meg a jó közepest hozni képes Trevor Booker-ről sem.
Összességében a balhés játékosok kitakarításával és a Wall-Beal duó "kitalálásával" jó irányba mozdult el és szép jövő előtt áll a Washington: fiatalokra próbálnak építeni, vannak rutinos játékosaik, odafigyelnek az európai piacra – és már a jelenük se csúnya…