A Miami és a Minnesota jutott be a rájátszásba

Miami Heat - Chicago Bulls 102-91

A clutch végjáték a Heaté lett. A floridaiak pocsék játékkal kaptak ki az első playin-meccsen az Atlantától, Erik Spoelstra pedig elmondta, hogy az utóbbi 48 órában világosan látszott, hogy játékosai mennyire akarják ezt a győzelmet és a rájátszásba jutást. Ennek megfelelően jól is kezdtek, 14 ponttal vezettek az első negyedben, majd ez ugyan öt egységre csökkent a nagyszünetig, de a fordulás után még egyszer kétszámjegyű fórba kerültek. Ezt viszont egy hullámvölgy követte, és a negyedik negyed derekán hatpontos hátrányban voltak már: ugyan védekezésben végig nagyon kapartak, leszedték a pályáról Zach LaVine-t, de támadásban olyan szinten szenvedtek, hogy alig tudtak a gyűrűbe találni. Megoldás azonban most is lett, előbb egy 9-3-as futással visszajöttek (hét pontot jegyzett ebből Jimmy Butler), majd ugyan az utolsó három és fél percnek 87-90-nek mentek neki a felek, de ott pusztított a Heat: a végjátékot 15-1-re (!) nyerte meg a gárda, egyetlen mezőnykosarat sem kapott, ez pedig most rájátszást ért. Bő egy perccel az órán Max Strus triplájával lett 96-91, ott lógott meg kicsit a Miami, majd a következő támadásból három büntetőt süllyesztett el a dobógép, amivel gyakorlatilag el is döntötte a küzdelmet - fél percnél még Bam Adebayo betakarta LaVine-t, és lehetett is csomagolni. A floridaiak összességében pocsék támadójátékát Butler (31 pont, clutch játékok, 43 játékperc) és Strus (31 pont, 7/12 tripla) hozta vállalhatóra, rajtuk kívül csak Tyler Herro érte el a 10 pontos határt (12-t dobott 0/5 triplával) - Adebayo 1/9-et szenvedett össze mezőnyből a 17 lepattanója mellett, a legutóbb szezoncsúcsot szóró Kyle Lowry öt egységnél állt meg, a kezdő egyes Gabe Vincent pedig pontot sem dobott. Ezzel együtt kiharcolták a playoffba jutást, holnap este már Milwaukee-ban kezdik meg az elsőkörös párharcot - túl sok pihenésre nincs idő...

Kiesett a Bulls. A legutóbbi torontói győzelem után most sem állt messze a győzelemtől a Chicago, de támadásban egyszer sem tudott igazán felpörögni, a Heat védekezése lelassította, megborította a gépezetet. A 44%-os mezőnymutató és a nyolc bedobott tripla mellett emeljük ki azt is, hogy 17-tel kevesebb büntetőt harcoltak ki, mint ellenfelük, és 51-37-re elbukták a lepattanózást is - ugyan védekezésben ők is nagyot mentek, és 41%-on tartották a Miamit, de ez most kevésnek bizonyult. LaVine 6/21-es mezőnymutatót erőlködött össze, Vucevic a labdához is ritkán fért csak hozzá, a Caruso-White páros dobta mind a nyolc triplájukat, és bár 26 ponttal, valamint 9 gólpasszal DeMar DeRozan kiemelkedett, de ő is 50% alatt maradt mezőnyből. Billy Donovan vezetőedző szerint ez most a csalódottság időszaka: rengeteget dolgoztak, a szezoneleji problémáik nagy részét megoldották, az All-Star óta egyértelműen javultak, az első idegenbeli győzelmet be is húzták a playinben, de a legutolsó küszöbben elbotlottak - az utolsó három perc totális lefagyása, szétesése és folyamatos hibái megpecsételték a sorsukat, egyúttal lezárták a szezonjukat.

A Heat legjobb dobói: Strus 31/21, Butler 31, Herro 12
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 26, Caruso 16/12, LaVine 15

 

Minnesota Timberwolves - Oklahoma City Thunder 120-95

Itt nem volt kérdés. Sokkal koncentráltabb játékot mutatott be ezen a mérkőzésen a Minnesota, mint legutóbb a Lakers ellen, és igazából az első percektől kezdve kontrollálni is tudta a találkozót. A stáb ötlete az volt, hogy Shai Gilgeous-Alexander őrzésére az unokatestvére, Nick Alexander-Walker a legalkalmasabb, akit be is tettek a kezdőbe, és a hátvéd el is végezte a feladatot, végig ott volt SGA nyakán, nem engedte belendülni, megnehezítette a betöréseit, remekül védekezett rajta. Támadásban pedig lendületes, ritmusos labdajáratással, és jó dobáskiválasztással operáltak, megvolt az egyensúly a benti játék és a távoli dobások között, így a szoros első negyed után szépen meglógtak: a nagyszünetben kereken tíz ponttal vezettek, a harmadik negyed végén 17-tel jártak előrébb, de volt közte 29 is a javukra. Karl-Anthony Towns (28 pont, 11 lepattanó, 3 blokk 29 játékperc alatt) és az eltiltásból visszatérő Rudy Gobert (21 pont, 10 lepattanó) is kitett magáért, jól dolgoztak össze, de mellettük még négyen jutottak náluk tíz pont fölé, csapatszinten 52%-kal tüzeltek mezőnyből és 41%-kal távolról, akadálytalanul működött a gépezet. A szép győzelemmel bejutottak a playoffba, és a Denver ellenfelei lesznek az első körben - az más jellegű feladat lesz, de a minimális céljukat ezzel a sikerrel elérték.

SGA és Giddey közös betlije nem fért bele. Az OKC nagy reményekkel vágott neki a meccsnek azok után, hogy az alapszakasz legvégén kiharcolta a playin-szereplést, majd legutóbb a New Orleans idegenbeli legyőzésével még egyet lépett a playoff felé - ezen az estén viszont esélye sem volt a továbbjutásra. Shai Gilgeous-Alexandert megfogta a Minnesota (22 pont, 5/19 mezőnyből, 3 gólpassz), a legutóbb szenzációsan játszó Josh Giddey is eltűnt (2/13 mezőnyből, 6 pont, 4 gólpassz), és főleg utóbbi szétesése okozott problémákat: nem működött a játék, a két playmaker lelassítása az egész rendszert összeborította. A csapatszintű 36%-os mezőnymutató és a 19 gólpassz beszédes, amit szellős, sok hibával tarkított védekezéssel spékeltek meg, így az első negyed után fokozatosan leszakadtak, és nem tudtak komolyabb nyomást helyezni ellenfelükre. Gilgeous-Alexandernek egyébként nehéz dolga volt az unokatestvére ellen, de a második félidőben egyrészt faultgondokba is került, másrészt kapott egy hatalmas könyököst Gobert-től, ami után kezelésre szorult - egyszerűen nem tudott ritmusba jönni, és Giddey gyengélkedésével együtt ez végül egy 25 pontos vereséget eredményezett. A rendkívül fiatal keret szezonja így itt véget ért, jövőre már fontos tapasztalatokkal gazdagodva, és reményeik szerint Chet Holmgrennel kiegészülve megpróbálhatják újra.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 28/3, Gobert 21, Edwards 19/9
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 22, Jal. Williams 17/12, Dort 17/12