Egy ősi rivalizálás újjáéledése

New York Knicks - Boston Celtics 106 - 104 (34-23, 29-28, 17-35, 27-17)

Hivatalosan (és időrendben) a Knicks és a Celtics rangadójával vette kezdetét a 2011 - 2012-es évad, egy, az alkalomhoz abszolút méltó összecsapással. Nem csak a két csapat közös múltja, de a jelenlegi erőviszonyok közelsége miatt is pikáns derbit várhattunk, arról nem is beszélve, hogy a már tavaly is nagy reményekkel induló New York-iakat csúnyán kiütötte a rájátszás első körében Doc Rivers legénysége. Azóta több dolog változott, például az, hogy a Celtics-et a szakírók többsége szépen lehúzta, mondván ez a társaság már abszolút nem kompetens ebben a mezőnyben - már ami a bajnoki cím hajszolását illeti, a Knicks-re pedig - lévén, hogy igazi sztárgárda és még a palánk alatt is erősödött - már ráaggatták, hogy a divízióban övék a legjobb csapat és a rájátszásban is komoly tényező lehetnek. Nos, ezekről a hosszabb távú jóslatokról most még sokat nem vitázhatunk, hiszen addig még rengeteg dolog történhet, de ez a meccs bebizonyította, hogy a jelen még nem erről szól.

A Celtics valami bődületesen gyenge első félidei csapatvédekezést bemutatva már 16-tal is égett, Paul Pierce hiányában ha a ponttermeléssel nem is, de sok minden mással volt gond. Viszont már az elején látszott, hogy Rajon Rondo-t csak feltüzelték a cserepletykák (sokkal magabiztosabb dobóforma, megbízhatóbb büntetőzés, 31 pont, 5 lepattanó, 13 gólpassz, 5 szerzett labda), nem pedig elkedvetlenedett, Brandon Bass (20 pont, 11 lepattanó) pedig hatalmas vétel volt a zöldeknél Big Baby Davis helyett. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Garnett egészségesebbnek fest így az idényrajton, mint az utóbbi években bármikor, Ray Allen pedig csak szimplán Ray Allen, akkor már most kijelenthetjük: nincs miért hátat fordítaniuk a Celtics-fanoknak, idén is jó kis csapat van Bostonban. Ugyanakkor az említett defenzíva meg nem léte okán kaparni kellett Jermaine O'Neal-éknek, hogy egyáltalán meccsben maradjanak, a Carmelo Anthony és Amare Stoudemire vezette New York fantasztikus dobóformában kezdett, Chandler pedig takarított a palánk alatt (6 blokk).

Aztán a harmadik negyedben minden megváltozott, a vendégek csapatvédekezése összeállt és sorra szerezték a labdákat, majd a ziccereket Rondo-ék. Valamikor akkor változhatott meg a vendégek hozzáállása, amikor Rivers mester elmondta, hogy ilyen puha játékkal semmire sem mennek a Nagy Almában és soha sehol máshol sem. A negyed derekára már utolérték Fileds-éket, aztán az etap végére egy kis előnyt is ki tudtak harcolni. Iman Shumpert viszont már nem folytathatta a társakkal, az ígéretes újonc korán megsérült, így a még sokáig lábadozó Baron Davis mellett még egy fontos hátvéd kidőlt a sorból.

A záró szakaszban sem vett vissza a Celtics, ám Crawford spori úgy gondolta, hogy itt ma senki más nem nyerhet, csak a Knicks. Nem kisebbítve a hazaiak érdemeit, itt ezen az estén ember nem lett volna, aki nem ismeri be, a játékvezetők valami elképesztően rosszul "muzsikáltak". Az első félidőben inkább a vendégeket "meccsben tartva", a másodikban pedig a New York-iakat segítve a diadal megszerzésében. Nem túlzó szavak ezek, erről bárki megbizonyosodhat, elég akár csak azt a fújást megnézni, amikor egálnál Daniels megszerezte (volna) a labdát Anthony-tól, ehelyett a Knicks fantasztikus formában lévő bedobója mehetett a vonalra büntetőzni... A derbi ott el is dőlt, nem tudott már pontot szerezni a Rondo irányította vendég alakulat, mely a negyedik etap elején már 10 pontos előnyben is volt.

Egy biztos, az idény vagy ez a párharc nem itt dőlt el, a győztes nagy skalpot gyűjtött be, a vesztes pedig emelt fővel távozhatott. A Knicks ezzel együtt is túl sok "hibát" hozott át az előző szezonból, Mike D'Antoni munkássága egyelőre csak a dobások élességén látszik meg. A Nagy Alma kedvencei védelmében mondjuk el, hogy edző és irányító nélkül nem olyan egyszerű játszani ezt a játékot...

A Knicks legjobbjai: Anthony (37 pont, 17-ből 10 mezőny, 7-ből 4 tripla, 15-ből 13 büntető, 8 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda, 5 eladott labda), Stoudemire (21 pont, 2-ből 2 tripla, 6 lepattanó, 2 szerzett labda, 2 blokk), Douglas (19 pont, 4 gólpassz, 3 szerzett labda), Shumpert (11 pont, 4 lepattanó)

A Celtics legjobbjai: Rondo (31 pont, 19-ből 11 mezőny, 12-ből 9 büntető, 5 lepattanó, 13 gólpassz, 5 szerzett labda, 5 eladott labda), Bass (20 pont, 13-ból 9 mezőny, 11 lepattanó), Allen (20 pont, 3-ból 2 tripla, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 4 eladott labda), Garnett (15 pont, 8 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda)

 

Oklahoma City Thunder - Orlando Magic 97 - 89 (27-22, 28-19, 26-22, 16-26)

Talán mindent elmondunk azzal a jelenlegi állapotokról, hogy Ryan Anderson tartotta meccsben a Magic-et Oklahoma Cityben, ahol a Thunder valósággal át szeretett volna rohanni a vendégeken, ami többé-kevésbé sikerült is. Tudtuk, hogy Scott Brooks fiai ebben nagyon jók, Durant, Westbrook és Harden elég magas tempót diktáltak, ezzel pedig érdemben nem tudott mit kezdeni a kisebb sérülése után Hedo Turkoglu-t is bevető Orlando. Dwight Howard nagyon magabiztosan kezdte a meccset, aztán picit kedvét is szegte, és egy picit Kendrick Perkins is levette őt a pályáról, no meg egy picit nem is erőltette őt túl Van Gundy mester... DH12 11 ponttal, katasztrofális (8-ból 3) büntetőzéssel és a megszokott lepattanózással (15) nyitotta a szezont. A nagyjából együtt tartott floridaiakat össze kell kaparnia SVG-nek, ha már a gárda élén maradhatott, de ehhez Howard sokkal magasabb fokú koncentrációjára is szükség lesz. A nagyobb fegyelmet most nem hozzuk fel a pocsék büntetőzés ellenére sem, hiszen Perkins sokszor próbálta kizökkenteni a ritmusból a liga legjobb centerének tartott óriást, de az egykori zsákolóbajnok végig higgadt maradt és elmaradt az a csetepaté, ami mondjuk a Knicks - Celtics találkozó végén megvolt Bill Walker és Kevin Garnett között...

Az utóbbi két évad pontkirálya, azaz Kevin Durant egy stílszerű 30-ast gurított megünnepelvén az idénykezdetet, Westbrook a 6 kiosztott gólpassz ellenére sem ezen a nyáron higgadt le, így ezzel nagy munkája lesz még a Thunder-nek ebben a szezonban, ha valóban bajnoki álmokat dédelgetnek vannak Oklahoma City kedvencei. A felállás egyelőre nem változott az OKC oldalán, Sefolosha maradt a kezdőben (és most végre produktív volt, mint ahogy Európában is a lockout alatt!), Harden pedig a padról beállva szórt 19-et. A vendégeknél Nelson hozta az elvárhatót, Anderson viszont 25 pontjával és 10 lepattanójával egyértelműen a legjobb volt. Glen Davis elég jó fizikális formában mutatkozott be, de egyelőre nem váltotta meg a világot cserecenterként új állomáshelyén, Jason Richardson (10-ből 1 mezőny, 4-ből 0 tripla) pedig ugyanúgy szenved a dobásokkal, mint ahogy Magic-mezbe öltözése óta eddig szinte rendszeresen.

A Thunder legjobbjai: Durant (30 pont, 19-ből 11 mezőny, 4-ből 2 tripla, 5 lepattanó, 6 gólpassz, 2 szerzett labda, 4 eladott labda), Harden (19 pont, 12-ből 10 büntető, 6 lepattanó, 3 gólpassz), Westbrook (14 pont, 17-ből 6 mezőny, 7 lepattanó, 6 gólpassz, 3 szerzett labda, 7 eladott labda)

A Magic legjobbjai: Anderson (25 pont, 12-ből 6 tripla, 10 lepattanó, 2 szerzett labda), Nelson (18 pont, 6 gólpassz, 4 eladott labda), Howard (11 pont, 15 lepattanó, 2 blokk, 3 eladott labda)

 

Golden State Warriors - Los Angeles Clippers 86 - 105 (20-24, 23-17, 25-34, 18-30)

Az új nagyhatalomtól, azaz a Chris Paul-al, Caron Butler-el és Chauncey Billups-szal megerősített Griffin-kommandótól azt kaptuk az első alapszakaszmeccsen, amit vártunk. Az első félidőben még inkább a Curry, Ellis, Lee trió vezette Warriors akarata érvényesült, de idővel hatott DeAndre Jordan blokkparádéja (karriercsúcsot jelentő 8(!)-at osztott ki), valamint CP3 is egyre inkább játékba jött, így a harmadik etap végétől aratott a Clippers. A vendéglátók oldalán nagy csalódást okozott Steph Curry, aki mindössze 4 egységig jutott, közte egy 12-ből 2-es mezőnydobási rettenettel és 5 eladott labdával, valószínűleg nincs rendben az a boka, még ha a most debütáló vezetőedző, Mark Jackson erőltette is a játékát (33 perc). A másik jó kérdés, hogy az idén 7(!) millió dollárt kereső Kwame Brown miért csak alíg 7 percre volt pályára engedve a palánk alatt nem túl mély GSW-ben, pláne, ha Blake Griffinek és DeAndre Jordanek repkednek a légtérben...

Paul és Billups a várakozásoknak megfelelően egymás mellett játszottak a hátvédsorban, ez a felállás prímán működött ma, mindketten 20 pont felett zártak, s összesen 13 gólpasszt osztottak ki a társaknak. Caron Butler egy dupla-duplával egészítette ki a legújabb nagy hármast, elég tetszetős az idei LAC, nagyon jó kérdés, hol lehet a határ a kisebbik(?) Los Angeles-i gárda számára. A Golden State ellenben hasonló gondokkal küzdött ma, mint az egész előző idényben, a játékosként korábban kiváló irányítóként megismert Jackson mesternek bőven lesz dolga Ellis-ékkel, ha nem szeretnének pofozógép szerepben tisztelegni 2011 - 2012-ben...

A Warriors legjobbjai: Lee (21 pont, 12 lepattanó, 4 eladott labda - kipontozódott), Ellis (15 pont, 19-ből 6 mezőny, 5-ből 0 tripla, 4 lepattanó, 8 gólpassz, 4 eladott labda), Rush (12 pont, 2-ből 2 tripla, 3 lepattanó), Biedrins (10 pont, 5-ből 5 mezőny, 8 lepattanó, 3 blokk)

A Clippers legjobbjai: Griffin (22 pont, 7 lepattanó, 2 szerzett labda, 3 eladott labda), Billups (21 pont, 19-ből 6 mezőny, 5 lepattanó, 4 gólpassz), Paul (20 pont, 9 gólpassz, 2 szerzett labda), Butler (11 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 3 szerzett labda)

 

A nap hőse: Carmelo Anthony (New York Knicks) - Melo elképesztő performansszal nyitott, a Boston ellen gyakorlatilag megállíthatatlan volt. 37 pontjából 7-et az utolsó minutumokban szerzett, közte az egyenlítő triplával és a győzelmet jelentő büntetőkkel.

A nap lúzere: Dwight Howard (Orlando Magic) - DH12 pontosan olyan volt ezen az estén, aki az utóbbi hetekben, hónapokban arra koncentrál, hova cseréltetheti magát, nem pedig arra összpontosít, miként javítsa hibáit...

A nap legszebb jelenetei: