Amiről a playoffban beszélnek 05-03

Van visszaút 0-3-ról? A Celtics újabb sikerével 3-2-re szépített a Knicks ellen, természetesen most az a téma, hogy az NBA történetében ez a Boston lesz-e az első csapat, amely 0-3-ról tud-e fordítani. Pár napja, amikor a Knicks 3-0-ra állt, már boncolgattuk, hogy Carmelo Anthony kezdi elveszteni a fonalat – abból a szempontból, hogy nem látja a csapattársait. Ezen kívül is van probléma a csapatnál, erről ITT bővebben.

Történelmet írni akaratlanul? A Celtics igazából semmi váratlant nem csinál, csak játssza a játékát. Ha esetleg még teljesen fel is pörögne a Boston, akkor nem lennénk Anthony-ék helyében. Egy biztos: óriási meccs lesz a hatodik Bostonban, nem kevés érzelmi töltettel.

Indiana más világ. Két nagyszerű győzelemmel egyenlített ki otthon a Hawks a Pacers ellen, ám amint visszatértek a csapatok Indianapolisba, Paul George-ék 23 pontos zakót szabtak rájuk. Az első negyedben még egál volt a csata, utána azonban nem volt ellenfél az Atlanta. A magabiztos sikernek több kulcsa volt: a sokkal szigorúbb védekezés (a Hawks alig 33%-kal dobott) és az ehhez kapcsolódó pontos lepattanózás (51-28) – és azt se feledjük, hogy az előző meccseken villogó Hawks-cserék jóval kevesebbet tudtak hozzátenni összképhez. Frank Vogeltől, a Pacers vezetőedzőjétől hiányoltuk a változtatást – nos, ő védekezésben váltott: Jeff Pendergraph elég sűrűn találkozott Josh Smith-szel, aki köszönhetően erősebb felépítésű védőjének, feleannyira volt hasznos, mint az atlantai összecsapásokon.

Az Atlanta sorozatban 8. idegenbeli playoff-meccsét vesztette el – mivel a pályaelőny most már végig a Pacersnél lesz, valami nagyon nagy változásnak kell bekövetkeznie, hogy kiüssék esélyesebb ellenfelüket a playoff-ból. Érdekesség egyébként, hogy a párharc öt meccse közül egy sem volt szoros, mindegyiken legalább 10 pont különbség alakult ki a végére.

James Harden elkezdte a playoff-ot! Rettenetes meccsei voltak egykori csapata ellen a dobóhátvédnek, a 4. összecsapáson egyenesen 10 labdát adott el kritikán aluli dobószázalék mellett – Oklahomában, az 5. meccsen viszont azt a Hardent láthattuk, akit a Thunder-drukkerek már az elmúlt években megszokhattak: 31 pont 12/16-os mezőnnyel, 7 hárompontos, 8 lepattanó – és mindössze 3 eladott labda.

Jó az öreg a háznál. Francisco Garcia alig pár hónapja erősíti a Rocketsot, a rutinos hátvéd-kiscsatár ismét bizonyította: lehet rá számítani. Chandler Parsonst nem nagyon hagyták élni az OKC védői, Garciának viszont így maradt helye – 5 hárompontost küldött a helyére.

Rossz döntés. Eddig sem Scott Brooks parádés húzásairól szól a párharc, a Thunder szakvezetője újabb adalékot szolgáltatott azokhoz a kritikákhoz, mely szerint képtelen gyorsan lereagálni a változásokat. Az ötödik meccsen játékosai folyamatosan faultolták Omer Asikot, a büntetőkben annyira nem erős Rockets-centert, aki azonban 13/18-as büntetőzéssel felelt. A kapanyél is elsülhet időnként, az viszont már komolyabb probléma, hogy a Thunder három nagyembere (Ibaka, Perkins, Collison) nulla darab szabaddobást harcolt ki, és összesen 20 mezőnykísérlet jutott nekik.

Rossz előjelek a Thunder számára. Kevin McHale, a Rockets edzője az ellenfél legveszélyesebb hátvédjének (Russell Westbrook) kidőlése után szinte azonnal erőteljes small-ballozásba kezdett csapatával, amire egyelőre érdemi ellenlépés nem jött Scott Brookstól – a Rockets pedig 0-3-ról 2-3-ra jött fel a párharcban, és otthon egyenlíthet a hatodik meccsen. Két, a Thunder számára rossz példa is volt az idei playoffban: egyrészt a Celtics fokozatosan belekényszerítette a Knickset és Carmelo Anthony-t az egyéni játékba (kicsit finomabb formában, de ugyanez történik Kevin Duranttel), másrészt a Warriors azzal verte ki a Nuggetsot pályahátrányból, hogy George Karl nem reagált időben a Golden State gyors játékára és nem használta ki rendesen erőfölényét a palánkok alatt.

Hetedik meccs lesz! Hinrich még nem volt bevethető, Luol Deng összeszedett egy vírusos agyhártyagyulladást – így is csak egy labdán múlt (95-92-re nyert a Nets), hogy a Bulls lezárja otthon a Nets elleni párharcot. A Chicago mindössze 6 fős érdemi rotációval dolgozott, Deng helyén például Jimmy Butler végignyomta a 48 percet, de Noah, Belinelli és Nate Robinson és bőven 40 perc felett volt a pályán. Ráadásul az egyetlen, többet játszó csere az a Taj Gibson volt, aki ugyanazzal a betegséggel küzdött, mint Deng.

Joakim Noah semmire sem elég extrája. A talpsérüléssel bajlódó center alig 5 percet pihent, dobott 14 pontot, szedett 15 pattanót, kiosztott 5 gólpasszt és 5 blokkot – az utolsó támadásnál azonban hiába szedte vissza a támadólepattanót Belinelli triplakísérlete után, kilépett a pályáról, így csapatának nem volt egy újabb lehetősége kiegyenlíteni. Ezután viszont kiharcolt egy feldobást az irányító Deron Williams-szel szemben – viszont nem tudta odaütni a labdát valamelyik csapattársának.

Egy korábbi meccsen CJ Watson hagyott ki egy nagyon sima zsákolást, most Gerald Wallace ennél is egyszerűbb helyzetben rontott - szerencséjére nem számított.

Blatche, a hős. A Brooklyn alaposan megszenvedett a foghíjas Bulls védekezésével, annak ellenére, hogy sztárjaik hoztak egy jó átlagot – bár a második félidőben kihagyott rengeteg büntetőre nem lehet büszke a társaság. A végén nagyon kellett Andray Blatche: a Washingtonban már egyszer leírt csere-erőcsatár az utolsó másfél percben bedobott 3 büntetőt és beszórt egy palánkos tempót – ezzel csapata utolsó 5 pontját ő szerezte.

Nem lesz hetedik meccs! A Denver az életéért küzdött Oaklandben, és ez meg is látszott a csapatok támadójátékán (92-88) – így előtérbe kerültek a védekezési kvalitások, ebben pedig Andrew Bogut ma mindent vitt. A liga egyik legjobban védekező centere tavaly került a Warriorshoz egy súlyos könyöksérülés után, majd a bokáját kellett rendbe tenni – és a párharc első meccsein bizony látszott is még a bizonytalanság és meccshiány a játékában. Meccsről meccsre, néha negyedről negyedre lendült azonban játékba, és amikor eljött az ő ideje, 14 pontos, 70%-os mezőnymutatós, 21 lepattanós, 4 blokkos meccs került ki a keze alól – egyébként a mai volt az első rájátszásos dupla-duplája.

Azok a harmadik negyedek… Az előző három Nuggets-vereségnél is alaposan feltüzelve jött ki az öltözőből a nagyszünetet követően a Warriors (35-27, 33-18, 35-28 ) – ma sem volt ez másképp: 33-20-ra hozta az etapot a Golden State, és kétpontos hátrányból 11 pontos előnyt csinált az utolsó játékrészre.

Amikor ott a kés a torkodon. Ty Lawson egyszerűen nem találta a gyűrűt (7/21), a papíron nagyon erős cseresor 6/25-tel és 16 ponttal "támogatta" a Nuggetsot. A triplán túlról kritikán aluli volt a Denver: Miller 4, Brewer 5, Lawson 4 kísérletből sem tudott betalálni, Wilson Chandlernek hatból egyszer sikerült.

Andre Iguodala egyedül kevés volt. A nyáron érkezett rutinos hátvéd-kiscsatár egész meccsen nagyon jól játszott, 24 pontig jutott, öt triplát szórt be annak ellenére, hogy nem erőssége, lepattanózott, gólpasszokat adott, tüzelte a társait – nem volt azonban társa.

A Warriors-kispad hőse. Az újonc Draymond Green dupla-duplát hozott össze (16 pont, 10 lepattanó) és beszórt két triplát is.

A párharc legjellemzőbb pillanata. David Lee a párharc első meccsén olyan súlyos csípősérülést szenvedett, hogy befejeződött számára a szezon. Legalábbis mindenki ezt hitte. Ő azonban úgy érezte, hogy a csapatnak minden segítségre szüksége lesz a hatodik meccsen (nem tévedett), ezért a feldobás előtt pár perccel meccsszerelésben jelent meg a kispadon – sőt, másfél percre be is állt. Az amúgy is hihetetlen hangulatnak sem tett rosszat, de komoly üzenet is volt mindez: nagyon, nagyon egységes, nagybetűs CSAPAT ez a Warriors.