Mexikó nyerte a FIBA Americas tornát

A második csoportkör első játéknapja után jelentkeztünk utoljára, az akkori állapotokról ezen a linken olvashattok.

Második csoportkör

Mexikó elég komoly meglepetésre megnyerte a második csoportkört. 2-2-vel álltak, de a sorsolásuk elég jó volt, hiszen az utolsó három meccsen találkoztak a két leggyengébb továbbjutóval, Uruguayjal és Jamaicával - mindkettőt verték is 10 pont fölött. Az utolsó napon a már biztos négyben lévő Puerto Rico pihentette három legnagyobb sztárját, így őket is megverték, ezzel lettek végül elsők, 5-2-es összesítéssel. Gustavo Ayon mindhárom meccsen remekelt (11 perc, 5 pont, 8 pattanó Puerto Rico ellen, előtte 2 meccsen 36 pont, 5 szerzett labda).

A második helyen is meglepetés volt, miután az első körből 1-2-es mérleget magával hozó Dominikai Köztársaság mind a négy meccsét megnyerte a második körben - ők a legutóbbi három napban Uruguay mellett szintén megverték Puerto Ricót, valamint Kanadát. Francisco Garciának sokkal jobban ment a játék, mint csütörtökön, Jamaica ellen, ugyanis ezen a három találkozón 16 pontot és 2 szerzett labdát átlagolt, a tartalékosan is vb-re jutó dominikaiak sikerének egyik fő letéteményese volt.

Puerto Rico csont nélkül jutott ki a VB-re, miután három körrel a vége előtt is 4-0-ás mérleggel álltak. Az utolsó három meccsükből kettőt elvesztettek, de Mexikó ellen, az utolsó körben már nem játszottak a legjobbak. Carlos Arroyónak Dominika ellen ment inkább, ott 22 ponttal, 6 gólpasszal és 6 pattanóval zárt, de Venezuela ellen csak 9 pont, 3 gólpasszig jutott. JJ Barea pont fordítva, ő 30 pontot és 6 gólpasszt termelt a házigazda ellen, míg Garciáék ellen csak 12 pontra és 3 gólpasszra volt jó. Renaldo Balkman is visszafogott volt magához képest a Dominikai Köztársaság ellen 12 pontjával és 7 pattanójával, főleg ha hozzátesszük, hogy a másik meccsen 26 pontig, 12 pattanóig, 5 szerzett labdáig és 3 blokkig jutott. Daniel Santiago gyakorlatilag teljesen epizódszereplő, 6-6 percet játszott mindkét találkozón - Dominikának ezalatt is betett 7 pontot azért.

Argentína nagyon nehéz helyzetbe hozta magát azzal, hogy kikapott pénteken Jamaicától. Szombaton aztán verték Uruguayt, de vasárnap így is ki-ki meccset kellett játszaniuk Kanadával, amit meg is nyerték, így ők is ott vannak a jövő évi világbajnokságon. Luis Scolára panasz nem lehetett, hiszen így is 22.3 pontot átlagolt ezen a három meccsen, vasárnap pedig a legfontosabb, döntő összecsapáson 28 pontig és 7 pattanóig jutott, gyakorlatilag egy személyben felelős azért, hogy Argentína nem süllyedt el teljesen korábbi szintjéhez képest.

Kanadában nagy a csalódottság, érhető módon, hiszen nagy tervekkel vágtak neki ennek a sorozatnak, de csak hatodikok lettek, még az NBA-kötődés nélküli Venezuela is megelőzte őket (Greivis Vasquez sérülés miatt hiányzott a házigazdától). Nem volt könnyű a sorsolásuk, de a rangadóik (Dominikai Köztársaság, Argentína) mellett egy vb-re kijutni vágyó csapat kötelező feladatát (Venezuela) is elbukták. Cory Joseph kicsit visszaszállt a földre, a statlap teljes megtöltéséből csak a pontszerzés maradt meg erre a három találkozóra, és abból is csak 15.3 meccsenként. Andrew Nicholsonnak Venezuela ellen nagyon nem ment - 10 perc alatt 5 faultot és 5 eladott labdát jegyzett -, de a másik két meccsre nagyon szépen összeszedte magát - 29 pont a Dominikai Köztársaság és 17 Argentína ellen. Tristan Thompson hozta végig a kötelezőt - 11.3 pontot és 12 pattanót átlagolt a három meccsen, Venezuela ellen 12 és 20 voltak a számai. Andy Rautinsnak nagyon nem ment, összesen dobott 19 pontot a három meccsen, és 3-szor talált be kintről 21 kísérletből.

Uruguay 1-6-tal zárt a hetedik helyen, utolsó három meccsüket Top4-be kerülő együttessel játszották, mindhármat el is vesztették (Argentína, Mexikó, Dominikai Köztársaság). Esteban Batistának nagyon ment Mexikó ellen, 25 pontot és 19 pattanót szerzett, és a másik két találkozón sem lassított sokat (10 pont, 11 pattanó Argentína ellen, és 21 pont, 13 pattanó a Dominikai Köztársaság ellen).

Jamaica lett a nyolcadik, szintén 1-6-os mérleggel. Legjobbjuk, Samardo Samuels nem játszott az utolsó három találkozón, így Argentína legyőzése kifejezetten bravúrnak számít, Mexikó és Venezuela azonban jobbnak bizonyult náluk. Jerome Jordan Samuels kiesését követően három jó meccset tudott maga mögött, 16 pontot és 5.3 pattanót átlagolt ezeken az összecsapásokon, míg Patrick Ewing Jr. egy 0 pont, 7 pattanós, Argentína elleni találkozót követően 17, illetve 16 egységgel terhelte meg az ellenfelek gyűrűjét.

Elődöntők

Az első elődöntőben Mexikó öt pontos hátrányban volt még a harmadik negyedet követően, de fordítani tudtak az utolsó 10 percben, és 76-70-re győztek az argentinok ellen. Ayon elképesztő volt már ekkor is, hiszen messze a mezőny legjobbjaként végzett 24 ponttal, 12 pattanóval, 3 gólpasszal, 2 szerzett labdával és 1 blokkal. A túloldalon Scolának nem igazán ment a dobás (5/16 mezőnyből), de így is ő volt a legjobb argentin 18 ponttal, 8 pattanóval és 5 gólpasszal.

A másik elődöntőben Garcia csak 5 percet játszott, így nem is meglepő, hogy Puerto Rico végig vezetve verte a Dominikai Köztársaságot 79-67-re. Arroyo volt a legeredményesebb, ő egy 20-ast hintett 5 pattanóval, 3 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel megtámogatva. Barea 16 pontig, 8 gólpasszig és 5 pattanóig jutott. Balkmannak nem ment mezőnyből, de 13 pontot, 14 pattanót és 4 labdaszerzést így is be tudott rakni a közösbe, Santiago pedig pályára sem lépett.

Bronzmeccs és döntő

A harmadik helyért vívott találkozón Garcia már pályára sem lépett, Scola viszont 103-93-as győzelemre vezette övéit a negyedik negyedben. Az Indiana Pacers erőcsatára 23 ponttal, 9 pattanóval és 5 gólpasszal volt a mezőny legjobbja.

A döntőben aztán az esélyesebbnek tartott Puerto Rico 5 ponttal vezetett még a harmadik negyedet követően, ám a mexikóiak az elődöntőhöz hasonlóan itt is tudtak fordítani, és végeredményben két egységgel, 91-89-re verték ellenfelüket. Mexikó meglepően sok lábon állt, hiszen Ayon nem lett a legeredményesebb csapatában - az 23 ponttal Jovan Harris lett -, de a Hawks magasembere így is a legfőbb letéteményese volt a sikernek, hiszen a döntőben 20 pontot, 16 pattanót, 3 gólpasszt és 2 blokkot tett a közösbe, a teljes tornán pedig 17.5 pont mellett 9.2 pattanó volt az átlaga - nem meglepő, hogy mivel ilyen teljesítmény mellett FIBA Americas-győztesek is lettek, ezért ő lett az egész kiírás legértékesebb játékosa. A túloldalon Arroyo 23 pontig, 3 gólpasszig és 2 labdaszerzésig, Barea pedig 20 pontig, 5 pattanóig, 4 gólpasszig és 2 labdaszerzésig jutott, ám ez is kevés volt ahhoz, hogy nyerni tudjanak. A két magasember közül Balkman szürkébb volt a szokásosnál, 14 pont mellett csak 5 pattanót szerzett (16.8 pont és 8 pattanó voltak az átlagai az egész tornán), Santiago viszont 14 perc játék alatt is eljutott 9 pontig.