Trash Talk: nagy játékosból nagy edző?
Az első októberi Trash Talkban a szakértők ezúttal is több olyan témával foglalkoznak majd, amelyek az egyelőre még csak az edzőtáborok megnyitásánál tartó NBA-t érintik. Ezek a játékosok kiöregedése, a játékosokból lett edzők, illetve a bajnoki cím reményében eligazoló helyi legendák.
Mi és a műsor készítői kíváncsiak a véleményetekre, ezért várjuk kommentjeiteket, Facebook-hozzászólásaitokat az alábbi kérdésekben!
A legtöbb játékos nem érzi meg, hogy mikor kell abbahagynia – talán viszi őket a lendület, az önbecsülés, a hype, esetleg anyagilag nem állnak úgy, hogy visszavonuljanak. Nagyon kevés példa van arra, hogy egy sportoló a csúcson képes legyen nemet mondani a folytatásra, ám annál több ellentétes, elrettentő példával találkozhatunk.
Mit gondoltok, mi lehet a jelenség fő oka?
Jason Kidd nyári átváltozása egy kevésbé klasszikus példája annak, hogy a játékosból miként lehet vezetőedző. A mai szakmai mezőnyön végignézve különleges életutakat is találunk. Erik Spoelstra, Gregg Popovich például soha nem ütötte le a labdát az NBA-ben, mégis bajnokságokat nyertek, ugyanakkor az All-Star szintű játékosokból, ne adj isten Hall of Famerekből nagyon ritkán lesz sikeres vezetőedző az NBA-ben. A mai mezőnyben Kidden kívül Kevin McHale, Maurice Cheeks, Mark Jackson, Doc Rivers és Jeff Hornacek olyan szakvezető, akinek valóban komoly és sikeres játékosmúltja van, míg többen elsősorban jó kiegészítőként szereztek nevet maguknak: Larry Drew, Mike Woodson, Jacque Vaughn, Brian Shaw, Monty Williams, Scott Brooks, Tyrone Corbin. Különleges eset Patrick Ewing, aki évek óta harcol egy vezetőedzői helyért – de eddig még nem kapta meg.
Szerintetek kell-e játékosmúlt, és ha kell, akkor milyen ahhoz, hogy valakiből sikeres edző legyen az NBA-ben?
Valamennyi NBA-rajongó átélhette már azt az élményt, hogy egy franchise playert elcserélnek, illetve távozik/érkezik – ilyenkor a csapatunk gyűrű-esélyei hirtelen megnőnek, vagy elkezdhetjük komolyabban figyelni az NCAA eseményeit, hátha kiszúrjuk, ki lehet a következő sztárunk. Az utóbbi években Kevin Garnett, Ray Allen, Dwight Howard (Orlandóból), Deron Williams, Carmelo Anthony, Chris Paul no meg LeBron James és Chris Bosh effajta csapatváltása kavart kisebb-nagyobb hullámokat. Egyeseknek bejött a húzás, másoknak (egyelőre) nem.
Utálni kell azért egy játékost, amiért pár év sikertelenség után a győzelem reményében eligazol - vagy megérteni, mert egy élsportoló számára nincs nagyobb dicsőség, mint hogy bajnoki gyűrűvel, gyűrűkkel az ujján vonuljon vissza?