Jelenleg Kyrie Irving a Celtics legnagyobb ellensége?

Ma hajnalban 3-1-es hátrányból próbál meg megmenekülni és visszajönni a Milwaukee elleni párharcba a Boston, de ehhez egy olyan játékosnak kellene alapjaiban változtatnia a játékán és a felfogásán, akit éppen azért igazoltak, hogy az ilyen helyzetekben, az ilyen szériákban a Celtics javára döntsön: Kyrie Irvingnek. A karmestertől nagy dolgokat senki sem várt az alapszakaszban, a csapat még jobban is működött nélküle, de az volt az általános vélekedés, hogy az ő clutch játékára a playoffban lesz szükség, ott fogja megszolgálni a pénzét - nos, a tavalyi playoffban nem számíthattak rá, idén pedig kis túlzással visszasírják azt, amikor nem állt rendelkezésre...

Irving már a Pacers elleni első körben sem kápráztatta el a közönséget, 40%-kal átlagolt 22,5 pontot és igazából egyetlen egy kiemelkedő meccs volt, amikor 37 pontot rámolt be - egyébként megbízhatatlan, pontatlan játékot hozott, de mivel az Indy ellen így is 4-0-lal ment tovább a Boston, úgy lehetett értékelni a teljesítményét, hogy éppen ennyire volt tőle szükség. A Bucks ellen aztán szintén jól kezdett (26 pont, 7 lepattanó, 11 gólpassz, 12/21 mezőnyből), az azóta eltelt három meccsen azonban még a 37%-os mezőnymutatót sem érte el egyszer sem, a második mérkőzésen 9 pontot hozott össze és ezen a három estén összesen 19/62-t dobott mezőnyből - finoman szólva sem vezérhez illő teljesítmény. Ráadásul rengeteg pocsék dobást választ, erőlteti az egy-egyezést, "lefagyasztja" a társait és egész egyszerűen nem támadja azokat a pontokat, amiket kellene - például a Horforddal játszott kettő-kettők után a Bucks a második meccstől rendszeresen egy magast tett Irvingre, ám az irányító nem ismerte fel, hogy meg kell vernie lábon, rendszeresen rossz döntést hozott. A harmadik meccsre elmondták neki, hogy itt mi a dolga, egy negyeden keresztül csinálta is, aztán a másodiktól megint elkezdett tempókat, nehéz triplákat dobálni, a Boston pedig szép fokozatosan ki is kapott...

Ez azonban még csak a történet egyik fele. A támadás mellett ugyanis legalább ugyanekkora kárt okoz védekezésben, ahol teljesen értelmetlenül és önkényesen zavarja ide-oda a társait, hogy ezt vagy azt az embert vegyék fel, holott a társ és mindenki más is pontosan tudja, hogy ez egy rossz váltás, ezzel az ellenfélnek lesz kedvező a matchup - Irving azonban rendületlenül utasítgatja a többieket ilyenekre és mivel ő azonnal át is vált oda, ahova éppen gondolja, a társak kényszerhelyzetben vannak. Emellett rendszeresen el is alszik a labda nélkül mozgó emberén, aki így könnyedén belépegethet a gyűrű alá, vagy éppen a triplavonalra és dobálhatja a zavartalan kosarakat.

Mindezt pedig tetézi az egészen bicskanyitogató transition védéssel, a leindítások ellen hihetetlenül flegmán "védekezik". Egész egyszerűen nem veszi fel az emberét, nem ütközi le, vagy hat-nyolc méterekre elkóborol tőle, sprint helyett kocog, márpedig ha valamire felhívhatta a figyelmet Brad Stevens, akkor az az, hogy ne engedjék rohanni a Milwaukee-t - mégis, az első meccs óta konkrétan szétfutja őket a Bucks, nagyrészt Irving nemtörődömségének köszönhetően. Persze mindez már ott kezdődik, hogy szintén teljesen érthetetlenül elrepül a támadópattanókért úgy, hogy esélyes sincs azokat megszerezni - mivel a társak ilyen helyzetekben nem indulnak el erre, feltételezhetjük, hogy ez az ötlet is csak Irving fejében fogalmazódott meg...

A rendkívül fegyelmezetlen játéka elöl-hátul romba dönti Stevens terveit, azt a stratégiát és harcmodort, amivel lehetne keresnivalójuk ebben a párharcban, minderre pedig rákonkrázik azzal is, hogy képtelen bedobni azokat a nehéz helyzeteket, amiket be kéne, vagy ha nem, akkor fele ennyit kellene belőlük vállalni...

Ha nem szedi össze magát, akkor akár ma hajnalban véget is érhet a széria - minderről egy rövid videót is készített a Heat Check csatorna: