Playoff-percek: a bostoni zseni, a kanadai balek és a két Cavs-haver

Leckét kapott a Sixers

Amit el lehet rontani, azt elrontott ezen a mérkőzésen a Philly, ezeket a hibákat pedig könyörtelenül megbüntette a Boston - de hogy mikre is gondolunk? Nem lehet egy playoff-meccsen, 0-2-nél üres zsákolást rontani kulcshelyzetben, az utolsó percekben (Simmons), nem lehet labdát veszteni 87-87-nél az utolsó öt másodpercben (Redick), nem lehet felelőtlenül löbbölgetni kétpontos előnyben az utolsó percben (Embiid), nem lehet labdát eladni a hosszabbítás végén (Simmons) és nem lehet visszapöcizést választani egy támadópattanónál 17 másodperccel a hosszabbítás vége előtt egypontos vezetésnél (Simmons). Ez mind olyan hiba, amit egy tapasztalt, jó csapat nem követ el és bár eddig szenzációsan teljesített a Sixers, ebben a párharcban azért bőven kidomborodik, hogy mennyire rutintalan még ez a társaság akkor is, ha ott van a keretben például Redick.

Az első meccsen is tipikus playoff-hiba volt a rozsda, a másodikat 22 pontos előnyből egyszerűen nem szabadott volna elveszteni, a hajnalit pedig szintén többször is megnyerhette volna Brett Brown csapata - ebben a szériában megtanulják Embiidék, hogy miről is szól a playoff...

Gyönyörű a bostoni védekezés

Brad Stevens zsenijét dicséri az a munka, amit a Celtics elvégez hátul és amely teljesen szétszedte a párharc előtt szenzációsan működő Philly-támadójátékot - nagyon magas szinten műveli a gárda azt, hogy egyszerre veszi el Simmons kedvenc játékait, kényszeríti óriási munkára Embiidet és közben a kinti dobók életét is jelentősen megkeresíti. Al Horford elképesztő, ellene 2/13-at dobott mezőnyből Embiid és ő a legjobb védő Simmons ellen is, a Boston minden zárást simán elvált, Brown, Tatum, Morris, Smart mind-mind borzasztó agresszíven és fizikálisan teszi a dolgát, ez pedig lelassítja a Sixerst. Ráadásul érdekes módon a hazaiak legkevésbé hatékony opciója ezen az estén az volt, amikor Embiid megkapta a labdát pozícióban, 15 ilyen játékból összesen nyolc pontot szerzett a gárda és ezúttal csak akkor tudott jó százalékban pontot szerezni, ha gyorsítani tudott, 15 ilyen labdabirtoklásból 28 egységet raktak fel a táblára Simmonsék.

Ráadásul Stevens nem csak hogy tökéletesen megszervezte a játékot, de még talán ennél is jobban nyúlt bele, amikor kellett: kétszer is a játék kellős közepén kért időt, az elsőből Jaylen Brown dobott kettest egy felrajzolt figura után a rendes játékidő végén, a másodikból pedig Al Horford talált be öt másodperccel a hosszabbítás vége előtt - a sokat látott nagyember röviden így foglalta össze az edző kvalitásait a meccsvégi interjúban: "Brad egy zseni". Itt érdemes megemlíteni, hogy a 16 playoff-csapat közül a Boston átlagolja eddig a legtöbb pontot az időkérések utáni játékokból...

Stevens rendszere elöl-hátul tökéletesen működik eddig, megvan a társaság idei első idegenbeli playoff-győzelme és bár egy meccset még nyerni kell a Philly ellen is, de gyakorlatilag már lehet készülni a Clevelandre és LeBron Jamesre...

LeBron James és a számok

Az elmúlt 15 évben, amióta James a ligában van, egyetlen játékos sem dobott kettő vagy annál több győztes buzzer beatert egy playoffban. James előtt az utolsó az utolsó ilyen játékos Robert Horry volt, aki a 2002-es rájátszásban alkotott. A Raptors elleni volt James nyolcadik meccsvégi győztes dobása (Michael Jordannek öt volt), ebből az ötödik volt dudaszós (Jordannek három ilyenje volt). 

Zsinórban 11. playoff-mérkőzésén vezette csapata statisztikáját pontszerzésben és gólpasszadásban is, ezzel új rekordot állított fel: Oscar Robertson tízes csúcsát adta át a múltnak. Az idei playoff első tíz meccsén 348 pontot szerzett, ennél többet utoljára Michael Jordan dobott – 1992-ben 354 egységgel állt tíz mérkőzés után. 

Kevin Love eddig lubickol centerként

Tristan Thompson csak a Pacers elleni hetedik meccsen volt kezdő, a Raptors ellen mindannyiszor a padról jött, vagyis Tyronn Lue visszatért ahhoz a szisztémához, hogy négy jó kinti dobóval küldi fel Jamest, és hátul kockáztat. Kevin Love az első meccsen védekezésben nem volt rossz, de támadásban igencsak kereste magát, a másodikon aztán kiszakadt a zsák, 31 pontot termelt, ám ami ennél fontosabb, némi mélységet tudott adni a Cleveland támadójátékának LeBron James post up játéka mellett. A harmadik meccsen ugyanezt folytatta, már csak három triplát emelt rá, de így is beszórt 21 pontot, kiharcolt 7 büntetőt, míg védekezésben nagyon figyelt a pattanókra (15 védőlepattanó), de akadt labdaszerzése és egy látványos blokkja is. A Cavs magasembere egyre jobban bemelegszik, kezdenek jönni a cselek (ma Valanciunas bokája bánta egy indulócselét) – Love jó játékára óriási szüksége van a Cavaliersnek, mert James megteszi, ami tőle telik, de ha nincs mellette még valaki, akire stabilan lehet számítani támadásban, akkor be-becsúsznak vereségek, ahogyan azt láthattuk a Pacers ellen is. Ha Love belelendül, akkor már kétfelé kell figyelnie a védelmeknek, több helye lesz a kinti dobóknak, ma Korver négy, Hill két triplát szórt be – ha az ő formájuk is kezd alakulni, akkor akár a Boston elleni párharcot is hozhatják. 

129-0

Kicsit megelőlegeztük a Cavaliers-Celtics főcsoportdöntőt, de a történelem egyértelműen emellett szól: négy nyert meccsig tartó szériában korábban 129-szer fordult elő 3-0-s állás, és soha egyetlen csapat sem tudta megfordítani a sorozatot. 

DeMar DeRozan végső beárazása?

A Raptors alapszakasza arról is szólt, hogy DeRozan 30% fölé tornázta a triplamutatóját, ami még mindig messze van a hasznostól, pláne hogy alig háromszor emelte rá átlagban, de így is joggal bízhattak abban a Toronto drukkerei, hogy idén végre nem bontják le a játékát a playoffban. Elsőre nem is bontották le, a Wizards elleni csatában 4.3 próbálkozásából 1.7-et be is dobott, ami mennyiségben még mindig nem kiemelkedő, de a majdnem 39%-os mutató már az ő szintjén extra. Aztán eljött a második kör, és a Cavaliers ellen megint a régi DeRozant láthattuk: az első két mérkőzésen 0/9-et hintett, a harmadikon pedig nem is próbálkozott kintről... És nem csak a kinti dobásait vette el a Cleveland, hanem mára gyakorlatilag kiszedte a meccsből – az utolsó 14 percet a kispadon töltötte és onnan nézhette végig, ahogyan Kyle Lowry kezébe veszi a dolgokat és az egyenlítésig hozza fel a csapatot. A lassan borítékolható kiesés után nagyon erősen el kell gondolkodni a hogyan továbbon: DeRozannek évi 27 milliós fizetése van 2021 nyaráig, de ha nem tanul meg kintről dobni, akkor a menedzsmentnek el kell gondolkodnia, hogy klubrekordok garmadája ide vagy oda, meddig lehet vele eljutni... Az idei szezonban sokkal nagyobb szerepet kaptak azok a fiatalok, akik jó kinti dobók vagy azok lehetnek (VanVleet, Anunoby), de ez csak az alapszakaszban volt elég, a rájátszásban nem tudnak DeRozan helyett dobni – pontosabban tudnak, de akkor DeRozan nem lesz sokat a pályán...

Mit tehet Dwane Casey?

A negyedik negyed megadta a választ, hogy milyen ötössel lehet keresnivalója – kevés Valanciunas, kevés DeRozan, a labdát Kyle Lowry kezébe kell adni, pályára tenni a kintről veszélyes társakat (Ibaka, Miles, Anunoby, VanVleet). Kérdés, hogy ezt Casey meg meri-e húzni, vagy megint bízik abban, hogy DeRozan felszívja magát egy gyengébb meccs után - vagy az is kiderül, hogy ő csak utas, nincs választása, DeRozanben kell bíznia. Simán megtörténhet egyébként, hogy DeRozan letesz egy extra meccset és nyer a Raptors a negyedik mérkőzésen, de a generális problémát ez nem oldja meg: a franchise player nem komplett támadójátéka egész egyszerűen kevés az igazán nagy eredmény, a nagydöntő eléréséhez.