Playoff-percek: Clint Capela emeli új szintre a Houstont?

Clint Capela szenzációs

Már az alapszakaszban is látszott, hogy milyen nélkülözhetetlen eleme a Rockets játékának a center, nélküle nem tudták azt a védekezést (megfelelően) játszani, ami megkülönbözteti az idei Houstont a korábbiaktól és a rájátszásban is óriási hatása van a játékra. Az első körben Karl-Anthony Towns életét keserítette meg és a fiatal klasszist több meccsen is leradírozta a pályáról, összességében 15,8 pontot, 14,2 lepattanót és 2 blokkot átlagolt a Wolves ellen - majd eljött a második kör és az újabb komoly feladat, jelesül Rudy Gobert, aki az Év Védője díj legfőbb várományosának számít.

Capela azonban tökéletesen megoldja ezt is, az eddigi négy meccsen 15 pontot, 11,5 lepattanót, 2,3 gólpasszt, 3,3 blokkot és 1,5 labdaszerzést átlagolt, az előző két találkozón összesen tíz sapkát osztott ki, ma hajnalban pedig húsz (!) dobást változtatott meg a gyűrű alatt - elképesztő hatása van hátul, egyrészt mindent el lehet váltani vele is, mert rendkívül gyors, másrészt iszonyatos rim protectiont biztosít a többiek mögött. Akármilyen jó játékos Gobert és akármilyen jól játszik ő is (12,3 pont, 10,5 lepattanó, 2 blokk átlagban) ebben a párharcban, Capela gyakorlatilag egy-egyben fölé tudott eddig nőni, ami óriási fegyvertény a Houston számára.

Nem mellesleg hajnalban hat blokkjából öt az utolsó negyedben született, erre az elmúlt 20 évben csak Greg Ostertag (1998), Dwight Howard (2010) és JaVale McGee (2012) volt képes - Capela teljesítménye abban viszont egyedi, hogy az utolsó három percben mutatta be mind az ötöt.

Még az ág is húzza a Jazzt

Ricky Rubio hiányában félkarúvá vált a Utah támadójátéka és egyben a legjobban védekező hátvédjét is elveszítette Quin Snyder, a negyedik meccsen pedig az a Dante Exum is kidőlt, aki legalább valamennyire limitálni tudta James Hardent: vele szemben 1/11-et dobott eddig mezőnyből Szakáll, mindenki más ellen viszont 49%-kal célzott. Így már tényleg nincs senki, aki komolyabban zavarná akár Hardent, akár Chris Pault, a csapatvédekezés alapját jelentő Gobert pedig az egész szériában keresi a helyét a kettő-kettők után - ha agresszíven fellép a betörő hátvédre, akkor Capela zsákol, ha behátrál, akkor pedig a Harden-Paul páros büntet középtávolról. A texasiak tripláit ugyan jól tudják limitálni eddig, de ez egyáltalán nem ér győzelmet, főleg, hogy támadásban továbbra is tehetetlenek, csak az erőlködés megy és ha nem fognak ki egy olyan extra napot, mint mondjuk Ingles a második meccsen, akkor képtelen érdemi támadójátékkal előállni - ott egy kiváló dobóforma és Snyder változtatása bevált, egyébként még a száz pontot sem érték el a többi mérkőzésen. 

Az előző meccs után leírtak nem változtak: a Utah egyszerűen nem rendelkezik elég támadópotenciállal, kreatív játékossal, kinti tűzerővel ahhoz, hogy komoly esélye legyen, Mitchell vagy Ingles irányít, de amikor még Jae Crowder is 1/11-et dob mezőnyből, akkor tényleg nincs mihez nyúlni. Snyder meghúzta az egyetlen érdemi lépést, Crowdert betette a kezdőbe, de ezzel sem ért el sokat - nagyot harcolt a gárda, de ennyi különbség van közte és a Houston között. 

Steve Kerr nem hagyja "aludni" csapatát

A Warriors trénere is "playoff-üzemmódba" kapcsolt még a rájátszás elején, rögtön a Spurs elleni első meccsre megkavarta a kezdőt és feltüzelte játékosait, a "kavarással" pedig azóta se állt be: az előző három mérkőzésen három különböző kezdőötöst küldött ki a parkettre, a tegnap este előhúzott Death Lineup pedig annak bizonyítéka, hogy igenis tűzben akarja tartani csapatát - ezt az ötöst ritkábban szokta azért használni, főleg a második körben. Szintén a motiváltságát, élességét bizonyítja az is, hogy a második félidőben 45 másodperc elteltével időt kért és jelezte csapatának, hogy ez nem fog menni, egyetlen engedett támadópattanó után éreztette, hogy ez nem fér bele - az alapszakaszban a legrosszabb időszakot is viszonylag nyugodtan szemlélte, a tökéletesre épített rendszer sok mindenre elég volt, a playoffban viszont már nem hagyja bealudni játékosait és talán saját magának is most talált igazi kihívást.

Durantre nem jó opció az alacsonyabb védő

Már a Warriors-Pelicans párharc felvezetőjében is írtunk arról, hogy Kevin Durant nagyon komoly matchup-problémákat okozhat a New Orleansnak és ez eddig maximálisan be is jött, igazából nincs komoly védője rá Alvin Gentrynek. Sokszor próbálkozik azzal, hogy Jrue Holidayt teszi rá, akinek vannak is villanásai (a negyedik meccsen is blokkolta egyszer), de összességében nem tud vele mit kezdeni, csak akkor van esély lassítani KD-t, ha egy magasembert, elsősorban Davist teszik rá - ebben az esetben viszont sokszor a festék marad üresen és a többiek tudnak szabadon alkotni.

A párharc négy mérkőzésén Durant eddig 76 pontot szerzett 53%-kal akkor, amikor magasabb volt a védőjénél és csak 26 pontot 40%-kal akkor, ha hozzá hasonló, vagy magasabb védő fogta - hajnalban 24 pontot tett fel a táblára az előbbi esetben, egyszerűen átdobta Holidayt és a többi periméter-védőt.

Egyébként a negyedik meccsen beszórt 39 pont azt jelenti, hogy a Warriors sztárja 51. alkalommal ért el legalább 30 pontot egy playoff-meccsen, mindezt még a 30. születésnapja előtt – erre korábban csak Michael Jordan (68 mérkőzés) és LeBron James (62 mérkőzés) volt képes.

Erre már nem volt válasza a New Orleansnak

Alvin Gentry szerint ugyan valóban gyengén dobott csapata, de leginkább azért, mert a GSW annyit szigorított a védekezésén, hogy nem tudtak mit tenni - nem voltak meg a megszokott helyzeteik, Rondo hatékonysága nagyon visszaesett (2/10 mezőnyből, 6 gólpassz, 4 eladott labda) és a kinti dobókhoz alig-alig jutott el jó helyzetben a labda. Anthony Davis igyekezett, de remekül zavarta őt Draymond Green és AD most elég sok dobást rontott a gyűrű környékéről, rajta kívül más pedig igazán nem is tudott tartósan veszélyt jelenteni - Jrue Holidaynek voltak még villanásai, de az eddig látott játékból szinte semmi sem maradt meg erre a meccsre. Hiába nyerték meg a magasabb hazaiak a lepattanózást és győztek 52-36-ra a festékből, ez volt a maximum, amit kaphattak - bebizonyosodott, hogy ez ellen a védekezés ellen kevés a spacingjük, kevés a cserepadjuk és az is, hogy nem tudnak megélni a rohanásból, utóbbit teljesen elvette a Warriors small-ballja. Dobhatnak persze jobban Holidayék, Mirotic mondjuk "belenyúlhat" a következő meccsen a mostani 1/7 helyett, Clark is beverhet egy-két hármast a mostani 0/7 után, de alapvetően kihúzta a méregfogukat a felpörgő GSW. 

Közeledik a gigászok harca

A Golden State és a Houston is 3-1-re vezet a saját párharcában és mindkét gárda megmutatta, hogy ha megfelelő fordulatszámon pörög, akkor nincs igazi ellenfél. A Rockets a kisebb megingásai ellenére folyamatosan bizonyítja, hogy idén ligaelit védekezése van, amely miatt sokkal kevésbé függnek Hardentől és a triplaszázaléktól, megvoltak a szükséges kisebb pofonok is, papíron a matchupokat tekintve is tudnak mit kezdeni a Golden State-tel, míg a címvédő az alapszakaszban, főleg annak végén látott gondok után fokozatosan felszívta magát és most már egyértelműen látszik, hogy nincs semmi problémája. Steph Curry megfelelő formában tért vissza, Andre Iguodala egészséges és hatékony, a védekezést sikerült nagyon magas szintre összerántani, Kevin Durant is bemelegedett, Draymond Green is felpörgött és Steve Kerr is "tűzben tartja magát", folyamatosan variál.

Érződik, hogy közeledik a szezon vége, Nyugaton a liga két legjobb csapata van karnyújtásnyira az egymás elleni párharctól, míg Keleten a liga legjobb játékosa és a tehetséghez képest legjobban működő rendszere készülhet már egymás ellen...