Playoff-percek: ez most még sok volt Simmonsnak és a Phillynek

Van még min csiszolni a végjátékokon

Már korábban is írtunk róla, hogy Brett Brown eléggé belealudt ebbe a szériába, védekezésben két, támadásban pedig három mérkőzést várt, mire meglépte azt, amit meg kellett volna már korábban is, de ezen felül is gondban volt fiatal csapata, így ezek a húzások is mindössze egyetlen győzelmet eredményeztek. Méghozzá a szoros végjátékok menedzselése: az első meccs sima veresége után a második vége már kiélezetten alakult (mivel leadta 22 pontos előnyét a csapat...), a harmadikon csak hosszabbítás döntött és úgy kaptak ki, majd most, az ötödiken is kiváló helyzetben voltak, hiszen másfél perccel a vége előtt még négy ponttal vezettek. Mégis mindhárom találkozót elveszítették, így hiába hiányzott csak egy kicsi a mérkzőések nagy részén, ez egy playoff-párharcban 4-1-es kiesést jelent.

Beszédes statisztika: az utolsó öt percek, amikor öt pontnál nem volt nagyobb a különbség:

Nem eszik olyan forrón

A szenzációsan zárt alapszakasz után azt már azért sokan merték jósolni, hogy a Miamit legyűri a Philly, ha sikerül alkalmazkodni a playoff-elvárásokhoz, de arra kevesebben számítottak (mi 4-3-at tippeltünk), hogy ilyen simán lép a második körbe a gárda. A Boston sérülései, támadásban látott impotenciája is hozzátett ehhez, így sokan (igen, mi is) láttak bele sokat ebbe a Sixersbe, amely potenciál ott is volt, ezt a szoros mérkőzések megmutatták, de itt már kijött, hogy egyrészt az edző, másrészt a csapat vezéregyéniségei is új feladattal szembesültek.

Ben Simmons sorozatáról érdemes beszélni, mert azért négy meccsen 16-19 pont között dobott, a négyből háromszor 50% felett célzott mezőnyből, 14,4 pontja mellett átlagolt még 8,2 lepattanót és 6,4 gólpasszt is, összességében mégis szörnyű volt ahhoz képest, amit a Miami ellen, vagy korábban mutatott. Egyrészt volt az emlékezetes második meccs, amikor 0/4-et dobott mezőnyből és egyetlen ponttal zárt, a 6,4 gólpasszára jutott 4,8 eladott labda és gyakorlatilag negatív hatása volt a csapat játékra - nem tudott igazán playmakerként funkcionálni, rohanni, minden erősségét limitálta a Boston, ellenben nagyon kidomborodtak a gyengeségei. Ezt bizonyítja az a brutális adat is, mely szerint vele a pályán -63-ban volt a Philly, míg ha a padon ült, akkor +48-ban - sokkal többet ártott, mint használt, Horfordék nagyon megfogták, Brown pedig nem tudott ezzel mit kezdeni.

Joel Embiid azért jobb volt nála, mind az öt meccsen dupla-duplázott, csak egyszer maradt húsz pont alatt és egyszer a harmincat is átlépte, összességében 23 pontot, 14 lepattanót, 3,6 gólpasszt és 1,2 blokkot átlagolt - a 44,1%-os mezőnymutató és a 23,8%-os triplázás viszont már nem túl szép, főleg ha mellétesszük, hogy csak az utolsó meccsen tudott hatnál több büntetőt kiharcolni. Vele kapcsolatban viszont visszakanyarodhatunk a clutch helyzetek megoldására: egyrészt több mérkőzésen is erősen benne volt abban, hogy elrontotta a hajrát csapata (felelőtlen döntések, eladott labdák, rossz dobások), másrészt borzalmas statisztika vele kapcsolatban, hogy 0/8-at dobott ebben a szezonban akkor, amikor egy meccs utolsó percében lehetősége volt egyenlíteni vagy fordítani. Ennél rosszabb mutatót senki nem hozott ilyen helyzetben...

Jayson Tatum úton valami nagy dolog felé

Hogy milyen szerepet játszhat a jövőre minden bizonnyal Kyrie Irvinggel és Gordon Haywarddal kiegészülő Bostonban a berobbanó újonc, az egyelőre kérdéses, az viszont nem az, hogy a jelenlegi csapatnak Al Horford mellett ő az egyik vezére. Már a Bucks ellen is csak két gyenge meccse volt, a Philly ellen pedig még feljebb kapcsolt és minden mérkőzésen eljutott legalább húsz pontig - összesen 23,6-ot átlagolt a szériában 52,6%-os mezőny-, 31,6%-os triplamutatóval és 81,1%-os büntetőzéssel, 3,4 lepattanóval, 3,2 gólpasszal megspékelve. Most már sorozatban hetedszer ért el legalább húsz egységet, amivel beállította Donovan Mitchell idei szériáját és már csak Lew Alcindor 10-es sorozata van előtte, ezt még a Cavs ellen lesz lehetősége utolérni. 

Emellett rá bőven lehetett számítani clutch helyzetben, elöl-hátul kulcsszereplővé vált és hajnalban illusztris társaságba került: ilyen fiatalon (21 év alatt) eddig csak Magic Johnson és Tony Parker tudott legalább 25 pontot dobni egy playoff-párharcot lezáró, döntő mérkőzésen.

Támadásban nyerte ezt a szériát a Celtics

Mindenkit meglepett a Boston azzal, hogy nem az alapszakaszban elitnek számító védekezéssel izzadta ki a győzelmeit, nem azt játszotta, amit a Bucks elleni első körben és Irving nélkül is képes volt rendkívül hatékony támadójátékra, amely tökéletesen kihasználta a Philly gyengeségeit. Ennek alapja Al Horford sebessége, dobása, képzettsége volt, a rá hívott kettő-kettőkkel két mérkőzésen keresztül nem tudott mit kezdeni a Sixers, aztán onnantól, hogy váltottak Saricék, Stevens is tudta finomhangolni a játékait. Horford kifelé lépéseiről rendre lemaradt Embiid, ami vagy neki, vagy egy társnak teremtett üres dobóhelyzetet, ha ezeket levédte a Philly, még mindig sokszor megvolt a mismatch, amikor Horford a post-upjait tudta érvényesíteni és esetleg abból kipasszolni, vagy egyszerűen csak túlságosan rá figyeltek egy idő után Embiidék, így a betörő labdás játékos tudott kreálni. Amikor összeállt a Philly hátul, akkor azért voltak szenvedősebb bostoni időszakok, a negyedik meccsen jól látszott, hogy mi történik, ha nem működik a rendszer, mert gyorsítani tudtak McConnellék, de Baynesék tudtak finomítani kamuzárásokkal, más szögből játszott figurákkal és bizony kellettek az egyéni extrák is.

Tatumról már szóltunk, említsük meg Terry Roziert, aki tíz negyeden keresztül egyáltalán nem adott el labdát és végül 19 pontot átlagolt 40% feletti triplamutatóval, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a bostoni gépezet működjön. Az utolsó két meccsre azonban ő már visszaesett a Philly szerkezetváltása miatt, előkerült viszont Jaylen Brown, aki zárásként 24 pontot szórt és összességében a padról beszállva 15,3 pontot átlagolt 53,5%-os mezőnymutatóval, valamint 50%-os triplázással a szériában. Több kiváló teljesítmény is érkezett a kezdőbe kerülő Marcus Smarttól (13 pont, 4,8 gólpassz, 2 labdaszerzés) és Horford mellett muszáj kiemelnünk még Aron Baynest is.

A center egyrészt ezen az öt meccsen több triplát dobott be (hetet), mint eddigi egész NBA-pályafutása során (409 meccsen hatnál járt...), másrészt ő tette lehetővé azt, hogy működjön a csapatvédekezés: 23,4 átlagolt perce során végig birkózott egy-egyben Embiiddel, míg a többiek elvették a Philly tripláit, ezzel kihúzták Simmons és az egész Sixers méregfogát. Szóval minden ült, amit Brad Stevens kitalált, játékosai tökéletesen végre is hajtották a tervet, így készülhetnek a keleti döntőre. 

Régi önmagát idézi a TD Garden is

7-0-val áll ebben a rájátszásban hazai pályán a Boston, míg 1-4-gyel idegenben, nagyon érződik, hogy sokat jelent a pályaelőny a társaság számára. Ez a 7-0 egyébként régen látott széria Bostonban, 2008 óta nem volt példa hasonlóra, amikor 9-0-val kezdett otthon az akkori Celtics és végül bajnoki címet ünnepelhetett.