Playoff-percek: medvevadászaton Steve Kerr Harcosai

 

Horford, az elit center

A Hawks középjátékosa tavaly csupán 29 mérkőzést tudott pályán tölteni, majd megsérült és nagyon hiányzott a gárdából a rájátszásban. Idén visszatért, de hiába parádézott az Atlanta, a centerrel kapcsolatban az volt az általános vélemény, hogy jó-jó, de elveszítette korábbi erejét, atletikusságát és koránt sem használható annyira, mint akár csak egy évvel azelőtt. A lepattanók terén szenvedett is a csapat és sokan féltették őt Brook Lopeztől a playoff első körében. Az első három meccsen valóban dominált is a Nets centere, Horford azonban megfordította a csatát és ezzel az egész párharcot – mérkőzésről mérkőzésre „zabálta fel” Lopezt és végül óriási szerepe volt abban, hogy továbbjutott a Hawks. Az első mérkőzéseken most is inkább Gortaték akarata érvényesült, az előző két összecsapáson azonban már pedig Horford volt fölényben – az ötödik találkozón 23 pontos, 11 lepattanós, 5 blokkos estéjével pedig szinte a hátán vitte csapatát. Újra ruganyosnak, atletikusnak tűnik, bedobja a középtávolit, még a triplát is – sőt, védekezésben is komoly károkat tud okozni. Jelenleg talán a legjobb formában lévő, legsokoldalúbb center a playoffban.

A védekezés összeállt

Bár a támadójáték és főleg a kinti dobóforma továbbra is nagyon ingadozó az Atlantánál, a védekezés úgy fest, hogy rendben van – erre a 81 kapott ponton felül is van bizonyíték. A festéket egészen parádésan védték az atlantai játékosok és szinte mindenki hozzátett hátul: Korver hat labdát szerzett, Horford öt blokkot osztott ki, Carroll mindkét műfajból kettőt-kettőt jegyzett és nem csak ők, de Millsap is 40% alatt tartotta az emberét. Ez az a harapós játék, ami eddig hiányzott belőlük, az irányítók és a magasemberek formája támadásban is rendben van, már csak a nehéztüzérségnek kell beindulni…

Muscala bejátszott magát

A másodéves magasember rotáción kívülinek számított a Hawks első nyolc playoff-meccsén, összesen tíz percet kapott – ennek is jelentős részét a Nets ellen agyonnyert meccs végén. A Washington elleni harmadik meccsen azonban a hihetetlen felzárkózás alapembere lett, azóta pedig stabil szerepet kap – ezúttal 15 percet játszott, a második negyedben egymaga beszórt zsinórban nyolc pontot és jó kezével elengedhetetlen láncszeme a gárdának. Illetve pontosan Mike Scott szerepét vette át, hiszen a korábban alapembernek számító erőcsatár nem került pályára…

Wall megtette, amit lehetett

A bajban nem maradhatott távol az irányító és kis híján győztes meccsen térhetett vissza, miután öt törést állapítottak meg a kezében. 33 zárást kapott, amiből 29 pontot profitált csapata, négy betöréséből ötöt és a saját helyzeteiből 50%-kal dolgozott – ezek a számok nagyjából megegyeznek Teague és Schröder adataival a túloldalon. Wall sebessége milyen ilyen állapotában is plusz tud adni a Washingtonnak és biztosak lehetünk benne, hogy a következő összecsapáson is ott lesz a pályán…

180 fokot fordult a GSW-MEM

A harmadik találkozó után úgy tűnt, hogy reális lehet a Memphis továbbjutása – a fojtogató periméter-védekezés és a jó benti játék stabilnak, biztosnak látszott a részükről, ezzel pedig nem tudott mit kezdeni a Warriors. Azonban már a negyedik mérkőzésen fordult a kocka, az ötödik összecsapáson pedig már óriási különbség alakult ki – Curry-ék kijöttek a gödörből. A Golden State nehéztüzérsége 14 hármast emelt be, emellett teljesen elvette a Memphis dobásait, így alig pár nap alatt akkorát fordult a párharc, hogy most már szinte elképzelhetetlen, hogy a Grizzlies jusson tovább. A különbség annyi, hogy a harmadik meccs után látszott, hogy hol tud javulni a GSW, illetve most már csak egyetlen győzelmet kell szereznie Steve Kerr csapatának…

Ezen át kellett esni

A harmadik meccs és a Memphis két meggyőző sikere sem vette el a GSW kedvét, Steve Kerr pedig egyetlen pillanatig sem pánikolt, nem nyúlt bele drasztikusan, nem változtatott semmi nagy dolgon – azt nyilatkozta, hogy ezen minden nagy csapatnak át kell esnie. A nehézségeken, a fájdalmon, senki nem lesz úgy bajnok, hogy leterítik neki a vörös szőnyeget, amin csak be kell sétálnia. A sikerért szenvedni kell. Ez a Warriors még mindig nem szenvedett igazán, nem kapott akkora ütést, mint mondjuk a Heat 2011-ben a Dallastól, vagy a csodálatosan játszó Spurs később, csak hogy a legfrissebb példákat említsük. De az tény, hogy hihetetlenül nyugodtan és összeszedetten kezelte a gárda azokat a problémákat, amikor fennálltak – két mérkőzés alatt újfent a liga legjobb csapatként tartjuk őket számon. Az pedig talán elmondható: iszonyatosan jó nyugati döntőnk lesz…